Tolnai Népújság, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-06 / 5. szám
IfjfäPU'helyorseg aror A Rippl-Rónai Múzeumban állomásozó Seuso-kincs ürügyén Kaposvárra utaztunk TÁRLATKALAUZ A FESTŐK VÁROSÁBÓL Bonczidai Éva Most induló riportsorozatunkban a Seuso-kincs vándorkiállítás útvonalát követve vidéki városokba látogatunk. Nemrég Kaposváron jártunk, és örömmel szembesültünk azzal, hogy a színházáról és egyeteméről is ismert város, amely népszerű fesztiváljai okán kedvelt tavaszi és nyári úti cél, télen is kínál bőven felfedeznivalót. A somogyi megyeszékhelyet méltán emlegetik a festők városaként, ugyanis itt született Rippl-Rónai József, Vaszary János és Galimberti Sándor, de Kunffy Lajos, Zichy Mihály, Bernáth Aurél és Szász Endre is kötődik Kaposvárhoz. A Rippl-Rónai-kultusz egyértelműen meghatározza a város arculatát. Rippl-Rónai József szamárfogatos kordáján 2009 óta vonul a Fő utcán. Trischler Ferenc szobra a sétálóutca egyik éke. A járókelők meg-megcsodálják, fotózkodnak vele, és készségesen elhisszük, hogy a festőóriás száz évvel ezelőtt, ha hátrahagyta a Róma-hegyi villáját, ugyanilyen tekintettel nézett szülővárosára, miközben sétapálcáját maga mellé támasztva zötykölődött ezen az utcán, melynek kövezését meg is festette. Egykori otthonában, a Róma-villában ma a róla elnevezett emlékház és látogatóközpont működik. Az emeletes nyaralót a festő saját bútoraival rendezték be, és otthont ad egy nyolcvan képből álló kiállításnak is, mely hűen tükrözi az életmű legfontosabb témáit és állomásait. A villa körüli birtokon tavasszal, amikor több száz virág nyílik a sétányok mellett, nárciszünnepet rendeznek. Ha ilyenkor, télen látogatunk el ide, bebarangoljuk a villát és a különálló épületben szintén eredeti tárgyakkal és fotókkal berendezett műtermet, az az érzésünk támadhat, mintha a festőóriás csak pár hete utazott volna el, hogy szokásához híven Budapesten töltse a telet. Mintha kikeletkor ismét visszatérne; talán Ady Endre vagy Móricz Zsigmond is meglátogatja majd őt, esetleg a festőkollégák vendégeskednek itt. Ledér modellek kacarászása és a művészbarátok duhajkodása tölti meg élettel a zöldülő kertet, vagy épp a család gyűlik össze egy pompás lakomára, és láthatjuk, ahogy körülöttük tipeg peckesen Jankó, a páva. Rippl-Rónai József 1897-ben kapott megbízást gróf Andrássy Tivadartól a család budai, Duna-parti palotája ebédlőjének egységes stílusú megtervezésére és az iparművészeti kivitelezés irányítására. Az ekkor Párizsban élő művész által tervezett Andrássy-ebédlő volt Magyarországon az egyik első szecessziós enteriőr. Ennek igényes mása látható a látogatóközpont új épületében, ahol a festő rajzaiból is közszemlére bocsátottak egy szép válogatást. Az intézmény a Seuso-vándortárlatnak is otthont adó, megyei hatókörű városi múzeumhoz tartozik, amely szintén a Rippl-Rónai nevet viseli. Gyűjteményének egyik alapja Rippl-Rónai Ödön vasutas állomásfőnök, a festő öccse és művészi ambícióinak legfőbb anyagi és erkölcsi támogatója által gyűjtött, gazdag képzőművészeti anyag. Rippl-Rónai Ödön több mint harmincévi szorgalmas munkával, olykor a nélkülözést is vállalva hozta létre a századelő egyik legjelentősebb vidéki magángyűjteményét, és 1920. augusztus 30-án keltezett végrendeletében Somogy vármegyére hagyta múzeumalapítási céllal. „Nevelhessük az ifjúságot. De leginkább azért, hogy azokra hassunk, akik valóban elárulják, hogy művészi hajlammal bírnak. így a művészi dolgok