Tolnai Népújság, 2018. szeptember (29. évfolyam, 203-227. szám)
2018-09-15 / 215. szám
IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET Juhász Kristóf Shrek Tímea Bornemissza Ádám tárcája novellája [ ] a cigányzenéről Ráfi Lajosra emlékezünk n Grecói arcomra bitang hó hull ma ez a könny is büntetés jöhetsz hát te ribanc szél... a május lélekzetem is tüntetés n Szentandrássy István: Modiglianinak testvéri szeretettel Őszi madonna Lapszámunkban a roma kultúra előtt tisztelgünk. vezervers Kovács József Hontalan Az év ötvenharmadik napja asztalomra lezuhanó fej Szentandrássy festmény Hamlet mohácsi cigány srác összegyűrt idő s a fasorból kicsapódó árnyak kép és vers a világ véres üvegasztalán csontváz-akácok agyonvert tarkónlőtt éhenhalt költők Mandelstam Radnóti Miguel Hernandez feje is lehet ez a remekmű Magyarország Európa margóján a nemzet a Kerepesi temetőben Nővéremre mamut-nehéz rögök zuhognak a leláncolt évek hová vagyok bezárva dilettáns istenek ortre A poklok pokla se veszi el a szépséghez való jogot Bonczidai Éva Amikor elhatároztuk, hogy lesznek olyan lapszámaink, amelyeket a Magyarországon élő nemzetiségek kultúrájának szentelünk, már tudtam, hogy a roma irodalom és művészet előtt tisztelgő oldalakat Szentandrássy István munkáival szeretném illusztrálni. Egyrészt azért, mert fontosnak tartom, hogy a hazai cigányságnak van egy Kossuth-díjas festője, másrészt azért, mert Szentandrássy István művészete, személyisége és élettörténete is példázza, mekkora erejük van az elhivatottságból született műalkotásoknak. Amikor évekkel korábban először láttam Szentandrássy István festményeit, úgy képzeltem, hogy ő egy tradicionális és zárt cigány közösségben nőhetett fel, ahol már gyermekként egy sajátos kultúra és tudás birtokosává vált, amelyre büszkének kell lennie. Mert bizony létező fogalom a cigány büszkeség, még ha ritkán is esik szó róla. Ez a büszkeség és öntudat ma is áthatja a hagyományaikat őrző közösségeket, és sajnos gyakran csupán önsorsrontó konokságként tekintenek erre azok, akik értetlenkednek az iskolából kimaradozó, korai családalapításra berendezkedő fiatalok láttán. Szentandrássy István képeiről viszont nem a kisiklott vagy sodródó életek, hanem a gyermekkorom kedvenc meséi jutottak eszembe. Zöldike királyfi címmel 1989-ben, Fábián Imre szerkesztésében a Dacia kiadónál jelent meg egy gondosan válogatott gyűjtemény cigány népmesékből. Egyik meghatározó irodalmi élményem ez az agyafúrt cigány emberekkel, ördögökkel, visszajáró halottakkal, beszélő állatokkal, sárkányokkal, átkokkal és segítőkkel teli könyv. Hasonlóan az irodalmi jellegű felfedezések és rácsodálkozások közé sorolom azokat a délutánokat és estéket is, amelyeken átjött hozzánk Gyöngyi, a szomszédunkba költözött cigány asszony, aki tört magyarsággal elképesztő történeteket mesélt tragikus sorsú szerelmesekről, eszes lótolvajokról és rontást hozó öregasszonyok titkos praktikáiról. Hasonló gyermekkort képzeltem a festő köré - lovakkal, bölcs öregekkel, táncos kedvű lányokkal, parázs mellett elmondott mesékkel. folytatás a 3. oldalon | > 1 1
