Tolnai Népújság, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)
2018-08-11 / 186. szám
6 helyőrség / vendeaünk a Maavar Irószövetsé Dobozi Eszter Zsillé Gábor Történelem Valami készül Tallini mellékdal I. Mi tartotta meg? A félelem. S hogy mind távolabb maradhasson tetőled, világ. Semmi se kell inkább. Se név, se vágy, se asszony. a téli hónapokban - ahogyan végig - roppant bizalommal álltak ott: egy fenyő s a sárga nyír; Csak a föld, a fák s lábasjószág - egy pár csupán. Ereje fogytán mivé lett? Omló falak között pária. Míg el nem költözött. rajzolatok tárgya volt régi metszeteken ily finom, mint e tűhegyek II. s tar ágak együttesen. Másnak apját a láger nyelte el. Őt mi vitte föl-föl? Mi hajszolta, mily ösztöke, mindegyre közelebb? Címek, rangok halmozva halomba. A kapun kilépve most kutatsz, s nem leled meg ott Mindegy, ki s mi jön. Bakó s a vamzer mind jó haver. A pszichiátrián fuldokló lelkiismeret smasszert lát bárkiben, s átkozza pátriánk. a látványt, látószöged bár semmit se változott azóta, hogy pár öreg platán s juhar bodor Tűhegyek s tar ágak lombokkal takaija el. Mit látsz, zavarba ejt, Talányos égitestek noha tudván tudod, hogy együttállása, festett egymásba kapaszkodón üveglapon át ilyen szinte - rendületlen vár a bolygók látszólagos a két különc, rejtőzve, átvonulása, ikermint ki idegen e tájt. csillagok fénye, mikor Új s új látvány előnye egyiké a másikán helyett emlékük vigasz: ívet húz s át-átcikáz, állnak ők királyiam Visz egy kocsi fel-alá Tallinnban, körben az ősz, parkok, dércsípte fagyai. Mögöttem Ghánáról, Egyiptomról ad elő hosszan egy erdélyi magyar. Sofőrünk észt, szakállas, hallgatag, a boltokban, a kocsmákban angolok, amcsik, finnek, félrészeg németek, a sétányon egy orosz pár andalog, és oroszok mindenütt, ezrével, birodalmuk új tartománya készül: Észthon egyik legfőbb városában, Narvában már senki sem beszél észtül, a pultokon cirill betűs táblák. Közben Moszkvában hat és fél millió vendégmunkás él becslések szerint. Az inkulturációban hinni jó. Hat és fél millió tadzsik, kirgiz és egyéb kaukázusi jövevény, a hatóság nem győz álmélkodni egy dühödt világ megannyi követén, mongolok, kazahok és örmények, magukat szírnek valló afgán srácok, mind Moszkvában dolgozik feketén, semmi sem az, minek sokáig látszott. Az ortodox templomok üresek, a faluban tíz éve nincs plébános, felmérések szerint az észteknek harmincöt százaléka hisz inkább most a fekete macskában, mint bármely keresztény vallásban - valami készül, valami érik, valami rohan felénk, s nem tudni, részül vagy egészül. Visz egy kocsi fel-alá Tallinnban, a kérdés csak az, vajon én mit viszek. Előadok angolul Aranyról. Körben észtek, udmurtok, cseremiszek. Nem tudom, van-e értelme még bárhová is utazni, mindenütt ugyanaz fogad: Benetton, Kentucky, Disney, Humanic, Rossmann és Subway. A hotel neve francia. Kétlem, hogy maradt értelme az embernek utaznia. Igen, a szálloda: hotel. Igen, a falra mászni jó. A tájékoztatás, a tény, az adat: információ. A számítógép: computer. Csak koleszterin a lúdháj. E verset egy mexikói étteremben írtam. Good-bye. Nem ismerni Az lenne jó, a kamaszkor, nem ismerni az irodalmat, és felfedezni megint. Az lenne jó, a tudatlanság. Még üres agy, de fogékony szív. Metaforán, szintagmán, jelentésmezőn innen, allúziók nélkül, csak úgy, kézbe venni egy könyvet, és nem tudni, mit jelent az, hogy textus. Az lenne jó, a vágyódás, a homályból nézni a forgószínpadot. Megint felfedezni az enyv szagát, érezni a hajnali mámort, a pörköltszaft ízét az Arabs Szürkében. Az lenne jó, a varázs. Az első lapozás. A könyvtári polcokról testet öltene Csoóri, Faludy, Hárs Ernő, Bella. Az lenne jó, ha még élnének, ha itt írnának közel, és felmehetnék hozzájuk megint, leges-legelőször, a sarokról telefonálva, megyek, nyissanak ajtót, adjanak helyet. Az lenne jó, ha még nem lenne hely, bekapcsolt mikrofon, zsúfolt naptár, a közönség utolsó sorában ülnék. / a 46. Tokaji Irotaborro HALOTTAK ÉLÉN Magyar irodalom és művészet az I. világháborúban Ady Endre, Babits Mihály, Békássy Ferenc, Gyóni Géza, Kassák Lajos, Krúdy Gyula, Kuncz Aladár, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Tersánszky Józsi Jenő, Tömörkény István... És sorolhatnánk tovább azon irodalmi nagyjainkat, akik valamilyen formában megörökítették életük egyik legmeghatározóbb és legborzasztóbb élményét, a nagy háborút. De említhetnénk számos zeneszerzőt és képzőművészt is. Augusztus 16-19. között a Tokaji írótáborban a művészet és a háború kapcsolatát elemzik - egyéni sorsokat, az emberi egzisztenciát érintő súlyos kérdéseket az irodalom, a művészet látószögéből. A tematikát a kísérőprogramok egy részében is tartják: Levelek a frontról címmel nyílik kiállítás, Tiszaladányban I. világháborús szövegekből összeállított versszínházi műsor lesz látható, idén az Irodalmi emlékparkban pedig felavatják Ady Endre domborművét, Szabó Tamás alkotását. A tábor hagyományainak és újításainak egyszerre megfelelve olyan rendezvények is zajlanak majd a városban, amelyekre a lakosságot és a turistákat is nagy szeretettel várják a szervezők: a főtéren a székelyföldi Role zenekar ad Ady-koncertet, Iván Szandra és Jász Andris sanzonestet Kamarás Iván sztárvendéggel, bemutatkoznak folyóiratok és az idei Móricz-ösztöndíjasok. Ismét lesznek gyerekprogramok, amelyek már tavaly is nagy közönséget vonzottak a főtérre. A tavalyi bemutatkozás sikerén felbuzdulva, idén újabb meghívást kapott a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Előretolt Helyőrség íróakadémiája, hogy ezúttal kihelyezett órákat is tartson a táborban. Az egyik ilyen foglalkozásuk a tanácskozás résztvevőinek is nyitott lesz, bárki csatlakozhat hozzájuk a táborozok közül, aki szívesen játszana egyet, vagy csupán ízelítőt szeretne kapni az akadémia munkájából. Ezenfelül a főtéri programok sorában az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális melléklet, valamint a kiadó első kötetesei (Dezső Kata, Pataki Tamás, Pejin Lea) is bemutatkoznak. Részletek a www.tokajiirotabor. hu oldalon olvashatók. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2018. augusztus
