Tolnai Népújság, 2018. január (29. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-06 / 5. szám
4 JM'ÖHl' helyőrség próza Ferdinandy György A HELY, AHOL ÉLÜNK Egyszerűbb lenne azt mondani, hogy Csender Levente a csődbe jutott, az elfuserált életek krónikása. Témái az öregség, a nyomor, a betegség. Szereplői szajhák, alkoholisták, közmunkások vagy munkanélküliek. Ki- és bevándorlók, helyüket kereső, egyszóval útpadkára szorult emberek. Az Örök utca című kötet azonban több egy ilyen szenvtelen felsorolásnál. Amit itt látunk, nem valamiféle átmeneti, marginális állapot. Ez az utca, a mi utcánk, örök. A Köpésnyire a múlttól fogyatékos fiúcskája a novellában már nem veri a fejét a falba, abbamaradt a kar rágása is, „most már csak köpködi az ablakot, s nézi, ahogy a nyál lefolyik az üvegen”. Fejlődik. Tizenöt éves, akárcsak körülötte ez a rendszerváltás utáni szép, új világ. A narrátor csak a jelennel meg a jövővel foglalkozik. A túléléssel. A múlt nem rá tartozik. Majd egyszer megszólal a kisfiú, és elmondja, hogy miért köpködött. Az Éhes ember főhőse tétovázik: a tolvajnak vagy a meglopottnak fogja-e pártját. „Hirtelen nem tudom, mit csináljak. Egy pillanatra én vagyok ez az ország. Aztán persze rájövök, hogy nem én vagyok ez az ország. Ez az ország, ez az ország. Ilyen.” Egy másik időszerű gondolatmenet. Mondjuk tovább? Ilyen a világ, amiben élnünk adatott. Nem csak alulnézetben: ilyen, akármerre forgatom. Lemondjunk róla? Olyan ez az elbeszélő, mint a Repülj madár, repülj sokat megélt öregembere, akinek semmi sem tudja elvenni a kedvét. Csak mondja, mondja a magáét, rendületlenül. Evégett vagyunk itt a világon. Kimondani a némák és a dadogok helyett. Pontosan, szépen. Hitelesen. A zárószöveg két folyami ember története. Fej vagy írás? El kell dönteniük. Aki az írást választja, folyásiránnyal ellentétesen, ár ellen indul útnak. A másik a fej, lefelé sodródik a Dunán. Csender Levente a nehezebb megoldást választotta. Új könyvében meglátogatja a múltat. Leúszik a mélybe, és megírja azt a kemény, keserves látleletet. Csender Levente: Örök utca. Előretolt Helyőrség íróakadémia, Budapest, 2017 EGYENSÚLYTEREMTÉS György László könyve nem elvont filozofálgatás egy gyakorlatias kérdésről, hanem kézzelfogható megoldások tucatjának tárháza, amelyet minden, a közügyek iránt érdeklődő, a környezetéért felelősséget vállaló olvasónak szívesen ajánlunk. Az Egyensúlyteremtés egyszerűen és közérthetően mutatja be, hogy milyen egyensúlytalanság jellemzi ma a globális világgazdaságot, mi jelenthet megoldást a rendszer problémáira, és mit tehet a magyar gazdaságpolitika a kihívásoknak való megfelelés érdekében. Ráadásul mindezt gyakorlatiasan, példákkal gazdagon illusztrálva, történelmi igazságokkal alátámasztva. Tudta például, hogy Magyarországon ezer forintnyi megtermelt jövedelemből egy munkás 1970-ben 530 forintot vitt haza, 2010-ben pedig már csak 220-at? így hiába háromszorozódott meg a munkavállaló által megtermelt áru és szolgáltatás értéke, a bére reál értelemben alig negyedével nőtt negyven év alatt. Milyen különös, hogy azóta hét év alatt több mint a harmadával gyarapodott! Ha csak egy könyvet tervezett elolvasni a gazdaságpolitikáról a következő évtizedben, ez legyen az. György László: Egyensúlyteremtés. Századvég Kiadó, Budapest, 