Tolnai Népújság, 2018. április (29. évfolyam, 76-99. szám)
2018-04-21 / 92. szám
1 folytatás az 1. oldalról | helyőrség Csak az az érdekes, hogy erről miért nem esett egyetlen szó sem. Hogy a kormánypárt inkább lemondott a kétharmadról, mintsem képviselőt vásároljon. Amikor ezt már mindenki előre látta és el is könyvelte. Akkor hát a kormányzásról és a választásokról. Képzeljük magunkat egy autópálya fölé egy hídra. Pillantsunk le. Hány ezren rohannak, hány ezer járműben, hány ezer cél felé! Nincs ember, aki ezt átlátná, nincs erő, mely összefogná. De a kormányzásnak nem is az a célja, hogy kövesse útjukon az állampolgárokat, hogy irányítsa a sorsukat, hogy beavatkozzon az életükbe. A jó kormány olyan irányokba képes megfelelő minőségű utakat építeni - nevezhetjük őket közlekedési csatornáknak is amelyek mindenkit elvisznek az általa választott célok felé. Ilyen utakat kell építeni, fenntartani, működtetni és szabályozni rajtuk a forgalmat, ez a kormány dolga. Az országgyűlési választások értelme nemcsak abban áll, hogy általuk megújul a törvényhozó és a végrehajtó hatalom, hanem abban is - és talán ez a fontosabb -, hogy néhány évente kohéziós élményanyaggal szolgál a nemzet számára. (Ezért aljasság kizárni a határon kívülieket a választás lehetőségéből, s így az egész nemzettestből.) Egy választás akkor is az összetartást erősíti, ha vérre menő küzdelmek kísérik. Ez furcsának tűnhet, hiszen az ilyenkor elszabaduló indulatok épp hogy a meghasonlást látszanak erősíteni. De hát csak olyan ez, mint amikor valaki arról beszél: nagybátyánk a tönk szélére juttatta az egész családot. A hangsúly itt nem azon van, hogy mi történt, hanem hogy hol történt, minek a keretén belül történt. A családon belül. Van ott baj elég. De legalább egyazon családról beszélünk. lüdjuk, hogy van egy család, és annak a tagjai vagyunk. A famíliát, a nemzetséget, a nemzetet nemcsak a családi idillek erősítik, hanem a belső konfliktusok is. Ha a családtagok képesek megoldani ezeket. Történt-e vajon választási csalás? Biztos vagyok benne, hogy igen. Egészen apró, finom szoftveres manipulációkkal 1-2 százaléknyit sikerült hozzátennie a győzteseknek az eredményhez - mindig éppen oda tolva be vagy át a szükséges számú néhány voksot, ahol ennyi is elég volt a körzet megszerzéséhez. Végeredményben néhány ezer ügyesen átrakosgatott, megsemmisített vagy kreált szavazat eldöntötte a választás sorsát - egy „ellenőrző” szoftver segítségével. Az egésznek az informatikai főhadiszállása a Belvárosban volt, a bazilika tőszomszédságában. A titkosszolgálatoknál tudtak róla, hogy mi zajlik, és engedélyt is kértek rá, hogy lecsapjanak a párhuzamos politikai valóságot előállító centrumra. In flagranti tudjuk tetten Kedves Olvasónk! Ha szeretné megosztani velünk az irodalommal és kultúrával kapcsolatos gondolatait, vagy beszámolna a legmeghatározóbb olvasmányélményeiről, írjon a szerkesztoseq@kmtq. hu vagy az 1054 Budapest, Alkotmány utca 12., III. emelet 21. címre. A közérdelődésre leginkább számot tartó írásokat közzétesszük. érni őket - állították az ezredesek. A Fidesz egyik döntéshozója azonban (nem O. V.) annyira biztos volt a párt győzelmében az előrejelzések alapján, hogy megvétózta a rajtaütés tervét, tekintettel az ügy politikai kockázataira: titkosszolgálati akciót a választások napján? Ez vállalhatatlan. Amúgy is nekünk áll a zászló, hadd vigyék azt az 1-2 százalékot. Ekkor hagyta el Kovács László száját élete legjobb mondása: mi nem közvélemény-kutatást akarunk nyerni, hanem választást. És valóban megnyerték. így, ahogyan ezt most leírtam. Utána pedig gyorsan megsemmisítették a szavazócédulákat. Ez 2002-ben történt. De ha így történt 2002-ben (aki nem hiszi, járjon utána), ez vajon feljogosítja-e a Fidesz-t egy revansra 16 évvel később? Lehet, hogy ugyanez vagy valami hasonló történt 2018-ban is? Ez abszolút kizárt, hiszen a legtöbb szavazatot szerzett jelöltek és a második helyen végzett jelöltek közötti különbségek ezt maguktól cáfolják. Nem képzelhető el olyan beavatkozás, amelynek révén ez a szeizmikus eredmény mesterségesen létrehozható lett volna. A Fidesz-re sokkal nagyobb arányban szavaztak a választók, hogysem szüksége lett volna ilyen mesterkedésekre. Itt nem volt olyan Florida, amelynek voksain egy amerikai elnökválasztás múlhatott volna. Ennek ellenére helyesnek tartanám, ha most újraszámlálnák a vitatott körzetekben a szavazatokat. Mi több, helyesnek tartanám, ha mindig és minden fajta választás alkalmával minden egyes olyan körzet szavazatait újraszámlálnák, ahol egy jelölt kevesebb mint öt százalék előnnyel szerezte meg a győzelmet. Hiszen