Tolnai Népújság, 2018. július (29. évfolyam, 151-173. szám)

2018-07-21 / 168. szám

2018. JULIUS 21., SZOMBAT SPORT 15 Nikolics Nemanja nagy elismerésben részesült Amerikában Megkapta a foci Oscarját JEGYZET Cristiano Ronaldo és Roger Federer oldalán az amerikai djíátadón Nikolics Nemanját ismerték el az észak-ame­rikai labdarúgó-bajnokság (Major League Soccer, rövi­den MLS) legjobb játékosa­ként, ráadásul igencsak ne­ves és előkelő társai voltak a mezőnyben. Csillag Péter/Nemzeti Sport szerkesztoseg@mediaworks.hu LABDARÚGÁS Jelentős elisme­résben lett része Nikolics Ne­manja 27-szeres magyar válo­gatott futballistának. A Zen­­tai születésű csatár az ame­rikai „sportolói Oscar-díját­­adón”, a szerda este tartott ESPY Awards gálán megkap­ta az észak-amerikai labdarú­gó-bajnokság legjobb játéko­sának járó kitüntetést. Mint emlékezetes, a Chicago Fire-t 2016 óta szolgáló, tavaly a rá­játszásba segítő támadó hu­szonnégy góljával a liga gól­királya lett, észszerű döntést hoztak tehát a nagy presztízsű díjat előkészítő - szakértőkből, szakírókból, televíziós kom­mentátorokból álló - jelölő­­bizottság tagjai, akik a Kapos­vár, a Videoton és a Legia War­szawa korábbi erősségét is a kategória választható sport­emberei közé emelték. A vég­ső sorrendet a nyílt internetes közönségszavazás voksai hatá­rozták meg, ezek alapján előz­te meg a chicagói gólfelelős há­rom versenytársát, Diego Va­­lerit (Portland Timbers), Ike Oparát (Kansas City) és Tim Meliát (Kansas City). Személyesen nem tudta át­venni a rangos elismerést a labdarúgó, mivel a gálával kö­rülbelül egy Időben lépett pá­lyára a Chicago Fire színei­ben a Louisville City elleni US Open kupa negyeddöntőjében. Mi több, góllal is támogatta csapatát, a 16. percben hat mé­terről a bal alsó sarokba fejel­te a labdát, ezzel a megmozdu­lással szerzett vezetést a végül 4-0-ra diadalmaskodó együt­tes. A tizenegy csapatos keleti főcsoport nyolcadik helyén ál­ló gárda a fölényes sikerrel be­jutott a kupa elődöntőjébe. De térjünk vissza még Ni­kolics Nemanja teljesítményé­nek szerdai elismeréséhez. Az 1993-ban alapított, eredetileg az ESPN televíziós csatorná­hoz tartozó, ma már az ABC által sugárzott sportgála fóku­szában az előző naptári év ki­magasló produkciói állnak. Az idén harmincnégy rendes és négy külön kategóriában osz­tottak díjat, többnyire az ame­rikai sportélet jeles alakjait, csapatait, emlékezetes pilla­natainak főhőseit értékelik, ám jut figyelem a nemzetközi sport nagyjaira is. A legjobb férfi sportolónak Alekszandr Nikolics Nemanja kiérdemelte az MLS legjobb játékosának járó díjat Ovecskint, a Washington Ca­pitals harminckét éves orosz jégkorongozóját látták a sza­vazók, míg a nők közül Chloe Kimet, a Phjongcshangban olimpiai aranyérmet szerző amerikai snowboardost tették az első helyre. Érdemes meg­említenünk a legnépszerűbb sportágak hazai bajnoksága­inak kiválóságait: az ameri­­kaifutball-ligában (NFL) Tom Brady (New England Patri­ots), a baseball-ligában Mi­ke Trout (Los Angeles Angels of Anaheim), a jégkorongligá­ban (NHL) az abszolút díjat is besöprő Ovecskin, a kosárlab­daligában (NBA) LeBron Ja­mes (Cleveland Cavaliers) volt a legjobb. A nemzetközi sporthorizont feltűnő egyéniségei közül a Los Angeles-i Microsoft The­­aterben is méltó helyet kapott az ötszörös aranylabdás Cris­tiano Ronaldo, aki a világ leg­jobb férfi labdarúgója címet nyerte el, női párként a Chi­cago Red Star ausztrál csatá­rát, Sam Kerrt osztották mel­lé (természetesen