látásán nevelődjenek oda, hogy magasabb kiképzést nyeljenek később a fővárosban vagy akár egész idegenben. Tudja isten, milyen lesz ennek az erkölcsi haszna. Hátha nagy embereket tudunk mindebből fakasztani?!” - érvelt az értékek közkinccsé tétele mellett Rippl-Rónai József, amikor jegyzékbe vette öccse gyűjteményét. Többek között Csók István, Czóbel Béla, Ferenczy Károly, Czigány Dezső, Kernstok Károly, Iványi Grünwald Béla, Márffy Ödön és Vaszary János műveivel a Rippl-Rónai Ödön gyűjteménye című állandó tárlat azóta is - immár múzeumpedagógiai órákkal kiegészülve - szolgálja a művészeti nevelést. A múzeum állandó tárlaton ismerteti a somogyi pásztor- és betyáréletet, népi szokásokat, viseleteket, a természeti örökséget és a régészeti feltárások során előkerült kincseket is. Az ezekhez társított, változatos múzeumpedagógiai foglalkozások során a cso-Rippl-Rónai József szamárfogatos kordéján. Forrás: www.kozterkep.hu portok többek között rendhagyó történelemórákon vehetnek részt, beleláthatnak a régészek vagy a restaurátorok munkájába, illetve olyan témákban is elmélyülhetnek, mint az arcrekonstrukció készítése, a csontok által hordozott információk, de akár a disznótor hagyományával is testközelből ismerkedhetnek. A tavaly megnyílt látványraktár a néprajzi fafaragás- és textilgyűjtemény darabjait mutatja be. A Somogy megye csaknem kétszáz településéről, több mint száz év gyűjtőmunkája során bekerült közel háromezer tárgy négy teremben sorakozik egymás mellett. A látogatóból csodálatot vált ki a tárgyak szépsége és mennyisége. De magával ragadó az ábrázolások naiv bája is - ha például tüzetesebben megvizsgáljuk a faragott sótartókat, amelyeken gyakori az emberábrázolás, egyszerű életképek bukkannak fel, és megjelenítődik a betyárok és pandúrok küzdelme, olyan rajzot is találunk, amely már évtizedekkel később készült, és tankokat ábrázol. A tárgyak adatait, múltját, valamint a megtalálásuk helyszínét és körülményeit információs terminálok segítségével tudhatjuk meg, így a gombnyomkodó generációk is otthonosan érezhetik magukat a látványraktár amúgy is családbarát terében. A játékos feladványok, a kézbe vehető és kipróbálható tárgyak mellett olvasósarok és mesegyűjtemény is várja a gyerekeket az előtérben. Ez a családbarát szellemiség, a minden generációra való odafigyelés érződik ebben a városban - elég csak az adventi időszakban közlekedő kisvonatot említeni, amely máskor sem pihen, például tavaszszal díjmentesen szállítja az utasokat a nárciszünnepre, hogy azok is eljuthassanak az ingyenes rendezvényre, akiknek nehezebb felgyalogolni a Róma-hegyi villához. Ugyanígy többgenerációs program a Rippl-Rónai Múzeum égisze alatt működő Fekete István Látogatóközpont is. Kaposvártól északra található Magyarország leghosszabb mesterséges tava, a Deseda, ennek a partjára épült az a hajó alakú kiállítási épület, amely a helyi jelentőségű védett természeti terület változatos élővilágát mutatja be. Télen ez amolyan világból kivonulós hely; S 'tóparti séta után jó megmelegedni a frappáns megoldásokat felvonultató tárlaton, nézegetni a diorámákat és sorra próbálgatni a játékokat. De akár bejelentkezhetnénk bagolyköpet-boncolásra is, hiszen a számos múzeumi foglalkozás között ilyet is találunk. A tél múltával a látogató természetes környezetükben veheti szemügyre a vízpartok lakóit a madármegfigyelő házikóból, a szitakötőházban, a béka- és teknőslesnél. Nyáron nagy itt a nyüzsgés, aki teheti, él a tó körül