Tolnai Népújság, 2017. augusztus (28. évfolyam, 177-203. szám)
2017-08-24 / 197. szám
ß MEGYEI KÖRKÉP 2017. AUGUSZTUS 24., CSÜTÖRTÖK Hornok Istvánné a diskiti Buddha-szobornál Egy helyi lakodalomba is belecsöppentek, ilyenek ott a vőfélyek Tánc a Himaláján Fotók: Hornok Istvánná Ladakh, ahol már karnyújtásra van a Nap, avagy expedíció a Magashágók Földjén Keresztül-kasul Kis-Tibet hegyi ösvényein és hólepte szorosain Az érkezés napján alig kapott levegőt, időnként le kellett ülnie, hogy megpihenjen és mélyeket lélegezzen. De azután szervezete hozzáedződött a közel négyezer méter magassághoz. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu TOLNA Hornok Istvánné - társaival együtt - bejárta Chemreytől Lamayuruig, Chillingtől Diskitig a ladakhi falvak láncolatát, egy kisbusszal közel ezer kilométert megtéve úttalan utakon. Átkelt az 5637 méter magas Khardung-la szoroson is, ahol már mindent a hó ural, és a jeges észak lehelete csapja meg a vándort. Ez a túra egy edzett sportolónak is becsületére vált volna: a Tolnán élő Hornok Istvánné nyugdíjasként fedezte fel - lányával együtt, a Kincses Kamera csapatának tagjaként - ezt az eldugott indiai tartományt. A repülőút nagyjából másfél óráig tartott az indiai fővárosból, Új-Delhiből Leh városába. Utóbbi helyszín Ladakh székhelye. A gép az út nagy részében a Himalája havas csúcsai fölött haladt, felülről, tiszta idő lévén, jól lehetett látni a merész rajzolatú hegyvonulatokat. Éppen ekkor kelt fel a nap, elárasztva színpompájával a horizontot. - Még meg sem érkeztünk, a kaland máris elkezdődött - mondta Hornok Istvánné, már itthon, Tolnán, miután archiválta a mintegy kétezer, a Himalájában, azaz magyarul a Hó Hazájában készített fotót. Ehhez képest meglepőnek tűnik, de a Kincses Kamera csapatát huszonnyolc-harminc fokos meleg fogadta a 3500 méter magasságban található Lehben, októberben. Sőt, néhány helytől eltekintve, úgymint a Khardung-la szoros, nappal majdhogynem mindenütt elegendőnek bizonyult a póló. Estére viszont lehűlt a levegő. Az időjárás okozta kellemes meglepetés egy kellemetlennel is együtt járt Lehben: a már említett magashegyi betegség Hornok Istvánnét sem kímélte. Két nap elteltével, már alkalmazkodva a különleges környezethez, a tolnai utazó belevágott a több mint két héten át tartó ladakhi expedícióba. A kisbusz gyakorta zötykölődött olyan egysávos hegyi utakon, melyeket a váratlan kanyarok miatt nem lehetett belátni. A sofőr így szinte állandó nyomta a dudát, szerencsére éppen ekkor senki más nem akart errefelé autózni. A mintegy tucatnyi településen, ahol megállt a kisbusz, sikerült a helybeliekkel is kapcsolatba kerülni. Hornok Istvánné Chillingben egy hamisítatlan ladakhi házban is megaihatott. Ebben az épületben, melynek a tetején a sárgabarack, a gabonaszár és a jaktrágya szárításához alkalmas nyílás árválkodott, csak matrac és apró asztal jelentette a bútorzatot. Tisztálkodási lehetőség van - a közelben csörgedező hegyi pataknál. A helybeliek kevés vagyontárggyal rendelkeznek, de amijük van, azt szívesen, önzetlenül megosztják az arra tévedőkkel.- A hegyek között bóklásztunk egy faluban - idézett fel egy jellemző esetet a tolnai utazó. - Az egyik házból kijött egy idős, töpörödött néni, kezében egy vödör almával. Nem tudta, kik vagyunk, különös idegenek lehettünk a szemében. Kézzel-lábbal mutogatva arra biztatott bennünket, hogy menjünk oda és együnk almát. Sőt, vigyük el az összes gyümölcsöt, mert mindet nekünk adja. Mintha káposztaiébe élesztő kerülne Feledhetetlen marad az a néprajzi időutazásnak is beillő lakodalom, melyre egy hegyi vezető hívta meg a csapatot. A kézfogón, melyen színpompás népviselet járta, egy nagyméretű üstben italt kínáltak a házigazdák a vendégseregnek. - Azt gondoltam magamban: egy életem, egy halálom, én bizony megkóstolom - döntötte el Hornok Istvánné. - Belemerítettem a poharamat a sűrű, zavaros színű lébe. Az íze olyan volt, mintha káposzta savanyított levébe kevéske élesztőt kevernénk. Lányom javasolta, hogy mosolyogjak, mert ezt kívánja az illendőség, de nem igazán voltam rá képes... Viszont mindenki remek hangulatba került, gondolom, némi alkoholt is tartalmazott az innivaló. Az almát kínáló néni. Mindenki szívesen látott vendég Ladakhban Rizongban vályogból van a kolostor Ladakh tartomány Kis-Tibet néven is ismert. Főként buddhista/lámaista őslakossággal bír, velük együtt tibeti menekültek, valamint manapság már muszlim és hindu betelepültek is lakják. A „Magashágók Földje" hivatalosan Indiához tartozik, de bizonyos részeire Pakisztán és Kína is igényt tart. Nem véletlenül találkozott a magyar csoport is sok indiai katonával errefelé. Errefelé ered és itt kanyarog még afféle hegyi patakként az Indus: csak a Pandzsábi-síkságra érkezve válik hatalmas folyammá. És persze hófödte hegyek, sziklák mindenhol. Ezért érdekes, hogy Rizongban, ezen a világvégi helyszínen a buddhista kolostor - illetve, ahogy ott nevezik, gompa - vályogból készült. Cserháti András sok energiát fordít az ismeretterjesztésre Elismerik a főszakértő munkáját PAKS A Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetést adományozott Seszták Miklós nemzetgazdasági miniszter Cserháti András Lászlónak. Az MVM Paksi Atomerőmű Zrt. műszaki főszakértőjének a hazai nukleáris energetika területén, az atomerőművek biztonságának növelése érekében végzett magas színvonalú tevékenységét ismerték el. Negyvenegy éve dolgozik a Paksi Atomerőműben Cserháti Andás, ez az első munkahelye, ahol nagyon sok területen megfordult, nagyon sok kiemelkedő, innovatív projektben vett részt.- Mindig az új dolgok érdekeltek, olyan ügyekbe vágtam bele, amellyel korábban még nem sokan foglalkoztak - mondta. Ide sorolható az a terület is, amivel most foglalkozik, ez pedig az időszakos biztonsági felülvizsgálat. Mint elmondta, húsz éve volt először napirenden ez az atomerőműben, az akkori csapatot ő vezette. A felülvizsgálatot tízévente hajtják végre. Az, hogy most ismét ezzel foglalkozik, pályafutásának méltó megkoronázása - tette hozzá, elárulva, hogy 65 esztendősen már foglalkoztatja a nyugdíjba vonulás gondolata, bár bizonyára továbbra is számítanak a szakértelmére, ő pedig szívesen foglalkozik továbbra is ezzel a területtel. Tevékenysége nem korlátozódik az erőmű területére, rendkívül sok energiát fordít az ismeretterjesztésre úgy is, mint a Magyar Nukleáris Társaság alelnöke. Mint mondta, figyelemmel kíséri a nukleáris ipar híreit nemzetközi szinten is. A fiatal generáció tanításáért, támogatásáért első magyarként megkapta az Európai Nukleáris Társaság (European Nuclear Society) elismerését, a Jan Runermark-díjat. Vida Tünde Cserháti András A szerző fotója Átvette a díjat BONYHÁD Tegnap vette át a Tarka fotópályázat első helyezettjének járó díjat dr. Barsi Ernő. A győrsági férfi Kápolnapusztán készült, Dagonyázás című képével nyerte el a zsűri elismerését, amelyet a kiállítás megnyitójának idején, a Tarka Marhafesztivál keretében külföldi tartózkodása miatt nem tudott megtenni. H. É. Fotó: Máté Réka