csak virtuá­lisan, a Juventus frissen szer­ződtetett támadója sem lehe-Fotó: Chicago-fire.com tett ott a nagy pompával ren­dezett díszeseményen). Ki­emelkedik még a díjazottak mezőnyéből Roger Federer, aki nemcsak a férfi tenisze­zők között vitte el a pálmát, de a csúcsdöntők különverse­­nyében is győzött a wimbledo­ni tenisztorna immár nyolc­szoros bajnokaként. Cristiano Ronaldo, Roger Fe­derer, Alekszandr Ovecskin, LeBron James - nem hangzik rosszul a névsor, úgy meg kü­lönösen nem, ha az előkelő tár­sasághoz Nikolics Nemanját is hozzávesszük. Lewis Hamilton megígérte a szerelőinek, hogy marad a Mercedesnél Stratégiai döntést hoztak két évre FORMULA-l Hivatalossá vált, hogy Lewis Hamilton 2020 végéig a Mercedesnél ma­rad, így a Német Nagydíj mé­dianapján, a stuttgarti istálló hockenheimi sajtótájékoztató­ján természetesen a hosszab­bítás állt az érdeklődés közép­pontjában.- Szóval újabb két év.- Igen, és izgatottan várom a folytatást. Már tizenhárom éves korom óta a Mercedes kö­telékébe tartozom; ha jól em­lékszem, 1997-ben írtam alá az első szerződésemet. Hazaér­tem a suliból, és Ron Dennis hí­vott, hogy a McLaren és a Mer­cedes szeretne támogatni. Na­gyon hosszú utat tettünk meg együtt, fantasztikus emlékek fűznek a márkához. Büszke va­gyok rá, hogy a Mercedes csa­lád tagja lehetek, és arra, mi­lyen sikereket értünk el együtt.- Milyen volt a tárgyalási idő­szak?- Toto Wolff nagyszerű em­ber és vezető egyben. Fantasz­tikus a kapcsolatunk, amely egyre csak erősödött az évek során. Nagyra értékelem, hogy ennyire türelmes volt velem az elmúlt időszakban, a legtöbben nem adtak volna annyi időt, amennyit én kér­tem. De ez is csak azt mutat­ja, mennyire megbízunk egy­másban. A kezdet kezdetétől azt mondtam nekik, nem tár­gyalok egyetlen másik csapat­tal sem, nem is vizsgálok más lehetőségeket, és szeretném, Lewis Hamilton büszke rá, hogy a Mercedes család tagja lehet ha ti sem gondolkodnátok más versenyzőkben. Kihasználtuk a rendelkezésre álló időt, és él­veztem ezt az időszakot, mert rengeteget tanultam saját ma­gamról.- Mire kellett ilyen sok idő?- Ez óriási döntés, amilyet az ember nem hozhat meg né­hány hét alatt, máskülönben utólag bosszankodik, hogy ezt így kellett volna, azt meg úgy. Ez a tárgyalási időszak volt a leghosszabb eddig a karri­erem során, de azért ne úgy képzeljék el, hogy minden hé­ten beszéltünk a csapattal. Az év elején elkezdtük a tár­gyalást, aztán néhány hónap­pal később folytattuk, utána a versenyek miatt megint nem került szóba a szerződés, telt­múlt az idő, de nem éreztem úgy, hogy sietnem kellene.- Megkeresték más csapatok­tól?- Egy igen, de esélyt sem ad­tam neki.- Feltételezhetjük, hogy a Fer­rari volt?- Azt feltételeznek, amit akarnak...- A csapat hangulatára milyen hatással van a hosszabbítás? Fotó: AFP- Nem tudom, a szerelőim­nek végig azt mondtam, hogy nem megyek sehová. Persze a gyárban lehet, hogy találgat­tak, megyek-e vagy maradok, de most már pontot tehetünk minden ilyen beszélgetés vé­gére.- Önnek is megkönnyebbülést hozott?- Nem, mert már rég tud­tam, hogy szerződést hosz­­szabbítunk, csak a formalitás volt hátra, és hogy mindent papírra vessünk. Kicsit azért izgatottá tesz, hogy most már tényleg minden idegszálunk­kal a bajnokságra koncent­rálhatunk és minden mást kizárhatunk. Remélem, ez a csapatra pozitív hatással lesz.- Miért csak két évre írt alá?- Szóba került a három­éves hosszabbítás is, de az FI épp nagy változási folyama­ton megy át, és senki sem tud­ja pontosan, mi vár ránk 2021- től. Én is kíváncsian várom, mi lesz, de nem lett volna értel­me elköteleznem magam az is­meretlen időszakra. Az ember nem szívesen szorítja magát sarokba, ezért a kétéves perió­dus stratégiai döntés volt.- Lehet, hogy ez lesz az utolsó Fl-es szerződése?- Képtelenség megmonda­ni, mi lesz két év múlva. Any­­nyit viszont mondhatok, na­gyon jó formában vagyok, és nem gondoltam, hogy ennyi­re izgatott leszek a szerződés­hosszabbítással kapcsolatban. Sok érv szól amellett, hogy két év múlva is folytassam, de le­het, hogy akkor már más lesz az életem és mást szeretnék csinálni.- 2020 végéig hétszeres világ­bajnok lehet...- Annyira elképzelhetetlen ez a szám, hogy nem is gondo­lok rá. Nem sok értelme van ar­ra számítani, hogy mostantól minden évben világbajnok le­szek. Persze ez a cél, ez lenne a tökéletes forgatókönyv, de az életben semmi sem tökéletes, így nem várhatom el ezt ma­gamtól. Zsoldos Barna/NS Hajrá, NB I! Buzgó József jegyzet@mediaworks.hu Javíthatatlan álmodozó va­gyok, pontosan olyan, mint Fekete István zseniális re­gényének, a Tüskevárnak a főhőse, Ladó Gyula Lajos, a Tutajos. Már hosszú-hosszú évek óta arról álmodozom, amikor elindul az aktuális NB I-es labdarúgó-bajnok­ság, hogy majd most! Most végre ugyan olyan magas lesz a nívó, mint anno az én csodálatos gyermekkorom­ban, a hatvanas években, amikor hemzsegtek a honi csapatokban jobbnál jobb futballisták, és csak a Rej­tő-regényekből tudtuk, pon­tosan mit is takar az idegen­­légiós kifejezés... Lényegében minden adott ahhoz, hogy a magyar baj­nokság ne csak izgalmas, hanem végre színvonalas is legyen, Szebbnél szebb stadionok épültek/épül­­nek, néhány verbális ütkö­zetet leszámítva nincsenek komoly balhék a lelátókon, a játékosok jól keresnek, lehet finom rántott húsos szendvicset és jóféle csa­polt sört kapni a büfékben, szóval szinte minden olyan, mint a régi szép időkben. Kivéve a legfontosabbat, a játék minőségét. De miért ne ez a szezon hozná meg a hőn áhított változást? Nem tiltja senki és semmi, hogy a játékosok minőségi fut­ballal, közönségszórakozta­tó játékkal rukkoljanak elő! Persze tisztában vagyok azzal, hogy ez nem csupán elhatározás kérdése, mert ha az lenne, akkor nyilván világklasszis lenne minden magyar vagy Magyarorszá­gon játszó futballista. Saj­nos olyan nincs, hogy va­laki átbucskázik a fején és Cristiano Ronaldóvá válto­zik, de a szurkolók értéke­lik, ha a focisták kiköpik a tüdejüket a pályán, küz­denek, hajtanak, akarnak, meghalnak a csapatukért. Ahhoz, hogy elismerjenek, szeressenek, nem kell fel­tétlenül a füleden pörget­ned a labdát - ha erre len­ne szükség, hogyan tarto­zott volna a Fradi-szurko­­lók legnagyobb kedvencei közé Dalnoki Jenő vagy Si­mon Tibor? Futballt szerető baráta­im többsége nem érti, lüké­nek tart, amiért szíveseb­ben nézek NB I-es focimecs­­cset a tévében, mint angolt, franciát, olaszt, németet, spanyolt. Valamilyen mó­don több csapathoz is kötő­döm, személyesen ismerek edzőket, játékosokat, druk­kolok nekik, együtt örülök velük a győztes meccseik után, szomorkodom, ami­kor vesztesként hagyják el a pályát... Hogyan mondhatnám el ezt, mondjuk a francia baj­nokság kapcsán? Na ugye! Olyan, amilyen, de - kö­vezzenek meg érte sze­retem a magyar focit, s ma odaülök majd a képernyő elé és megnézem délután a Puskás Akadémia-DVSC, este pedig a Mól Vidi-Kis­­várda meccset - de hogy ki­nek szurkolok, azt nem áru­lom el...

Next

/
Oldalképek
Tartalom