Tolnai Népújság, 2018. november (29. évfolyam, 254-278. szám)
2018-11-10 / 261. szám
ó tortenelemora HOGYAN KERÜLT VISSZA LENGYELORSZÁG EURÓPA TÉRKÉPÉRE SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT Az 1815-ös bécsi kongresszuson kialakított rend egy évszázadon át megakadályozta az egész Európát megrengető háború kirobbantását. Az államiságát 1795-ben elvesztő, feldarabolt lengyel nemzet szellemi vezetőinek - élükön a költőkkel - kulcsszavuk lett az egész Európát lángba borító „nagy háború”, amelyből főnixmadárként újjászülethet Lengyelország. A XX. század eleji balkáni válságtól kezdve a nemzeti és társadalmi mozgalmak, a legkülönfélébb beállítottságú politikai pártok irányítói, országgyűlési követek és földalatti összeesküvők, lövészegyletek és katonatiszti csoportok mindhárom országrabló birodalomban - Oroszországban, Németországban és Ausztriában - egyre eltökéltebben készültek a lengyeleknek esélyt adó európai háborúra. A szocialista eszmei indíttatású, Szibériát megjárt és oroszországi terrorista akcióival is hírnévre szert tett Józef Pilsudski, aki kezdeményezője volt a galíciai lövészcsapatok szervezésének, s így 1912-ben kinevezték a Szövetkezett Függetlenségi Pártok Bizottsága parancsnokának, 1914 februárjában egy párizsi rendezvényen kijelentette, hogy a küszöbön álló háborúban Oroszország vereséget fog szenvedni a központi hatalmaktól, amelyeket viszont legyőz az angol-francia koalíció - az Egyesült Államok esetleges támogatásával. Ezzel mintha saját magának egy működési programot is megfogalmazott volna: Oroszország legyőzéséig a központi hatalmakat kell támogatnia. Ráadásul ehhez már voltak harcba hívható emberei, akikből ütőképes fegyveres erőt formálhatott. Mielőtt az osztrák-magyar csapatok megindultak volna Oroszország ellen, légiójának törzsszázada élén Pilsudski már 1914. augusztus 6-án átlépte a galíciai-orosz határt. E bizonytalan kimenetelű vállalkozásával tudta elérni, hogy a létszámukban egyre növekvő galíciai lövészcsapatok önálló lengyel légiókként harcoljanak az osztrákmagyar hadsereg kötelékében. E légiók a háború későbbi szakaszában mind Galíciában, mind az északkeleti magyar Kárpátokban derekasan helytálltak. Ezzel főparancsnokuk tekintélye is növekedett, s a róla terjedő legendák is szaporodtak. A lengyelek körében legbefolyásosabb politikai párt, a Lengyel Nemzeti Demokrácia vezetője, Roman Dmowksi a lengyelség fő ellenségének Németországot tartotta, s Moszkva mellett kötelezte el magát. Az orosz hadsereg oldalán is szerveződött egy lengyel légió, jóllehet ez csak jelképességében tekinthető jelentősnek. Dmowski Oroszország katonai vereségei nyomán tevékenysége színterét a szövetséges Franciaországba tette át, ahol létrehozta a Lengyel Nemzeti Bizottságot, amelyet egy idő után mind Anglia, mind Franciaország, majd Olaszország és az Egyesült Államok is a lengyelek képviseleti szervének ismert el. Ennek a béketárgyalások során lett felbecsülhetetlen jelentősége. A világhírű zongoraművész és zeneszerző, Ignacy Paderewski az Egyesült Államokban és Kanadában szerzett érdemeket az antantot támogató önkéntes lengyel csapatok szervezésével. Meghatározó szerepe volt abban is, hogy Woodrow Wilson 1917 elején megfogal„SZERETNEM MEGMERHETNI, MENNYIT ÉR EGY EMBER" Bonczidai Éva Különleges újrafelfedeznivalót kínál a Békássy Ferenc összes műve című, vaskos könyv. Weiner Senynyei Tibor szerkesztésében és előszavával ugyanis végre egy fedél alá került e különleges ifjú összes fellelhető írása, nemcsak a versei, tanulmányai és esszéi, hanem a levelei is, köztük a beteljesületlen szerelme krónikája. Békássy Ferenc 1893. április 7-én született Zsennye kastélyában, ahol most alkotóház működik, amelynek kertjében nyugszik. Cambridge egyetemén, a King’s College falai között tanult és diplomázott, két nyelven írt, az első versei Angliában jelentek meg. John Maynard Keynes későbbi híres közgazdászszal és Ludwig Wittgenstein neves filozófussal együtt az elit Apostolok Társasága tagja volt. Huszonkét évesen* 1915. június 25-én a keleti fronton esett el. „Ha a háborúra gondolok, szeretném megmérhetni, mennyit ér egy ember - mert igaz egyrészt, hogy komplikált szerkezet, hogy előállítása sok fájdalom és áldozatba került, hogy egy egész világ vész el, ha ő elveszik - például én velem. Másrészt azonban - úgyis születik helyette más” - írta 1914-ben, mielőtt önként bevonult volna a pápai kiképzésre. Bár megvetette a háborút, úgy érezte, hazafias kötelessége, hogy megvédje hazáját. Épp egy nappal azelőtt, hogy Nagy-Britannia hadat üzent volna az Osztrák- Magyar Monarchiának, hazaindult - kölcsönkért pénzből. Ha csak egy napot késlekedik, mint ellenséges ország állampolgárát internálták volna, és talán túlélhette volna a nagy háború éveit. De ő eltökélt volt az elhatározása mellett. „Élvezem a katonaéletet - büszke lovas lettem (!), mesterlövész (!) és minden, amit el tudsz képzelni. Az agykapacitásom arányosan csökkent az izomzatom növekedésével” - olvasható a Keyneshez írt levelében. Haláláról kétféle történet ismert. Nagy Eszter, Békássy Ferenc festőbarátjának, Nagy Sándornak a lánya 1985-ben így idézi fel: „Békássy Feri gyermekkori szerelmem volt, és tragikusan meghalt az 1914-es háborúban. (...) Aludtak egy kis erdőben, az őr nem vigyázott és a kozákok gulyássá aprították a huszárokat. Feri körül feküdtek a versei, arról ismerték fel, mikor hazahozták a szülei.” A Magyar Királyi 7. huszárezred történetét feldolgozó tanulmány viszont másként ismerteti a június 25-i dobronuci eseményeket: „...az orosz támadás megismétlődött, de cselhez folyamodtak: kezeiket a megadás jeléül magasba tartva közeledtek, a huszárok a tüzelést beszüntették. Az oroszok azonban az állások közelébe érve hirtelen kézigránátokat dobtak a huszárokra...” Halála után Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád emlékezett meg Békássy Ferencről. írásait az édesanyja, Bezerédj Emma kis elyorseg mázott békepontjai között kiemelkedő figyelmet kapott a tengeri kijárattal rendelkező önálló Lengyelország helyreállítása. A felosztó hatalmak a háború folyamán egymást licitálták túl a lengyeleknek tett arra vonatkozó ígéreteikkel, fogadkozásaikkal, hogy miként állítják helyre országukat. Miután a központi hatalmak kiszorították Oroszországot Közép-Európából, a „két császár” - II. Vilmos és Ferenc József - 1916 novemberében kikiáltotta a Lengyel Királyságot. Ez Franciaországot és Angliát is mind határozottabb nyilatkozattételre késztette Lengyelország mellett. Az 1917-es polgári forradalom győzelme nyomán létrejött orosz kormány a puszta szavakon kívül cselekedett is. Érvénytelennek nyilvánította Lengyelország felosztását, s engedélyezte, hogy a cári