Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)

2018-06-02 / 126. szám

helyőrség TTiffm r folytatás az 1. oldalról | interiu Szerintem ez az egér nem nagyon bírja Ruminit - mondta Dalma, nekem erre rögtön eszembe jutott, hogy Balikóval viszont pompá­san kijönnének... Úgyhogy lehet, ő lesz az, aki közéjük áll. Amikor már nagyjából tudom, hogy mi fog történni, és el is kezdem megírni, na, akkor közbelép a szereplő, és számon kéri a megállapodásun­kat. Rumininek megvan a maga egyénisége, a maga stílusa, és ha valami olyat csináltatok vele, ami nem az övé, egyszerűen ledob­ja magáról. Volt már olyan, hogy megírtam egy jelenetet. Amikor kész volt, éreztem, hogy ez így nem jó. Mondhatnám azt is, Ru­­mini megszólalt a fejemben, hogy Judit, elment az eszed? Én soha nem futnék el onnan, inkább el­bújok a függöny mögé és kihallga­tom a beszélgetést. Jól van, akkor bújj el! - egyezem bele ilyenkor. Ha egy karakter jól ki van dolgoz­va, nem hagyja az írónak, hogy idegen dolgokat erőltessen rá. Ru­­mini azt sem engedi soha, hogy a könnyebbik megoldást válasszam. Ő nem sétál ki csak úgy valahon­nan anélkül, hogy ott valami tör­ténne vele, meg kell írnom a ka­landot is, amibe belekeveredik. Az a nagy szerencsém, hogy könnyen bánok a saját szövegeimmel. Ha úgy gondolom, hogy valami nem jó, hajlandó vagyok egész fejeze­teket törölni. Éppen írom a Polgár Judittal közösen kezdett, Alma című ifjúsági regényem folytatá­sát, amely most nem a sakk, dia­­nem a számítástechnika világá­ban játszódik.- Ért ilyesmihez?- Dehogyis, a gyerekeim folyton nevetnek rajtam! Viszont hajlan­dó vagyok tanulni, és bárminek utánaolvasni. Most például a mes­terséges intelligencia területén kezdek a könyv miatt egész komoly szakértővé válni, ugyanis sikerült megismerkednem egy igazi hek­kerrel.- Ez nagyon izgalmas!- Mi az, hogy! Napi kapcsolatban vagyok vele! Szóval, az interneten kértem, hogy segítsen valaki, aki ért a telefonfeltöréshez, és egy is­merősön keresztül így jutottam el ehhez a fiúhoz, akinek az a dolga, hogy megtalálja a céges rendsze­rek gyenge pontjait. Eszméletlen a srác agya, küldözgetem neki az őrült kérdéseimet, és ő mindenre válaszol, de átküldőm a kész feje­zeteket és ő ellenőrzi, hogy a leír­tak szakmailag rendben vannak-e. Azért meséltem ezt el, mert akkor, amikor belefogtam ebbe a könyv­be, a történetet még a sakkbiroda­lomban kezdtem, innen indítottam a dramaturgiát. Amikor már jócs­kán előrehaladtam a munkával, azt éreztem, hogy a sakk felhígítja a történetet, szétfolyik tőle. Szem­rebbenés nélkül kidobtam három fejezetet. Utána át kellett mennem az egész szövegen, hogy minden erre vonatkozó kiszólást és utalást kigyomláljak. Jó kis munka volt!- Vannak írók, aki karakter­térképet készítenek, és leraj­zolják a cselekményszálat, ta­lán velük ilyen nem történik.- Néha nekem is vannak hevenyé­szett jegyzeteim, de nem jellemző. Van egy közös detektívregényünk Kertész Erzsivel: A négy madár tit­ka. Nagyon népszerű lett, mindenki szereti. Ezért a kiadó felkérte Mol­nár T. Esztert és Mészöly Ágit, hogy ők is írjanak egy hasonló könyvet. Mi Erzsivel azt játszottuk, hogy egyáltalán nem egyeztettünk.- Mint a hajtogatós játékban?- Soha nem beszéltük meg, hogy mikor mi fog következni, sőt, ha gyanítottam, hogy Erzsi milyen A meseíró felnőtteknek szóló regényt is tervez Fotó: Szósz Marcell Berg Judit: A gyerekeimnek is azt tanítom, hogy legyenek bátrak irányba akarja vinni a történetet, szándékosan keresztbehúztam. Ő ugyanezt tette velem. Nagyon hasonlóan jár az agyunk, remek partnerek voltunk, imádjuk ezt a módszert. Ehhez képest Eszter és Ági felépítettek egy olyan - mond­juk úgy - térképet, ahol részlete­sen ki van dolgozva, hogy melyik fejezetben mi történik, ki írja meg, és hogyan. Tökéletes, profi mun­ka. Biztos vagyok benne, hogy pont olyan jó lesz, mint a miénk. Ehhez képest mi összesen kétszer egyeztettünk, de akkor is azért, mert muszáj volt. Minden spontán halad, a maga tempójában. Nálunk csak az volt biztos, hogy a gono­szokat megbüntetik a végén, és a jó diadalmaskodik. — Ezt el is várjuk.- Persze, vannak helyzetek, ami­kor muszáj előre tervezni, például az illusztrátoroknak tudniuk kell, hogy mikor kapnak kéziratot, és a kiadó mikor foglaljon nyomdát. — Hogyan születnek a rajzolt karakterek? Nagyon jól elta­lált mindegyik.- Természetesen a kiadóval pró­bálunk olyan illusztrátort felkér­ni, akinek a stílusa és a technikája passzol a történethez. De ő is egy önálló alkotóművész, neki is meg­jelenik valami a fejében és nekem is. Azt gondolom, hogy azokat a dolgokat, amik nekem fontosak, bele kell írnom a szövegbe - ha lényeges, hogy hegyes az egérke orra, akkor azt, ha a dramaturgia szempontjából számít valami kül­sőség, akkor azt -, de már olyan is volt, hogy annyira tetszett a rajz, hogy a szövegen változtattunk. Ha az illusztrátor valamit nagyon eltalál, akkor a kép beköltözik az én fejembe is. A Csiribi-könyvek Pankáját az akkor hároméves kis­lányomról, Boriról mintáztam, és megmutattam az illusztrátor Pan­kának, hogy én azt szeretném, ha ilyen lenne. Pásztohy Panka tény­leg ilyennek rajzolta meg. Onnan­tól kezdve, hogy megteremtette a tündérekhez tartozó világot, én is úgy kezdtem rájuk és a környeze­tükre gondolni, ahogyan azt leraj­zolta.- Figyeli, hogy mik a trendek a világban? Nézegeti a külföl­di gyerekkönyveket?- Ez a szakmai minimum. A la­kásunk minden pontján vannak gyerekkönyvek. Figyelem a hazai kollégákat is, de ha külföldön já­rok, meg szoktam venni azt, ami tetszik. Vagy ami éppen nem. Leg­utóbb azért vásároltam meg két - kint egyébként nagyon népszerű- svéd mesekönyvet, mert lenyű­göztek a csúnyaságukkal. Szere­tem, ha el tudom olvasni a meséket eredeti nyelven, angolul jól tudok, és spanyolul is boldogulok. A spa­nyol mesekönyvek nagyon intenzí­vek és szenvedélyesek, ha az ember elolvassa őket, azonnal indulna megváltani a világot.- Mostanában nagyon ké­nyesen vigyázunk rá, nehogy olyan dolgot olvasson a gye­rek, ami nem neki való. Meg­nehezíti ez a munkát?- Nyilvánvaló, hogy egyes dolgokat nem enged az ember bizonyos élet­kor alatt a gyerekekre rázúdulni, ugyanakkor meg a gyerekek megfe­lelő tálalásban sokkal több dologra befogadóan reagálnak, mint ahogy azt mi gondoljuk. Mindent el lehet mondani az ő szintjükön, csak arra kell figyelni, hogy milyen következ­tetéseket vonnak majd le belőle. Fontos, hogy olyannak mutassuk a világot, ahol mindig biztonságban érezhetik magukat. Egy Maszat-tör­­ténetben is van konfliktus - mert attól izgalmas -, de kétéves konflik­tus. Egy nyolcéves nyilván nem érezné drámának, ha valaki éppen az ő lapátjával homokozna, viszont a Maszat-korosztálynak ez meg­­ugorhatatlan probléma, úgyhogy erre találunk megoldást a nekik szóló mesében. Egy tízévesnek az az érdekes, hogy az anyukám mást mondott, mint a barátaim, és akkor ez vajon hogy van. Tetszik valaki, és ez tök ciki, vagy csináltam valamit, amit nem merek otthon elmondani.- Nehezen tudunk kikevered­ni a gyerekek világából, pe­dig egy írónak, már csak az ismertsége folytán is dolga, hogy felnőtt, közéleti dolgok­ban is megnyilvánuljon. Fotó: Szósz Marcell- Nagyon szívesen mondom el a véleményemet, ha megkérdeznek, és a világnézetemről is szívesen beszélek. Ezt, úgy látszik, tud­ják rólam, úgyhogy nagyon nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy engem kértek fel az idei könyvhét megnyitására.- Erre büszke lehet!- Az is vagyok! Közben meg na­gyon nehéz is ez a feladat, mert visszahallgatva az elmúlt évek be­szédeit, jól látszik, hogy bár egy kulturális eseményről van szó, a nyitóbeszédben mégsem lehet - nem szokás - elmenni az aktuá­lis közéleti, politikai történések mellett. Soha nem titkoltam, hogy baloldali érzelmű ember vagyok, de az én beszédemnek olyannak kell lenni, ami nem bánt meg sen­kit, sőt megerősíti a hallgatóságot abban, hogy igenis vannak közös pontok, és fontos, hogy tudjunk beszélgetni olyan dolgokról, ami mindenkit érint. Fontos az is, hogy képviselni tudjam a saját nézőpontomat. Egy jó beszédnek kell legyen sodrása, személyes indítéka, éreznie kell a hallgató­ságnak, hogy a beszélő komolyan gondolja, amit mond, és minden fontos dolog benne van. Jaj, na­gyon nem könnyű feladat! De én a gyerekeimnek is azt tanítom, hogy legyenek bátrak. Tegyenek meg mindent azért, hogy mindaz az érték, ami bennük van, meg tudjon nyilvánulni, és úgy találja meg mind a négy a helyét az élet­ben, hogy azt csinálja, amiben jó, és amiben szabadon tud létezni. És ne féljenek semmitől! A buta elvárásoktól se...- Az anyjuk nem fél?- Már nem, azt hiszem. Kinőttem. Felismertem, hogy legtöbbször a tanácstalanságom mögött is a fé­lelem lapul, és ha ezzel szembe tudok nézni, akkor a problémáim is megoldódnak. Hitelesen, belső meggyőződésből tudom most már azt mondani nekik, hogy legyetek bátrak és szabadok, de az az igazi szabadság, és az az igazi boldogság és siker, amit a környezetünkkel harmóniában és másokat tisztelet­ben tartva érünk el. 2018. június IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET

Next

/
Oldalképek
Tartalom