Tolnai Népújság, 2018. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
2018-02-24 / 47. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2018. FEBRUÁR 24., SZOMBAT Egyaránt elborzadhatunk történelmi traumáinktól és azok értelmezésétől is Závada Pál: „Nem csoda, ha sokan mondják: nincs remény” Závada Pál Szekszárdon, a megyei könyvtárban tartott előadást Fotó: Makovics Kornél Závada Pál volt a vendége az Illyés Gyula Megyei Könyvtárnak a magyar széppróza napján. A József Attila- és Kossuth-díjas író már a nyolcvanas években országos hírre tett szert Kulákprés című szociográfiájával. Az átütő sikert a Jadviga párnája című, napló formában írott nagyregénye hozta meg számára 1997-ben. A műből 2000-ben film készült, és több díjat is elnyert. Závada Pál lapunknak adott interjújában szekszárdi kötődéseiről is említést tett. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu- A tótkomlósi gyermekévek után Szegeden járt gimnáziumba, Pécsett szerzett első diplomát, majd szociológia szakos lett Budapesten. Erre lehet mondani: tervezni sem lehetett volna jobban... Egyébként pécsi egyetemistaként, akár átutazóban, néha nem állt meg Szekszárdon egy pohár jóféle borra?- Sokáig nem tudtam eldönteni, mivel is akarjak foglalkozni. Tótkomlósról inkább csak a jó gimnázium kedvéért küldtek Szegedre, a pécsi közgazdasági karra pedig azért kerültem, mert arra tippeltem, hogy oda fölvesznek - márpedig mindenképp egyetemre akartam járni. De mindkettő meghatározó városommá vált, főleg néhány fontos tanárnak, barátnak és kapcsolatnak köszönhetően - meg a könyvtárak és a színházak miatt. Szegeden a hetvenes évek elején az opera nyűgözött le, a pécsi évek idején pedig a kortárs irodalmi művek meg a helyi és a kaposvári színházi élmények váltak fontossá. Szekszárdon ugyanekkor utaztam át először - egyetemistaként egyszer végigcsavarogtam itt céltalanul egy egész napot Babits és Mészöly Miklós bűvöletében -, azóta pedig könyvheti megnyitó, író-olvasó találkozó vagy dedikálás céljából sokszor jártam itt. Talán tizennégy éve lehetett, hogy több szerzővel együtt olvastam föl a színházban, de velünk volt Jancsó Miklós is, aki vetített meg beszélt, és a város kitűnő borászai is eljöttek Jancsó kedvéért, akkor az igazán remek borok is előkerültek...- Kinyílt értelemmel figyelhette a 60-as évek végét, egyetemistaként a 70-es évek zömét, pályakezdő értelmiségiként a 80-as évek elejét. Miként élte meg ezeket az időszakokat? Mi határozta meg lelkiállapotát 1990-ben, a váltás idején?- Hát, mit mondjak, sikerült az egyik leggubancosabb kérdést föltennie, amelyre nemhogy ilyen rövid interjúban lehetetlen válaszolnom, de hoszszú beszélgetésben se tudnám megfejteni a rendszerváltás korának, elő- és utóéletének a dilemmáit. Különösen úgy, hogy nekem ez a személyes életemet meg a pályámat tekintve is a komoly változások és fordulatok ideje volt. Emiatt aztán mintha egy furcsa szűrőn keresztül látnám a nagypolitikai-társadalmi földindulásokat, amelyek számomra is meghatározóak voltak ugyan, mégis kívül álltam rajtuk. Ha egyszer sikerülne megírnom mindebből valamit, akkor talán közelebb kerülhetnék a válaszhoz valamelyest.- Első jelentős műve, a Kulákprés című szociográfia 1986- ban jelent meg. Egy tönkretett paraszti réteget mutatott be. Az első kiadás óta eltelt több mint harminc év és a mezőgazdaságban újabb jelentős változások mentek végbe, ha nem is az 50-es évek tragikus módján, de időnként fájdalmas következményekkel. Ám mintha ennek az időszaknak még nem lenne Závada Pál ihletettségű és elkötelezettségű megörökítője...- A szülőfalumról és a felmenőimről szóló Kulákprést a ’86-os első kiadás óta még kétszer bővítettem (1991, 2006) - de persze megmaradt az eredeti történet. Amely egyrészt a két háború közti falusi társadalomszerkezet háború alatti megcsonkolásáról, a frontra és a lágerekbe hurcoltak elpusztításáról szól, másrészt a ’49 utáni pártállami diktatúrának a gazdálkodó paraszti-polgári réteggel szembeni fölmorzsoló hadviseléséről. De hát én nem vagyok történész, és nem terjesztettem ki kutatásokat a későbbi időszakokra - viszont az tényleg jó volna, ha fiatalabbak írnának tényirodalmi műveket a Kádár-rendszer és a rendszerváltási fordulat utáni idők vidéki társadalmairól. Én a széppróza felé fordultam, és emberi sorsok, történetek, magam teremtette figurák kezdtek érdekelni - még ha ők sok szálon kapcsolódtak is szociográfusi terepeimhez és valós történeteimhez.- Az emberi sorsok és történetek felé fordulás eredményeként jelent meg átütő sikert arató, azonnal klasszikussá nemesülő regénye, a Jadviga párnája. Mi adta az ötletet, mely élmények, történetek hatására írta meg a regényt; illetve a három - naplót vezető, abba író - főszereplő teljes egészében kitalált személy?- Számomra az jelentette az ihlető lökést a regény megkezdéséhez, amikor elolvastam egy fiatal gazda naplóját, de abban csakis a gazdálkodásáról ír, az életéről viszont semmit. A helyszín - ez a Békés megyei, döntőr'észt szlovákok lakta falu - valóságos, Tótkomlósról mintáztam meg, és valóságosak a helytörténet eseményei, a két háborút meg a békeéveket is beleértve. Szociológusi gyűjtéseimet, írásos forrásaimat, sőt régebbi interjúimat is használtam a paraszti és vidéki polgári világ ábrázolásához. Viszont a főbb figurák kitalált személyek, beleértve a szerelmi háromszög szereplőit, a két fiukat, a családtagokat és a barátokat is. Egy-egy mellékszereplő megformálásához segítséget tudtak nyújtani általam megismert emberek, akik mesélhettek is nekem olyan esetekről, amelyeket a könyvben aztán viszontlátott az olvasó.- Sorsunk, sorstragédiánk meg van írva és nincs remény - avagy csakis nagyon szűk keretek között van - a változtatásra? Mindennek tükrében mit gondol, akár unokáink világába előretekintve, saját sorsunkról, rólunk, magyarokról, Magyarországról? Lehetünk a Jadviga párnája után derűlátóak?- Vegyük csak a mi XX. századi közép-európai történelmünket - benne a magyarságét -, és vizsgáljuk meg, mi minden történt itt, és minderre hogyan tekintettek az akkori kortársak meg a későbbi utódok! Hát bizony leginkább elborzadva hőkölhetünk viszsza az iszonyú traumákban bővelkedő eseményektől is, meg a történtek fogadtatásától, értelmezésétől is. Nem csoda, ha sokan azt mondják: nincs remény. Ráadásul a múltunk eseményeinek ideologikus vagy hazug használata napi politikai célokért - ez máig tartó gyakorlat sajnos, és keresztbe tesz annak, hogy okulhassunk a történelemből. Ez aztán meggátolja sajnos azt is, hogy fölismerjük a hatalmi önkény fenyegetését, hogy idejében és hatékonyan védekezzünk ellene. E tekintetben sem vagyok sajnos valami derűlátó. Elborzadva hőkölhetünk viszsza az iszonyú traumákban bővelkedő eseményektől A globális felmelegedésre nem érzékenyek a kaktuszok A mínusz húsz fokot is kibírják Elégették Mucsfán is a kiszebábot TOLNA-MÖZS Több, mint tízfajta áttelelő kaktusza van Laszlovszky Imrének. Összesen meg több mint száz fajtából vagy ezer cseréppel. A legnagyobbak 40-50 évesek. Merthogy a 86 esztendős mözsi agrármérnök már a hatvanas évek óta foglalkozik velük. Tegyük hozzá: kora miatt már leépíti az állományt. Régebben a legnagyobb gyűjtők közé tartozott az országban. A Magyar Kaktuszgyűjtők Országos Szövetségének magelosztója volt. Tapasztalatai szerint akkor teszünk jót a kaktusznak, ha az eredeti élőhelyén szokásos körülményeket biztosítunk neki. Vagyis nyáron meleget, télen hűvös, csapadékmentes helyet. A fűtött szobát nem szereti. Októbertől márciusig öntözni se kell. A télállók Laszlovszky úr fűtetlen üvegházában vannak. De ha kitenné őket az udvarra, ott is kibírnák, akár a mínusz húsz fokot is. Egyesek arról beszélnek, hogy a globális felmelegedés miatt egyre több kaktusz lesz télálló. (Mert nincsenek kemény telek.) Ezt a mözsi gyűjtő cáfolja. Egy-két fokos klímaváltozás ennél a növénynél nem játszik szerepet. W. G. Laszlovszky Imre a télálló kaktuszokkal A szerző fotója MUCSFA Hagyományos módon űzték el a telet nemrég Mucsfa lakói is. Az ünnepséget a focipályán tartották meg, ahol az előzőleg közösen elkészített kiszebáb elégetésével igyekeztek elijeszteni a rossz időt, a telet - tájékoztatta lapunkat Kissné Hufnagel Rita, a ’szervező önkormányzat képviseletében. Azt is közölte, hogy minden résztvevőt forró teával, zsíros kenyérrel és fánkkal kínáltak, illetve forralt bort is készítettek. Mindezzel összességében egy jó hangulatú, remekül sikerült rendezvényt tudhatnak maguk mögött a mucsfaiak. TN Lángol a kiszebáb Beküldött kép
