Tolnai Népújság, 2019. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-27 / 49. szám
2019. FEBRUAR 27., SZERDA KITEKINTŐ g Szereti az embert próbáló, nagy kihívásokat és a belátható, kis álmokat Negyven éve él Simontornyán, húsz helytörténeti könyvet írt SIMONTORNYA A kastélyos faluban nőtt fel és a váras városban él Tóthné Unghy Ilona. A Nógrád megyei Erdőtarcsán nevelkedett, a Tolna megyei Simontornyára negyven esztendeje, 1979- ben került. Gimnáziumigazgatóként ment nyugdíjba 2013-ban. Húsz vaskos helytörténeti művet adott közre - vannak köztük többkötetesek is -, 19 szól Simontornyáról, egy Erdőtarcsáról. (Régi ismeretségünk okán tegeződünk az interjúban.) Wessely Gábor szerkesztoseg@tolnainepujsag.hu- Mi ösztönöz arra, hogy helytörténeti kutatásokkal töltsd a drága időt, ahelyett, hogy síelnél, strandolnál, buliznál?- Az emberek szeretete - mondja Tóhné Unghy Ilona. - Amikor megyek az utcán, és a nálam idősebbek is előre köszönnek, mert tudják, hogy én vagyok az, aki a nagyapjukról is írt pár sort, vagy betett egy olyan képet valamelyik könyvbe, amelyiken a nagynénjük szerepel, az nagyon jóleső és további munkára késztető érzés.- Gyermekkorod helyszínéről, Erdőtarcsáról is született egy tanulmányköteted. Azt hogyan fogadták?- Tavaly volt az ötvenéves általános iskolai találkozónk. Akkorra készült el, vittem magammal. Nagyon örültek neki, mert Erdőtarcsáról még senki nem írt könyvet. Pedig híres hely Nógrádban, kastélyos falunak is nevezik. Ott van az MTA alkotóháza. Emlékezetes 18 év köt oda. Aztán két év Fürgéd következett, majd, 1979-től Simontornya.- Tanítottál?- Igen. Végigjártam a ranglétrát az általános iskolai napközizéstől a gimnáziumigazgatói posztig. És mindent szívesen, örömmel végeztem. Azok közé tartozom, akik nagyra becsülik a napközizést, és a legjobb tanárokat tennék oda, ha lehetne, mert ott mindenhez kell érteni. Sajnos akad, aki csak gyerekmegőrzésnek tekinti. Én teljes erőbedobással csináltam azt is, mint később a magyar és történelemtanítást, általános és középiskolában. Kiváló igazgatóm volt pályakezdő koromban, Zsigmond Tiborné dr. személyében, akinek sokat köszönhettem szakmailag és emberileg is. Néha rám fért az istápolás, és az, hogy pakoljanak meg munkával, ne is tudjak másra gondolni, mert két, nem éppen sikeres házasságom volt. Viszont született három remek fiam, és van már három unokám is.- Nyugdíj után kezdtél helytörténettel foglalkozni?- Dehogy! Már jóval előtte, 1998-ban jelent meg az első munkám a katolikus elemi népiskoláról. Nyugdíjba 2013-ban mentem, de a húsz könyvem fele akkora már elkészült. A simontornyai zsidóság története című kétkötetes tanulmányt mindenképpen, mert azért pedagógus kutatói pályadíjat kaptam az MTA-tól. Ami még nagyon fontos számomra, a Simontornya képes krónikája. Ez egy rendkívül olvasóbarát, háromkötetes kiadvány, s benne van vagy húsz év kutatómunka. Törzsvendég voltam a megyei levéltárban, sok segítséget kaptam Kárpáti Andrásnétól, Aradi Gábortól és másoktól. De ugyanígy a könyvtárosoktól, ha olyan anyag kellett, vagy a papoktól, ha anyakönyveket akartam silabizálni. Most például családfakutatással foglalkozom. Az Unghy ágon már 1648-ig sikerült viszszajutnom. Akkor kapták a nemességet. Becsüli a napközis tanárokat, mert azoknak mindenhez kell érteni Tóthné Unghy Ilona számos szerepben helytállt A szerző fotója Tóthné Unghy Ilona eddig megjelent könyvei A simontornyai katolikus elemi népiskola története (1998), A simontornyai református elemi népiskola története (1999), Simontornya képekben l-ll. kötet (2001), A simontornyai Fried család története (2000), A krónikaíró dr. Kiss István élete és munkássága (2004), A simontornyai zsidóság krónikája l-ll. kötet (2005), Neves gyógyszerészek Simontornyán (2006), 10 év 100 oldalban - 10 éves a Vak Bottyán Általános és Szakképző Iskola, Gimnázium (2007) , Simontornya kis tüköré (2008) , Zsigmond Tiborné dr. pedagógus életútja (2010), Simontornyai tanítók-tanárok emlékkönyve (2013), Tablók könyve (2013), Volt egyszer egy bőrgyár (2013), A simontornyai kisdedóvók és óvodapedagógusok emlékkönyve (2015), Simontornya képes krónikája III—III. (2015), Volt egyszer egy Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalat (2016), Volt egyszer egy SIMOVILL Ipari Szövetkezet (2016), Simontornya zenei élete (2016), 1956 Simontornyán (2016), Erdőtarcsa képes krónikája (2018).