Tolnai Népújság, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)

2018-08-03 / 179. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2018. AUGUSZTUS 3., PÉNTEK Azonosították a Nagymányokon a II. világháborúban lezuhant repülőgép pilótáit Több mint hetven év elteltével tudta meg, mi történt az apjával Két amerikai gyártmányú, Szovjetunió felé tartó re­pülőgép veszett el 1944 augusztusában. Az egyik Nagymányok, a másik Akasztó térségében zuhant le. A szerencsétlenségben odaveszett legénységek tagjairól évtizedekig sem­mit sem lehetett tudni, de az utóbbi évek eredményes kutatómunkája komoly elő­relépéshez vezetett. A rész­letekről közleményben szá­molt be a Jannus Pannonius Múzeum. Hanoi Erzsébet erzsebet.hanol@mediaworks.hu NAGYMÁNYOK Szerbiai, illetve horvátországi célpontok felé indult 1944. augusztus 10-ére virradó éjjel huszonegy szov­jet repülő, hogy ellátmányt dobjanak le az ott harcoló par­tizánalakulatoknak. A köz­nyelv ezeket a repülőgépeket Tito-buszoknak vagy Tito-jára­­toknak nevezte. A hazafelé tar­tó út során azonban két amerikai gyárt­mányú B-25-ös re­pülőgépet lelőttek Magyarország fe­lett, s mindkettő le­génységét ismeret­len személyzetként temették el. Történetükkel Nagy Gábor, a Janus Pannoni­us Múzeum régésztechniku­sa kezdett el foglalkozni, miu­tán egy Kanadában élő kuta­tó, orosz kollégák kérését köz­vetítve, felhívta rá a figyel­mét. Az egyik gép a Tolna me­gyei Nagymányokon, a másik a Bács-Kiskun megyei Akasztón zuhant le. Nagy Gábor 2013- ban fogott hozzá a kutatáshoz. Elsőként Nagymányokon kér­dezett idősebb helyi embereket a szerencsétlenségről, majd a Tolna Megyei Levéltárban ösz­­szegyűjtött minden ezzel kap­csolatos elérhető anyagot. - Ké­sőbb felvettem a kapcsolatot Magó Károly zászlóssal, a MH 86. Szolnok Helikopter Bázis Szeretnének olyan táblát avatni, amin az elhunytak neve is sze­repel hivatalos roncskutatójával, így 2013 őszén már együtt utaz­tunk Nagymányokra - mond­ta a kutató. Eztán Nagy Gá­bor gyermekkori barátja, Der­­ner Tamás repülőgépoktató is csatlakozott hozzájuk. A be­csapódás helyszínén olyan al­katrészeket kerestek, amelyek alapján a gépek azonosítható­ak. Mivel a nagyobb roncsokat akkor összeszedték, és a Weiss Manfréd Repülőgép- és Motor­gyár Rt. nyersanyagként beol­vasztotta, a keresők már csak néhány négyzetcentiméteres roncsdarabokra bukkantak a terepen.- Minden erőfeszítésünk ellenére nem találtunk azo­nosításra alkalmas roncso­kat. Az orosz kutatók ugyan­akkor minden rendelkezés­re álló dokumentumot elküld­ték nekünk. Végül az iratok­ban szereplő időpontok, hely­színek és tények alapos elem­zése, a szemtanúk beszámoló­ival együtt, minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy melyik gép zuhant le Nagymányokon és melyik Akasz­tón. Ezáltal lehető­ség nyílt a két sze­mélyzet azonosítá­sára - tette hozzá Nagy Gábor. Miután az orosz hatóságok értesül­tek az eredményekről, azon­nal értesítették a tragédiá­ban érintettek hozzátartozó­it. Az akasztói gép esetében egyetlen pilóta hozzátartozó­ját sem sikerült megtalálni, ám a nagymányoki gép hat pi­lótája közül öt esetben siker­re vezetett a keresés. Közülük egyedül a gép parancsnoká­nak, Armen Artemovics Kara­­kazov gárda-századosnak a fia jelezte, hogy szeretne elláto­gatni a tragédia helyszínére. - Borisz Davidov orosz kuta­tó 2015-ben értesített Jurij Ka­­rakazov látogatási szándéká­ról és megkért, hogy vezessem végig a helyszíneken és mutas­sam be neki a teljes történetet. A lezuhant gép roncsai között Jurij Karakazov és David Gazarov válogat Fotók: Janus Pannonius Múzeum A Nagymányokon lezuhant repülőgép legénysége egy 1943-as felvételen A kutatócsoport a nagymányoki temető bejárata előtt Armen Artemovics Karakazov Igen megtisztelő volt ez szá­momra - mesélte Nagy Gábor. Jurij Karakazov 2018 máju­sában érkezett meg Bonyhádra unokaöccsével, az európai hírű jazz-zongorista David Gazarov­­val. A csoport először a nagy­mányoki erdőbe utazott, ahol a gép becsapódott. Jurij Karaka­­zovra nagy hatást gyakorolt ez az élmény. Egy kis zacskót vitt magával, amelybe a helyszínről származó földet, s az ásás köz­ben előkerült újabb két roncs­darabot helyezett el. Elmondta, hogy az ugyanezen a gépen hő­si halált halt navigátor testvéré­nek is visz belőle, aki szintén Moszkvában él, csak hajlott ko­ra miatt már nem tudta vállal­ni az utazást. Nagy Gábor egy meglepe­téssel készült a találkozásra. - Az a pillanat, amikor vala­ki hetyennégy év után tudhat­ja meg, hogy mi történt az édes­apjával, nagyon mély és szemé­lyes. Ennek emlékére készítet­tem egy kis fatáblát, amelyre a gép néhány látványosabb da­rabját helyeztem, alájuk pedig egy kis táblácskát, amelyen a hat pilóta neve és az esemény főbb adatai szerepelnek. Jurij nagyon meghatódott, amikor átadtam - mondta a magyar kutató. A helyszíni bejárás után az erdőben fellelhető emlékmű­höz ment a csoport, amely a pilóták első nyughelye volt. Az eredeti emlékművet 1956- ban lerombolták. Később a pi­lótákat újratemették Nagy­mányokon, a temető bejárata előtt, ahová szintén egy em­lékművet emeltek 1957-ben. Harmadik, végső nyughelyü­ket Bonyhádon, a szovjet hő­sök sírja mellett alakították ki. A sírkövön olvasható felirat ma is a Nagymányokon elesett hat ismeretlen szovjet repülő­tisztet említ. De a kutatók sze­retnék, ha egy olyan táblát is fel lehetne avatni, amelyen az összes elhunyt neve szerepel, kiegészítve azzal, hogyan si­került beazonosítani a legény­ség tagjait. Hkeßalotyn.hu

Next

/
Oldalképek
Tartalom