Tolnai Népújság, 2018. augusztus (29. évfolyam, 177-202. szám)

2018-08-25 / 197. szám

2018. AUGUSZTUS 25., SZOMBAT SPORT 15 Bálint László szerint a tehetség felismeréséhez kevés a pro licenc Jó szem is kell az edzőnek Bálint László telitalálatnak tartja Szergej Rebrov szerződtetését a Ferencvárosnál Fotó: Havran Zoltán Bálint László, a 76-szoros válogatott, rövid ideig szö­vetségi kapitányként is te­vékenykedő ferencvárosi le­genda május óta a Fradi Ba­ráti Kör elnöke. A legendás „Báró” túl a hetvenen is ak­tív üzletember, s akár még manapság is játszhatna azo­kon a kispályás öregfiúk­­meccseken, amelyeken egy­kori játékos- és kortársa, Szőke István vagy Juhász Ist­ván is kergeti a labdát, pél­dának okáért, Kubatov Gá­bor klubelnökkel. Bálint te­litalálatnak tartja Szergej Rebrov szerződtetését a lab­darúgócsapat vezetőedzői posztjára. Ch. Gáli András szerkesztoseg@mediaworks.hu- Be-beszáll Szőke Pistáék mel­lé a baráti kispályás meccse­ken?- Bár nincs rajtam súlyfölös­leg, de ehhez már kissé öreg va­gyok. Ellenben a baráti kör el­nökeként, ha nem is avatkozom bele a klubot érintő döntések­be - mint ahogy Szergej Rebrov szerződtetéséhez sem volt kö­zöm teljesen természetes mó­don -, azért szoros kapcsolat­ban vagyok az elnök úrral és Nyíri Zoltán operatív igazgató­val - mondta lapunknak a vala­mikori futballista, aki 1979-ben első magyar labdarúgóként szerződhetett hivatalosan, en­gedéllyel nyugati profiklubhoz, az FC Bruges-höz.- Hogyan fogadta a hírt, mi­szerint Rebrov váltotta Thomas Dollt a vezetőedzői poszton?- Az ukrán szakember szék­foglalójának különösen az a mondata ragadott meg, amely­ben a játék intenzitásának fo­lyamatos magas szinten tartá­sát jelölte meg edzői filozófiája sarokköveként. Meglehet, nem tudatosan, de rátapintott a ma­gyar futball legfőbb rákfené­jére: a sebesség, az intenzitás hiányára. Ezen a téren va­gyunk a leginkább lemaradva a nemzetközi szinttől, s ha eb­ben javulunk, nem marad el az előrelépés.- Ön szerint szükségszerű volt a váltás?- Mindenképpen. A Fradinál az eredményesség fokmérője a nemzetközi siker. Lehetősége­it illetően az FTC és a Video­ton kiemelkedik a magyar me­zőnyből, az, hogy itthon a do­bogón végzel a bajnokságban, esetleg megnyered a kupát, et­től senki sem ájul el. Ettől a két klubtól jogosan elvárható a helytállás a nemzetközi poron­don. A Mol Vidi most jó úton halad, szerdán a Groupama Arénában láttam a hősies küz­delmét az AEK Athénnal, le a kalappal. Minden évben el ké­ne jutni az Európa-liga cso­portköréig, s talán hároméven­te - akár szerencsével - fel­kerülni a BL főtáblájára, ezzel mindenki elégedett lenne. En­nél több már utópia. Egy tíz­milliós ország gazdasági lehe­tőségei ennyit engednek meg, a magyar gazdaság növekedé­si pályára állt, a háttér adott ahhoz, hogy klubfutballunk is magasabb szintre lépjen.- Talán ezt az ugrást hiányol­ta Dolltól.- Pontosan. Dolltól több nyi­latkozatában is azt olvastam, hogy a Fradi minden nyáron hendikeppel vágott neki az El- illetve BL-selejtezőknek, mert új csapatot kellett építe­nie, hiszen a klub drága pén­zért eladta az értékeit. Nos, ez tényszerűen nem igaz. A Doll-érában három komoly játékosértékesítésről tudok: el­adtuk Nagy Ádámot, Nagy Do­­miniket és Cristian Ramírezt, a Besic-tranzakció még a Moníz­­korszakban történt. Négy és fél év alatt három játékos, miköz­ben jött vagy ötven. Dollt senki sem kényszerítette ezekre a vá­sárlásokra, azért volt szükség a folyamatos vérátömlesztésre, mert az általa idehozott játéko­sok nem váltak be. Sokuknak már a nevére sem emlékszünk.- Mit szól ahhoz, hogy a csapat­erősítés egyetlen módjának az igazolások tűnnek?