Tolnai Népújság, 2018. március (29. évfolyam, 51-75. szám)
2018-03-17 / 64. szám
4 IS roza helyőrség LELOVITS GÓLYÁJA Kalapban (egyéni technika, vászon) Lelovits minden este alaposan körbejárta a teret. Először mindig a padokat nézte meg, aztán a két hintát, a libikókát és az ormótlan pingpongasztalokat. Majd szemügyre vette a kukák állapotát, ellenőrizte, hogy az ivókút megfelelően működik-e, de még a füvet is alapos vizsgálatnak vetette alá. Ilyenkor lehajolt, és tenyerével megvizsgálta, hogy a talaj az aktuális évszaknak megfelelő keménységű-e. Miután meggyőződött arról, hogy további teendője nincs, egy utolsó pillantást vetett a kis ABC előtti gólyaszoborra. Lelovits nem értett a művészetekhez, azonban biztos volt abban, hogy a gólyát formázó kőszobor nagyszerű műalkotás, arányai tökéletesek, és nem lenne a helyében annak, aki kárt tesz benne, mert vele gyűlik meg a baja. Szerette a gólyát, és néha, különösen hideg napokon, ha már néhány féldeci a gyomrát melegítette, úgy érezte, a gólya is igen megkedvelte őt. Lelovits leszedegette hát a szoborra hullott faleveleket, és zsebkendőjével letörölgette gömbölyű feje búbját, ha már koszosnak ítélte. Lelovits együtt lélegzett a térrel. Ha esős idő volt és a víz a kövezetét áztatta, neki is borongós hangulata támadt. Ha erős szél söpört végig a kerületen, és a száraz avart a térre hordta, Lelovits ingerlékeny lett. De ha a tavaszi napsugarak kényeztették a hintákat, a libikókát és a gólyát, Lelovits is füttyögetve sepregetett a téren, ilyenkor még a Lapszámunkat Bárány Terézia műveivel illusztráltuk. Bárány Terézia 1952-ben született Pátkán. A képzőművészet alapjait a székesfehérvári Derkovits Képzőművészeti Körben sajátította el. Munkái rendszeresen szerepelnek hazai és nemzetközi tárlatok anyagában. A festészet és a grafikusművészet határán létező képeit egyedi technikával készíti: a vászonra ragasztott papírrétegekre különleges festékanyaggal viszi fel a lendületes kompozíciókat, melyek világát tovább tágítja az asszociatív címadás. „Valamiféle akciófestészeti magatartás érzékelődik a müvek látványa mögött, az alkotó kézmozdulatait szinte látjuk a kép látványával együtt, a spontán és tudatos művészi magatartás pedig különös drámai atmoszférát ad a megszületett műtárgynak" - olvasható Feledy Balázs művészeti író Bárány Terézia munkáiról írt méltatásában. LAPSZÁMUNK SZERZŐI Bagi Iván (1976) író, költő, humorista Forgács István (1976) szociológus, romaügyi szakértő Gorondy-Novák Márton (1990) író Lövétei Lázár László (1972) József Attila-díjas költő, író, műfordító, szerkesztő Szőcs Géza (1953) Kossuth-díjas költő, író Zsidó Ferenc (1976) író, szerkesztő, műfordító Gorondy-Novák Márton csikkek sem zavarták, amelyeket valami senkiháziak dobáltak széjjel. Ügybuzgalmán jókat röhögött az ABC törzsközönsége. Volt, hogy ujjal mutogattak rá, mikor megjelent kék színű munkaruhájában, büszkén lóbálva ócska gereblyéjét. Semmirekellő, szar banda, gondolta ilyenkor Lelovits, és legyintett. Egy este a tér északi sarkán nagy kék táblára lett figyelmes. Egy európai uniós pályázatnak köszönhetően a tér megújul. A beruházás várható átadása 2012. május 20. Azaz nem egész fél év, gondolta izgatottan Lelovits, sok tennivaló van még addig. Lelovits elszabadult. Szinte a téren élt, csak aludni járt haza. Többször járt az önkormányzatnál is. A hétfői fogadóórákon javaslatokat nyújtott be, kézzel készített, de hajszálpontos tervrajzokat mutatott, külön konzultációs időpontokat kért. Az ügyintézők eleinte kedvesen bántak vele. Az ötödik fogadóóra környékén a kedvességet fáradtság váltotta fel, majd az átadás közeledtével a részvétlen utálat.- Ide hallgasson, Lelovits, fel fog épülni az a tér!- De a mászókát még nem mondtam. Terveim is vannak - mondta Lelovits, miközben az ügyintéző kifelé terelte a szobából.- Persze, okvetlenül! Lesz mászóka is - mondta a hivatalnok, azzal rácsapta az ajtót. Végre eljött az átadás napja. Fél évvel később ugyan a beígérthez képest, de egy őszi este eljött a pillanat. A polgármester átvágta a nemzetiszín szalagot, és átadta a teret a helyieknek. Lelovits az elsők között lépett rá a vörös díszkövekre. Lassan, hátratett kézzel sétált, úgy vette szemügyre az újításokat. Néha hümmögött egyet, a padokat látva elismerően bólintott, az ivókút rézcsapján jólesően húzta végig a kezét. Igen, ez az ő tere. A környezetkímélő lámpák halványan elegáns fénnyel vonták be a színesre kövezett sétányt, a locsolóberendezés szelíd permetet szórt a fűre, és kicsit a frissen festett pihenőpadokra is. A fasor mellé még egy párakaput is felszereltek. A frissen ültetett platánok még kicsik voltak ugyan, de a jószerencse és Lelovits gondozása biztosan az égig növeszti majd őket. Ez már olyasféle világ volt, ahol mindig is élni akart. Mikor azonban a kis ABC elé ért, döbbenten vette észre, hogy eltűnt a kőszobor. Egy fémgólyával helyettesítették Lelovits kedvencét. Az alkotás egy szökőkút közepén állt, a fémgólya csőre pedig vízköpőként működött. Mikor megtelt, a csőr kinyílt, a vizet a medencébe engedte szakaszosan csobogtatva. Micsoda ízléstelenség, háborgott Lelovits, és düh borította el az agyát, ha a hivatalnokok leereszkedő mondataira gondolt. Mindez elkerülhető lett volna, ha hallgatnak rám, füstölgött még akkor is, mikor hazaérve benyomta a kapukódot. A fémgólya azonban eltörpült a tér nagyszerűsége mellett. A régi buzgalommal szedegette a leveleket, törölgette a csúszdát, igazította meg a párakaput és halászta ki a söröskupakokat a szökőkútból. Egyedül akkor kedvetlenedett el kissé, ha a fémgólya alumíniumcsőrének kattanását hallotta. Egy este, mikor feleségével keltek át a téren, arra lett figyelmes, hogy a padok szélén hibás a festés. Közel laktak, felrohant hát a szerszámosládáért, pár perc múlva visszaért, és elkezdte a javítást.- Alighogy iderakták őket, máris lekoptak - csóválta a fejét Lelovits.- Semmi bajuk - fintorgott a nő egy doboz Sopronit kortyolgatva. Lelovits lemondóan legyintett, és megfordult a fejében egy-két helytelen gondolat a felesége emberi minőségét illetően.- Na, én elindultam - mondta a nő, azzal otthagyta Lelovitsot. Lelovits fáradtan az égre nézett, és csöndben folytatta tovább a munkáját. Csiszolgatott, festegetett, kinyújtott nyelvvel húzta az ecsetet, a legapróbb hiba sem kerülte el a figyelmét. Észre sem vette, hogy egy egyenruhás polgárőr hajolt fölé, elkerekedett szemekkel, hitetlenkedve zihálva.- Maga meg mit csinál? - dörrent rá a polgárőr.- Csak megjavítom őket.- Szerintem meg rongál! - így a férfi. - Na, szedje össze magát, megyünk a kapitányságra. Lelovits megadóan ült be az autóba. Az őrsön tett látogatást egy óra alatt lezavarták. Az egykedvű őrmester rutinszerűen szabta ki az ötvenezer forint bírságot és nyújtotta át a sárga csekket.- Azt a teret most újították fel - nézett rá összeszűkült szemmel a rendőr. - Tartsa magát távol tőle. Lelovits megsemmisülten lépett ki a kapitányság ajtaján. Hogy a bírság fájt-e neki? Vagy a padok állapota? Ki tudja. Tizenegy felé járt az idő, mire visszaért a térre. A láda még ott volt a pádon, így magához vette, és kábán indult hazafelé. Mikor az ABC elé ért, megütötte fülét a jól ismert fémes kattanás, és utána a halk loccsanás, ahogy a kifejezéstelen ábrázatú fémgólya a medencébe zúdítja a vizet. Lelovits nem cifrázta túl. Elővette a kis sárga kalapácsát, amit még a gyárból hozott el, és módszeresen nekiesett a gólya gömbölyű feje búbjának. Az alumínium gyorsan feladta a küzdelmet a vassal szemben. A csőr néhány csapással leszakadt, a fej először csak elgörbült, majd néhány ütés, és teljesen elvált a testtől. A víz szanaszét fröcskölt, de Lelovits úgy aprított, mintha nem lenne holnap. Előbb a gólya fejét verte formátlanra, majd nekikezdett a lábaknak. Addig ütötte, míg ki nem szakadt a szökőkútból, és csak egy szánalmas csonk emlékeztetett a pár perce még peckesen álló szoborra. Lelovits még megtaposta kicsit a roncsokat, bár tudta, hogy ezzel már nem tehet kárt a fémtetemen. Jólesett neki. Miután végzett, egy nagyobb zacskóba rakta a darabokat, és csörömpölve megindult vele az utcán.- Köszönöm! — szólt le egy öregasszony valamelyik erkélyről, aki nyilván végignézte a műveletet.- Semmiség - mondta Lelovits, és mint aki csak a kötelességét teljesíti, férfias léptekkel továbbhaladt. x i * 'V m m llE U v8v . Örvény II. (egyéni technika, vászon) IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2018. március v V
