Tolnai Népújság, 2018. június (29. évfolyam, 125-150. szám)
2018-06-02 / 126. szám
4 IB helyőrség roza EGY NOVELLAPALYAZAT ZSŰRIZÉSÉNEK TANULSÁGAI Horváth László Imre > Rovatunkban - rendhagyó módon - azt mutatjuk be, hogyan ne írjunk novellát, illetve szóba kerülnek az. írás egyéb fortélyai is. Forgassák haszonnal! Nemrég felkértek rá, hogy legyek egy novellapályázat zsűritagja. Az első helyezett egymillió forintos jutalomban részesült, tehát a pályázat valódi tétet kapott. A téma kötetlen volt, és a pályázáshoz nem kellett semmilyen irodalmi társaság tagságát megszerezni. Nyílt verseny komoly díjért. 370 pályamű érkezett be (körülbelül ezerötszáz oldal). A legjobb tízről méltatást írtam, 59 olyan szöveget találtam, amit publikálhatónak tartok. 310 novellakísérlet teljesen használhatatlan volt. A legfőbb probléma, amiért nekem 310 dilettáns művet kellett elolvasnom, társadalmi probléma. Ezen szövegkísérletek írói egyszerűen nincsenek tisztában sem a szépirodalom, sem a novella koncepciójával. Hiányzik belőlük az alapvető műveltség, amely ehhez szükséges volna. Sok esetben a magas pénzjutalom reménye üthetett vissza: mintha lottóznának, beküldték a teljesen használhatatlan szöveget, hátha majd nyer. Néhány nyilvánvalóan művelt ember is küldött be írást, rengeteg kulturális utalással. A szimpla dilettánsok tömege mellett sok, tisztességben megőszült magyar értelmiségi is próbálkozott, részükről még szomorúbb, hogy úgy pályáznak, nem vizsgálják meg szövegüket, vajon teljesíti-e a novella koncepciójának követelményeit. Leginkább lírai ömlengéseket küldtek, általánosító véleményüket a világról, érzelmi problémákról, emberi jelenségekről. A szövegek mintegy harmada hasonló volt: mintha egy naplóból vagy blogból metszették volna ki, még csak nem is a katartikus részeket. A szépirodalom lényege: 1. Epikában eredeti történet. 2. Szépirodalmi szövet. Helyette: blogok, netes cikkek, ponyvaregények és más imitációk érkeztek. Szépirodalmat kell olvasni, ha valaki írni akar. A nagy írók lehettek orvosok, matematikusok vagy segédmunkások, autodidakta módon, mániákusan olvastak, sokat és kényes ízléssel, szépirodalmat. Senki nem képes szépirodalmi műveltség nélkül épkézláb szöveget írni. Senki sem fog úgy autót építeni, hogy életében nem látott még autót, esetleg csak autószalonban kiállítva messziről, vagy az óvodában, a játszótéren, fából. Egy óvodás krétarajza egy autóról még nem autó (ezt ő maga is tudja, ellentétben egy dilettáns íróval). És még csak nem is Trabant a cél, hanem innovatív, új A kategóriás modell, amiben élmény ülni és a teljesítménye minden eddigit beér, esetleg meg is halad - de ehhez a szakmát meg kell tanulni. És meg is lehet tanulni. Hogy évtizedeket, netán egy életet kell szánni rá? Van egy szép tót mondás, mély igazságtartalommal: „fingér’ nem adnak csikót”. Zsűrizés közben a következők könnyítik meg a szelektálást:- Ha beleírjuk a szövegbe a következő szavakat: elméjébe, információ, Balaton a magyar tenger, lélek, story, lét, rezdülés stb.- Ha kiszólunk a szövegből. Ne elemezzük, ne méltassuk, ne legyünk vicces narrátorok, sem filozófusok, mert azonnal megöljük a szöveget. Az olvasót a történet érdekli, nem a mesélő gondolatai a történetről, amit még nem is ismer.- Angol környezet és személynevek. Ezen azonnal látszik a kizárólag lektűr angolszász olvasmányélményeknek való dilettáns megfelelési kényszer. Ha valamiért nem magyar közeget szeretnénk, válasszunk valami egyéb érdekes helyszínt/népet. Van több száz. Ne John, Jane és társaik bénázzanak Amerikában egy magyar nyelvű novellában, mert az röhejes.- A novella témája ne legyen hülyeség. Érzelmi, történelmi, scifi, mitológiai stb. hülyeség. Ezért is fontos, hogy ha írunk valamit, amit ráadásul szánunk is valahova, mutassuk meg, vagy legalább a történetét meséljük el valakinek. Ki fog derülni, ha nem jó.- Minél fontosabb/erősebb egy téma, annál kevésbé lehet direktben írni róla (háború, szerelem stb.). Szinte képtelenség például leírni úgy a frontot, hogy ne forduljon giccsparádéba, olcsó erőszak-pornográfiába. Tehát ha mindenképp a háború (vagy hasonló fajsúlyú téma) foglalkoztat, inkább megkerüléssel ábrázoljuk.- A dilettáns író sokszor a mondatrészekkel sincs tisztában, és Muszka Sándor A lusta dög című könyvének egyik képe Illusztráció Orbán János Dénes A gányolás könyűje (A székely Bibliából) című írásához ahogy az irodalmat valójában megveti, úgy a nyelvtant is fölöslegesnek gondolja. Főleg az önjelölt zsenik szokták unalmas, gonosz összeesküvésnek tartani a grammatikát, holott például Petőfi is tökéletesen tisztában volt vele, önképzőköröket vezetett több nyelvből is. Ha valaki írni akar, tisztában kell lennie a nyelvtannal. A hétköznapi nyelvben használt jelző például irodalminak szánt szövegben azonnal költői kép lesz, méghozzá rendkívül hangsúlyos, ezért ha írunk, minden egyes jelzőt tegyünk mérlegre. Ha kicsit is tudunk nélkülözni egy jelzőt, akkor vessük el.- Párbeszédek... Az emberek így nem beszélnek. Próbáljuk el, kimondhatók-e a mondataink, mondunk/mondanánk-e ilyet. Olvassuk fel, mutassuk meg másnak. Általában véve is alapvető tanács, hogy találjunk két-három másik embert, akinek megmutatjuk a közlésre szánt dolgainkat. Ha pedig felolvassuk, közben mi magunk leszünk az egyik ilyen, hiszen halljuk elhangozni a saját szánkból, és rögtön feltűnik a hiba.- Szeretettanmesék, avagy jónak kell lenni. Ezzel nem lenne semmi baj, hiszen igenis nyugodtan moralizáljon az irodalom, ha a színvonala amúgy rendben van. Csakhogy ahhoz nagyon jól kell már írni. Egy amatőr író amatőrsége ott mutatkozik meg legmarkánsabban, hogy nem tudja, mi a giccs és mi a színvonaltalan moralizálás.- Tragédiapornográfia. Sok amatőr író elképzelése, hogy önmagában érték, ha tragédiát írunk LAPSZÁMUNK SZERZŐI Horváth László Imre (1981) író, költő Kertész Dávid (1993) író Tóthárpád Ferenc (1958) költő, író Zalán Tibor (1954) Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, író, drámaíró le. Főleg, ha velünk, vagy egy családtagunkkal történt. Itt az olvasó/ zsűri felé van egy burkolt zsarolás is: tartsd értékesnek a szöveget, mert lelketlen vagy, ha nem hat meg ez a szomorú történet. Persze még roszszabb, amikor kieszel valami tragikus történetet. Komoly írók is meggondolják, mielőtt egy tragédiát bemutatnak. És ha megteszik, még alaposabban dolgozzák ki művészileg, éppen a tartalmi tét miatt. Itt nem allűrökre és bonyolításra gondolok, hanem az ellenkezőjére: minél egyszerűbben kell megcsinálni. Persze az irodalom az emberi lény életét mutatja be, de nem véletlenül szereznek az írók - kemény munkával - több évtizedes tapasztalatot, mire érdemben hozzáfoghatnak egy tragédia ábrázolásához. A pályázatban hemzsegett a sok kapával-doronggal összehányt haldoklás, öngyilkosság, halálos betegség, gyilkosság, megerőszakolás, baleset, családon belüli erőszak stb. témájú dilettáns írás. Itt jött ki a legsúlyosabban, hogy a szerzők egy része nem érti az irodalom lényegét, nem ismeri, és ezért nem is tiszteli ezt a művészeti ágat. Vajon egy festészeti pályázatra megrajzolták volna ezeket? Vagy egy zeneire komponálnak valamit róluk? Persze: írni bárki tud. Lapszámunkat CSILLAG ISTVÁN munkáival illusztráltuk. Csillag István 1976-ban született Csíkszeredában, a Temesvári Nyugati Egyetem grafika szakán szerzett diplomát. Tagja a Barabás Miklós Céhnek, a Romániai Képzőművészeti Egyesületnek, alapító tagja és szervezője a TAG (Transylvanian Art Group) képzőművészeti csoportnak. Számos egyéni tárlata volt Erdélyben, Magyarországon és Németországban. Munkáit csoportos kiállításokon Angliában, Ausztriában, Belgiumban, Lengyelországban, Olaszországban, Svédországban, Szlovéniában és Szlovákiában is láthatta a közönség. A reklámgrafikus, képzőművész 1997 óta illusztrál irodalmi műveket. A folyóiratokban, lapokban közölt munkái mellett közel ötven könyv tükrözi az általa megalkotott vizuális világot. Olyan szerzők müveihez rendelt képi reflexiókat, mint például Kányádi Sándor, Benedek Elek, Sütő András, Fodor Sándor, Orbán János Dénes és Muszka Sándor. A festészet és grafika határán elhelyezkedő munkái sajátos aurát kölcsönöznek azoknak a műveknek, amelyeknek társául szegődnek. A gyerekkönyvek esetében a folyamatos frissítésre törekszik, részletgazdagság és fokozott játékosság jellemzi ezeket a munkáit, a felnőtteknek szánt rajzokban pedig színben és rajzban egyaránt tetten érhető a redukcióra törekvés, őszinte és erős érzelmi töltetű művek születnek így. „Témáimban leginkább az archetípikus állapotok, érzések érdekelnek és a szakrális témák, azon belül is a jó-rossz, a fent-lent egymásnak feszülése: a létezés élménye, annak tiszta állapotai és sötét mélységei, a metafizikai egység állapota és a széthullás érzése" - vallja a művész. IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2018. iúnius l