hadseregben szolgáló lengyelek önálló haderőkbe szerveződjenek. Az így alakult lengyel csapatok - az ellenség oldalán harcoló - Józef Pilsudskit akarták parancsnokuknak megválasztani. A bolsevik fordulat felszámolta az önálló lengyel csapatokat, hogy tagjait a világforradalmat megvívó Vörös Hadseregbe kényszerítse. Pilsudski az Egyesült Államok hadba lépése után tisztában volt azzal, hogy a központi hatalmak - a keleti fronton aratott nagy győzelmeik ellenére is - elveszítik a háborút. Mint a legtekintélyesebb lengyel politikus és katona megakadályozta azt, hogy Berlin és Bécs katonai vezetői a Lengyel Királyság létrehozása fejében háromszázötvenezer fős lengyel haderőt - Polnische Wehrmacht - állítsanak fel. Valóságos népmozgalmat indított azért, hogy lengyel ember a német és az osztrák császár hűségére ne tegyen esküt. Szembeszegülésének következményeként Pilsudskit letartóztatták és internálták. Voltaképpen ezzel tudta elérni, hogy a lengyel embereken kívül a Lengyelország sorsára döntő befolyással lévő Franciaország és Anglia bizalmát is elnyerje. példányszámban megjelenő négy kötetben adta ki 1915 és 1917 között. Angolul írott verseit pedig 1925-ben Virginia Woolf és Leonard Woolf adta ki Adriatica and other poems címmel. Kovács István A Franciaországban fegyverszüneti tárgyalásokra kényszerült és forradalmakkal perzselődő Németország célja az volt, hogy a keleti hadszíntérről épségben hazatérjenek csapatai. Erre a garanciát Józef Pilsudski személye jelentette, aki a magdeburgi börtönből 1918. november 10-én hazatérhetett Varsóba. A Lengyel Királyság régenstanácsa másnap kinevezte őt a szerveződő lengyel haderő főparancsnokának. A háború dúlta, éhínséggel, járványokkal fenyegető, gazdaságilag szétzilált, munkanélküliséggel sújtott Lengyelország jövője szempontjából katasztrofális következményekkel járó polgárháború, bolsevik jellegű forradalom elkerülése céljából arra is megbízást kapott, hogy a Lublinban létrejött szocialista kormány helyett egy új, szélesebb nemzeti alapokon álló kormányt szervezzen, amelyben nemzeti demokraták és szocialisták egyaránt helyet kaphatnak. Pilsudski egykori elvtársaival folytatott tárgyalásai nyomán békésen keresztül tudta vinni a kormányváltást. A német csapatok is bántódás nélkül átkelhettek a Lengyel Királyságon, de hadfelszerelésüket lengyel földön kellett hagyniuk. Pilsudski tisztában volt vele, hogy Lengyelországnak a győztes hatalmak támogatásán kívül saját hadseregére támaszkodva kell jelenét és jövőjét biztosítania. Kelet-Galíciában már véres harcok folytak az ukránokkal, a Vörös Hadsereg a világforradalmat csak Lengyelországon át „exportálhatta” Nyugat-Európába, a németek Poznan és vidékének védelmére készültek, ugyanakkor Sziléziából se akartak egy négyzetmétert se átengedni a lengyeleknek, miközben a szerveződő Csehszlovákia is igényt tartott a többségében lengyelek által lakott Cieszyni Sziléziára. 1918. november elején ötezer katona állt Pilsudski rendelkezésére, 1919 elején százötvenezer, 1920 nyarán egymillió. Lengyelország visszakerült Európa térképére. Súlyos véráldozatok árán... Hosszú idő után egybegyűjtött írásai 2010-ben, szerelmes levelei 2013- ban jelenhettek meg, összes műveit pedig most a Magyar PEN Club kiadásában veheti kézbe az olvasó. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET C 2018. november