- Na, ez az én Szívfájdal­mam. Valamilyen úton-módon meg kéne próbálni kinevel­ni és beépíteni a saját nevelé­sű játékosokat. Indokolt volt a német Teo Schneider júniusi leváltása az utánpótlás-szek­ció éléről, feltétel nélkül bízom a helyére kinevezett Prukner Lászlóban, akit avatott szak­embernek tartok. Nézze, én azt nem hiszem, hogy régebben születtek tehetségek - hogy csak a saját korosztályomból említsem Albertet vagy Vargát -, manapság meg nem. Gene­tikailag elkorcsosultunk vol­na? Ugyan, kérem! Inkább ar­ról van szó, hogy valaha reg­­geltőljestig a grundon rúgtuk a bőrt, manapság meg napi más­fél órát töltenek futballal az úgynevezett akadémiákon. Ennyi idő alatt nem lehet el­sajátítani a labdarúgást. Le­het, hogy az engem fel­fedező Agárdi Feri bácsi vagy a legendás Száger Mi­si bácsi nem rendelkezett pro licenccel, de olyan szemük volt a kiválasztáshoz, hogy évente négy-öt klasszist fel­adtak az első csapat keretébe. Summa summarum: az anya­gi feltételek megvannak, a szándék úgyszintén, most már a szakmának kellene bizonyí­tania, hogy megérdemli ezeket a pazar körülményeket, ami­lyenekről a korábbi évtizedek­ben csak álmodozhattunk.- Tudjuk, hogy Georges Lee­­kens klubtársa volt az FC Bru­­ges-ben, de mégis, milyen döntésnek tartja Marco Ros­si kinevezését szövetségi ka­pitánynak?- Helyesnek. Georges irá­nyításával nem látszott az út vége, nekem azt mondta, erősebbnek - hitte a magyar játékosgarnitúrát. Rossi már bizonyított a magyar közeg­ben, jól ismeri azt, és élvezi a közvélemény és a szakma tá­mogatását. Ha valaki sikeres lehet, az ő; nem tartom lehetet­lennek a kijutást az Eb-re már a Nemzetek Ligájából. Egyet­értek azzal, hogy csak olyano­kat válogat be, akik játékban vannak, ezen senki sem sér­tődhet meg. Itt a múltbeli érde­mek nem számítanak. Dzsudzsák Balázs nélkül kezdi a válogatott a Nemzetek Ligája-sorozatot Marco Rossi betartotta az ígéretét LABDARÚGÁS Keretet hirdetett a szeptemberben esedékes fin­nek és a görögök elleni Nemze­tek Ligája-mérkőzésekre Mar­co Rossi. A szövetségi kapitány nem árult zsákbamacskát, ide­jekorán leszögezte, hogy csak azt veszi figyelembe a váloga­tottnál, aki játszik a klubjában. Már ha egyáltalán van klubja... Mivel Dzsudzsák Balázs egyik feltételnek sem felel meg, ezért nem kapott meghívót a kapi­tánytól. A 32 éves szélső csapat­­kapitányként vezette a váloga­tottat a 2016-os Európa-bajnok­­ságon, s azóta Szélesi Zoltán és Georges Leekens is alapember­ként számított rá. A belga szak­ember utolsó mérkőzésén, az Ausztrália elleni találkozón Sal­­lai Roland szerepelt Dzsudzsák posztján, s úgy tűnt, eljöhet az őrségváltás ideje, a fiatal szél­ső meggyőzőbb volt, mint a ta­pasztalt csapatkapitány. Talán ez is közrejátszott Rossi dönté­sében (vagy csak egyszerűen tartotta magát a jó előre lefek­tetett játékszabályokhoz), min­denesetre Dzsudzsák kikerült a válogatott keretéből. Rossi csak azt vette figyelembe, aki játszik a klubjában Fotó: MTI A magyar válogatott kerete KAPUSOK: Dibusz Dénes (Fe­rencváros), Gulácsi Péter (RB Leipzig), Kovácsik Ádám (Mól Vidi FC). VÉDŐK: Kádár Tamás (Dinamo Kijev), Vinícius Pau­lo (Mol Vidi), Lang Ádám (CFR Cluj), Bese Barnabás (Le Hav­re), Lovrencsics Gergő (Ferenc­város), Fiola Attila (Mól Vidi), Botka Endre (Ferencváros), Ta­más Krisztián (Mól Vidi FC). KÖZÉPPÁLYÁSOK: Kleinheis­­ler László (FK Asztana), Kal­már Zsolt (DAC), Kovács István (Mól Vidi FC), Pátkai Máté (Mól Vidi FC), Nagy Ádám (Bologna FC), Nagy Gergő (Budapest Honvéd FC). TÁMADÓK: Szalai Ádám (Hoffenheim), Sallai Ro­land (APOEL Nicosia), Sallói Dániel (Sporting Kansas City), Stieber Zoltán (D.C. United), „Személyesen beszéltük meg a jelenlegi helyzetet, ő pe­dig érveimet - a válogatott ér­dekeit szem előtt tartva - meg­értette és elfogadta. Fontos hangsúlyoz­nom, annak elle­nére, hogy ezúttal nem lesz velünk, továbbra is úgy te­kintek rá, mint a nemzeti csa­pat kapitányára" - indokolt a kapitány az MLSZ hivatalos honlapján. Dzsudzsák távol­létében