2017 VÁLTOZNAK AZ IDŐK Csender Levente Változnak az idők. Az emberek meg egyre tovább élnek. Itt-ott háborúznak, jön az Irén hurrikán, megy a Mari hurrikán, elsöpörnek egy-egy fél országot, letarolnak pár szigetet, de a világ szerencsésebb részén azért fejlődik az egészségügy, halad az orvostudomány, emelkedik a nyugdíjkorhatár. Az emberek sok salátát és zöldséget esznek, hogy tovább élvezhessék a nyugdíjas éveket. A több salátához több hozzáadott mesterséges tápanyag jár, több növényvédő szer, több tartósító, ami aztán az embert is tartósítja, s ebből lesz ez a tartós, jó hosszú élet. Az a kérdés, hogy mit kezd a világ szerencsésebbik fele vele. Mari néni minden nap megette a bébispenótot, a sok rukkolasalátát, amit az orvosi rendelőben ingyenesen működő táplálkozási tanácsadó javasolt neki. Amióta életmódot váltott, és rendszeresen lejárt a Lótuszvirág jógastúdióba, bejött neki az élet. Megszűntek a szívpanaszai, lement a vérnyomása, helyreállt a mozgáskoordinációja, testileg, lelkileg egyensúlyba került. Sőt, hogy a szellem se maradjon ki, beiratkozott egy kezdő francia nyelvtanfolyamra, s így majdnem meg is volt tökéletesség. Mari néni sokáig nem volt egyensúlyban. Hatvan évig volt házas, kitartott a férje mellett, nem lépett félre. Nem igazán szerette, de ha egyszer azt mondta, hogy igen, akkor azt mondta. Hiába záporoztak rá a nyilak, mikor még szép menyecske volt, elfordította a fejét, eltaposta a kísértés összes álságos kígyóját. Az élet azonban igazságos, ha sokszor utólag is. Hatvanadik házassági évfordulójukat megülvén, ahogy illett, az öregúr, született Ülő Lajos, aki titokban számos szeretőt tartott, és élete bizonyos időszakában a pacal, a körömpörkölt és a kártyajáték megszállottja volt, váratlanul elpatkolt. Volt tisztességes, meglehetősen drága, koporsós temetés. Sírás is egy kicsi, amennyi illett. A nap is kisütött egy pillanatra, mikor a pap a „szerető férjet” emlegette. Néhány könnycsepp futott végig az özvegy arcán, s a dolog így tisztességesen be lett fejezve. Még kapott egy márvány sírkövet is a drága jó Lajos, hogy a rokonok meg ne szólják Mari nénit, hogy még azt is sajnálja a férjétől. Nem sajnálta tőle. Aztán a gyász valahogy rövidebbre sikeredett, mint ahogy azt Mari néni tervezte. Tüdják, ember tervez. Az özvegy azt vette észre, hogy éjszakánként elkezd álmodni, ami utoljára lánykorában történt vele. Először madarakról, aztán meg a holdról álmodott. Idővel egyéb illetlen dolgokról is, mint például a..., amitől pironkodott. Krúdy Álmoskönyve az ágy mellett volt, hogy ébredés után rögtön fel tudja csapni. Egyszer azt álmodta, hogy egy hídon megy át, ami beomlik alatta, s a folyó tele van krokodilussal, az egyik már bekapta mindkét lábát, de akkor megjelent egy huszár, és a hüllők hátán ugrálva lecsapta kardjával a gyilkos állat fejét, és kimentette őt a halál torkából... Az Álmoskönyv azt írta erre, hogy elsőrendű szerelmi álom. Mari néni kinyitotta az ablakot,' megfürdött a napfényben, elnézett messzire, miközben forró rooibos teát kortyolgatott. Vad idővel csörtetett be az első tavasz az özvegy udvarába. Villámlott, dörgött, Mari néni rettegett. Egy gömbvillám át is iszkolt a házon, Mari néni jól be kellett húzza a hasát, hogy elférjen mellette. A jóga, a húsmentes élet és a rengeteg saláta megtette hatását, be tudta húzni a hasát. A gömbvillám kiment, de az elektromos áramot is vitte magával. Elszenesedett vezetékek és sötét maradt utána. Mari néni előkaparta a régi, poros gyertyákat, és kivilágította a házat. Csupa rettegés volt az est eleje, aztán ahogy a fény belobogta a házat, és Mari néni elvégezte a jógaórán tanult légzőgyakorlatokat, valami nagy megnyugvás járta át a lelkét. Másnap hívta az Elműt, hogy mi történt, küldtek is neki rögtön egy minősített villanyszerelőt. Egy jó karban levő hatvanast ferencjóskabajusszal, létrával, fázisceruzával, csillogóra vikszolt munkavédelmi cipőben, zöld overallban. Mari néni teje majdnem elindult, úgy kellett megbökje magát, hogy nana, ő már túl van nyolcvanon. Coup de foudre, jutott eszébe a mondat a francia munkafüzetből, villámcsapás, de nem ám olyan, mint a gömbvillám, hogy csak úgy átszalad a házon, hanem olyan, mint Zeusz nyila, bele a szívbe, és ott is marad örökre, azt onnan senki ki nem húzza. Mi történt, mi nem, a praktikát nem árulta el Mari néni senkinek, de másnap reggel fodrásznál volt, festés, dauer, szemöldök-hosszabbítás. Haját zöldre festette, maradt egy kis zöld festék, azt elkérte a fodrásztól, hogy van neki azzal még égj kis dolgaf'Újságolta dPWflfíSftak, hogy megy wellnesselni Visegrádra a villanyszerelővel, Csabikával... Valami miatt mégis szorongott Mari néni. Tudta, hogy az egyre javuló élet mindig gördít akadályt a szerelmesek elé is. Kezét tördelve indult el a körzeti orvoshoz. Hatalmas gombócot érzett a torkában, mikor benyitott Eöry doktorhoz, és közölte, hogy ő mennyi idős, és most szerelmes, de a kút már kiszáradóban van, nem akarna csalódást okozni, és szeretne síkosítót feliratni közgyógyra, ha lehet. Eöry doktor összevonta szemöldökét. Síkosítót? Közgyógyra? Nem lehet, Mari néni, ezt nem nyeli le a rendszer. Mari néni megsértődött, és kisietett az orvosi szobából. Eöry doktor felállt és utána szólt, hogy délután a magánrendelésén majd ír fel neki. A váróban levő harmincnyolc nyugdíjas nem győzte forgatni a fejét. Mari nénit ezek után a büszkeség nem engedte, hogy elmenjen a doktor úr délutáni rendelésére, bement a patikába, és teljes áron megvett egy nagyobbacska tégellyel. Felkészült a wellnessre, új gumit húzott a fürdőruhájába, leborotválta a hónalját, a lábát nem kellett, mert arról már régen lekopott a szőr. A zöld festéket felhasználta, de senkinek nem kötötte az orrára, hogy mire. Almás rácsost sütött, kockás konyharuhába csomagolta. A volánbuszon kifelé már elővette a sült debrecenit, nehogy vacsoráig éhezzenek a hotelben. Tele hassal, boldogan caplattak fel a Silvanusba. Dunára néző szobát kértek és kaptak king size méretű ággyal. Mari néni szinte fölrepült örömében. Mikor a ferencjóskabajusz a combjához ért, hangosan felkacagott, a falakon áthallatszott a boldog nevetés, hogy a többit, ami utáná jött, ne is említsük. A fél szálloda az éjszakát a bárban töltötte. Mikor másnap jó későn reggelizni ment Mari néni és az ő Csabikája, egy kisfiú megkérdezte az anyukáját a svédasztalos reggelizőszalonban, hogy anya, a bácsinak miért zöld a bajusza. Az anyuka zavarba jött, s csak annyit tudott mondani, hogy azért, kisfiam, mert tavasz van. X-Treme Brothers (Románia) Fotó: Urbán Ádám IRODALMI-KULTURALIS MELLÉKLET 2018. január
