Tolnai Népújság, 2018. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
2018-02-02 / 28. szám
fi MEGYEI KÖRKÉP______________________________________________________________________________________________________________________2018. FEBRUÁR 2., PÉNTEK Kovács Zsolt: „Aki egyszer nálunk zenekari tag volt, az örökké az is marad” Már harminc éve együtt fújja a karmester „aranyos” csapata Az Ifjúsági Fúvószenekar rendszeres fellépője a város rendezvényeinek Archív fotó: Mártonfai Dénes Kiemelt arany minősítést kapott jubileumi, minősítő koncertjén a fennállásának 30 évfordulóját ünneplő Szekszárdi Ifjúsági Fúvószenekar. Kovács Zsolt karnagy, aki a kezdetek óta dirigálja a csapatot, kiemelkedő együttesvezetői tevékenységének elismeréseként kitüntetésben részesült. A kitüntetést a Fúvószenekarok és Együttesek Magyarországi és Kelet-közép-európai Szövetségének tagszervezete adományozta. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu EGYÜTTES, mely minőségi, értékteremtő művészetével mindent elért. Gyakorlatilag így lehetne jellemezni a Szekszárdi Ifjúsági Fúvószenekart. Viszatekintve történetére, lapunk archívumában barangolva a csapatról az 1988- as esztendőből nincs adat. Viszont a karnagyról van: „Külön is ki kell emelnünk a két nagyszerű trombitaszólistát, Kovács Zsoltot és Kiss Lászlót.” 1990-ben már pár soros méltatás is megjelent: „A két éve működő szekszárdi együttes kellemes hangzásával és tiszta intonációjával hívta fel magára a közönség figyelmét. A Kovács Zsolt karnagy értő keze alatt munkálkodó együttes műsorából kiemelkedett Susato: Rondinójának és Farkas Antal: Népdalszvitjének stílusos, hangulatos előadása.” Majd jött az első jelentős megmérettetés, 1993- ban. „A szokottnál nyugtalanabbul táncolt a pálca Kovács Zsolt karnagy kezében tegnap a szekszárdi Ifjúsági Fúvószenekar minősítő hangversenyén. Nem hiába: a zsűri - Balázs Árpád zeneszerző vezetésével - koncertzene kategóriában ezüst minősítést adott a zenekarnak. A Gyermekek Háza-béli koncerten a meglepetés sem maradt el: az együttes arany diplomát is kapott: nemzetiségi zene kategóriában.” Eltelt öt év és ettől kezdve nem lehetett kérdéses az érem színe. 1998: „Arany minősítést kapott a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola Ifjúsági Fúvószenekara. Az együttest az elmúlt hétvégén a zenekar fennállásának 10. évfordulóján rendezett jubileumi koncerten minősítették.” Nagyobb ugrás következik az időben és elérkezünk 2008- ba: „Kiemelt aranydiplomát szerzett a koncertzenekari, valamint a könnyűzenei kategóriában a Szekszárdi Ifjúsági Fúvós Zenekar. A Kovács Zsolt karnagy vezette csapatot szombaton Szekszárdon a Garay lános Gimnázium dísztermében egy szakmai zsűri minősítette. Az együttes az ilyenkor előírt feladatnak megfelelően saját menüjét kínálta a minden hangra, de emellett az összképre is kritikusan figyelő bíráló bizottságnak: azaz a rendszeresen játszott koncertmenüjéből adott ízelítőt. A mindvégig nagy szakmai biztonsággal és művészi alázattal bemutatott program megnyugtató sikert hozott. Az immár negyedik alkalommal tartott megmérettetés újból bizonyította a zenekar kiemelkedő tudását.” Következik a 2012-es év: „Arany minősítést ért el B kategóriában a Szekszárdi Ifjúsági Fúvószenekar. A csapat a Fúvószenekarok és Együttesek Magyarországi és Kelet-közép-európai Szövetsége (WASBE) által meghatározott szempontokat teljesítette maradéktalanul. (...) Az 1988 óta működő, 55- 62 tagú fúvószenekar sikerrel vette az akadályt, és birtokosa lett a legmagasabb minősítésnek. Kovács Zsolt mindehhez hozzátette: miután az aranyfedezet kötelez, a hétköznapokon, minden körülmények közepette is bizonyítani kell, hogy ez az elismerés joggal sajátja a csapatnak.”- Annak idején Thész László, a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskola néhai igazgatója bízott meg azzal a feladattal, Kovács Zsolt 1964-ben született Kiskunhalason. Általános iskolai tanulmányait szülővárosában végezte, érettségi vizsgát a szegedi Tömörkény István Zeneművészeti Szakközépiskolában tett, majd a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett zenetanári diplomát. Hangszere a trombita. Még főiskolásként kezdett a szekszárdi Liszt hogy hozzak létre egy ifjúsági zenekart - idézte fel, immár napjainkban a harminc évvel ezelőtti kezdeteket Kovács Zsolt. - Nagy segítségemre voltak ebben a munkában fafúvós és rézfúvós kollégáim, így Falussy Mária, Pecze István és Szily Lajos. Azután az ezüst minősítéstől eljutot-Ferenc zeneiskolában dolgozni, majd a diploma megszerzése után itt helyezkedett el, és 1986 óta itt dolgozik. Házas, felesége szolfézstanár a zeneiskolában. Két felnőtt gyermekük van, András Németországban, Janka Budapesten él. A Prima díjas Kovács Zsolt számos, kiemelkedő tudású, már nemzetközi hírű növendéket tunk az arany, majd a kiemelt arany minősítésig. Zenekarunk mind komoly-, mind könnyűzenei feldolgozásokat játszik és ápolja a magyarországi német nemzetiségi fúvószenei hagyományokat. A hazai fellépések mellett koncerteztünk már a belgiumi Varegemben, sokszor jártunk bocsátott útjára: például egykori zenakari tagjuk, Hepp Attila a tolnai zeneiskola ifjúsági fúvószenekarának újjáépítője volt, Kiszler András pedig a Dombóvári Ifjúsági Fúvószenekar jelenlegi karnagya. Tanítványai Európa több országában tevékenykednek zenei pályán, sőt, Fetzer Péter meg sem állt Új-Zélandig. németországi testvérvárosunkban, Bietigheim-Bissingenben, és rendszeres meghívottja vagyunk a Bautzeni Nemzetközi Fúvós Fesztiválnak. Ne tűnjék szerénytelenségnek, de csapatunkat a hasonló profilú magyarországi együttesek mezőnyében a felső egyharmadba helyezem. Teszem azt annak a ténynek a tudatában, hogy Magyarország - és azon belül Tolna megye is, gondoljunk akár a dombóvári, akár a tamási zenekarokra - nagyon erős a fúvószenében. A hangszeres tanárok kiváló munkáját is dicsérő színvonalat úgy tartottuk meg, hogy közben azért az idő múlásával öt-hat generáció cserélődött nálunk. De ahogy szoktam mondani: aki egyszer nálunk zenekari tag volt, az örökké az is marad. A zenekar ápolja a német nemzetiségi fúvós hagyományokat Még Új-Zélandra is jutott a kiváló tanítványokból A jegykést és jegyvillát rózsafából faragta a vőlegény, a menyasszony jegykendőt varrt Visszaállítják a BOGYISZLÓ Tíz éve alapították a Bogyiszlói Tájházat, mely tavaly megkapta a közérdekű muzeális kiállítóhely besorolást. A tárgyakat nyilvántartásba vették; védettséget élveznek. A paraszti kultúra emlékeit, eszközeit, öltözeteit, lakberendezési tárgyait bemutató anyag összegyűjtésében nagy szerepe volt a jelentős néptáncos múlttal rendelkező házaspárnak: Streer Tamásnak és feleségének. A kiállítóhely áprilistól októberig tart folyamatosan nyitva, egyébként bejelentkezést követően látogatható. A vezétői teendőket a falu könyvtárosa, Kaposi Ildikó látja el. A tájházban és udvarán 1115 leltárba vett tárgy tekinthető meg. Van egy tisztaszoba, egy konyha és egy hálószoba, nagyjából 100-150 Igazi ritkaságokat is bemutatnak évvel ezelőtti berendezéssel, a padlón „bogyiszlói perzsákkal” (rongyszőnyegekkel). Az udvaron pedig a földműveléssel, terményfeldolgozással kapcsolatos eszközök sorakoznak, az ekétől a székétájház eredeti homlokzatát rig, a kukoricamorzsolótói a kendertilolóig. (Valamikor jellegzetes bogyiszlói haszonnövény volt a paprika mellett a kender is.) Természetesen a gyűjtemény részét képezi mindaz, amit sokan ismernek - bölcső, rokka, tulipánosláda, petróleumlámpa - s van néhány olyan ritkaság, amelynek még a néprajzosok is a csodájára járnak. Ezek közé tartozik a rúdkendő - mely a tisztaszoba dísze -, és az 1886-ból származó jegykés, jegy villa, amit a vőlegény faragott rózsafából, miközben a menyasszony jegykendőt varrt. Bogyiszlót A berendezési tárgyakat mutatja Kaposi Ildikó A szerző felvétele a múltja az Alföldhöz köti. A Duna-szabályozás előtt nem Tolna megyéhez tartozott, közigazgatásilag csak 1931-ben került át. Ezt tükrözi az idősebbek ö-zős beszéde, a fűszerpaprika-termesztés hagyománya és a népviselet is, mely sokkal közelebb áll a kalocsaihoz, mint a sárközihez. A tájház őrzi a faluközösség emlékeit. A gyűjtemény bővül, az épületet rendben tartják. Márciusban lesz egy kisebb átalakítás: visszaállítják az eredeti paraszt barokk homlokzatot. S áprilisban indul az évad, a Kapunyitogató programmal. W. G.
