Tolnai Népújság, 2019. február (30. évfolyam, 27-50. szám)
2019-02-16 / 40. szám
2019. február 16. 2 Marthy Barna tárcája 5 Drescher J. Attila versei 6-7 IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET // Vendégünk a Magyar írószövetség megállít az idő rézkígyó ram sziszeg n Három lipicai (olaj, vászon, 50 * 60 cm) vezervers Benyhe István Egy csepp vers Lüktet a szó, örvénybe mélyed, sodrásában fuldokló fények emelik tajtékos magasba, hol habtükör-fény néz a Napra. Reméli onnan hull a fénye, az örvény azt húzza a mélybe, hogy megkeresse, aki vár rá, aki érti, ha a vízen jár... Ő megérthet valami mást is, mi a szavakon átsugárzik... Delejes erő éji fénye, vagy csillagépítő új lélek, miről a mély örökre hallgat...? Vers a cseppben hallgatva vallat. „Mi más útvonalon megyünk felfelé" Bonczidai Éva Legutóbb ősszel egy kiállításon találkoztam Bénivel. A zenéről beszélgettünk. Leginkább ő mesélt, én meg elképedve hallgattam, milyen jó ízléssel válogat hallgatnivalót és mennyi mindent tud a kedvenceiről. Sorolta, hogy a Csík zenekarban vagy a Muzsikás együttesben ki milyen hangszeren játszik, melyik lemezük mikor jelent meg - de mintha csak zárójelben jegyezné meg, hogy én is képben legyek, majd ott folytatta a mondatot, ahol a felsorolás előtt abbahagyta. Amikor kimondta valaki nevét, maga elé nézett és bólintott, megismételte a nevet, mintha most már az adott ember teljes lényét mondaná ki. Bénihez a repkedő kézmozdulata éppúgy hozzátartozik, mint ezek a bölcs bólintások. Megígérte, hogy meghív majd a koncertjére, amikor az új bandájával lép fel. Béni tízéves és Asperger-szindrómája van. Nemrég a szüleivel beszélgettem, akiknek köszönhetően egy szépséges mesekönyvet olvashatunk, amelyet Béni inspirált. Ma már nem nehéz jó könyveket találni az autizmusról, de Csender Levente József Attila-díjas író A különleges Meditittimó kalandjai című mesekönyve mégis kuriózum. Egyrészt az is ritka, hogy olyan könyv íródjon a témában, amelyben az anya, apa és testvér története egyensúlyban marad a főhősével, másrészt eddig még egyetlen igazi mese sem jelent meg erről. Ez az első, amelyik szórakoztató, szép és bölcs - örömmel olvassa a felnőtt és érdeklődve hallgatja a gyerek. Jó mesét csak derűs szívvel, tiszta lélekkel és erős hittel lehet írni - talán épp ezeket nehéz megőrizni, ha valami megváltoztathatatlannal szembesül az ember. Ez lehet a magyarázat, hogy a legtöbben nem ebben a műfajban mondják el a családtörténetüket. Tyombráf király és Talán Virág királyné boldogságos életébe egy különleges gyermek születik: Meditittimó, aki tud repülni. Olyankor is nehéz eljutni az ő világába, ha mellettük van, és nem a csillagok között vándorol. Ez sok fejtörést okoz az udvar lakóinak. A mesekönyvben nemcsak a különleges fiúnak van külön története, hanem Tyombráf királynak, Talán Virágnak és Meditittimó kishúgának, Lili hercegnőnek is. Utóbbiaké arról szól, hogyan találják meg a saját szárnyukat. Amolyan megbékéléstörténetekként is olvashatók - erről az útról kérdeztem Szalontai Enikőt, a könyv illusztrátorát és az írót. Mint mondták, a diagnózis megléte után több ismerősük, barátjuk jelezte, hogy ők látták, mi ez, de nem tudták, hogyan szóljanak. A fiuk esetében ott voltak az autizmusra utaló jelek, csak ők akkor ezeket nem ismerték. A lábujjhegyezés, repkedés csak aranyos játéknak tűnt, amikor az etetőszékben sorolta a Micimackó szinkronstáblistáját, megörültek, milyen jó memóriája van a gyereknek. A nagy érdeklődés a forgó dolgok iránt sem tűnt furcsának, bár türelempróbáló volt, hogy míg más gyerek a játszótéren érezte jól magát, addig ők a bevásárlóközpontok parkolójába jártak, mert a kisfiú az autók kerekeit szerette nézegetni, és ha épp kétszáz autó parkolt ott, akkor órákon át számolgatták a kerekeket. folytatás a 3. oldalon |
