Tolnai Népújság, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)
2018-08-04 / 180. szám
IRODALMI-KULTURÁLIS MELLÉKLET ff úgy hívjuk mert nincs jobb szavunk rá: szerelem ff Bemutatjuk a Hévíz folyóiratot 5 Lázár Balázs és Ráday Zsófia versei 7 Szőcs Géza ajánlja Arany Zsuzsanna könyvét vezervers Orczy Lőrinc A’ módi Fotó: Codra Botond Módi a’ világnak leg főbb tyrannusa, Frantzia országbann van első trónusa, Sem lába, sem keze, nintsen is hajósa, Még is két tengeren által megy járása. Első szölöttkéje ez a’ találmánynak, Méltó tsemetéje az unatkozásnak, Kinek partékáját mondván Párisinak Emberek nagy áron teszik magokénak. Ez mivel új formát tud mindennek adni, Szokásból is meg kell eztet vásárolni, A’ szeles Frantzia tudja ki gondolni, Több majom nemzetnek pénzért adogálni. A’ Szépség tükörtől kérdezi tanátsát, Ha jól tette e fel meg szerzett újságát, Templombann először fitogatja magát, • Vigyáz, sajdítják e fel fűzött ringy rongyát. Még három személyen van postán jött újság, Kedves, kellemetes, szokatlan tarkaság, De mihelyt közös lett, s viseli polgárság, Zsib vásárra küldi a> Nemes Aszszonyság. Ezt nem praedicálják sehol a’ templombann, Sőt ki sem hirdetik a’ várás’ házábann, Még is, ha érkezik Királyi udvarbann, Három holnap alatt el teljed házábann. ,S a’ ki nem követi, bolondnak tartatik, Még az irásbann is Módi kívántatik, Virtus ez időbenn alája adatik, Kitsoda, mitsoda, ettől ítéltetik. (Orczy Lőrinc háromszáz évvel ezelőtt, 1718. augusztus g-én született Tamaörsön) Tusvónyos - rajongó-dohogó körkép Sajnos, nem én vagyok az, aki legjobban megfogalmazta, hogy mit is jelent Tusványos, hanem az egyik kolléganőm: itt találkozhatsz azzal az éneddel, aki tíz évvel ezelőtt voltál. Vagy azzal, aki huszonhét évvel ezelőtt voltál, én ugyanis ott voltam az első bálványosi szabadegyetemen, és nagy szomorúsággal kellett szembesülnöm vele, hogy azóta sem lettem saját magam legjobb kiadása. Szerencsére az esemény sem, ezért illünk egymáshoz. Még mindig sár van, még mindig por, és még mindig nem tudom megjegyezni - mindegy, most leírom, így talán megmarad a fejemben is -, hogy nem szabad bokáig érő gumicsizmát venni, mert a karimája véresre vágja az ember húsát, és nem szabad azon dühöngeni, hogy kik milyen VIP-ba szereznek belépőt, mert tényleg annyira mindegy, és semmi nem múlik ezen. De azért fejlődöm: tavaly még ettem magam a pestiek miatt, akik messziről videóztak mezőn dolgozó székely embereket, és kiposztolták őket a Facebookra, a medve mellé, hogyaszongya: derék magyarok, viszont egy székelylyel sem álltak le beszélgetni. Sajnálhatják, mert akkor megtudták volna, hogy az itteniek nem isznak folyton pálinkát, meg nem üldözik naphosszat a medvét, sőt nem hívnak mindenkit Mózsi bácsinak, és a székelyek nemcsak jókat mondanak, hanem jókat is írnak. Egészen új világok nyílnának a pesti titánok előtt, ha egyszer megtudnák, hogy Wass Alberten kívül - akit szintén nem olvastak, csak mondják - is van erdélyi irodalom. Súgok valamit: előtte is volt, olyannyira, hogy a fejedelemség idején szinte csak itt születtek magyar szövegek. A nagy Erdély-rajongókat úgy szoktam tesztelni, hogy olvasták-e György Attilától a Harminc!lármát, s legalább Orbán János Dénestől a Misimackót, illetve megvan-e nekik a Bühnagy székely szótár. Ez jó kérdéssor, mindent leleplez. Tusványosban az a legjobb, hogy tök mindegy, mit válaszolnak, mert én viszont el tudom mondani György Attilának, aki ott iddogál, hogy ő az egyik legnagyobb, és évek óta, minden nehéz élethelyzetben előveszem a Harcosok könyvét, és van egy csomó mondat, amelyet fejből tudok, idézem őket magamban, ha kell egy kis muníció. Odamehetek OJD-hez csak úgy elolvadni tőle, és tudom, ki Muszka, Wellmann és szegény Bréda mester, akit tavasszal temettünk... Mind, akiknek köszönhetem, hogy azt gondolhatom magamról, erdélyi vagyok, mindegy, hova pottyantott az a részeges gólya. Ha van valami, ami igazán jó Tüsványosban, akkor az, hogy végre együtt van egy csomó magyar, és semmi, de semmi más dolguk nincs, mint az, hogy jól érezzék magukat. Mikor máskor van ilyen? 1990-ben az első bálványosi szabadegyetemen - mert akkor még így hívták, később, amikor elköltözött a hegy túloldalára, Tusnádfürdőre az esemény, akkor lett Tusványos - nagyon fiatal voltam, tele Erdély iránti rajongással, és fogalmam sincs, hogy akkor, amikor még nem volt internet, honnan értesültünk dolgokról s hogy kerültem én Bálványosra, egy Fidesz-táborba. A családom régi vágású, katolikus úri család, természetesen Antall Józsefre szavaztunk, s anyám, aki ma csak könnyes szemmel tud beszélni Orbán Viktorról, akkor meg akarta pofozni ezt a szemtelen kiskakast, Farkas Adrienne mert folyton bántja a jó miniszterelnököt. Szerintem akkor is bírta, ezért volt ilyen szenvedélyes. Az első Bálványoson összejöttem egy fiúval, akivel az első percben megbeszéltük, hogy ő sem a Fideszre szavazott. Enélkül esélye sem lett volna nálam. Valami diákszervezet delegálta. A sok koszos, hátizsákos, sátoros kölyök közé félcipőben és egy elegáns férfibőrönddel érkezett, s én, akinek ez a stílus egyébként nagyon bejön, azt gondoltam, nem normális. Utóbb kiderült, igazam volt. Egy erdélyi fiú, aki ma nagyon nagy politikus, a következő évben azt mondta nekem, hogy nem áll jól, hogy meghíztam, pedig szeretnék én most olyan vékony lenni, mint akkor. Idén is megkapta, hogy soha nem bocsátók meg neki, még nem látom rajta, hogy mélyen bántaná, mi több: vigyorog, ha lát. folytatás a 3. oldalon |