futó, mintegy húsz kilométer hosszúságú kerékpárút lehetőségével, csónakázik, vagy egyszerűen csak elkészíti az év legjobb fotóit a gyerekekről a tóparti vízi játszótéren, ahol vízen lebegő fahidak, csigaerőd, fatutajok, vízi játékok, nádassal borított szigetek biztosítják a kalandokat és a szemek csillogását. VÁNDORLÓ KINCSEK A késő császárkorból ismert, lakomakészlet darabjait is tartalmazó, mintegy harminc nemesfém lelet között a Seuso-kincs mind művészi, mind anyagi értékét tekintve kiemelkedő. Az egyik ezüsttálon latin nyelven ez a felirat olvasható: „Szolgáljon sok századon át, Seuso, ez a készlet, s használják hosszan büszke utódaid is!" [Ford.: Kőrizs Imre.) A leletegyüttest Seusóról nevezték el. A több mint 1500 évvel ezelőtt élt magas rangú római tisztségviselő a Lacus Pelso [Balaton) környékén, valószínűleg a mai Polgárdi közelében lakott, és a kincset feltehetően valamelyik pannóniai katonai betörés alkalmával ő vagy az örökösei rejtették el a 4. század végén vagy az 5. század elején. Az ezüst étkészletet az 1970-es években Sümegh József találta meg, de nem tett hivatalos bejelentést, ezért feltételezhető, hogy az edényeket az illegális mükincspiacon akarta értékesíteni. Ez azonban nem bizonyítható, ugyanis gyilkosság áldozata lett - felakasztott holttestét 1980-ban találták meg egy Polgárdi melletti pincében. A leletnek ezután nyoma veszett, valószínűleg közvetítők útján, a nyolcvanas években került a nyugat-európai piacra. A magyar állam sosem mondott le tulajdonjogáról és arról, hogy visszaszerezze a páratlan értékű ezüsttárgyakat. Több éven át tartó tárgyalássorozat eredményeképpen 2014-ben és 2017-ben jutott haza a kincs jelenleg ismert 14 darabja, és tavaly október 29-én a Magyar Nemzeti Múzeum szervezésében országos körútra indult. Székesfehérvár és Zalaegerszeg után nemrég a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumba érkezett a vándortárlat. Két, ételek tálalására szolgáló, nagy méretű lapos tál, két további tálaló- és két dísztál, egy mosdáshoz használt mély tál és két hozzá tartozó, geometrikus díszítésű kancsó, továbbá egy dionüszoszi ábrázolásokkal, egy állatalakokkal és egy görög mitológiai ábrázolással díszített kancsó alkotja a kincset, amelyhez két vödör, egy illatszeres tégelyek tárolására szolgáló doboz, valamint egy amfora is tartozik. A nagy méretű ezüstedények össztömege 68,5 kilogramm. Összesen 2040 solidust érhettek ezek a remekművek a saját korukban, amikor egyetlen solidusból 350 liter búzát vagy 109 liter bort lehetett vásárolni. Ezek mellett a Seuso-kincs vándorkiállítás állomásain egy, a befogadó intézmény által összeállított anyag is látható, amely az adott területhez és korhoz kapcsolódik. A Kaposváron január 21-ig látogatható tárlat egy 1923-ban Mosdóson feltárt, gazdag mellékletekkel ellátott sírból előkerült kék üvegkorsóval, egy méhsejtmotívumokkal díszített üvegpohárral és egy mázas tállal egészül ki. Ez utóbbin 16, azonos pecsétlővel benyomott díszítést láthatunk, amelyek Bellerophónt ábrázolják, ahogy szárnyas paripáján, a Pégaszoszon lovagolva legyőzi a Khimaira nevű szörnyet. A látogató a somogyvári villa régészeti kutatása során előkerült Ursine vivas, vagyis „Ursinus, élj!" felirattal díszített ezüstkanalat is megtekinthet, valamint az M7-es autópálya ásatásainak kiemelkedő leletét, a balatonlellei ládikaveretet, amelyen évszakábrázolások láthatók. 2018. január IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET I
