Tolnai Népújság, 2017. július (28. évfolyam, 151-176. szám)

2017-07-05 / 154. szám

2017. JÚLIUS 5., SZERDA A mai Regöly környékére is érkezhettek az ókoriak Kisázsiára utalnak a feltárt leletek Hérodotosznak igaza van! Erre a meggyőződése ju­tott dr. Szabó Géza régész. A szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum munkatársa a múlt hét végén lezajlott, A migrá­ció évezredei - Európa szü­letése című konferencia után újfent megerősítve érzi magát abban: jogosan hi­vatkozhatunk a történetírás atyjára abban, hogy a Ba­latontól délre úgynevezett sigynna nép élt, mely nép pannonoknak is nevezhető. Szeri Árpád arpad.szeri@mediaworks.hu REGÖLY Mindennek azért van jelentősége, mert ebben az összefüggésben „helyére ke­rülhet” a 2011-2012-es re­­gölyi ásatás kora vaskori le­letanyaga - a technológiától kezdve a néprajzi kérdéseken át az ókori migráció témakö­réig. Utóbbi főként azért meg­határozó, mert mindazt, amit ma Európának ne­vezünk, jelentős mértékben egy, a Közel-Kelet és Anatólia irányából a Kr. e. VIII-VII. évszázadban in­dult vándorlásnak köszönhetjük. A Szekszárdon, a PTE Kul­túratudományi, Pedagógus­­képző és Vidékfejlesztési Ka­rán, dr. Nagy Janka Teodó­ra tudományos dékán helyet­tes megnyitójával tartott ren­dezvény ezért e fontos kérdés tárgyalását tűzte céljául, fó­kuszában a már említett le­letanyaggal. Dr. Szabó Géza lapunknak elmondta: a konferencia, a maga előadásai révén egy­részt lehetőséget adott arra, hogy közel húsz, a témakör­rel foglalkozó kolléga szemé­lyesen is találkozzon egymás­sal. Másrészt pedig a tapasz­talatcsere alkalmával meg­erősítést nyert, hogy a regö­­lyi kerámia- és fémtárgy lele­tek, tekintettel az archeomet­­riai, archaeometallurgiai, ge­ológiai és régészeti vizsgála­tokra, kisázsiai kapcsolato­kat mutatnak. Még egyértel­műbben fogalmazva: „a Kr. e. VII. század második felé­ben Kis-Ázsiában kialakult folyamatos konfliktushelyze­tek miatt menekülő elit és kí­séretének egy része a mai Eu­rópa stratégiai pontjain tele­pedett le, ezek egyik helyszí­ne éppen Regöly volt...” Tegyük hozzá, a tudomá­nyos világban ez a megállapítás új­donságot jelent, ál­tala viszont meg­magyarázható, hogy a Dunántúl ezen részén mi­lyen eredetű kul­túra tölti ki a hals­­tatti és kelta lele­tek közötti űrt. Ugyanakkor azt is mutatja, már a laiku­sok számára is tökéletesen érthetően, hogy már az ókor­ban milyen különleges, ter­mékenyítő kapcsolatok létez­tek egymástól sok ezer kilo­méterre lévő területek és em­berek között. A konfliktus­helyzetekből már az ókor­ban ide me­nekültek Fotó: Makovics Kornél Szabó Géza előadását tartja MEGYEI KÖRKÉP 3 Érdekes esetek Ihárosi Ibolya ibolya.iharosi@mediaworks.hu Hajszárítóval melegítette hasfájós gyerekét egy apuka, ami önmagában is ostobaság, akkor is, ha az interne­ten olvasta. Bizonnyal életében először látott hajszárí­tót, ezért nem tudta szegény, hogy az igencsak felmelegszik, ha folyamatosan üzemeltetik. Nyilván sem a gyerek üvölté­se, sem pedig a kezdeti bőrpír nem tűnt fel neki, ugyanis a pici a hasán és a lábán is súlyosan megégett. Az elmúlt négy évben 264 millió forintot kapott kilátóépí­tésre egy kis magyar falu. A teljesen sík területen fel is építet­tek belőle tizenegy darabot. A helybélieknek feltehetően van jobb dolguk, mint felmászni Az emberi butaság is lehet olyan veszélyes, mint a klímaváltozás egy-egy toronyba, és onnan nézni szerteszét, de arról sem érkeztek hírek, hogy turisták nagyobb karavánjai indul­tak volna el a kilátókat meg­tekinteni. Persze azért tizen­egy rendes nagy kilátó mégis­csak több, mint az a 30 centiméteres, amelyről szintén érkez­tek hírek. Ez esetekben még csak nem is arról van szó, hogy egy-két ember ostobának bizonyult, hiszen nyilván testület döntött arról, hogy az általuk képviselt polgároknak nem út­javításra, járdára, jobb közvilágításra, hanem éppen kilátók­ra van szükségük. Hírlapi kacsának is gondolhatná az em­ber mindezt, de nemcsak mutatták a kilátókat, hanem nyi­latkoztak is helybéliek. Minden jel szerint nem is annyira a klíma változásától, ha­nem az emberi butaságtól kellene inkább tartanunk. Tovább folytatódik a szúnyoggyérítés TOLNA MEGYE Folytatódik a központi szúnyoggyérítés. Boros Brigitta, a Tolna Me­gyei Katasztrófavédelmi Igaz­gatóság szóvivője elmondta, hogy a június elsején kezdő­dött programban eddig orszá­gosan 316 ezer hektáron, ösz­­szesen 764 településen per­meteztek a szakemberek. Ezen a héten - ha az idő­járás is lehetővé teszi - 60 ezer hektárt fognak kezelni, ami 160 települést érint. Me­gyénkben Bogyiszló, Őcsény, Decs, Sárpilis, Dunaszent­­györgy, Gerjen, Fadd-Dombo­ri és Tolna térségébe tervez­tek lárvagyérítést. Továbbá a múlt héten, a viharos időjárás miatt elmaradt kezelést pótol­ják országszerte. A katasztrófavédelem hon­lapján, a szúnyoggyérítés menüpont alatt megtalálha­tó, hogy melyik napon, me­lyik településen, milyen módszert alkalmaznak a vér­szívók ellen. A központi program mel­lett pedig az önkormányza­tok önállóan is végezhetnek szúnyoggyérítést - tette hoz­zá Boros Brigitta. H. E. Kalózok lepték el az óvodát, de sem a felnőttek, sem a gyerekek nem ijedtek meg tőlük Minden évben megkérdezik az apróságokat, milyen témával szeretnének foglalkozni SÁRSZENTLŐRINC Kalózok lep­ték el az óvodát, sőt mondhat­ni az egész falut. Többségük a hétpróbás kalózképzőn pallé­rozta tudását, mégsem riasz­tottak el senkit, sőt, a falu ap­­raja-nagyja csatlakozott hoz­zájuk. Már a kalózhajó is, ami egyébként az óvodában hor­gonyzott heteken át, összefo­gás eredményeként épült. A kalandos történet ugyanitt kezdődött. Az előzményei hó­napokra nyúlnak vissza. Mint az egységes óvodaként, bölcső­deként működő intézmény ve­zetője, Szűcs Jánosné a részle­tekről elárulta, minden tanév­ben megkérdezik a gyereke­ket, hogy mivel szeretnének foglalkozni. Az így született ötletekből építenek fel több­hetes projekteket, amelyeket rendre egy családi nappal zár­nak le. Ezt akár községi nap­nak is nevezhetnék, hiszen ko­rántsem csak azok csatlakoz-Az igazi kalózok elképzelhetetlenek ágyúszó nélkül A felnőttek sem maradtak ki a mókából A szerző felvételei Összefogás segítette a megvalósítást A Kalózokat az indiánok követik A kalóz projektet záró napot pá­lyázati forrásból és szülői segít­séggel valósították meg. A gye­rekek hétpróbás kalózképzőn vettek részt, majd első ízben lé­pett fel nagy sikerrel Sárszent­­lőrincen a Buborék együttes. A koncertet vetélkedő követ­te, ahol kincskereséssel a gye­rekekből alkotott csapatokhoz csatlakoztak a felnőttek is és közösen keresték az óvoda ud­varán elrejtett kincset. Ahogy Szűcs Jánosné elmondta, na­gyon ügyesen tájékozódtak a gyerekek a térképen. Az óvó nénik mindig megkér­dezik a gyerekek véleményét, s azt figyelembe véve dönte­nek arról, hogy milyen témakö­röket dolgozzanak fel projekt­ként. Volt már esőerdő-, dino­szaurusz- és méhecske projekt és vár projekt is, amelynek si­keréről lapunk is beszámolt. A következő tanévet az ovisok kérésére indián projekttel nyit­ják majd. Az intézményben 45 gyereket fogadnak jövőre, a kollektíva pedig héttagú, négy óvónő, két dajka és egy gondo­zónő gondoskodik a kicsikről. nak, akiknek gyermekei jár­nak az intézménybe, hanem a falu fiatalabb, idősebb lakói. Örömmel mesélt arról, hogy ez nemcsak arra az egy napra igaz, amikor a projektet zárva ünnepelnek, hanem a munká­ra is. Segített a könyvtár mun­katársa, Boda Ildikó, Müller Zsanett pedig lufit hajtogat­ni érkezett, az önkormányzat közmunkásaira is számítha­tott a kollektíva, amelynek hét tagját külön kiemelte Márta. A kalózhajót a szülőkkel együtt építették, a gyerekek­kel közösen festették, díszí­tették. Három héten át élték a „kalózok” életét, közben e té­makörhöz kötötték az éneket, játékot, természetesen arra fi­gyelve, hogy mindenféle kész­séget, képességet fejlesszenek a finom motorikától, a logikai gondolkodáson, matematikai kompetencián keresztül az együttműködésig. Vida T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom