Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-23 / 144. szám

2 helyőrség aror BARKA - HUSZONÖT EVE A NYÍLT VIZEKEN Mátyás Géza A Bárka folyóirat immár huszonöt éve figyelemmel kíséri az iroda­lom, a művészet és a társadalom­­tudomány újdonságait, rámutat a kirajzolódó irányokra, műhelyekbe enged betekintést úgy, hogy ugyan­akkor kontextualizálja is azokat, versek, novellák, regényrészietek és drámák megjelentetésével alkotói generációk fontos fórumává vált. „Mi, a szerkesztők az egyetemes magyar kultúrában gondolkozunk, és arra törekszünk továbbra is, hogy a Bárka nyitott, befogadókész legyen minden érték iránt, tekintet nélkül a korra, nemfe, származás­ra és lakhelyre; az uralkodó és a háttérbe szorított kánonokhoz, a különböző művészeti irányzatok­hoz, csoportokhoz való tartozás­ra. Hangzatosnak tűnhet, pedig szerényen szeretném bejelenteni, hogy tudatos kánontörés a célunk, irodalmi és művészeti vizeink ke­­resztül-kasul hajózása, egy olyan termékeny eklektika létrehozása a Bárkában, amely a különböző szemlélet- és beszédmódok, for­maelvek szerint létrejött alkotáso­kat szükségszerűen dialóguskény­szerbe hozza, talán nem ellenére a szerzőknek sem, de mindenképpen az olvasók örömére. Szeretnénk remélni, hogy a regionalitás és az egyetemesség a minőség- és érté­kelvű szemlélet és gondolkodás­mód keretei között nincs felold­hatatlan ellentétben egymással; a látszólag lokális érdekeltségű té­máknak a térségben élő, ide kötődő szerzőknek a »vidéki« folyóiratok többségénél hangsúlyosabb szere­peltetésével ezt is bizonyítani pró­báljuk. Fokozatosan erősíteni sze­retnénk a társadalomtudományi anyagok jelenlétét a lapban, publi­kálási lehetőséget biztosítva ezáltal a régióbeli tudományos műhelyek munkatársainak is” - írja a 2000- ben megújult lap Olvasóköszöntő zárszójában Elek Tibor főszerkesz­tő. Az azóta eltelt évek tanúsága szerint a folyóirat szerkesztősége következetesen szem előtt tartotta ezeket az elveket, melyeket ma is irányadónak tekintenek. Külön figyelmet érdemel a kor­társ gyerekiródalom tereként mű­ködő Papírhajó rovat, valamint a friss impressziókat és értő olvasa­tokat megjelentető Figyelő című irodalomkritikai rovat. Mindkettő létezésének fontos tétje, hogy ösz­tönzőleg hat mind az írókra és köl­tőkre, mind a „professzionális olva­sóra”, azaz az ítészre. A huszonöt év örömére Emlék egy állapotról címmel szépirodalmi an­tológia jelent meg, amelyben min­den Bárka-díjas alkotó szerepel. A www.barkaonline.hu oldalon a világhálón is jelen van a Bárka. De az Ablak a kortárs magyar iro­dalomra szlogennel futó internetes magazin jóval több, mint a kétha­vonta megjelenő folyóirat online változata. Itt aktuális irodalmi és kulturá­lis hírek mellett helyszíni tudósí­tások, rövid videóinterjúk is helyet kapnak - ugyanúgy igényes, de jó­val közvetlenebb tartalmat kínál­nak. Ütőér rovatukban a szerkesz­tőség által felkért szerzők tárcái olvashatók: ezek által abba is be­leláthatunk, hogy mostanában mi­lyen témák foglalkoztatják például Márton Lászlót, Csehy Zoltánt, Lövétei Lázár Lászlót és Kiss Judit Ágnest. Emberarcú és szerethető olvasmányt biztosít a kisinterjú­­kat felvonultató Megkérdeztük ro-Könozey Elemér karikatúrája vat, és külön élmény fellapozni A jó tanuló felel, a Nem kötelező, az Üzenet a palackban és a Tündér­kert rovatokat, melyek mindegyike adott szerkesztői ötlet és szempont szerint változatos frissességgel és sokszor jó humorral azt mutatja meg, kortársaink hogyan viszo­nyulnak a klasszikussá vált elődök műveihez. tarca TÖPRENGÉS AZ UTODKERDESROL Pozsonyi Ádám Mostanában sokszor eszembe jut az utód­kérdés. Végül is benne vagyok a korban. Csak azért van egy-két dolog, ami meg­ijeszt. Ülök a villamoson, és nézem a felszálló gyerekeket. Annyira hangosak, elevenek! Túlságosan betöltik a teret. Lüktetnek. Ki­­türemkedik az egojuk. Nagyon remélem, hogy az én gyerekem nem lesz problémás. Az nem kéne. Legyen egészséges, tanuljon jól, ne legye­nek barátai, szeressen olvasni és legózni. Jaj, nem, a legó az drága, és amúgy is kül­földi ketyere. Inkább fakockákkal építges­sen valami egyszerű dolgot. Az olcsóbb. A vágyam tehát a következő: egy gyerek, aki, ha lerakom a sarokban, ott marad. Csendben! Jut eszembe: ne akarjon hangosan zenét hallgatni! Azt semmiképp! Ne borogasson, ne rohangáljon, de azért depressziós se legyen. Eszembe jutott valami. Mi lenne, ha meg sem mondanánk neki, hogy van han­gos zene? A zeneirodalmat elég ismerni a romantikáig. Az operett után letagadjuk, hogy van más is. Az ilyen beat- meg tech­no-marhaságokat például simán. Az nincs! Nem is volt. Ezért ne legyenek barátai, nehogy lebuk­jon az ember. Vagy jó, egye fene, legyenek barátai, de ha vannak, akkor meg aludjon ő náluk, ne azok jöjjenek ide! Nem, mégse jó. Az operett is problémás! Az már túl mozgalmas. Abban van tánc meg ilyenek. Gondoljunk bele, ha lány lesz, akkor akar majd táncolni, meg beöltözni! Erről szó sem lehet! Kamarazene! Négy fickó ül és csembaló­zik. Az mehet! Meg ott a furulya! Most kér­dezem én, miért ne szerethetné egy fiatal a furulyát? Én gyerekkoromban két hétig furulyáztam. Úgyhogy azt se kell neki ven­ni! Van egy csbmó kottám is. Meg az inter­netről is lehet szedni potyán. Tanár se kell, mert ugye itt vagyok én! Na most, töprengésem tárgya a követke­ző: el lehet vajon titkolni a gyerek elől, hogy van rockzene, magnó, televízió, rádió és ba­rátok? Jaj, szörnyű előérzetem van. Tizennégy évesen fel fog lázadni a szülei ellen! Ám ha már az ember végre rászánta ma­gát az utódnemzésre, s történetesen az a gyerek már meg is született, még mindig nincs vége az eldöntendő kérdéseknek. Mi legyen a gyerek? Ezen tépelődöm már jó ideje. Ne legyen: művész, tudós vagy sportoló. Egyik se! Az ilyesmivel kizárólag gond van, meg rengeteg idegeskedés. Sokat gondol­kodtam rajta, hogy mi lenne az ideális, míg egyszer csak rájöttem a megoldásra: hiva­talnok! Ez minden szülő álma! Lehet persze, hogy az a gyermek majd álmokat kerget mindenféle veszélyes őrült­ségről, hogy ő majd laboratóriumban ku­tat, föltalál, színpadon állva buta verseket ordít vagy - ami még rosszabb - pengetős hangszeren tépi a húrt valami együttesben. Mindenféle veszélyes helyekre mászkál fel, ahonnan leeshet, de ezeket az álmokat majd csírájában elfojtjuk benne. Természetesen a saját érdekében! Ha nagyon tiltakozik, majd vitára sem bo­csátjuk. Mit tudja azt egy ilyen kölyök? Mit tudja ő, mi az élet? Jobb nem is leállni vele! Ül majd szépen egy irodában, a jó me­legben, egy kényelmes székben, tologatja az aktákat, s legfeljebb pár évente átül a gyámügytől mondjuk az okmányiroda ab­laka mögé. Onnan meg a lakáskiutalási részleghez, majd vissza. Ideális, kényelmes, biztonságos. Semmi veszély, semmi rizikó! Sőt! Át se kell ülnie! Kapaszkodik a szék­be meg az íróasztalába, fogja, el nem ereszti semmi pénzért, őrzi a helyét, legfeljebb az aktákat közben átszállítják, s hoznak he­lyette újakat. Egy szorgalmas gondnok jön pár évente a csavarhúzóval, s lecseréli az ajtón a kis táblákat. Leszedi „Gyámügy”, s felteszi „Szociális segély”. Álomszép perspektíva! Délben szépen kiakasztja a táblát: „Ebéd­szünet”, előhalássza az aktatáskájából a kolbászos szendvicset, jóízűen elfogyaszt­ja, iszik rá friss csapvizet - kávét, cigarettát nem használ, erről szó sem lehet! -, az ebéd­szünet végéig szunyókál egyet az íróasztalra dőlve, majd egykor visszafordítja a táblát, s reménykedik benne, hogy több ügyfél ma már nem jön. Nem idegeskedik semmin. Nem problé­­mázik. Vigyáz a drága egészségére, így az nem megy hamar tönkre, s lesz ereje majd idős szüleiről gondoskodni. Mesés jövő! Nemzzen ön is gyermeket! Kész befekte­tés! Higgye el, megéri. KMTG I KÁRPÁT-MEDENCEI TEHETSÉGGONDOZÓ NONPROfIT KFT 1 aaaaaaaaBM aaaaaaaaaw aaaaaaaaaaa Főszerkesztő: Demeter Szilárd • Szerkesztőség: Bonczidai Éva, Farkas Wellmann Endre, Nagy Koppány Zsolt, Orbán János Dénes, Pál Dániel Levente, Szente Anita, Zalán Tibor • Karikatúra: Könczey Elemér • Tördelés, grafikai szerkesztés: Leczo Bence, Mohácsi László Árpád • Olvasószerkesztés, korrektúra Farkas Orsolya, Kis Petronella, Nádai László • Készült a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség íróakadémia programja gondozásában. A melléklet támogatója: Emberi Erőforrások Minisztériuma IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET E-mail: szerkesztoseaíá>kmta.hu. Dostacim: 1054 Budaoest, Alkotmánv ntnn IO III nmolot 01 r 9 t ♦ I * $

Next

/
Oldalképek
Tartalom