Tolnai Népújság, 2018. szeptember (29. évfolyam, 203-227. szám)
2018-09-22 / 221. szám
4 roza 'íHHni' helyőrség KÉT KORSÓ SÖR- Szervusz! Szólj, ha mondhatom.- Szervusz. Mondjad.- Adj tanácsot, hogy kell „jól” vigasztalni. A helyszín egy külvárosi söröző egyik hátsó zuga. Két ember könyököl egymással szemben. Két férfi. Az egyiken zakó, a másikon barna pulóver.- Rosszul csinálod?- Sajnos... Te jó voltál belőle állítólag.- Hm - vakarja a fülét a zakós.- Én nem így emlékszem. Úgy rémlik, hogy nem volt vele elégedett...- Az könnyen lehet. Velem sem az. Nehéz kiérdemelni az elégedettségét jól ölelésből.- Nehéz bizony...- Én azt vettem észre - hajol közelebb a pulóveres -, hogy a vigasztalás nála egyenlő azzal, hogy mantrázni kell, hogy ő okos, szép, tökéletes, mások pedig irigyek rá és szidni kell őket. Te is így vigasztaltál?- Hát... néha kibukott belőlem az igazság, és megemlítettem, hogy ne törődjön másokkal, meg tojja le őket, de ezek nem voltak sikeres mondatok.- Nem, ezek nem azok. Ilyennel én is próbálkoztam eleinte. De felesleges. Kár, hogy nem tudsz ebben nekem tanácsot adni - sóhajt a pulóveres. - Kár, hogy nem vagy profi. Pedig azt mondta, hogy te ebben az egyben jó voltál.- Hm - jegyzi meg a zakós mélabúsan, s a plafont bámulja. Most a pulóveres kezdte a fülét vakargatni. A zakós már épp abbahagyta.- És még ezenkívül rossz vagyok parancsra ölelésből is. „Öleljen meg!” - a múltkor ezt követelte, és felém hajított egy lábost.- Ne haragudj, tudnál adni egy zsebkendőt? - szakítja itt félbe a zakós. - Kicsordult a könnyem a röhögéstől.- Parancsolj, kérlek!- Köszönöm.- Szóval - folytatja a pulóveres. - Megölelem. Erre ő: „Maga még ölelni sem tud rendesen!” A zakós megértőn bólogat.- Ezt ismerem...- Tavaly nyáron Istvánéknál voltunk, és a parton ettünk egy hot dogot. Másnap rájött, hogy neki fáj a hasa. Biztos romlott volt a virsli. Ő visszamegy, hogy viszszakérje az árát. Ezt meséltem már neked?- Igen, de nem baj, mondd el ismét. Jó hallani.- Én meg mondtam, hogy menjen, én addig elleszek itt az újságosnál. Eltelik tizenöt perc. Visszajön feldúltan, hogy vele még életében nem bántak ilyen megalázóan! Nemhogy nem adták vissza a pénzt, de még kárpótlásból sem kapott más terméket. De ő beírt a panaszkönyvbe! És Dluhopolszky László: Kocsmai élmények aztán voltam én a soron, hogy „Maga is azt gondolja, hogy nem volt igazam!” Meg: „Maga nem való férjnek, nem áll ki a felesége mellett!”- Velem a cipőboltban játszotta ezt el. Vettünk egy cipőt, amiről kiderült, hogy nem kényelmes. Sajnos, csak azután, hogy fél napig járkált benne. Törte a lábát. Én ugyan próbálkoztam azzal, hogy az új cipők eleinte mindig törik a lábat, de hasztalan. Másnap vissza kellett mennem vele a boltba, és ott állni mellette, amíg ő vitatkozik az eladókkal, és próbálja elhitetni velük, hogy a cipő nem volt hordva, holott látszott, hogy igen. Ott álltam mellette, és a válla fölött próbáltam elnézést kérő mosolyt sugározni az eladók felé, de úgy, hogy ő ne vegye észre, mert tudtam, ha lebukom, annak beláthatatlan következményei lesznek. A zakós közben töltött magának egy sört, s a pulóveresre nézett, hogy ő is kér-e.- Amúgy lehetne rosszabb is. Ha mondjuk nemcsak parancsra kéne ölelni, hanem még neked kéne kitalálni, hogy mikor kell, és biztos, hogy rosszkor ölelnél.- Na, hát ez pontosan így van! Mert nem csak parancsra van. „Maga azt sem tudja, mikor kell megölelni a feleségét!” Ezt mondja, és utána szólít fel. Múltkor már volt rosszkor ölelés is. Túlságosan öleltem. És ráadásul a nyílt utcán!