az említett Sallai vagy inkább a Vidi európai menete­lésében kulcsszerepet játszó Varga Roland (Ferencváros), Éppel Márton (Kajrat Almati). TARTALÉKOK: Gróf Dávid (Bu­dapest Honvéd), Guzmics Ri­­chárd (Jenpien Funde FC), Korcsmár Zsolt (Midtjylland), Holman Dávid (Slovan Bratis­lava), Vécsei Bálint (FC Luga­no), Bőle Lukács (Ferencvá­ros), Nagy Dominik (Legia War­­sawa). Háromi újonc van a névsorban Kovács István lehet a váloga­tott új karmestere. A névsorban három újonc található: a fehérváriak bal­hátvédje, Tamás Krisztián, a tavaly bajnokságot nyert Rossi vezette Hon­véd középpályása, Nagy Gergő, és a Kansas Cityben kiteljesedett támadó, Sallói Dániel. A töb­biek meghívása nem meglepe­tés, kapitány legyén a talpán, aki ebből a felhozatalból más keretet állított volna össze. Legfeljebb Guzmics Richárd tartalékstátusza miatt lehet némi hiányérzetünk. Az Eb-t is megjárt belső védő posztján egyelőre Vinícius vagy Lang Ádám élvezi a bizalmat. A kerettagok jövő vasár­nap találkoznak Telkiben, majd szeptember 7-én pénte­ken utaznak el a szombat es­ti Finnország elleni összecsa­pás helyszínére, Tamperébe. Szeptember 11-én a Groupama Arénában zárt kapus mérkő­zésen Görögország ellen lép­nek pályára. Szilágyi László JEGYZET Döbbenet és düh Pajor-Gyulai László jegyzet@mediaworks.hu Sztrájkkal fenyegetőzni nem tréfadolog. A sportban különösön nem, hiszen ott bajnoki és versenyrendsze­rek fulladhatnak a káoszba, elijesztheti a Szponzorokat, a közvetítő televíziós társa­ságok a kiszámíthatatlan­ság miatt kevésbé nyúlnak majd a zsebükbe, tehát ha valaki belengeti a sztrájk lehetőségét, akkor az bizto­san nagyon komolyan gon­dolja. Ezt bizonyítják Dávid Aganzo szavai is. A spanyol játékos-szakszervezet elnö­ke szerint a döbbenet és a düh jellemezte a labdarú­gók érdekvédelmi szerveze­tének a minapi ülését, azaz a liga legújabb ötlete nagy indulatokat korbácsolt fel. Arról van szó, hogy a liga elnöke nemrég bejelentet­te: a következő 15 évben szezononként egy-egy baj­noki összecsapáson nép­szerűsítenék a labdarúgást Észak-Amerikában. Egye­lőre csak annyi bizonyos, hogy a meccs biztosan nem az El Clásico, azaz a Barce­lona és a Real Madrid rang­adója lesz. Első hallásra talán nem érthető, miért gerjedtek et­től haragra a spanyol lab­darúgók. Különösen úgy, hogy csaknem két hete a marokkói Tangerben ren­dezték meg az ország Szu­perkupájáért vívott mérkő­zést a Barcelona és a Sevilla között - ez volt az első spa­nyol tétmeccs, amelyet a ha­tárokon kívül játszottak le -, és mindenki túlélte külö­nösebb gond nélkül, bár az az ötlet sem aratott nagyobb népszerűséget. Ha azonban jól belegondolunk, a szak­­szervezet okkal háborog, és Dávid Aganzo egyenesen fogalmazott: „A futballisták nem árucikkek, mi nem­csak a pénzre gondolunk, hanem a szurkolókra és az egészségünkre is. Itt az idő, hogy azt mondjuk: elég!” A top bajnokságok top csa­patai roppant leterheltek, és ezt már tényleg nem lehet fo­kozni komolyabb károk koc­káztatása nélkül. A bajnokik mellett rengeteg utazással jár a Bajnokok Ligája vagy az Európa-liga, játszani kell a honi kupában is, és a leg­jobbaknak ott van még a vá­logatott is, ebbe jetiegekkel terhelt amerikai kirándulás nemigen férhet bele, hozzon bármennyit is a konyhára. A minden változástól ódzkodó, konzervatív angol szövetség is kénytelen volt belátni ezt, és a most kezdődött idény­ben először a Premier Lea­­gue-ben is kapnak pihenőt télen a játékosok. Akikre hajlamosak va­gyunk magas szinten teljesítő gépekként gondolni, és akik­ről úgy hisszük, a rendkívül magas fizetésük fejében tet­szés szerint kizsigerelhetn­ek. Csakhogy ez előbb-utóbb visszafelé sül el: a kifacsart sztárok egy idő után nem ké­pesek a tudásuk javát nyújta­ni, és ez árthat a legtöbbet az üzletnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom