Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-02 / 126. szám
helyőrség TTiffm r folytatás az 1. oldalról | interiu Szerintem ez az egér nem nagyon bírja Ruminit - mondta Dalma, nekem erre rögtön eszembe jutott, hogy Balikóval viszont pompásan kijönnének... Úgyhogy lehet, ő lesz az, aki közéjük áll. Amikor már nagyjából tudom, hogy mi fog történni, és el is kezdem megírni, na, akkor közbelép a szereplő, és számon kéri a megállapodásunkat. Rumininek megvan a maga egyénisége, a maga stílusa, és ha valami olyat csináltatok vele, ami nem az övé, egyszerűen ledobja magáról. Volt már olyan, hogy megírtam egy jelenetet. Amikor kész volt, éreztem, hogy ez így nem jó. Mondhatnám azt is, Rumini megszólalt a fejemben, hogy Judit, elment az eszed? Én soha nem futnék el onnan, inkább elbújok a függöny mögé és kihallgatom a beszélgetést. Jól van, akkor bújj el! - egyezem bele ilyenkor. Ha egy karakter jól ki van dolgozva, nem hagyja az írónak, hogy idegen dolgokat erőltessen rá. Rumini azt sem engedi soha, hogy a könnyebbik megoldást válasszam. Ő nem sétál ki csak úgy valahonnan anélkül, hogy ott valami történne vele, meg kell írnom a kalandot is, amibe belekeveredik. Az a nagy szerencsém, hogy könnyen bánok a saját szövegeimmel. Ha úgy gondolom, hogy valami nem jó, hajlandó vagyok egész fejezeteket törölni. Éppen írom a Polgár Judittal közösen kezdett, Alma című ifjúsági regényem folytatását, amely most nem a sakk, dianem a számítástechnika világában játszódik.- Ért ilyesmihez?- Dehogyis, a gyerekeim folyton nevetnek rajtam! Viszont hajlandó vagyok tanulni, és bárminek utánaolvasni. Most például a mesterséges intelligencia területén kezdek a könyv miatt egész komoly szakértővé válni, ugyanis sikerült megismerkednem egy igazi hekkerrel.- Ez nagyon izgalmas!- Mi az, hogy! Napi kapcsolatban vagyok vele! Szóval, az interneten kértem, hogy segítsen valaki, aki ért a telefonfeltöréshez, és egy ismerősön keresztül így jutottam el ehhez a fiúhoz, akinek az a dolga, hogy megtalálja a céges rendszerek gyenge pontjait. Eszméletlen a srác agya, küldözgetem neki az őrült kérdéseimet, és ő mindenre válaszol, de átküldőm a kész fejezeteket és ő ellenőrzi, hogy a leírtak szakmailag rendben vannak-e. Azért meséltem ezt el, mert akkor, amikor belefogtam ebbe a könyvbe, a történetet még a sakkbirodalomban kezdtem, innen indítottam a dramaturgiát. Amikor már jócskán előrehaladtam a munkával, azt éreztem, hogy a sakk felhígítja a történetet, szétfolyik tőle. Szemrebbenés nélkül kidobtam három fejezetet. Utána át kellett mennem az egész szövegen, hogy minden erre vonatkozó kiszólást és utalást kigyomláljak. Jó kis munka volt!- Vannak írók, aki karaktertérképet készítenek, és lerajzolják a cselekményszálat, talán velük ilyen nem történik.- Néha nekem is vannak hevenyészett jegyzeteim, de nem jellemző. Van egy közös detektívregényünk Kertész Erzsivel: A négy madár titka. Nagyon népszerű lett, mindenki szereti. Ezért a kiadó felkérte Molnár T. Esztert és Mészöly Ágit, hogy ők is írjanak egy hasonló könyvet. Mi Erzsivel azt játszottuk, hogy egyáltalán nem egyeztettünk.- Mint a hajtogatós játékban?- Soha nem beszéltük meg, hogy mikor mi fog következni, sőt, ha gyanítottam, hogy Erzsi milyen A meseíró felnőtteknek szóló regényt is tervez Fotó: Szósz Marcell Berg Judit: A gyerekeimnek is azt tanítom, hogy legyenek bátrak irányba akarja vinni a történetet, szándékosan keresztbehúztam. Ő ugyanezt tette velem. Nagyon hasonlóan jár az agyunk, remek partnerek voltunk, imádjuk ezt a módszert. Ehhez képest Eszter és Ági felépítettek egy olyan - mondjuk úgy - térképet, ahol részletesen ki van dolgozva, hogy melyik fejezetben mi történik, ki írja meg, és hogyan. Tökéletes, profi munka. Biztos vagyok benne, hogy pont olyan jó lesz, mint a miénk. Ehhez képest mi összesen kétszer egyeztettünk, de akkor is azért, mert muszáj volt. Minden spontán halad, a maga tempójában. Nálunk csak az volt biztos, hogy a gonoszokat megbüntetik a végén, és a jó diadalmaskodik. — Ezt el is várjuk.- Persze, vannak helyzetek, amikor muszáj előre tervezni, például az illusztrátoroknak tudniuk kell, hogy mikor kapnak kéziratot, és a kiadó mikor foglaljon nyomdát. — Hogyan születnek a rajzolt karakterek? Nagyon jól eltalált mindegyik.