- Most akkor ismét együtt laktok?- Dehogyis! Szerinted akkor tudnék beszélni most veled? Legutóbb - persze ez már vagy másfél éve volt -, amikor megnézte a levelezésemet, akkor azt látta ugye, hogy beszéltem veled. És úgy élte meg, mintha megcsaltam volna. Kis szünet állt be a beszélgetésben. A két ember meredten nézett maga elé. A pulóveres a fülét vakarta, a zakós az orrát.- Vissza tudsz emlékezni - kérdezte a pulóveres elgondolkozva -, Noémi hányszor jelentette ki kategorikusan, hogy ennyire még sosem volt kiakadva?- Nem. De biztos volt egy pár eset. Most is ezt mondta?- Én azt hiszem, hogy minden kiakadásakor ezt mondja. Minden kiakadás élete legnagyobb kiakadása.- Igen, erre emlékszem. Velünk is így volt. Mi történt most?- Az atya azt merészelte mondani gyóntatás közben, hogy figyeljen a gyerekeire. Az a legfontosabb, hogy jó feleség és anya legyen.-És?- És ezen kiakadt.- Az atya nem érti meg őt, és biztos azt gondolja, hogy elhanyagolja a gyerekeit. Annak kapcsán jött ez fel, hogy csinálja az interneten ezt az életvédő csoportot. És küzd az abortusz ellen. És elkezdte a szentek életútjait sorolni. Hogy őket sem értették meg. És erre mondta az atya. És ettől most élete legnagyobb kiakadásában van. És ráadásul még a telefontöltőjét sem találja. Ilyen eset nálatok előfordult?- Nem. Mi a paphoz, meg a jegyesoktatásig már nem jutottunk el. Előtte kicsinált, és szakítottunk. Utána találkozott veled.- Ja, persze. Tényleg.- Hát igen... - mondta a zakós.- Hm - tűnődött el ismét a pulóveres.- Remélem, egy ideig még nem találja a telefontöltőjét. Ha megtalálná, akkor biztos felhívna.- Az nem lenne jó.- Nem, az nem lenne jó. Akkor nem tudnánk ilyen jót beszélgetni.- Igen, akkor nem tudnánk.- Iszunk még egy sört?- Persze. Miért ne? A töltő itt van a zsebemben. Nehéz lesz megtalálnia.- Nagyon jó! - csillant fel a zakós szeme. - Ilyesmi annak idején nekem eszembe sem jutott. Briliáns!- Köszönöm - sütötte le szemét szerényen a pulóveres.- Egy korsóval?- Igen. Vagy nem is, legyen inkább kettő. Mit gondolsz?- Rendben. Legyen inkább kettő. Gaól Tibor (T-boy): Rejtő Kabaré Saloon Lapszámunkat a Lakiteleki Népfőiskola Alapítvány által szervezett egyhetes karikatúra-alkotótáborhoz kötődő munkákkal illusztráltuk. A július 9-14. között megrendezett lakiteleki találkozó idén Rejtő Jenő előtt tisztelgett. A résztvevők három-három Rejtőt vagy az életművét megidéző karikatúrával jelentkezhettek, és ezt a témát gondolhatták tovább a táborban is, ahol Thuróczy Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársa, Rejtő Jenő munkásságának kutatója tartott előadást a 75 éve elhunyt íróról. Az alkotótáborban nyolc művész reflektált e máig népszerű és vitatott életműre: Csikós György, Dluhopolszky László, Gaál Tibor [T-boyl, Lugossy Károly, Nagy László, Prihoda Judit, Takács Krisztián és Török Tivadar. LAPSZAMUHK SZERZŐI Kántor Mihály (1974) szakíró Kovács Attila Zoltán (1972) irodalomtörténész, könyvkiadó Molnár Vilmos (1962) József Attila-díjas író, költő, szerkesztő Nagy Koppány Zsolt (1978) József Attila-díjas író, műfordító, szerkesztő Orbán János Dénes (1973) Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, író, szerkesztő Pozsonyi Ádám (1969) író, publicista, zenész Sántha Attila (1968) költő, író, szerkesztő Zselicky Zoltán Árpád (1974) filozófus 2018. szeptember IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
