Tolnai Népújság, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-04 / 130. szám
ft EGY NAP A VÁROSBAN - TOLNA 2016. JUNIUS 4., SZOMBAT Változtatnom kellett a terveken Az utat megelőzően a város honlapjáról lestem le, hogy hol ehetnék valami fogamra valót. Gyorsan ki is szúrtam a portálon szereplő egyetlen pizzériát, ami rögtön ki is lőtte a többi lehetőséget. Aztán a Kékfestő Műhely felé tartva szembesültem azzal, hogy csak négykor nyitnak, ezért más lehetőség után néztem. így jutottam el végül a Galéria Étterembe. A főutcán, jól látható helyen lévő vendéglátóhelyen kellemes, igényes belső tér fogadott. Bár az ebéd időhöz képest kicsit késve, fél egy körül értem oda, meglepett, hogy a kinti és benti részen is bőven volt üres hely. A menüzni érkezőkön látszott, hogy törzsvendégek, az ott dolgozók is örömmel fogadták őket, beszélgettek velük, látni lehetett, hogy kedvelik a helyet. A menüt választók jóízűen fogyasztották ebédjüket, de én kihagytam ezt a lehetőséget, inkább az étlapról rendeltem a meglehetősen finom gombával töltött rántott palacsintából. K. B. Zöld oázis a holtágnál Ha egy kis kikapcsolódásra vágyunk távol a város zajától - ami Tolnára nem is igazán jellemző -, akkor tökéletes hely számunkra a holtág partja. Igazi, nagy, a szó szoros értelmében vehető park, ahol van játszótér, padok és asztalok is, így egy teljes család is megtalálhatja, ami számára kell. Egy nagyobb társaság akár egy egész délutánt is eltölthet itt a vízparton úgy, hogy egy percet sem unatkozik. Persze a történelem itt is visszaköszön egy bárka formájában, mely a régi idők halárusítását hivatott feleleveníteni. K. B. Kis oázis a városban lopokról hiányolta a virágokat, díszítést, illetve megjegyezte, hogy sok helyen túlságosan lekoptak az útról a felfestések, így a bicikliút is veszélyesebbé vált, fél, hogy elütik. Más a Tesco hiányát jegyezte meg, és van, aki Mözs és Tolna hasonló utcaneveit változtatná, hogy ne legyen belőle keveredés, de mindannyian hangsúlyozták, nem laknának máshol. Az egyik hölgy határozottan kijelentette, ha felajánlanának neki egy villát bárhol másutt, akkor se menne el. Szebb helyen nem nagyon lehetnénk A sétálóutca egy kissé hiányérzetet keltett bennem, amit kiérve belőle a Hősök tere szinte azonnal el is űzött. Bár Szekszárdon már megszoktam, hogy nézelődni nem érdemes sétálóutcákban, mégis egy kicsit megdöbbentett, hogy Tolnán az egy-két elszórt üzlet mellett sokkal inkább a lakóházak jellemzőek, mintsem a kávézók, éttermek, cukrászdák vagy épp butikok. Bár ezeket sem kell sokáig keresni, hisz azoktól jöttem. Viszont a másik oldalon kilyukadva tényleg kellemes látvány, hangulatos kis tér fogadott a Városháza előtt, és hogy minden vágyam teljesüljön, megláttam a Krémes Kávézó és Bárt is, melynek külső asztalai szerintem nem is lehetnének kellemesebb helyen, ha egy kicsit leülnénk és beszélgetnénk. Csendes kis kávézó a városháza árnyékában Kellemesen múlathatjuk időnket a Mag-Házban Kevés olyan városban jártam eddig életem során, ahol annyira büszkék lennének lakhelyükre az ott élők, mint Tolnán. Bár itt is, mint mindenhol máshol felmerülnek problémák, mindenki, akit kérdeztem szeretettel beszélt a városkáról, otthonáról. Kvanduk Bence tolnai.nepuj'sag@mecliaworks.hu TOLNA A központba érve az az érzés fogott el, mint a hollywoodi filmekben, amikor a nagyvárosi fiatal megérkezik valamelyik kisvárosba. Egészen pontosan nekem az Anyja, lánya, unokája című alkotás ugrott be. Ráadásul a központ hangulata vissza is adta számomra e jellegzetességeket, a kis boltokkal, a tiszta, egyáltalán nem zsúfolt utcával, főtérrel, a mosolygó helyiekkel. Szóval ha valaki meg akarja tapasztalni ezt az „amerikai” élményt, akkor Tolnán belekóstolhat. Ha már ott voltam a Szent István téren, meg is kezdtem a város nyújtotta lehetőségek felfedezését. Kávézó, cukrászda, pékség és étterem is van itt, így az átutazók, turisták könynyen megtalálhatják azt