- Természetesen a kiadóval próbálunk olyan illusztrátort felkérni, akinek a stílusa és a technikája passzol a történethez. De ő is egy önálló alkotóművész, neki is megjelenik valami a fejében és nekem is. Azt gondolom, hogy azokat a dolgokat, amik nekem fontosak, bele kell írnom a szövegbe - ha lényeges, hogy hegyes az egérke orra, akkor azt, ha a dramaturgia szempontjából számít valami külsőség, akkor azt -, de már olyan is volt, hogy annyira tetszett a rajz, hogy a szövegen változtattunk. Ha az illusztrátor valamit nagyon eltalál, akkor a kép beköltözik az én fejembe is. A Csiribi-könyvek Pankáját az akkor hároméves kislányomról, Boriról mintáztam, és megmutattam az illusztrátor Pankának, hogy én azt szeretném, ha ilyen lenne. Pásztohy Panka tényleg ilyennek rajzolta meg. Onnantól kezdve, hogy megteremtette a tündérekhez tartozó világot, én is úgy kezdtem rájuk és a környezetükre gondolni, ahogyan azt lerajzolta.- Figyeli, hogy mik a trendek a világban? Nézegeti a külföldi gyerekkönyveket?- Ez a szakmai minimum. A lakásunk minden pontján vannak gyerekkönyvek. Figyelem a hazai kollégákat is, de ha külföldön járok, meg szoktam venni azt, ami tetszik. Vagy ami éppen nem. Legutóbb azért vásároltam meg két - kint egyébként nagyon népszerű- svéd mesekönyvet, mert lenyűgöztek a csúnyaságukkal. Szeretem, ha el tudom olvasni a meséket eredeti nyelven, angolul jól tudok, és spanyolul is boldogulok. A spanyol mesekönyvek nagyon intenzívek és szenvedélyesek, ha az ember elolvassa őket, azonnal indulna megváltani a világot.- Mostanában nagyon kényesen vigyázunk rá, nehogy olyan dolgot olvasson a gyerek, ami nem neki való. Megnehezíti ez a munkát?- Nyilvánvaló, hogy egyes dolgokat nem enged az ember bizonyos életkor alatt a gyerekekre rázúdulni, ugyanakkor meg a gyerekek megfelelő tálalásban sokkal több dologra befogadóan reagálnak, mint ahogy azt mi gondoljuk. Mindent el lehet mondani az ő szintjükön, csak arra kell figyelni, hogy milyen következtetéseket vonnak majd le belőle. Fontos, hogy olyannak mutassuk a világot, ahol mindig biztonságban érezhetik magukat. Egy Maszat-történetben is van konfliktus - mert attól izgalmas -, de kétéves konfliktus. Egy nyolcéves nyilván nem érezné drámának, ha valaki éppen az ő lapátjával homokozna, viszont a Maszat-korosztálynak ez megugorhatatlan probléma, úgyhogy erre találunk megoldást a nekik szóló mesében. Egy tízévesnek az az érdekes, hogy az anyukám mást mondott, mint a barátaim, és akkor ez vajon hogy van. Tetszik valaki, és ez tök ciki, vagy csináltam valamit, amit nem merek otthon elmondani.- Nehezen tudunk kikeveredni a gyerekek világából, pedig egy írónak, már csak az ismertsége folytán is dolga, hogy felnőtt, közéleti dolgokban is megnyilvánuljon. Fotó: Szósz Marcell- Nagyon szívesen mondom el a véleményemet, ha megkérdeznek, és a világnézetemről is szívesen beszélek. Ezt, úgy látszik, tudják rólam, úgyhogy nagyon nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy engem kértek fel az idei könyvhét megnyitására.- Erre büszke lehet!- Az is vagyok! Közben meg nagyon nehéz is ez a feladat, mert visszahallgatva az elmúlt évek beszédeit, jól látszik, hogy bár egy kulturális eseményről van szó, a nyitóbeszédben mégsem lehet - nem szokás - elmenni az aktuális közéleti, politikai történések mellett. Soha nem titkoltam, hogy baloldali érzelmű ember vagyok, de az én beszédemnek olyannak kell lenni, ami nem bánt meg senkit, sőt megerősíti a hallgatóságot abban, hogy igenis vannak közös pontok, és fontos, hogy tudjunk beszélgetni olyan dolgokról, ami mindenkit érint. Fontos az is, hogy képviselni tudjam a saját nézőpontomat. Egy jó beszédnek kell legyen sodrása, személyes indítéka, éreznie kell a hallgatóságnak, hogy a beszélő komolyan gondolja, amit mond, és minden fontos dolog benne van. Jaj, nagyon nem könnyű feladat! De én a gyerekeimnek is azt tanítom, hogy legyenek bátrak. Tegyenek meg mindent azért, hogy mindaz az érték, ami bennük van, meg tudjon nyilvánulni, és úgy találja meg mind a négy a helyét az életben, hogy azt csinálja, amiben jó, és amiben szabadon tud létezni. És ne féljenek semmitől! A buta elvárásoktól se...- Az anyjuk nem fél?- Már nem, azt hiszem. Kinőttem. Felismertem, hogy legtöbbször a tanácstalanságom mögött is a félelem lapul, és ha ezzel szembe tudok nézni, akkor a problémáim is megoldódnak. Hitelesen, belső meggyőződésből tudom most már azt mondani nekik, hogy legyetek bátrak és szabadok, de az az igazi szabadság, és az az igazi boldogság és siker, amit a környezetünkkel harmóniában és másokat tiszteletben tartva érünk el. 2018. június IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
