Tolnai Népújság, 2017. november (28. évfolyam, 255-279. szám)
2017-11-20 / 270. szám
2017. NOVEMBER 20., HÉTFŐ MEGYEI KÖRKÉP Karjukat nyújtják, hogy segítsenek embertársaiknak Szó szerint és átvitt értelemben is kinyújtják a kezüket embertársaik felé azok a véradók, akiket szombaton köszöntöttek a szekszárdi véradó ünnepségen. November 27. a véradók napja, az ezzel kapcsolatos rendezvényeket ennek a dátumnak a környékén igyekeznek megrendezni. Budavári Kata kata.budavariediworks.hu SZEKSZARD Vérözön, vérlázító, vérbosszú. Dr. Kiss Mária, a Magyar Vöröskereszt megyei alelnöke hosszan sorolta azokat a szavakat, amelyben szerepel a „vér” szavunk, és minden esetben magyarázattal is szolgált. Hangsúlyozta: nem véletlen, hogy ez a három jelből álló betűsor ilyen gyakran jelenik meg kifejezéseinkben, hiszen a vér életünk minden mozzanatát meghatározza. Az ünnepi beszéd elsősorban azoknak szólt, akik harmincszor, negyvenszer vagy akár százhuszonkétszer adtak vért, hogy segítsenek embertársaikon. A véradó ünnepséget a szokásoknak megfelelően a november 27-hez közel tartották most is Szekszárdon, a szombati összejövetel helyszíne a belvárosi plébánia közösségi háza volt. Az ünnepeltek az oklevélen, kitüntetésen, palack boron és édességen túl verset, éneket, valamint finom ebédet kaptak ajándékba. Harmincszor dr. Borús István, Pozsonyi Balázs, Rácz Csaba, Sandi Tamás, Vida Elvira, Höhninger Péter, Harkainé Szvityel Judit, Gaál Zoltán, Dózsa Attila, Drégely Sándor, Czinege Richárd, Cseh Péter Mihály és Babos Zoltán adott, negyvenszer Agócs Attila, Kovács Éva, Krausz József, Mészáros Attila, Petek István, Sze-Csapó Ferenc százhuszonkétszeres véradóként érdemelte ki az elismerést Fotó: M. D. Véradóbarát munkahely lett a tamási kapitányság Véradóbarát Munkahely elismerést Tolna megyében idén a Ta- • mási Rendőrkapitányság érdemelte ki. A Magyar Vöröskereszt Tolna Megyei Szervezete és a Tamási rendőrkapitányság évek óta eredményesen vesz részt a véradó mozgalomban. Rendszeresen, évente háromszor szerveznek a kapitányságon kiszállásos véradó napot. Sokszoros véradók is vannak a munkatársaik között. A Vöröskereszt ezzel a kitüntetéssel szeretné megköszönni rendszeres támogatásukat, remélve, hogy dolgozóik még sokszor segíthetik véradásaikkal a betegek gyógyulását. keres' Balázs János, Sülyi Levente József, Uzorásné Wagner Márta adott vért. Ötvenszeres véradó Balogh Zoltán, Berta István, Halász Gábor, Iszkádi István, Árendás Lászlóné, Kovács János. Hatvanszoros donor Heim Károlyné, Jaksa Zsolt, Szabó Erika, Tamás Lajos, Temesi György, hetvenszeres Béla István, Jánossy Zoltán György, Kiss Ferenc, Szefcsik István és Komjáti Tibor. Hetvenötször adta vérét Kemény Valter Péter, Marosi József, Mellár Tamás, nyolcvanszor Simonné, Szabó Mária, Törköly István, kilencvenszeres véradó Németh Attila. Farkas László száznégyszer, Hartmann Miklós száztízszer, Agócs József száztizenegyszer, Kovács József száztizenkétszer. Csapó Ferenc százhuszonkét, Kardos Árpád százhatvanhét alkalommal nyújtotta karját. Tolna megyében Pro Vita díjban részesül Simonné Szabó Mária, aki 18 éves korában kezdett vért adni Pécsett, a Tanárképző Főiskolán. A későbbiekben szülőfalujában, Döbröközön is folytatta adakozását beteg, rászoruló embertársai megsegítésére. Már itt is és a későbbiekben, amikor Zombára került a környezetét is igyekezett rábeszélni a véradásra. Máig is aktív véradó. Ágnes lánya Budapesten, Klaudia pedig Mohácson rendszeres véradó. Renátó unokája szeptemberben 18. születésnapját közös véradásukkal ünnepelte. A díjat az Országos Véradóünnepségen veszi át 2017. november 24-én. Gyűjtőszenvedély \l* Budavári Kata kata.budavari@mediaworks.hu Mindig is csodáltam azokat, akik szenvedélyesen gyűjtenek valamit. Többségünk vagy szanálós, kidobálós, vagy rendszertelen felhalmozó, akinek nincs szíve kidobni az elhasznált, felesleges tárgyakat, mondván: jó lesz még valamire. Ilyen embert, azaz aki a csillogó csokipapírt ugyanúgy megtartja, mint a lyukas gumiabroncsot, mindannyian ismerünk, ám a gyűjtő egészen más. A gyűjtéshez nemcsak türelem, hanem folyamatos tanulás is szükséges. Volt