Tolnai Népújság, 2019. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-27 / 49. szám
2019. FEBRUAR 27., SZERDA SPORT 15 Lékai Máté nagyon reméli, szerződést hosszabbít Veszprémben A válogatott és a Veszprém karmestere, Lékai Máté szerint élete legnagyobb élménye volt fia, Noé születése - ez még több erőt ad karrierje folytatásához. Simon József/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu- Lépésnyire állnak a BL A csoportjában a nagyon értékes második helytől. Mi kell ahhoz, hogy megtegyék ezt a lépést?- Rettentően fontos lépésről beszélünk - válaszolta a válogatott és a Telekom Veszprém irányítója, Lékai Máté, aki főszerepet játszott vasárnap csapata 28-20-as győzelmében a fehérorosz Breszt ellen. - A csoportküzdelmek utolsó körében Kielcében kell két, de minimum egy pontot szereznünk, hogy másodikak lehessünk a nyolcasunkban, és így a Sporting-Bucuresti párharc továbbjutójával találkozhassunk a nyolcaddöntőben. Ehhez a lépéshez az kell, hogy sokkal jobban játsszunk, mint az utóbbi két meccsünkön a Vardar és a Breszt ellen. Illetve pontosítok, hatvan percig kell úgy játszanunk, mint az említett két mérkőzés második harminc percében.- Hogy érzi, kijött a Veszprém az őszi hullámvölgyből, vagy egyelőre csak kifelé tart?- Ha a sorozatos sikereket nézem, akkor azt mondom, egyenesben vagyunk. Ha az utóbbi meccseken mutatott játékunkra gondolok, akkor viszont nem tagadható, hogy jó lenne tovább javulni. Tavaly novemberben kikaptunk Kristianstadban, majd a svéd csapatot legyőztük Veszprémben, és ettől kezdve nem veszítettünk pontot, vagyis az utóbbi hat meccsünkön tizenkét pontot gyűjtöttünk.- Ez egyrészt jól hangzik, másrészt a külső szemlélő is úgy látja, felszálló ágban van a Veszprém. Határ a csillagos ég?- Pontosan. Minden sorozatot igyekszünk megnyerni, sokat teszünk !ä~ BL- és a hazai sikerekért, és képesek is vagyunk a célok elérésére. Ezzel az elhatározással kezdtük az idényt, és az edzőváltás, David Davis érkezése óta nem is érzem túlzónak a várakozást.- A megérzés, a jó érzés igen fontos. Ön hogy érzi magát a csapatban?- Életem egyik legjobb döntése volt, hogy Veszprémbe szerződtem. Az ötödik idényt töltöm ebben a remek klubban, ebben a fantasztikus csapatban. Még két évig érvényes a szerződésem, és nagyon remélem, meghosszabbítjuk.- Pedig hallottunk szóbeszédeket a változtatás lehetőségéről. Visszatér Szegedre?- Gonosz pletyka. Nem tudom, ki és miért találta ki, mert semmi alapja sincs. A Szeged nem keresett, a klubom vezetői pedig megerősítették, bíznak bennem.- Nem arról lehet szó, hogy a nyártól önnel együtt négy irányítója lesz a Veszprémnek, és ez sok?- Akkor ezt is tisztázzuk! David Davis a világbajnokság után nyilvánosan is elmondta, Petar Nenadicra ugyanúgy balátlövőként számít, mint a nyáron érkező Rasmus Laugéra. Vagyis az irányító posztra ketten maradunk, Kentin Mahé és én. Sérülés esetén pedig több variáció szerint is forgatható a csapat.- Ez világos és egyenes beszéd. A világbajnokságról viszont még beszéljünk egy kicsit! Nagyon sokat és jól játszott a magyar válogatottban, ezt mindannyian láttuk. Mennyire fáradt le?- Nagyon. A regenerációra, a relaxálásra szánt idő azonban szinte mindig kevés.- Lelkileg is megviselte, hogy térült-fordult Dánia és Magyarország között a vébé alatt a kisfia, Noé születésekor? Kiheverte csapatunk gyenge vébészereplésének sokkját?- A végén kezdem. A sokkot túl erős kifejezésnek érzem. Még akkor is, ha a tizedik hely megszerzése semmiképpen sem siker. Igaz, hatalmas lehetőséget szalasztottunk el, mert bekerülhettünk volna a nyolcba, de az erőviszonyokat nézve nem irreális a tizedik helyünk. Ezt kihevertem. A gyors hazatérés Noé születésére, majd még aznap a viszszaút nem okozott semmilyen problémát. Egy edzést hagytam ki összesen, meccset pedig egyet sem. Aki emiatt neheztel rám, az téved. Semmilyen negatív hatással nem volt rám a fiam érkezése, sőt! Életem legnagyobb élménye és csoda volt, hogy ott lehettem a világra jöttekor. Ma sem tennék másként, mert emiatt semmilyen hátránya nem volt sem a csapatunknak, sem nekem.- Lát esélyt az olimpiai szereplésünkre?- A vébén nem jutottunk be a hétbeT vagyis 'Sgyelőre nincs helyünk a jövő* tavaszi olimpiai selejtezőn. Mégsem teljesen reménytelen a helyzetünk, mert a kontinensbajnokságok, netán a jövő januári Eb kedvező alakulása esetén még küzdhetünk Tokióért. Lőrincz Viktornak egyre pontgazdagabb, akciódúsabb a birkózása Élete fő célja az olimpiai dobogó Lőrincz Viktor (balra) az idén már két erős nemzetközi versenyt is megnyert Fotó: Török Attila BIRKÓZÁS Győzelem a szezonnyitón az erős zágrábi Grand Prix-n, győzelem két héttel később a még erősebb Magyar Nagydíjon - avagy soha roszszabb évkezdést Lőrincz Viktortól! Európa-bajnok kötöttfogású klasszisunk sosem tagadta - miért is tagadta volna! -, hogy élete fő célja az olimpiai dobogó, s bár ezt egyszer már igaztalanul elvették tőle, az sem tudta kedvét szegni, mi több, a jelek szerint a viszontagságoktól csak még inkább megedzve és megerősödve a legjobb úton halad a nagy álom beteljesülése felé. A hétvégi győri viadalon például igencsak erős nemzetközi mezőnyben sikerült diadalmaskodnia, ezzel kvázi megvédte címét a Pólyák Imre-emlékversenyen. „Erre a versenyre mindig nagy skalpként tekintek, most ráadásul igencsak erősre sikeredett a nagydíj, amely nem mellesleg nemzetközi ranglistapontgyűjtő viadal is, úgyhogy nagyon örülök, hogy a zágrábi győzelem után itt is sikerült diadalmaskodnom - mondta a 87 kilogrammosok között versenyző, kétszeres vb-bronzérmes kiválóság, hozzátéve, egyre jobban működnek azok a bizonyos új technikák, amelyeket egy ideje gyakorol. - Jól halad az új technikák begyakorlása állásból és lentről is, a hétvége is ezt mutatta. Nyilván láttunk hibákat, amelyeket ki kell majd javítanunk, de jó úton járok.” És van, ami sosem változik: Lőrincz Viktor legnagyobb kritikusa továbbra is szeretett bátyja, az olimpiai ezüstérmes Tamás (aki a tavalyi, budapesti világbajnokságon szerzett újabb ezüstérme után ezúttal még nem indult el Győrben, Kiss Balázzsal és Korpási Bálinttal együtt hosszabb pihenőt kapott Sike András szövetségi kapitánytól). „Követte a versenyt, és ahogy beszéltünk utána telefonon, úgy hallottam a hangján a vonal végén, hogy lesz ennek még folytatása, és bizony a jó dolgok mellett a rosszak is elő fognak kerülni...” - mondta nevetve az ifjabbik Lőrincz fivér, aki hozzátette, ettől függetlenül természetesen pozitívan értékeli a birkózását. A Szilvássy Erik elleni negyeddöntős presztízsmérkőzéséről - mint megírtuk, Lőrincz végletekig kiélezett mérkőzésen csak 4:4-gyel tudta legyőzni ifjú, utóbb bronzérmesként záró kihívóját annak nagyobb értékű intése miatt - annyit mondott: rengetegszer volt ő elszenvedője hasonló, kétes szituációknak (például az olimpián és a tavalyi hazai vb-n is), ezért azon dolgozik, hogy minél kevesebb ilyen fordulhasson elő, s az, hogy most ő jött ki jól egy ilyen helyzetből, remélhetőleg annak a jele, hogy elindult ezen az úton. „Azok a technikai részletek, amelyekről beszélünk, eddig is benne voltak a birkózásomban, de eddig kevesebb figyelmet fordítottunk rá - inkább más területekre helyeztük a hangsúlyt - magyarázta a 28 éves, ceglédi nevelésű, de immár Honvéd-színekben versenyző klasszis, aki ezelőtt leginkább híresen jó állóképességére alapozta a taktikáját. - Csakhogy ebben óriási volt a kockázat: leginkább a kötöttfogás sajátos szabályai miatt adott esetben nagyon rosszul lehetett belőle kijönni, és én sajnos épp elégszer jöttem is ki belőle rosszul... Egy ideje azon dolgozunk, hogy elejét vegyük ezeknek a vitatható szituációknak, a pontok, akciók segítségével elkerüljük őket, s én jöjjek ki győztesen a kiélezett párharcokból is. Ebben az évben elindult valami: a győri és a zágrábi versenyen is láthattuk, hogy egyre pontgazdagabb, akciódúsabb a birkózásom, szerencsére az edzőim is így látják, úgyhogy ennek szellemében szeretném folytatni és végigvinni már ezt az évet is - hiszen, ne feledjük, nagyon fontos, olimpiai kvalifikációs évről van szó!” Kohán Gergely/NS JEGYZET Sörhab fölött Ökrös Csaba jegyzet@mediaworks.hu Van egy olyan közkeletű vélekedés, hogy a hosszútávú, komoly állóképességet igénylő sportok sok szenvedéssel járnak, amellett rendkívül egyhangúak. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a felkészülést szolgáló edzések sokasága sem tesz mást, mint „ont monoton bút konokon és fájón”. Nem kell ahhoz francia impresszionistaként szemlélni a világot, hogy például egy maratonfutás mezőnyét szemlélve feltegyük a kérdést: mi lehet ebben a jó? A világot a maga teljességében megismerni vágyó ember érdeklődését kifejező kérdő mondat egyszer a kocsmaasztalnál hangzott el egy férfiú szájából, aki egy hosszútávú triatlonverseny alkalmi nézőjeként korsó söröket vett magához a tikkasztó melegben. A krimóban nem is tudtak megnyugtató választ adni neki, amin aligha csodálkozhatunk, hiszen a távval és önmagukkal küzdők is gyakran morfondíroznak azon, hogy vajon mi üthetett beléjük, amikor belevágtak ebbe a hülyeségbe. Szenvedés és monotónia? Dehogy! Kalandok sora egy hobbisportoló hosszútávfutó vagy egy kerékpáros élete. A külterületen edző futónak az egyhangúság szinte ismeretlen fogalom, sosem tudhatja, hogy a következő fóldútkanyarulatban mi várja Csak találgatni lehet, hogy a nyomába eredő kutyák milyen vérmérsékletűek Egyáltalán, menynyire áhítják az ember közelségét, akarják-e a futó vádijának keménységét harapással tesztelni, vagy egy kis kaján csaholással csak az edzéstempót növelnék. A külterületi futások edzettségjavító, jellemformáló hatása mellett nem becsülhetjük elég magasra a kutyaviselkedés-tudományban való spontán előrehaladást, ami járulékos haszonként elkönyvelhető. A tudomány egyébként is eluralja manapság a sportközösségeket. Nincs olyan sportorvoslást igénylő panasz, aminek csökkentésére ne kaphatna százféle tanácsot a sérült. Mindenki tud egy tuti megoldást, legyen szó vízhólyag elleni praktikákról, húzódások kezeléséről vagy porcműtétről. Kész SZTK-hangulat belehallgatni egy-egy verseny rajtja előtt a hobbisták beszélgetésébe: senki sem mondja magát egészségesnek legföljebb csak a felkészületlenségüket emlegetők. A rajt pillanatában aztán kiderül, hogy blöff volt az egész, hirtelen meggyógyul, edzett lesz mindenki, és fut, mint a nyúl. Itt volna az ideje visszatérni a kérdéshez és ideírni a választ, de csak a kérdést tudjuk hosszabban feltenni. Mi lehet a jó a hólyagok gyűjtögetésében, az eléhezésben, a kiszáradásban, a kerékpáros bukásban, az út menti defektjavításban, a szembeszélben, az edzéskilométerek gyűjtögetésében? Talán az, hogy utána meg lehet inni egy korsó sört miközben a válaszon és "a folyadékpótlás fontosságán töpreng az ember. * A hatar a csillagos eg Lékai Máté (labdával) szerint nem teljesen reménytelen az olimpiára való kijutás
