Tolnai Népújság, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)

2018-04-21 / 92. szám

helyőrség Az Előretolt Helvörséa Iroakademia a könyvfesztiválon a vége: ez van, ez maradt, de semmi idelent úgysem lesz tiéd egészen.” Horváth László Imre: Nézd, havasak a fák, tél van „Rákényszerített, hogy eljátsszam, mintha felszínesen közelednék felé, mintha tényleg kihasználnám, mert ha kimutattam, amit érzek, elzavart, ha nem mutattam fel kö­zönyt és távolságot, az ajtaja küszö­béig sem jutottam el. Hogy ő mit ér­zett irántam, mindenkinek rejtély volt, leginkább neki.” Lehet-e érvényesen beszélni a szerelemről? Meg tudja-e találni egy XXI. századi író - aki saját tör­ténetének narrátora és szereplője is egyben - azokat a kerülőutakat, amelyek segítségével elmondható a szerelem, vagy akár a halál, akár a felnőtté válás utolsó szakaszának fájdalmas beavatása? Horváth László Imre első kis­regénye erre tesz kísérletet - egy többfelé ágazó szerelmi történetet olvashatunk, melyet ebben a máso­dik, átdolgozott kiadásban hátbor­zongató mélységű versekkel is bővít a szerző. Fotó: Nagy Fanni Horváth László Imre: Helyőrség Maszadában Kr. u. 73., Júdeai-sivatag, közel a Holt-tengerhez. A rómaiak apo­kaliptikus háborúban leverték a zsidók felkelését. A lázadók utol­só erődje, Maszada eleste után a tizedik légió helyőrséget hagy a várban. A regény ott kezdődik, ahol a történelem véget ér: poszttraumás sokktól szenvedő maroknyi em­ber, katonák, rabszolgák, tábori szajhák, civil és nem civil, ártatlan és nem ártatlan túlélők próbálják folytatni az életet, a helyőrségbe osztva vagy annak alárendelve. Önkéntelen tanúi világok pusztu­lásának, vallások születésének, az örök háborúnak. És az ókori holo­kauszt utáni időre és létállapotra is igaznak bizonyul Pilinszky János kétezer évvel később írt verssora: „ami történt, valahogy mégse tud végetérni”. Kubiszyn Viktor: Drognapló Öt éve jelent meg a Drognapló első kiadása. Amikor írtam a könyvet, és először megjelent, fogalmam sem volt, hogy mire számíthatok az olvasóktól. Nem is volt szempont, igyekeztem az akkori állapotom­hoz képest a lehető legőszintébben fogalmazni. Nem éreztem se külö­nösebben durvának, se szókimon­dónak, se nyersnek a könyvet, ám az olvasók igen. Nem sokkal rehab után terápiás lendülettel készült a könyv. A függőségről való nyílt kommunikáció mindennapos ta­pasztalat volt a rehabon. Őszintén, nyitottan kellett beszélnünk ma^ gunkról, és szembenézni önma­gunkkal, mert enélkül esélyünk sem volt a változásra. A képmuta­tás, önáltatás, önigazolás, a saját tükörképünk elhazudása minden­napos élmény mindannyiunknak, legyünk akár függők, akár nem. Függőként viszont élet-halál kér­dés, hogy kibújjunk ebből a ha­zugsághálóból. Részben erre volt kísérlet a Drognapló is. Fotó: Kubiszyn Viktor A könyv őszintesége nem saját találmány és nem saját érdem: ez egy terápiás eszköz volt. Hét éve nem használok kábítószereket. Már nem az vagyok, aki a Drog­naplót írta. Lőrincz P. Gabriella: Átszállás előtt Lőrincz P. Gabriella a kortárs kár­pátaljai irodalom egyik vezéregyé­nisége: alkotó és közösségszer­vező. Lírai énje pedig alászáll és fölemelkedik; a szerző lelki alkatá­hoz hasonlóan összetett világképet teremt. A női princípium egyszerre bensőséges és küzdeni kész hangot hordoz végig a valóságon; finoman rezdülő és erőteljesen életes mű­veket hív elő. Mottót Hervay Gi­zellától választ a költő, de szellemi rokonsága kiterjed „a világ női va­gánya”, Szécsi Margit hetykeségé­re, sőt - ha a forma stílusjegyeit és az örök emberi kiszolgáltatottság­gal szembeni merész helytállást nézzük - Toni Morrison poétiká­jára. Mintha ebben a kötetben az amerikai író zsolozsmákból, spi­rituálékból táplálkozó ritmusa sű­rűsödne versekké. Zaklatottság és áhítat feszültsége szikráztatja föl az energikus mondatokat. A sze­mélyes vallomás egyetemes rangra jut; a beszélő sorsa a mi sorsunk is: nincs hová hátrálnunk többé. Fotó: Mohácsi László Árpád Muszka Sándor: Szégyen Muszka Sándor költőként indult, de néhány év múlva a fergeteges sike­rű Sanyi bá a legnépszerűbb humo­risták közé röpítette, és mindenki a székely egypercesek folytatását kö­vetelte tőle. Csakhogy a székely iro­dalmi humor, pontosabban a „felál­­lós nyeletlenkedés” emberek ezreit könnyesre röhögtető alkotójának élete különösen alakult: egy öreg­otthonban vállalt állást. A Szégyen Fotó: Mohácsi László Árpád verseit ez a keserű élettapasztalat ihlette. Mellbevágó mű, csupa fáj­dalom, szikár és tömény költészet. Noszlopi Botond: Örkény besírna Örkény István műfajt teremtett egyperces novelláival, és számos követője akadt, köztük egészen nagyszerűek is. De még senki nem merte provokálni az egypercesek atyját. Azt nem tudjuk, hogy Ör­kény besírna-e, de egészen biz­tosan kezébe venné a könyvet, egy ilyen cím láttán. Tegye ezt az olvasó is, és garantáltan nem fog­ja megbánni. Az eddig költőként - különösen a Csendrappszódiá­­ért - ismert Noszlopi rendkívül szofisztikáit prózával lep meg ben­nünket. Gonosz görbe tükröt tart elénk, gyilkos humorral ábrázolja a kor emberének lelkét, nemkü­lönben a társadalmi problémákat is. A költőből sosem bújt elő a jo­gász, a prózaíróból viszont igen, ez külön fűszert ad a szövegeknek. Nagyon könnyed, ugyanakkor na­gyon súlyos olvasmány. Fotó: dr. Modarossy Tamás „Ma már tudományosan is meg­erősített tény, hogy az emberek tu­lajdonképpen a kukacok rokonai. Felül bemegy a táplálék, alul ki­jön a bélsár. Mindeközben némely ember bonyolultabb idegrendszeri tevékenységet is végez, teljesen ön­kéntelenül. Erre természetesen számos fej­lettebb kukac is képes.” Pál Dániel Levente: Álmaink piros sportladája ... Száraz és keserű, nehezen oldja a nyálam... nyelem a kortárs köl­tészetet, ahogy a slicce előtt tér­delek, végtelenbe tűnnek az A4-es Fotó: Bánkövi Dorottya trapéz margói... Felolvas, gondol, betáplál, megfejt, dirigál, hódít, csepűrág, fogalmaz — embert... Művészet-kapszula, agyalap-szi­­puzás, SM-mikulás... Pál Dániel Levente, 2016 nyarán megettem 1 versed! (Pásztor Anna, Anna and the Barbies) Pataki Tamás: Murokffyban vérré válik az ab­­szint, és lóvá teszi az ördögöt Olyan, akár Szindbád, Kakuk Mar­ci, Münchhausen báró vagy Garay obsitosa - csak éppenséggel más. Murokffy Tódor Ede igazi pikareszk hős, a monarchiabéli Magyarország kalandorgyöngyszeme. Lánglelkű patrióta, nyughatatlan gondolkodó, és nincs az a hajadon, menyecske vagy szépasszony, aki tőle bizton­ságban érezhetné magát - de nem is akarja egyikük