a pontot, ahol minden igényüket ki tudják elégíteni, és innen indulva szinte minden pillanatok alatt gyalog is elérhető. Talán csak a Mag-Házhoz kell újra autóba szállni, ha nincs kedvünk egy kellemes 20-25 perces sétához. A hagyományos épületek szépen rendben tartva kellemes összképet nyújtanak az újabb építésű panelokkal. Már a központon is látszik, de az utcák során beljebb hatolva vehetjük igazán észre, hogy mennyire rendben és tisztán tartják, vigyáznak városukra az itt élők. Ebben segíthet nekik az is, hogy a főtéren, a sétálóutcában, a forgalmasabb helyeken feltűnően gyakoriak a kihelyezett szemetesek. Sok város példát vehetne erről. Arra is gyorsan felfigyelhet az ember, hogy mennyire büszkék történelmükre, sok helyen maradtak meg a régi cégérek, és kézművesműhelyeiket is fenntartják, a turistacsoportoknak javasolják a látogatásuk, és büszkén mesélnek is róluk. A hétköznap délelőtti órákban nem sok járókelővel találkoztam, de természetesen dél után ez alaposan megváltozott, így sok emberrel tudtam beszélgetni a városról. Mindannyian elmondták, mennyire szeretik Tolnát, egyikőjük sem nyilatkozott róla negatívan, de természetesen nekik is megvolt a maguk javaslata, mivel lehetne még jobb hellyé tenni a várost. Volt, aki a gimnázium felé járó buszok számát növelné, más a villanyoszKülönösen érdekes lehet a Tolnára látogatóknak és a történelem után érdeklődőknek a Mag-Ház. Bár kissé kiesik a jó hangulatú központból, gyorsan el lehet hozzá jutni, és egyszerű is megtalálni. Ha mégsem jövünk rá azonnal, melyik épületet kell bevennünk, akkor a gimnazisták nagyon szívesen útbaigazítanak minket. Betérve sem csalódunk, ha egy kis érdekességre vágyunk, hiszen itt úgy tekinthetjük át a molnárszakma kialakulását és fejlődését, hogy közben azt is elmondják nekünk, a város életére miképpen hatott ez. Sőt, még egyet-kettőt akár ki is próbálhatunk, köztük az élethű hajómalmot is. Persze ha már lisztőrlésről beszélünk, a hozzátartozó növényekkel és belőlük készült termékekkel is megismerkedhetünk közelebbről. Ha mindez nem lenne számunkra elég, a fölső szintre időszaki kiállításokat szerveznek, megtekinthető a város makettje is, ahol avatott szemekkel gyorsan meg is nézhetjük, merre jártunk, vagy merre szeretnénk menni, illetve a történelmi falat forgatva is kaphatunk még információkat. A kisgyerekesek is megtalálhatják itt számításaikat, hiszen ők is remekül elfoglalhatják magukat a játszóházban. Megnézhetjük, hogyan nézett ki egy kisebb hajómalom Őseik hagyományát viszik és bővítik tovább a hetedik generációs kézművesek az eredeti technikával Több mint 200 éves a Tolnai Kékfestő Műhely A központtól nem messze, könynyen megtalálható, eltéveszthetetlen helyen találhatjuk meg a Tolnai Kékfestő Műhelyt, ami egyben múzeum is. Persze, ha nem frissítjük GPS-ünk, és az ő okosságaira hallgatunk, akkor a mözsi Kossuth utca 21-ben találjuk magunkat, ahol valószínű már nem is igazán lepődnek meg a váratlan látogatókon. Ha valaki tervezi a műhely meglátogatását, akkor jól teszi, ha a weboldalon található telefonszámon bejelentkezik, de annak is meg van a varázsa, sőt, lehet úgy jár igazán jól, mint én, ha csak úgy váratlanul betoppan. Jelezném, hogy aki elindul meglátogatni őket, ne a hagyományos Az utolsó működő mángorló az országban múzeumra számítson, ahol az elkészült műveket nézheti meg. Itt egy sokkal izgalmasabb verziót választottak, és a műhelyben a munkafolyamatokat, eszközöket, gépeket mutatják be a látogatóknak. Egy tolnai napból szerintem kihagyhatatlan a látogatás. Az 1810-ben alapított műhelyben többszáz különböző mintafával dolgoznak, melyeket felmenőik hagytak rájuk. Hagyományos munkáikat új ötletekkel bővítik. Például bőrt is elkezdtek festeni, hogy táskákat vagy akár cipőket is készíthessenek a jövőben. Termékeikben nagy a választék, a kiegészítőtől egészen a gyerekeknek készített babáig minden megtalálható. K. B. Van, aki segítsen a munkában
