Tolnai Népújság, 2018. december (29. évfolyam, 279-302. szám)
2018-12-22 / 297. szám
3 MT? PU'. helyőrség iT«nwirgg Szőcs Géza rovata MAJÁLIS A MERKÚR BOLYGÓN- Ott nagy csúsz van - figyelmeztetett Midnike, a sötét és jeges részek fele mutatva. Rájött, hogy hiba kerülhetett a mondatba, mert kijavította magát: - Ott van nagy csúszik. A Merkúr bolygó a Nap közelében kering. A Nap felé eső oldalán minden képzeletet felülmúló forróság uralkodik, melyhez képest, ahogy Szele Gézáné fogalmazott, a gyehenna tüze pisztrángos hegyi pataknak mondható. A Merkúrnak ezen a felén a bolygó őslakosai szuperkerámia fagylalttölcsérből nyalogatják a fortyogó öntöttvasat, hogy lehűtsék magukat valahogy. Ám a Merkúrnak van egy másik oldala is, miként a Holdnak is. Ezt az oldalát soha nem éri fény. Sötétség van ott és fagyos hőmérséklet. A kettő határvonalán azonban, egy néhány lépés szélességű sávon egészen kibírható a klíma. Itt esett meg a találkozásunk, egy diófa alatt, amely gyorsan változó árnyékot vetett ránk, és amelyen mókusok daloltak. Hátamat a sötétségnek vetve mélyen a szemükbe néztem. Rágyújtottam egy Csongorra. Egy barátom meg nem írt versének első sorát idéztem nekik fejből, mely kévésén múlott, hogy nem így kezdődött: Itt állok két virág határán... És tényleg, még virágok is nőttek azon a senkiföldjén, mely sem a sötétségé, sem a hőségé nem volt. Ha ideállsz épp a határvonalra, benned is kettéválik a rossz és a jó, az alvilági és az angyali, a fenevadlagos és a bűbájos, a szörnyeteg és a kisgyerek. Két kedvesem volt velem. Hajni, a lobogó sörényű, lángoló szőke, mindig forró és mindig transzparens, világoskék szemű angyal. És a sötét, kiszámíthatatlan éjféli lány, Midnike. De váratlanul betoppant közénk Szele Gézáné, a holdkóros, alvajáró, gyöngyházbőrű, kerek arcú, görög asszony is, akit csak úgy szólítottam, hogy Szeléné, de ő arrafelé a Merkúron nem sok vizet zavart. (Nem is nagyon volt ott víz, leszámítva a patakot.) Egyébként egyik nap balkezes volt, másnap pedig jobbkezes. És egyik szeme barna volt, a másik zöld, mint Bodor Ádámnénak. Hajni zöldteát ivott és könnyű, száraz fehérborokat nem kevés jégkockával. Midnikém pedig dupla presszókávékat és nehéz, sötét vörösborokat fekete kaviárral. Hajni annyira áttetsző volt, hogy testén átsütött a fény. Sem a csontjai nem látszottak - egyféle üvegcsontjai lehettek -, sem semmi, ami a bőre alatt volt. Ilyen szempontból, de csak ilyenből, testének látványa nem mondjuk egy röntgenfelvételhez volt hasonlatos, hanem a medúzákhoz. Ennyiben különbözött Madame Chauchat-tól, és a Baktay Ervin társaságában Füredre érkezett Szőllősy Henriknétől, aki József Attila Óda című versét ihlette. Tulajdonképpen az egész nő csak olyankor látszott, amikor kezdett véget érni az éjszaka, de ez elég gyakran előfordul a Merkúron. (Hajninak csak a magzata volt látható a testében, fiúgyermekünk, mivel ő nem örökölte az átlátszóságot. De a fiúcska két és fél éves korában eltűnt, vagy csak kitört rajta, hogy ő is átlátszó lett és azóta nem találjuk.) Egy csermely partján sütkéreztünk, melynek vize jégtáblákat sodorva tört elő a sötét oldalról, majd néhány méterrel arrébb felforrt és elgőzölgött. Hajni megint arról a volt pasasáról mesélt, egy pásztorról, aki tücsökké zsugorodott, ahogy megöregedett. Ezt a sztorit naponta elmesélte, mi pedig mindig jót mulattunk rajta, mert halhatatlanok és örökké fiatalok voltunk. A bozótból egy bennszülött félig gyapjas, félig kopasz feje kémlelt felénk. Gyermekkorunkban úgy mondtuk erre, hogy kukucskál. A bennszülöttek a magas hegyekből érkeznek le a lapályra rejtélyes okokból, majd visszatérnek oda, ahonnan jöttek. Közben obszcén SMS-t kaptam egy ismerősömtől. Rögeszmés volt. Ez iránt ez az üzenete sem hagyott kétséget. (Lásd a megjegyzésben.) Mindig a nő választ - tűnődött egyikük, úgy emlékszem, Hajni, amit Midnike úgy kommentált: ez igaz, de van, amikor nincs ideje rá, mert már kiválasztották. Nem ezekkel a szavakkal mondta, mert nem volt képes rendesen megtanulni magyarul.- Mindenikünknek van sötét oldala. Még nekem is - morfondírozott a maga szomnambul hangján Szeléné. Aztán hozzáfűzte: még a Napnak is. Amire Midnike: Ő kapta nekem valami. Három dió nincs három Nap van három halál meglevése. Hogyha lesz nekemből lehet neki nekinek tertia nux mors ist van nincs van dióban fényes oldal benne jaj benne sötét oldal halál halál halál van. A latin szavak jelentése: a harmadik dió a halál. De hogy mit akarhatott mondani? Szeléné nem tudott elszakadni a képzeletétől. A Nap sötét oldala - ábrándozott álmatagon és élvetegen. - Ne ugorjunk át oda hétvégére? Halljátok? Lehet, hogy épp azon a helyen van elrejtve a mennyország, másik nevén a paradicsom...- A mennyország nem más, mint lehetőség életünk legboldogabb pillanatainak végtelenített újraélésére - okoskodott Hajni. Amire Szeléné:- De hiszen akkor a paradicsom aligha lehet egyéb, mint valami egyetlen óriási szexorgia. Midnike a maga rejtélyes beszédével azt a kérdést vetette föl: vajon ezekben az újraélt, s paradicsomivá örökkévalósított helyzetekben - ő 7 Templomépítő (olaj, vászon, 90»70 cm, 2016) LA/y\/^ ■liák/NAA É ^xyO ■XX> Vv\ a pozitúra szót használta - annak, aki társként van jelen, vajon őneki is édenkerti élmény az a történés? Meg hogy egyáltalán tudatában van-e, éppen mi történik vele, ráadásul örökkévalóságosan végtelenítve?- Nem, az biztos, hogy a másik nem lehet jelen, nem lehet tudatánál, nem tudja, hogy mi történik vele.- Szóval csak egy bábu? Ne mondjam, gumibaba?- Csak egy emlék. Nem egy húsvér ember.- A mennyországban mindenki csak emlék.- De kinek az emléke?- Térjünk vissza oda, hogy hányán lehetünk benne a helyzetben odaát a paradicsomban. Napóleon legboldogabb pillanata bizonyára valamelyik ütközetben aratott győzelme volt. De kétlem, hogy a legyőzött seregnek is ez lett volna élete csúcspillanata.- Ami viszont a szexet illeti: miféle energia mozgatja egymás felé az élőlényeket, az amőbától a szubrettig?- A nagy ősrobbanás után szétszóródott az energia. A szerelem és a szex nem más, mint ennek az energiának az ellenirányban történő visszaemlékezése önmagára.- Szóval csak egy kozmikus cél eszközei vagyunk, ottfelejtett őrség a táguló világegyetemmel szemben. (Megjegyzés: Az obszcén, trágár, aljas, minősíthetetlen SMS így szólt: Odafönt a Merkúron Mind a hármat megkúrom.) napló 2018. DECEMBER 10.-16. Van egy dokumentumom, amelybe feljegyzem az időnként megszülető novellaötleteket. Rendszerint néhány szó, legfeljebb mondat az egész, jellemzően a vég/kifutás megjelölése nélkül, hiszen az az írás extázisában még módosulhat. (Szokott is.) Ezekből - a nyomdaképesekből - osztok meg itt minden napra egyet. Ennek legalább három oka van: egyrészt hátha rákényszerülök végre megírni őket (volt már rá példa, hogy kellett - csodásán termékeny időszak volt!), másrészt le is védem az ötleteket a közreadással, harmadrészt, és ez a legfontosabb: megmutathatom, hogyan jönnek létre (az) új novellák. 2018. december 10., hétfő Szent Lajos király állatkertje. Valakit széttépnek a kiszabadult medvék a legnagyobb állatkertben (Tripsdrill?). Soha nem történt még ilyen. Véletlenszerűnek tűnnek a személyek, de korántsem véletlenszerűek. Miért pont ők? Ez is a kérdés. Frasdorf nevű falu - létezik! Mondjuk, ott van mégis a vadaspark, nem Tripsdrill. 2018. december ti., kedd Valaki 900 kilométert vezet egyvégtében. Azt tapasztalja, hogy ötvenkilométerenként eszébe jutnak élete szép emlékei, a jelentől a múlt felé haladva. Rájön - sokára, sok csodálkozás után -: arról van szó, hogy mindjárt meghal balesetben, és ez az a bizonyos lepergés a halál előtt; csak valami hiba folytán nála lassan zajlik, és nem tizedmásodpercek alatt, ahogy különben szokott. Megijed. Próbálja kideríteni, melyik lesz visszafelé menet az utolsó kép, és akkor megáll a vélt utolsó előtt, hogy ne történjen meg a baj, vagyis a baleset - a halál. Aztán mikor azt is végiggondolta (mondjuk a születés örömét, kínját, a megnyugvást), megnyugodva elindul, hogy már nem lehet baj. Csakhogy ekkor eszébe jut, hogy milyen boldogan ficánkolva haladt sperma korában. 2018. december 12., szerda Egy illető berendez egy sarki üzlethelyiséget alkotóműhelynek, és ott kezd el írni. Vakarózik, ásítozik, könyvespolchoz lépked stb. Egyre többen nézik. A VIP-ek bulin is részt vehetnek, a többiek ezt is csak nézik. Fogad rajongókat. Lassan híre megy. Vége mi? 2018. december 13., csütörtök „De vett egy másikat.” Ezt mantra - szerűen ismételgetni: minden pótolható, semminek sincs értéke. 2018. december 14., péntek Krúdy-apokrif, úriember idegen városokba utazik - ahol a lányoknak szőrös anyajegy virít a kaiján, és a levegő olcsó kocsmaszagtól bűzlik - és reménykedik. Egész életében. Soha nem jön szép nő vagy nagy lehetőség, hervadó virágszál vagy elszánt kisvárosi X-faktor/whatever-aspiráns. Mégis szép élete volt, gondolja annak nyomorult végén. 2018. december 15., szombat A szomorú életű rádiós műsorvezetőnő. Akinek az életét - a műsorai alapján - így képzelem el. Egyedül él, kövér, nőgyógyászati baja van, a doki a zsebében morzsolgatja az ujjait, mikor a műtétről beszél, ezt ő célzásnak veszi a fizetésre. Öreg és csúnya, és jaj, hányán vannak ilyenek, mindig szomorú, a munkaközösség gyenge láncszeme, este van a műsora, mert ilyenkor más a családjával van, nem sokat törődik vele, csak benyomja a cédét, aztán hadd szóljon, nem is vezet műsort, hiszen ez egy közéleti műsorokat sugárzó rádió, nem zenei. Nincs is igazán mit keresnie ott, a kollégák furcsán néznek rá, kerülik. A végén megöli magát, talán az utolsó mondat lehetne: Tudtam, hogy megöli magát. Állítólag kapott valami olyan részegen írt SMS-t, amelyet halála előtt is olvasgatott, hogy „Reméljük, könnyű lesz a végét kibírni, csókolunk, Laci és Aranka”. Tétován elindul lefelé a keze, de köldöknél megáll. Jól kimossa. Legyen tiszta, ha véletlenül. Macskája bár, ha lenne. De csak virágai vannak. Nagy Koppány Zsolt 2018. december 16., vasárnap Shakespeare végignézi, amint egy állat és/vagy molnárlegény különös módon megöli magát. Elkezdi megírni a nagymonológot, de előbb ezt írja meg (egyelőre így kezdődik): .Akkor nemesb-e a lélek”, satöbbi. Mi legyen előtte, mi legyen előtte?, töpreng sokáig. Lenni vagy nem lenni? Hm, ez túl bombasztikus, túl egyértelmű, szájbarágós. Lázasan telik az éjszaka, de másnap reggelig sem jut eszébe semmi jobb. Viszolyogva leírja, köréje teszi a művet, és befejezi a munkát. De kicsit sem boldog. 2018. december IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET
