Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-02 / 126. szám
[ggglEIiEKlSg A SZABAD A VERS PÁLYÁZAT KÜLÖNDÍJASAI Illusztráció Orbán János Dénes Véres képeslap Erdélyből című könyvéből A Szabad a vers pályázatot április ii-én, a költészet napján Balog Zoltán, az emberi erőforrások akkori minisztere, valamint Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár indította útjára a Családok éve programsorozatban. A felhívás fő célkitűzése a diákok versolvasási kedvének felkeltése volt, továbbá az, hogy felhívja figyelmüket az átírásra kiválasztott alkotásokra és alkotóikra. Emellett a felhívás kiírói a diákok véleményére, gondolataira is kíváncsiak voltak: arra, hogy a száz-százötven éve született költemények hogyan szólalnak meg bennük, mit jelentenek nekik ma a múlt századokban versbe foglalt családi kötődések, s ezeket hogyan mondanák el saját szavaikkal az információs társadalom korában. 254 pályamű érkezett be. A pályázaton döntően az általános iskola felső tagozatos korcsoportja képviseltette magát: a pályaművek több mint kétharmadát ők küldték. A legaktívabbak a budapesti és Pest megyei diákok voltak: 36 százalékban ők verseltek az egymillió forintos osztálykirándulásért. De a Baranya megyei és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei nebulók sem hagyták magukat: az alkotások 7-7 százaléka tőlük származik, ami országosan kiemelkedő arány. Nem csak az anyaországi tanulók faragták azonban a rímeket: Erdélyből is érkezett három pályázat. A12, átdolgozásra kijelölt alkotás közül toronymagasan József Attila Mama című versét gondolták újra a legtöbben - a diákok 33 százaléka ezt a költeményt választotta átdolgozandó pályaművéül. Mindemellett Arany János Családi kör, illetve Ady Endre Őrizem a szemed című verse is nagy népszerűségnek örvendett, míg a legkevesebben Kaffka Margit Pétiké jár című költeményét dolgozták át. A pályaműveket négyfős szakmai zsűri - Novák Katalin család- és ifjúságügyért felelős államtitkár (Emmi), Szarvas Rita magyar nyelv- és irodalomtanár (Móricz Zsigmond Gimnázium, Szentendre), Orbán János Dénes, az Előretolt Helyőrség íróakadémia vezetője, valamint Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója - bírálta el. A díjazottak rendkívül értékes nyereményekben részesültek, a fődíj egymillió forint értékű osztálykirándulás volt. Összeállításunkban az Előretolt Helyőrség különdíjasainak verseit közöljük. Előretolt Helyőrség-fődíj Uhri Domonkos Farkas, a Kelenvölgyi Általános Iskola 5. A osztályos tanulója Családi kör (Arany János nyomán) Este van, este van, ki-ki nyúgalomba’... lenne, ha lakásunk csöndes helyen lenne! De ilyenkor, hatkor, nagy még a forgalom, Egyszer elköltözöm, mindig megfogadom. Odakünn az égbolt kora estbe hajlik, Kocsisor araszol, fékcsikorgás hallik. Két autó csattan, nem ússzák meg karccal, Üvölt a két sofőr, hosszan elnyúlt arccal. Az eső szemerkél, fekete a járda, Tömött testű buszok cuppognak a sárba’. Zúg, zümmög a város, mint kas bolydult méhe, Hazafelé caplat minden dolgos népe. Egy szőke hölgyike vacsoráját venné, Ha kis szatyorkáját otthon nem felejté. De a szatyor maradt asztal fiókjába’ Sebaj, befér ez-az a laptoptáskába! Zsizseg Budapest, de az otthonokra Puha takarót húz a békesség ujja. Rászürkül a lakás két kicsi gyermekre, Lámpát felkapcsolni egyiknek sincs kedve. íme, a két gyermek, se gondja, se búja... Hogy mi lesz belőlük? Az Isten se tudja! Nincs semmi teendő, feladat letudva, Mindkettő a maga telefonját bújja. Az utca elcsendesül, Anya is hazaér. „Majd elfelejtettem, le kell menni tejér’. Kisfiam, szaladj már, csak ide a boltba!” „Menjen most az öcskös, úgysincs semmi dolga!” Hirtelen nagy csönd lesz, amolyan vészjósló, Amint formálódik Anya száján a szó. Megered lassanként, s valamint a patak Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad. Apa belép: ám nem szaladnak elébe, Jó, ha köszönését viszonozzák végre. Csemetéit boldog mosollyal köszönti, S nem érti, miért, hogy mindenki oly morei. Végül Anya kiált: „A vacsora készen!” Élénkül a család, erre vártak régen! Jönnek a gyermekek, fáradt szemük piros, Telót hátrahagyják, mert ASZTALNÁL TILOS! S bár a magyar ember nem beszél, ha ehet, Most muszáj beszélni, mert máskor nem lehet. Máskor ki-ki elmegy a maga dolgára, Alig marad idő figyelni egymásra. Hogy mi történt aznap, elmondaná a nagy, Ám a kistestvére folyton szavába csap. Szavába vág hamar, merthogy ő is tudja, Amit most el nem mond, az nem lesz elmondva. Hogy beírást kapott, igazságtalanul, Hogy miért kap kettest, mikor mindig tanul, Hogy a barátokkal bárhol lenni tuti, De a cyberjumpban a legjobb a buli! Ebédcsekket el ne felejtse od’adni, Másnap technikára pár dolgot bevinni. Mert nagy lesz a baj, ha hímzőfonál nincsen, Lehetőleg három különböző színben. Ám a nagy sem hallgat, nem hagyhatja magát, Visszaszerzi hamar a beszédnek jogát. El is újságolja, hogy Zsé, az a szemét Az összes csoportból törölte a nevét. Hogy az Xbox one-ra mit adnak, mit vesznek (Ezen kisöccsével jól össze is vesznek), Hogy a haját mától levágni nem hagyja, Igen, szemébe lóg, mert ő úgy akarja. Beszél a BL-ről, vloggerektől idéz, Szóba kerül egy film: na, ő olyat nem néz, És úgy egyébként is mindenki egy hülye, Különösen, akik itt ülnek körűié! Hogy lesz kirándulás, de nem akar menni, Béna műsorokban nem akar részt venni, Hogy két adaggal is meg tudna még enni... (A beszélgetésből elég is tán ennyi!) Este van, este van, ajtó nyitva hagyva, Halkan duruzsol a kommentátor hangja. Apa is éppen csak fél füllel hallgatja, A másik füle, meg mindkét szeme csukva. Már csak Anya tesz-vesz csöndben a konyhában, Másnapi programját futtatja agyában. Mikor? Kinek? Mennyi? Hányra? Hová menni? S bemegy két pofira csókokat lehelni. 2018. június