- Úgy tudom, a helytörténet tárgyi emlékeihez is van közöd, nemcsak az írásosakhoz...- Jól tudod. A Helytörténet Házát 1996-ban nyitottuk. Két évvel később létrejött a Simontornya Múltjáért Alapítvány, Farkas Ferencné anyagi felajánlásának köszönhetően. Ennek támogatásával történnek a könyvkiadások és bővül a tárlat. Egy teremmel indultunk, ma már az épület mind a tíz helyisége megtelt. Van iskolatörténeti, zsidóságtörténeti, I. és II. világháborús, ’56-os és bőrgyári gyűjtemény. Bemutatjuk a Fried család, a Pillich család, dr. Kiss István történetét, és megnyílt már az öt éve elhunyt festőművész, Reisz Tamás emlékszobája is.- Mindemellett felneveltél három gyereket, szereztél három diplomát. Lehet ennyi mindent jól csinálni?- Sok munkával és lelkes segítőkkel lehet. Szerencsém is volt, mert mire kezdett kicsit unalmassá, rutinszerűvé, mindig szembejött valami új lehetőség. Nagy kihívást jelentett, amikor 2008-ban egy olyan oktatási komplexum igazgatójává neveztek ki, melyhez hozzátartozott Simontornyán kívül Kisszékely, Nagyszékely, Sárszentlőrinc, Pálfa, Pincehely és Tolnanémedi összes óvodája, iskolája.- Szeretsz nagyot álmodni?- Nem mondhatnám. Inkább az elérhető, kis vágyakat dédelgetem, s ha rajtam áll, el is érem. Főleg az utazások terén. A könyveim kapcsán sokfelé jártam, Auschwitztől Jeruzsálemig. Most is menni készülök, az Isonzó Expresszel, az I. világháborús hadszíntérre. Ez egy belátható, megfizethető program, a hozzám hasonló érdeklődési körűek társaságában. Látogasson el hírportálunkra! TEOL.hu Aki nem ismeri a technikát, inkább kérjen segítséget Nehéz befogni a sérült madarat Bárki kérheti a házszentelést KURD A Hortobágyi Madárkórház Alapítvány egyik megálmodója, vezetője, Déri János beszélt a madármentésről és a madárgyógyításról a gyerekeknek Kurdon. Először a munkájáról és a Madármentő kiállításról mesélt, és felhívta a figyelmet arra, hogy az önkéntesek részt vehetnek a madarak etetésén és takarításán kívül a műtéteken is. Ezt követően az iskolásokat az alapvető szabályokra, tudnivalóra oktatta. Ha egy vadon élő madár engedi magát megfogni, akkor biztosan beteg, ilyenkor érdemes azonnal cselekedni. Kesztyűvel fogják meg, hogy óvják testi épségüket, mert kiszolgáltatott helyzetükben megeshet, hogy támadásba lendülnek. A macska-bagoly fejre támad, a gémek és gólyák a csőrükkel, a ragadozó madarak a karmukkal okozhatnak sérülést. A két lábukat össze kell fogni, és a nyakuknál fogva rögzíteni a madarakat, mert így lehet szakemberhez szállítani egy ruhával, vagy szalmával bélelt dobozban. Ha nem sikerül megfogni a madarat, akkor az alapítvány honlapján található legközelebbi telefonszámon kérhető segítség. Varga Sz. Déri János a madármentésről mesélt A szerző fotója SZEKSZARD A sekrestyében lehet házszentelésre jelentkezni - derült ki a Szekszárdi Római Katolikus Plébánia legfrissebb közleményéből.- Szívesen megyünk, ha hívnak bennünket. Egy rövid, néhány perces szertartás keretében meghintjük szenteltvízzel a házat, imádkozunk, és a ház lakóira kérjük a jóisten szeretetét, békéjét, áldását - mondta lapuknak Petkó Tamás plébános. A házszentelést követően felírják az ajtó fölé az évszámot és a GMB betűket, a felírás így néz ki: 20 + G + M + B + 19. A három betű a napkeleti bölcsek neveinek, Gáspárnak, Menyhértnek, Boldizsárnak a kezdőbetűit jelenti, a számok pedig a mostani évszámot. A felirat minden rossztól megóvja a ház lakóit. Általában a házszentelést kérők a papot meghívják egy kis agapéra, illetve ebédre, hiszen ez jó alkalom egymás megismerésére. A házak megszentelése egyébként vízkereszthez kapcsolódik, amelyet januárban ünnepel a Katolikus Egyház. Az egyik legősibb keresztény ünnep lézus Krisztus megjelenésének ünnepe. A szentelés ingyenes. B. M.