sem. Mindenekelőtt pedig: nagy mesélő, aki az igazság ki­domborítása céljából nem átall néha a túlzás eszközeivel élni. Nem csoda, ha egy ilyen dicső magyar daliának számos ellensége van - s az összes közül kisetétlik maga az ördög. Fotó: Bach Máté Pataki Tamás regényében minden megvan, amit szeretni szoktunk: ka­land kaland hátán, humor, érzelem, jóízű pajzánság és erotika. Mindez huszáros patriotizmussal fűszerez­ve, hatalmas műveltséganyagra ala­pozva és különleges nyelvi bravú­rokkal megkomponálva. Lenyűgöző olvasmány, extravagáns írói indulás. ,A kutyafáját is, lesz magyar ve­zényleti nyelv!” Sayfo Oman Allah tágas földje „Sayfo Omar neve nem cseng isme­retlenül azok előtt, akik követik a Közel-Kelet politikai eseményeit. Ebben a könyvében, mely műfaját te­kintve disztópia, a lehető legrosszabb lehetőséget vázolja fel, ami Európá­val történhet. Zsigeri félelmeinket vezeti le a menekültválság kapcsán, a legrosszabb reflexeinkre számít, mindezt a szépirodalom eszköztárá­val és egy tudós ismereteivel. A legré­­misztőbb a disztópiájában mégsem a kialakuló gyűlölet hűvös logikájának levezetése, hanem hogy a könyvben írt néhány jóslata már most megva­lósulni látszik. Isten irgalmazzon Eu­rópa lelkének, ha mindenben igaza lesz.” (Jászberényi Sándor) ,A menekültválság és a dzsihádista terrorakciók felerősítették az isz­lámmal mint Európától »idegen« vallással és kultúrával szem-ibeni előítéleteket, leegyszerűsítő általá­nosításokat. A kölcsönös megértés­re törekvés és a párbeszéd helyét a félelem és az intolerancia látszik átvenni. Sayfo Omar könyve Naszím történetén, az ő és a környezete min­dennapjain keresztül »belülről« lát­tatja az európai muszlim közösségek összetett, nehéz és ellentmondásos helyzetét, viszonyukat a hagyomá­nyaikhoz és az európai kultúrához, hozzájárulva ahhoz, hogy az olvasó a sok helyről sugallt személytelen »masszakép« hátterében meglássa a mindennapi életét élő, vívódó, küz­dő embert.” (Rostoványi Zsolt isz­lámszakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem volt rektora) Szilágyi-Nagy Ildikó: A bazsarózsás lampion A japán kísértethistória immár a magyar irodalomba is begyű­rűzött, és egyből nászra kélt a lányregénnyel, pontosabban an­nak paródiájával. A regény hősei közül néhányan nem érik meg élve a végkifejletet, hanem érzelmes kísértetként bonyolítják tovább a cselekményt, és kicsit másképp vi­szik át fogukban tartva a szerelmet a túlsó partra, mint azt tájainkon megszoktuk. Véres darabokban. Fotó: Zalka Imre Szilágyi-Nagy Ildikó, aki Emma Ovary néven már elbűvölő pi­maszsággal megbotránkoztatott bennünket a Hatszor gyorsabban öl című regényében, ismét egy ext­ravagáns regénnyel jelentkezik, melyben bravúrosan ötvöződik a humor, a horror, az erotika és a mélylélektan. Az Előretolt Helyőrség szerzői a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon a Book24.hu standjánál dedikálnak Szombat, április 21.: 15.00- 15.30: Pataki Tamás 15.30- 16.00: Pál Dániel Levente 16.00- 16.30: Dobai Bálint 16.30- 17.00: Noszlopi Botond és Szilágyi-Nagy Ildikó 17.00- 17.30: Falusi Márton és Lőrincz P. Gabriella 17.30- 18.00: Horváth László Imre 18.00- 18.30: Sayfo Omar 2018. április IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom