Tolnai Népújság, 2018. február (29. évfolyam, 27-50. szám)
2018-02-10 / 35. szám
IRODALMI-KULTURALIS MELLEKLET // és te miért vagy vérfarkas? n Csokonai Vitéz Mihály Dorottya (részlet) [...] Fársángi jó borral habzó butellia! Mellytől a múzsákban gyúl a fántázia, Te tőlts bé engemet élő spiritussal, Hadd danoljak harcot én is Enniussal. És te, Nanét, tőllem szívességgel vedd el, Ha munkámnak becset szerzek szép neveddel: Legalább, ha könyvem végig nem olvasod, Megpróbálhat’d rajta frizérozó vasod. Az örvendő Fársáng kiindúlt Budáról, Túdósitást venni a magyar hazáról, S lajistromba szedni az új menyecskéket, Öszvejart soijába minden vármegyéket. Fejérvár és Veszprém csinos két vidéki Teljes örömére szolgáltak őnéki. Majd Szálának keskeny, de kies csúcsánál Általjött a jégen Tihany hegyfokánál, S kiszállván Balaton szántódi révére, Az áldott országba: Somogyba béérve. Löllén egy stációt csinálván magának, Igyekszett a Lengyel urak Tótijának, Tótiból mint teljes kész lakadalomba, Béhajtatott vígan a víg Nagybajomba, És ott ama magyar jószívű uraknál, Kik közt hóltfélben is vidám szívvel laknál, Kipihenvén magát, másnap késő reggel Megindúlt Kapósba parádés sereggel, Kapos fővárossá Somogy határának S herceg Eszterházy domíniumának, Melly az elmúlt nyáron felette örvendett, Keblébe fogadván annyi úri rendet, Kik a nagy Széchényi főispánságának Hallatlan pompával s fénnyel udvariának, Kapos, hol másként is, igazságot tenni A megye tisztjei öszve szoktak menni, [...] maszkurasok nvomaoan Mulatozás, téltemetés, csipkelődés farsang farkán „A párisi török követ, ki látván Párisban a Carnevalt, és az utána következett hamvazó szerdai ceremóniát, így írt haza Konstantinápolyba egy barátjának: van az évnek egy bizonyos része, midőn a francziáknak elmegy az eszök és néhány hét múlva, egy arra rendelt napon, port hintenek fejökre, melly által eszöket ismét szerencsésen visszanyerik” - írja Edvi Illés Pál a Vasárnapi Újság 1857. február 22-i lapszámában közölt farsangi cikkében. A farsang szó bajor-osztrák eredetű jövevényszó, a XIII. században említik először. Eredetileg a nagyböjtöt megelőző éjszakát jelölte, majd kiterjedt a vízkereszt és a böjt közötti periódusra. Ez az időszak a táncvigalmak, tréfálkozások ideje. Régen faluhelyen ilyenkor tartották a lakodalmakat, a böjt kezdete után ugyanis már nem volt illendő a mulatozás, tavasszal pedig idő sem volt rá, mert megkezdődtek a mezei munkák. Akárcsak más európai népeknél, hazánkban is a farsangi ünnepkör legjellemzőbb mozzanata a jelmezes-álarcos alakoskodás. A XV. század óta maradtak fenn adatok a férfi-női ruhacseréről, álarcviselésről és az állatalakoskodások különböző formáiról. „A királyi udvartól a kis falvakig mindenütt farsangoltak hazánkban. Már Mátyás király idejében a királynő itáliai rokonsága művészi álarcokat küldött ajándékba a magyar rokonoknak. A XVI-XVII. században falu, város és a királyi udvar egyaránt álarcot öltött farsangkor, és úgy szórakozott. Nagy farsangolás folyt a tragikus sorsú II. Lajos udvarában is, egészen a mohácsi ütközetig. 1525-ben húshagyókedden álarcos menet jelent meg az udvarban, melyben elefánt is szerepelt. Maga II. Lajos is jelmezesen, ördögálarcban jelent meg az ünnepségeken. A XVI. századtól említik Cibere és Konc, vagyis a Böjti Ételek s a Húsételek tréfás küzdelmét is. E tréfás küzdelmet sok európai nép megszemélyesítve adta elő” - olvasható Dömötör Tekla Magyar népszokások című kiváló könyvében.- Bár a farsangi szokások jelentős része mind az európai, mind a magyar néphagyományban általánosan jellemző, ezek változataiban területi, táji, lokális eltérések mutatkoznak. Például manapság a médiában is gyakran esik szó a mohácsi busójárás hagyományáról, de kevesebben ismerik a mohai tikverőzést, a kászoni bikaütést és más állatos alakoskodásokat - fejtette ki kérdésünkre Szabad Boglárka néprajzkutató, a Hagyományok Háza munkatársa. Mint mondta, mind az elhangzó jókívánságok, mind a különböző pajzán mozdulatok a termés- és termékenységvarázsláshoz köthetők, míg a maszkviselés, a szerepcsere és a zajkeltés a fordított világot tükrözi, a rend időszakos felborulását jelzi. A kutató hangsúlyozta, hogy egyaránt helytálló a szimbolikus értelmezés is, amelyben a farsang a téltemetés ünnepe, és a praktikus megközelítés is, miszerint ez egy utolsó nagy mulatság a negyvennapos böjt előtt. Felhívta a figyelmet arra, hogy e népszokás középpontjában is a párválasztás előtt lévő fiatalok állnak, az idősebbek és a gyerekek csak mellékszereplők, hiszen ezek folytatás a 3. oldalon |
