Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-02 / 126. szám
3 MT? PU'. helyőrség 7 családok éve Előretolt Helyőrség-díjak Horváth Dávid, a Pannonhalmi Bencés Gimnázium 9. B osztályos tanulója Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most (Kosztolányi Dezső nyomán) Az életet nem választottam, kaptam; Furcsállom is egy kissé azt, hogy élek. „Miféle ajándék ez?” - kérdenélek, „Hogy bú, s öröm forr egybe, egy csomagban?” De választ nem kapok. S így itt, a porban, Hol furcsán minden nap magamhoz térek Tanácsot, értelmet, tudást remélek. S köröket futok tudva-öntudatlan. Nincs más a dobozban, csak ellentétek, Mik izgatóan, bosszantva zavarnak -Értelmét nem fejtette senki még meg. Csak kósza, elszórt kérdések maradnak. S bár gyenge koldus vagyok... azért félek: Nehogy egy pillanatot elszalasszak. Dukai-Nagy Boróka Hanna, az ecsédi Richter Gedeon Általános Iskola 6. osztályos tanulója Papa Skype-órát vesz (Szabó Lőrinc Lóci óriás lesz című verse nyomán) Veszekedtem a nagyfaterral, mint diákkal a rossz tanár:- Papa, ne kattintgass már annyit! Most mért zártad be, mit csinálsz? Azt az ablakot nyisd meg újra! Ne a szobában! Kész para! Sosem lesz belőled netező, igazi modern nagypapa! Hiába mondtam, magyaráztam, nem került képbe az öreg. Mentse az asztalra, kértem, mire a konyhába indult meg. Ha meg nem állítom, a lenti zsarunak is int tán, mert totál berezelt attól, hogy százan követnek az Instán. Nem bírtam vele, kikészített, de csak jó lenne az a Skype. Ki hitte, hogy ilyen nehezen tanulják meg a nagypapák. Hogy reménytelen, tisztán látszik, gondoltam, jobb, ha viccelek, hisz itt van végre egy egész nap, amelyet vele tölthetek. így felvettem a szemüvegét, és remegtettem a kezem, botjára támaszkodva jártam, dőltünk e random jelmezen. De hirtelen elkomolyodtam - elém került a laptopom, és megszédülve a játéktól csak ámultam a gombokon. Összefolytak a betűk, számok, a Facebook egyre pittyegett, piros foltok tarkították, és nem találtam az egeret. Valaki rám írt, talán fontos, hisz szünet nélkül szól a jel, én meg itt bénázok, mint egy... ...épp, mint Papa - ismertem fel. És akkor elfutott a szégyen, hogy mit gondoltam róla én- Ne haragudj rám! - öleltem át. Ő rögtön tudta, hogy miért.- Csak jót akartál - szólt csendesen.- Az a Skype tényleg jó lehet, tudod, hiányzol. De mit tegyünk? Öreg vagyok én már ehhez. Magamba roskadva ültem ott. De egyszer csak... Egy pillanat!- Mindjárt jövök! - mondtam, és lezsíroztam egy perc alatt:- Ha hívlak, hozzák majd a gépet, Jó lesz, Papa? Csak beszélned kell. S ezt a verset elsőként neki, és persze Skype-on mondtam el. Ambrus Gergely Pál, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium 11. D osztályos tanulója Itthon (Arany János nyomán) Három körül hajnal van Néhányan még táncolnak A kitört üvegablakban A madárfüttyök ránk szólnak Menjetek most már haza Lement a ti holdatok Elillan a nyár szaga Augusztusi szombatok Négyzetrácsos fémülésen Egy éjszakai járatot Édes bortól szédüléssel Még fél órát várhatok Zsibbad alsó fertályam Csak ideért fél négyre S én sebesen felszálltam Mint a madár a fészkére Torkom dohányfüsttől száraz És egyre inkább jólesik Nedvesítő immunválasz A gyomorsav liftezik Érnék haza végre már Az el- és honvágyódás Váltakozó télre nyár Buli devalválódás Inni mindenkivel tudok Csak a mértékkel nem De csak így és itt jutok Oda hogy az otthont értékeljem Majd elalszom nyomban itten Bár érnék már haza végre Sokkal jobban vágyom minden Vándornál a hűvös érre A mogorva ellenőrök Körülöttem mind alusznak Én hálásan nekidőlök A 40 éves Ikarusznak Részlet Muszka Sándor A lusta dög című könyvéből Némán suhan az Oktogon Egy részeg itt-ott kiált még Az egész város az otthonom De egy utca kiváltképp Az ajtónk előtt megállók S a küszöböt átlépve Csendes békét találok Az oly régóta várt térbe’ Szüleim is alusznak Reményteli álmokat Építenek maguknak Forduló Gergely Pálokat Hogy lehet ily nagy szívük? Szívhipertrófia? A fehér helyett az ő mívük Az éj tékozló fia Szidalmakra néma gége Bocsánatra nyitott keblek Szemhéjaik alatt béke Játszi pillangója repked Ecsedy Nándor Máté, a Szentendrei Ferences Gimnázium 11. B osztályos tanulója A lemez másik oldala (Kaffka Margit Pétiké jár című verse nyomán) A nap fényét szerteszórja, Egy megcsillanó képkeret Bágyadt fénybe borítva ezt A délutáni harcteret. Határozott arcot öltök, * Mint ki tudja, mire készül, Anyám meg boldog, hogy neki Én jutottam osztályrészül. Forró, erős vágytól égek, Nem kellenek játékhegyek, Lógó cipőfűzőimmel Mindennap világgá megyek! Én azt hiszem, koptattam már Éppen eleget a térdem. Ideje volna őseimhez Illő, méltó útra térnem. Lágy szellő fut át a szobán, Szárnya kél a gondolatnak, Én úgy érzem, járni kéne, S őseim is bólogatnak. Anyám nézi gyönyörködve - Az árnyékok széthullanak -, Amint billegve, tétován Útnak indul egy torz alak. Ez én vagyok! Figyeljetek, Hisz jár, akijárni akart... Felállt a kis fókabébi, Egyenest a cirkuszba tart! Megingott az önbizalmam, Leültem, hogy el ne essek, Új érzéstől részegülten Felálltam, hogy nagy lehessek. Anyám, ezt most neked mondom, Aki e világra szültél, Mert megtehetted... tetted is, Hogy miattam kikészültél. Drágán szerzett életemet Megtartani lehetetlen, Nem futok hát sorsom elől, Itt töprengek tehetetlen. Törődésed így hálálom, Már megint a porban ülök, És te nézed szánakozva, • Hogy csendesen elmerülök... Tán unalmas perceidben Elgondolkoztál már sokszor, Miért is nem dobtál le a Híres-neves Tajgetoszról. *** És ha újra erre járok, Szétnézek a panel falán, Hol a képeket még mindig Őrzi rég nem látott anyám. Annyi mindent kérdez tőlem, A konyhában ülünk ketten, És csak mesélek hosszasan, Én nézem őt, s ő néz engem. Nevető lágy szemeiben Nehéz lenne észrevennem, Hogy ő még most is csak a kis Rózsabimbót látja bennem. Ráncos kezével, szelíd mosollyal Még mindig-mindig óva int felém, És megszállottan tanít a jóra, Töretlenül, mint annak idején... A lusta dög egyik illusztrációja 2018. június IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