szerencsém már kaktuszok értőjéhez, jelvények ismerőjéhez, de van olyan ismerősöm, aki odavan a térképekért. Akadnak, akik a nagyközönséget is hajlandók beavatni apránként összegyűjtött tudásuk rejtelmeibe, előadást tartanak vagy kiállítanak. Ezek a szerencsére a megyében is előforduló alkalmak aztán még azokban is feléleszthetik a rendszerezés iránti vágyat, akik hallomásból sem ismerik a vadászatnak azt az izgalmát, amit egy-egy új darab beszerzése jelent. De ha kiállításon nem is, a tévében bizonyára többen látták azt a műsort, amelyben ilyen kincskeresőket mutatnak be. Korábban pedig futott egy sorozat, amelyben gyűjtőket és gyűjteményeiket lehetett látni. Ebben szerepelt olyan férfi, akit a baseballkártyák hoztak lázba, másokat az ékszerek, műtárgyak. Egyszer pedig valahol azt olvastam, hogy egy ismert amerikai színészt a mai napig gyötör az a tény, hogy volt felesége eladatta vele híres képregény-gyűjteményét. Gondolom, ezek után más sem tartja furcsának, hogy volt asszonykáról beszélünk. A gyűjtéshez türelem és folyamatos tanulás szükséges Adventre hangol a zenészek faluja MEDINA A polgármesteri hivatallal szemben, a főút túloldalán helyezik el a betlehemet, és amellett, advent minden hétvégéjén - minden péntek este -, óvodások, iskolások és felnőttek együtt énekelnek, zenélnek majd. A próbák már javában folynak. Medina a legmuzikálisabb Tolna megyei falu. Itt működik, vagy részben itt élő tagokkal működik a Medinai Tamburazenekar, a Csurgó Zenekar, a Bartina Zenekar, a Bogyiszlói Zenekar, a Helló-Zalán, a Bad Times, a Shissa Café, a Septiben D és a Miss-Sió kórus. S talán nem meglepő, hogy a polgármester, Vén Attila is zenész: a Bartina nagybőgőse, a tamburazenekar brácsása. Azt mondja: ezen a településen bármikor összeszedhető 10-20 perc alatt egy zenekar. Az együttesek között nincs rivalizálás, inkább besegítenek egymásnak, együtt lépnek fel. Legutóbb a paksi Sárgödör téren szolgáltatták együtt a talpalávalót a bartinások és a bogyiszlóiak. Mint ismeretes, Medinán jelentős szerb kisebbség él. Őrzik a magyar mellett a szerb hagyományokat is, már óvodáskortól a tradicionális zene szeretetére nevelik a gyerekeket. Ennek része a tamburamuzsika. A két világháború között, a fővárosi kávéházak zömében tamburazenekar működött. A régi hangulat felidézői, a medinai tamburások, már Budapesten is felléptek. A polgármester szerint a zene ér a leggyorsabban, a szíven keresztül, a lélekhez. A zene, ami közösségalkotó és közösségmegtartó erő. Igaz ez egy kis, falunyi közösségre és az ország közösségére egyaránt. W. G. A zenének közösségalkotó és közösségmegtartó ereje van HIRDETÉS ALLAH FOTOVERSENY Támogasd az állatvédelmet! Főnyeremény: 20 kg Dado hipoallergén kutya táp* + táptartó + 10 000 Ft-os Dado vásárlási utalvány jcjlVIL -iíVt Játék és további részletek a TEO .hu hírportálon. *A nyeremény bármilyen a webárubázban kapható igény szerinti termékre cserélhető adott értékben. A hétvégén felavatták a mórágyi kisméretű műfüves pályát Befektetés a község jövőjébe MÓRÁGY Birtokba vehették a focisták a mórágyi kis méretű műfüves pályát. Az avatóünnepség szombaton délelőtt volt. Köszöntőjében Glöckner Henrik polgármester kiemelte: falumegtartó ereje van ennek a létesítménynek, hiszen az önfeledt időtöltés, a szórakozás helyszínét jelenti majd a fiatal korosztálynak. Elmondta: két évvel ezelőtt pályáztak műfüves pályára, de akkor az önerőhöz szükséges forrással nem rendelkezett a település. Egy éve az MLSZ lehetővé tette, hogy tízszázalékos saját forrást igénylő pályázaton induljanak, rá-Glöckner Henrik (balról), Süli János és Gellei Imre Fotó: M. D. adásul a költségekből az Emmi révén tovább faraghattak. A mintegy harmincmilliós beruházás így másfél millió forintjába került Mórágynak. A polgármester, akárcsak Gellei Imre, az MLSZ nagykövete, a labdarúgó-válogatott volt szövetségi kapitánya, mindenkinek megköszönte a támogatást, aki részt vett a pálya létrejöttében. Süli János tárca nélküli miniszter, a Tolna Megyei Labdarúgó Szövetség társadalmi elnöke hangsúlyozta: vállalni kell az ilyen fejlesztéseket, hiszen ezekből csak jó származik. B. K. 4 f »
