Tolnai Népújság, 2019. január (30. évfolyam, 1-26. szám)
2019-01-12 / 10. szám
ó —L . *r» V helyőrség Olvasóink versei Saitos Lajos Por isten szemében Zádori Gábor Töprengés egy jó kép előtt Szauer Ágoston Kultusz „valakijár áfák hegyén mondják úr minden porszemen” KányádiSándor Ki itt a Teremtő, Isten, vagy a festő? Ó-időmben ásványkoromban hol összeért földdel az ég holt anyag voltam Isten szemében ki értem könnyet ejtett éppen így áradt a sós tengervíz széjjel s fölibém algák garmadája a Nap-éjben s lön az egysejtűnek egy szuszra mája s gyémántolt minden csigolyája mígnem hegyekké kellett lennem miriárd csillámból kifehérednem s mielőtt megszült volna az anyám előre számba vette minden porcikám s mire a habok kitettek a szikre tanújeléül az evilági létnek a nincsnek keresztet formázott emberfiának Isten s mire az öt seb földig kivérzett bűnébe botlott a teremtett emberiélek mert ki testével vét lélekben vétkezik terheként hordja ki az emberi kínt s midőn ásvány leszek újra szállók - szállók teremtőmhöz - a szemébe vissza s a porszemet az isteni könny fölissza. Ki alkot a vásznon, kéz, vagy éber álom? Eredmény mi lehet, ha nincsen képzelet, ha nem izzik parázs, ha nincsen látomás? Mi itt a különös? A látvány csak köntös. Mit üzen az ecset, mit sejteni lehet? A jó kép, ha látom, él, s zenél a vásznon; a cél és üzenet, mint élmény: betemet. Tihanyiné Bálint Zsuzsa Tél A Nap hűtlenül a Déli féltekén bolyong s borongós nappalokkal büntet itt az Északin A kín sikít a jégcsapok közül s ránkfeszül kíméletlenül a fehér vakító kegyetlensége A szürkeségbe, feketébe belenyilall a fejet fájdító félelem.... Sóvárgás - messzi, néma hely, egy név, anyagtalan nagyon, csak virtuális ismerős, ott van filmen, képeslapon. Akkor egy őr majd rád köszön, a belépőjegy kell neki. Az első nap már úgy unod, mint minden régi helybeli. Szökőkút Szakrális célpont, fétis, keresni kell a szókat, tárgy is lehet, növény is, sok karcsú ágat lógat. Titkát takarva vén tó, vagy Verlaine egyik lelke, szimbólumként ma még jó egy parnasszista versbe. Fehér Az ismert táj, az ősöreg. Hosszan egy pontra nézni jó - vitorlák, kis háromszögek, minden már-már absztrakció. Felhők, ragasztott díszletek az ég selyempapír falán, sirály, ha fordul, ellebeg, sebet sem hagyva rajt talán. mi] WW ff NÉHÁNY SZÓ EGY KÖNYVRŐL, EGY SZERZŐRŐL, MAGAMRÓL ÉS MÁS KÉTES EGYÉNEKRŐL Amikor elolvastam Benedek Elek Édes anyaföldem című könyvét, tudtam, meg kell vásárolnom, hogy hazavihessem, hogy a közelemben legyen mindig... Ezek után néhány szót ejtenék magamról, e pár sor szerény szerzőjéről. Az Előretolt Helyőrség című irodalmi melléklet Olvasóink ajánlják rovatában talán nem szemtelenség Rejtő - amúgy utánozhatatlan, csak másolható - stílusában kezdeni. Olvasottságomat ha nem is anyai ágon szereztem, de a bátyám minden bizonnyal a főbűnös, mivel zsenge gyermekkoromban - mikor még semmilyen könyvet nem voltam hajlandó elolvasni - kezembe adta Rejtő Jenő egyik kevésbé ismert regényét, A fehér foltot. Ekkor kerültem BODALMI KULTUPAUS MELLÉKLET a lejtőre. Ennek betetőzése talán az a tizenhárom év volt, míg könyvesboltot vezettem. Az akkori legnagyobb magyar könyvesbolthálózat alkalmazásában álltam. Ez azért fontos, mert bármit elolvashattam, ami érdekelt, de szűkös anyagi kereteim miatt nem tudtam volna megvásárolni. Ekkor alakult ki a „már olvastam, de meg is kell vásárolnom” könyv kategóriája. Hosszú a sor, és közéjük tartozik, talán ki is magaslik ezek közül az Édes anyafóldem. Erdély. Először talán nagyapámtól hallottam Erdélyről. Csak egy mondatra emlékszem: Erdélyért még én is elmennék harcolni. Ő, aki a II. világháborúban katona volt, ekkor már elmúlt hetvenéves, nagyon beteg volt. Mindez a nyolcvanas években történt. Később olvastam Jókai Mór Egy az Isten című regényét. Ekkor már egyre jobban felébredt bennem a vágy, hogy lássam Erdélyt. Végül egyik könyvesbolti kolléganőm révén bekerültem egy baráti társaságba, akik évente egyszer pár napra Erdélybe utaztak. És végre velem is megtörtént: 2011-ben életemben először Erdélyben lehettem. Torockó, Székelyföld, Fogaras, Gyimesek, Hargita. Azóta még háromszor jutottam el erre a gyönyörű földre, amely nem pusztán a szépségével vonz, van ott még valami, ami több, és itt kezdődik a könyvajánló. Erdélyről órákig tudnék beszélni, és nem tudok beszélni róla. Én nem tudom szavakba önteni, hogy mi Erdély, mit jelent nekem. De szerencsénkre elolvashatjuk Benedek Elek könyvét. Egy jó ember könyvét, egy szeretetre méltó, becsületes ember történetét az életéről, a hazájáról. Édes anyaföldem - a címben benne van a szeretet, a tisztelet. Mi tudunk így érezni a hazánk iránt? Tudjuk értékelni, amit kaptunk, csak úgy, mert megszülettünk, mert ide születtünk? A könyv egyrészt felemelő, máskor pedig elszomorít, de válaszokat ad. Miután elolvastam, a következő erdélyi utunkon ellátogattunk Kisbaconba is, Benedek Elek házába, tiszteletünket tettük a temetőben a sírjánál (ha ott járnak, ne hagyják ki). Erdővidék - bámulatos lelki nyugalmat éreztem azon a tájon. Ha nem olvasom a könyvet, talán sosem megyünk arra, hiszen annyi látni- és éreznivaló van Erdélyben. Kinek ajánlom? Mindenkinek. Családregény, történelmi regény. Ha szereti Erdélyt, akkor nem kérdés. Ha nem szereti Erdélyt, és nem érti, mi ez a felhajtás az ottaniak körül, meg különben is, aki ott él, az román - akkor olvassa el, és be fogja látni a tévedését. Talán el is indul, hogy igazán megbizonyosodjon. (...) Amikor Kisbaconban útbaigazítást kér, és megköszöni a falusi néninek, a válasz ez: tiszta szívesen! Érteni fogja, ha már olvasta a könyvet. Ránézek a gyönyörű borítóra, megsimogatom: köszönöm, Benedek Elek! Bicsérdi Borbála Balatonederics 2019. lunuór