tévedés bármikor, csalás olykor-olykor előfordulhat. A veszteséget, kudarcot, vereséget nagyon nehéz elviselni. Brrr, milyen csúf szavak ezek. Borzasztóbbak, mint az, hogy valaki sánta, púpos, vak vagy fogyatékos. (Emlékszünk Kosztolányi írására a púposról?) Nosza, ha a vak helyett a gyengénlátó a politikailag korrekt kifejezés, a béna helyett a fogyatékos, sőt a fogyatékos helyett a fogyatékkal élő, akkor már hadd legyen az a helyes kifejezés a vesztes és a legyőzött helyett, hogy vereséggel élő vagy legyőzöttséggel élő... Hátha úgy korrektebb. S akkor könnyebb elviselni is. „KICSIT MINDANNYIAN SVEJKEK VAGYUNK" Olvasónk, Paksa Tibor nívódíjas tanár osztotta meg velünk egyik irodalmi vonatkozású úti élményét. Részlet a leveléből: 1957-ben születtem, 61 éves gyógypedagógia-tanár vagyok. Kérem, nézze el, hogy kézzel írtam, de nincsen számítógépem, de még mobiltelefonom sincs. Zalai Hírlap-előfizető vagyok, „ezer éve”, ott olvasom mindig nívós mellékletüket. Apám tanár és könyvtáros is volt. Jaroslav Hasek remekművével, az első világháború derék katonájának, Svejknek a nevével a szülői ház könyvtárában találkoztam először. Nagy boldogság, hogy ötvennyolc év után végigjárhattam azokat a helyeket, ahol ő is járt, csak én szerencsére nem jutottam el a frontra. A prospektusok szerint Dél-Csehország a világ egyik leghangulatosabb vidéke. Tábor városából indult el anno a husziták mozgalma. A főtér azóta sem változott, amióta Húsz János hirdette az igét. Ceské Budéjovice királyi város volt, gazdagsága a mai napig sugárzik. Vizek, vízibástyák, parkok díszítik, főterét gyönyörű paloták, házak szegélyezik. A főtér közepén óriási Sámson-díszkút lövelli a vizet fáradhatatlanul. A világon bármerre járok, utazásomnak mindig van egy csúcspontja. Ezt most Cesky Krumlovnak hívták. Csehország talán legszebb gyöngyszeme és ékszerdoboza egyből rabul ejtett. A hidakon át bebarangolható a város, macskaköves utcáin, ódon házai között járva a középkorban éreztem magam. Aztán gyorsan visszazökkentem a XXI. századba, mivel betévedtünk egy sokcsillagos luxusétterembe, és az árakat látva arra gondoltam, Svejk talán olcsóbban kapta a korsó sörét... Viszont azt is láttam, hogy Svejknek itt van a legnagyobb kultusza. Az egyik hídon, ahol reinkarnációjával találkoztam, némi koronáért (az eurót is elfogadják) felvehettem legendás sapkáját és tekerhettem „zenegépét” egy-egy fénykép erejéig. Meggyőződésem, azért is népszerű ez az örök katona, mert bevalljuk vagy nem, de kicsit mindannyian Svejkek vagyunk. (E sorok írója biztosan.) Hluboká angol stílusú várkastélya pompás termeivel, díszparkjával emelte kirándulásunk fényét. Télé városa a fotósok kedvence, hiszen óvárosát a cseh reneszánsz ékszerének is nevezik, nem véletlenül az UNESCO-világörökség része. Prágában, a fővárosban a valóság is mesés, mert szépen megmaradt a történelmi városmag. A legendás Károly híd köti össze a keleti parti óvárost a nyugati parttal. Négyszáz évig ez a híd volt az egyetlen átkelési lehetőség a Moldván. Régen itt zajlottak a koronázási ünnepségek és felvonulások. Ma turisták tömegei vonulnak át rajta egész évben. A hídról harminc kőszent figyeli a mai utazókat, Nepomuki Szent Jánossal az élen, aki a hidak védőszentje. Az óvárosi városháza homlokzatán díszelgő ötszáz éves (!) asztronómiai órát a világ minden földrészéről idesereglő turisták tömegei fotózzák csodagépeikkel. Az óvárosi teret neoklasszikus és rokokó, hihetetlenül részletgazdag árkádos-oromzatos házak ölelik körül. Itt kóstoltuk meg a híres prágai csülköt és a világhírű Budweiser sört. (Apám szokta volt mondani: „Fiam, ennyi pénzért bizony jólesik...”) A széles, sugárszerű Vencel téren sétálva csak ámultam. A huszadik században a csehek nemzeti kegyhelyévé vált. Sok világvárosban bolyongtam, de ennyi luxusautót, terepjárót egy helyen még Monte-Carlóban és Párizsban sem láttam. A Szent Vitus-székesegyház, a Szent Miklós-templom, a nemzeti színház és a vár előtti őrségváltás kötelező turistaprogram. Prágában bolyongva nem lehet kihagyni a világ talán leghíresebb sörözőjét, a Kehelyt sem. Igen, ez a kultikus hely is Svejkről szól, de talán az egész cseh lélek is. Viszont az is megért volna egy kandikamerás-felvételt, hogy a távol-keleti turistákra milyen hatással voltak a híres cseh sörök... Mert újraolvasva Haáek regényét, tudjuk, a sört meg a disznótorost knédlivel bizony Svejk, a derék katona bírta a legjobban. Lapszámunkat az Előretolt Helyőrség íróakadémia Kiadó gondozásában újonnan megjelent könyvek borítóival illusztráltuk. 2018. április IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET
