Tolnai Népújság, 2018. november (29. évfolyam, 254-278. szám)

2018-11-03 / 255. szám

2 2018. november 3. II. évfolyam 44. szám Leczo Bence tárcája 4 Juhász Kristóf esszéje Hamvas Béláról Ó Viola Szandra novellája IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET n véletlenül ellépsz egy bogárról: szemében összetört az ég n Communio ortre '• C ■ Az anyák megmentője Bonczidai Éva A kétszáz évvel ezelőtt született Semmelweis Ignácra emlékezve többfajta bevezetővel is indíthat­nánk portréja megrajzolását. El le­hetne egyszerűen, kronologikusan mesélni, hogy 1818. július í-jén a hienc származású Semmelweis Jó­zsef és a sváb Müller Teréz ötödik gyermekeként megszületett Sem­melweis Ignác. 1837-ben kezdte ta­nulmányait a bécsi jogi fakultáson, de még abban az évben pályát mó­dosított, és orvosnak tanult Bécs­­ben és Budapesten. De kezdhetnénk a mesélést onnan is, hogy méltán emlegetik őt ma is az anyák meg­­mentőjeként, mert még a mikroor­ganizmusok létezésének felfedezése előtt bevezette az orvosi vizsgálatok előtti klórmészoldatos kézmosást, miután megállapította, hogy fer­tőzés okozza a több száz nő halálát követelő gyermekágyi lázat. Vagy indíthatnánk a személyes tragédiá­jától, hogy bár sokáig homály fedte a halálának körülményeit, de mára bebizonyosodott, hogy vérmérgezés okozta a halálát, épp az a kór, amely elleni küzdelemben úttörő felfede­zést tett. Ha a jelenből indulnánk, a jubileumi megemlékezésektől, és ír­nánk a róla elnevezett - egykori szü­lőházában működő - orvostörténeti múzeumról és a kultuszról, amely a személyéhez kötődik, amióta a kül­földi orvostársadalom után itthon is elismerték az érdemeit, szintén egy sajátos ívű portrét vázolhatnánk fel. „hirtelen lelkem előtt állt meg egy gondolat” De próbáljuk inkább magunk elé képzelni azt a fiatal orvost, aki az 1840-es években már-már meg­szállottan kutatja, mi okozza a szülő nők halálát. Tragédiák szem­tanúja, tehetetlenül nézi, hogy az élet és a halál kapui ennyire ijesz­tő közelségben nyílnak. Napon­ta boncol — akárcsak a kollégái -, próbálja megtalálni, mi az észszerű magyarázat arra, hogy fiatal nők veszítik életüket, kisbabák marad­nak árván. Nem tudja elfogadni a kor magyarázatait, hogy e tragédiák mögött a csillagok állása lehet vagy a betegeket látogató papok csen­gettyűinek hangja. vezervers Lakatos Mihály Gladiátor Reggelente a Gladiátor dallamára ébredek, kinyomom a telefont, Istenem, még egy nap a ki tudja hányból, s a kérdés, mely felmerült, ki tudja, hányszor: hogy mindez mi végre? Dédunokáink már a nevünk sem fogják tudni, hiszen annyi más tudnivalót követel a jelen, kit érdekel majd, hogy itt hagytam a jelem, melyben talán én igen, talán... de senki más nem győzhetett velem. Mégis, nap mint nap ébredek s megyek: háztól házig, faltól falig. Ha kell, támadok, ha kell, védem magam. Ellenség, mint a gomba - néző alig. Vesztettél? Győztél? Egyre megy. Senkit nem érdekel, ha örülsz, s az sem, ha lábad megremeg. Hát így megy ez. Reggelente a Gladiátor... gyerünk, gyerünk, fogmosás, zuhany, nem az elmélkedés órája ez, rohanás a buszhoz, ahol mindig ugyanazok: a bőrcsizma-mániás hölgy a szomszéd utcából, fekete-piros dzsekis hatvanas férfi, ki tudja, honnan, sapkája mélyen a szemébe húzva, hervadt asszonyát maga után húzva, s a duci, göndör hajú nő - régen kalauz volt, bliccelőt büntetett s ha nem - letuszkolt, ma már csak utas, nem érdeklik a jegyek, felőle ingyen is - akár a legyek. Fontos reggeli találka ez, senki nem késik, pontosan jövünk, ha esik, ha havaz s talán a sorrend is mindig ugyanaz. Nem köszönünk egymásnak - ez szabály. Én is csak úgy jöttem rá, hogy a második héten köszöntem a csizmás hölgynek - ha már.... Ő csak nézett - mint gyásztáviratot, mit a postás hoz, hogy mit akarok s azt mire fel, de tényleg: mi közünk egymáshoz?! S torkomon akadt a szó, szégyelltem magam. Igaza volt. Nem mondtam, hogy: asszonyom, de hiszen mindkettőnk egy csónakban evez, mert rájöttem: hiába nap mint nap... mégiscsak magányos küzdelem ez. A holnapért neki külön s nekem is külön kell megugornom a szintet, minden külön számlára megy, csak a vég közös: hogy együtt felejtenek el majd minket. folytatás a 3. oldalon |

Next

/
Oldalképek
Tartalom