Tolnai Népújság, 2016. április (27. évfolyam, 76-101. szám)

2016-04-25 / 96. szám

2016. ÁPRILIS 25., HÉTFŐ GAZDASÁG 7 KSH-szakértő arról, miért félrevezető a létminimum régi számítása Relatív és abszolút szegénység „Kétféle megközelítése van a szegénységnek - mondja Kin­cses Áron. - Az egyik, meg­nézzük, kikhez képest sze­gény valaki, ekkor eljutunk a relatív szegénység fogal­mához. A másik megközelí­tés, mire nincs pénze valaki­nek. Például létfenntartás­ra, emberi szükségletekre, így jutunk el az abszolút sze­génységfogalmához, ame­lyet a létminimum mérne ha­zánkban. Jelenleg ezek a számok forognak Tavaly tízből négy magyar a létminimum alatt élt - derült ki a Policy Agenda ku­tatásából, a KSH régi számítá­sai alapján. Egy felnőttnek, ha egyedül él, 88 ezer forint kel­lett ahhoz, hogy szükségleteit kielégítse, 660 forinttal több, mint 2014-ben. Egy tipikus, két felnőttből és két gyerekből álló családnak 255 ezer forint­ra volt szüksége az egy évvel korábbi 253 ezer után a nél­külözés elkerüléséhez. Ha a honi szegénységet az Európai Unió számításai szerint nézzük, akkor körülbelül 1,3 millióval keve­sebb a szegénység kockáza­tának kitett emberek száma hazánkban, mint a létmini­mum alatt élőké. A két adat közötti különbségről kérdez­zük a KSH szakértőjét. Csejk Miklós miklos.csejk@mediaworks.hu MAGYARORSZÁG Ha a 2014-es évet nézzük, a közös EU-s mód­szertan alapján Magyarorszá­gon 28,2 százalék a szegénység vagy társadalmi kirekesztett­ség kockázatának kitettek ará­nya, míg a létminimum alatt élők aránya 40 százalék körüli. Kincses Áron, a KSH főosz­tályvezető-helyettese lapunk­nak kifejtette: „Bárkiben jog­gal merülhet fel a kérdés: ho­gyan lehet, hogy a létminimum alatt élők aránya magasabb, mint a szegénység vagy társa­dalmi kirekesztődés kockáza­tának kitettek értéke? Azaz, je­lenleg az a látszólagos ellent­mondás áll fenn, hogy többen élnek létminimum alatt, mint ahányan szegények. Mindez jogosan megkérdőjelezi a ma­gyar létminimum mutató ér­vényességét, s így annak mód­szertanát is. A világ folyamato­san változik és ahhoz, hogy va­lós képet kapjunk róla, a mód­szertanokat hozzá kell igazíta­ni” - mondta a kutató. Kincses hangsúlyozta, mi­előtt felmerülne, hogy bár­ki politikai okokat feltételez a háttérben, le kell szögezni, „a módszertanok megválasztása a KSH kizárólagos döntése és joga, ebben semmiféle politi­kai beleszólás nem elfogadha­tó, és nem megengedhető.” 2012-ben merült-fel először a létminimum számolási mód­szertanának megváltoztatá­sa, de arról szó sem volt, hogy megszűnjön ez a több mint száz éves hagyománnyal ren­delkező mérési forma. „Alap­vetően négy problémánk van vele - fejtegette a szakember. - Az egyik: tartalom és forma nincs összhangban. Ha valaki meghallja azt a szót, hogy létmi­nimum, akkor arra gondol, aki alatta él, az éhen hal. Közben er­ről nincsen szó. Továbbá a lét­minimum alatt élők nagy és he­terogén sokaságot alkotnak. A következő problémát pél­dákkal lehet jól megvilágítani. A létminimum kosárban 12 ki­logramm a friss és tartós zöld­ség fogyasztása fejenként (fo­gyasztási egységenként) ha­vonta, az országban viszont ma átlagosan 4 kilót eszünk ennyi idő alatt. A létminimum kosár 4 kiló burgonyát ír elő, miköz­ben az országos átlag 2,2. Átla­gosan nem eszik egy ember ha­vonta 2,4 kilogramm sajtot, 1,2 kiló cukrot, 7,7 liter tejet és így tovább. Ha ezeket az adatokat nézzük, sokkal több lesz a sze­gény, mint a valóságban. 1988- ban állították össze ezt a kosa­rat, 30 éve gyakorlatilag válto­zatlan, megérett a változtatás­ra” - tette hozzá a szakember. Kincses szerint a másik fél­reértés a létminimum körül, hogy személyi mutatóként ke­zelik sokan, miközben háztar­tási mutató. „Ha azt írja az új­ság, hogy egy ápolónő a létmi­nimum alatt keres, annak nin­csen értelme. Mert a létmini­mum számítása a teljes ház­tartás összes jövedelmét veszi alapul.” De akkor - vetjük közbe - a szakszervezetek miért ra­gaszkodnak a létminimum­hoz mint hivatkozási alap a kormánnyal folytatott tárgya­lásokon? Kincses elmondta: „a szakszervezetek félreértel­mezik a létminimum mutatót, mert nem veszik figyelembe, hogy a kereseteken kívül a tár­sadalmi jövedelmek is benne vannak a számításban, vagy­is a segélyek, családi pótlék és így tovább. A kulcsszó: háztar­tási mutató a létminimum, a je­lenlegi létminimum nem sze­génységi mutató” - magyaráz­ta a szakember. Hangsúlyozta, a létmini­mum, mint mutató már évtize­dek óta nem reális adatot hoz ki a magyar szegénységről, mert elavult a mérési módsze­re. „Ezért szükséges megvál­toztatni, de nem megszüntet­ni, így a KSH is dolgozik rajta” - tette hozzá Kincses Áron. Hogyan méri az Európai Unió a szegénységet? A jelenlegi uniós módszertan a lehető legbővebb halmazon ve­szi számításba a szegénységet. Nemcsak az anyagi értelem­ben vett szegénységet vizsgál­ja. hanem az emberek munka­erő piaci helyzetét is és az elér­hető javak hiányát. Akik a há­rom mutatóból egyben érintet­tek. azok szegények. Mik ezek? 1. Relatív jövedelmi szegények, akik az átlagjövedelem 60 szá­zaléka alatt élnek. 2. Anyagi nélkülözésben szenve­dők, akik a meghatározott kilenc probléma közül legalább három­ban érintettek. Ilyen a hiteltör­lesztéssel. lakhatással kapcso­latos hátralék, a lakás megfelelő fűtésének, a váratlan kiadások fedezetének hiánya, kétnapon­ként hús, hal vagy ezzel egyenér­tékű tápanyag fogyasztásának a hiánya, egyhetes üdülés, illetve személygépkocsi, mosógép, szí­nes tévé, telefon hiánya. 3. Nagyon alacsony munkain­tenzitású háztartások, a munka­képes családtagok a munkaidő egyötödét fordítják munkára. Nagy lehet a baj, ha együttműködnek a világ jegybankjai - Mire kell itthon készülni? Tartós lesz az alacsony kamatszint BUDAPEST A 80 -as évek óta nem volt példa arra, hogy együtt­működjenek a világ jegybank­jai, most azonban a jelek szerint mégis ez történik. „Ha ez igaz, akkor Magyarországon tar­tósan alacsony kamatokra le­het számítani” - mondja Nagy- pál József a Pioneer Alapkeze­lő kötvényportfólió menedzse­re. A nemzetközi pénzpiacokon egyre több szó van arról, hogy a vezető központi bankok össze­hangolják a tevékenységüket. A teória hívői szerint a fejlett országok márciusi találkozója óta több jegybanki lépés is er­re utal. Ilyen mindenek előtt az USA jegybankjának színevál­tozása (lassítják a kamatemelé­sek ütemét), és az Európai Köz­ponti Bank legutóbbi döntése, amely nem a kamatcsökkentés­sel operált, mint inkább hitele-- zésre ösztönzi a bankrendszert. De mi az a probléma, ami mi­att az Egyesült Államok, Euró­pa, Japán és Kína jegybankjai összehangolnák a lépéseiket? A probléma lényege nagyon le­egyszerűsítve az, hogy az USA gazdasága jó állapotban van, a többieké ellenben nem. Ameri­kában ezért kamatemelés len­ne indokolt, mindenütt másutt kamatcsökkentés, vagy az eleve alacsony kamatok szinten tar­tása. Csakhogy ez a dollár erő­södéséhez vezet, ami komoly gondokat okoz a világban. Sok Nagypál József: felismerték a bajt feltörekvő ország ugyanis dol­lárban van eladósodva, nekik ez olyan lenne, mint a magyar adósoknak a svájci frank erősö­dése, nagyon megnehezítené a hitelek visszafizetését. Ráadá­sul ezen országoknak jelentős részét eleve kivérezteti a kínai gazdasági növekedés lassulása. Mivel Kína a világ legnagyobb nyersanyag importőre, ez letö­ri a nyersanyagárakat, ami mi­att az exportőr országok bevé­tele és vásárlásai csökkennek. Ezt pedig már megérzi az euró­pai gazdaság is, mert nincs hova exportálni a termékeket. A kör itt bezárult, a dollár erősödése mindenkinek rossz, ezért állapodhattak meg a jegy­bankok, hogy Amerika lassítja a kamatemelés ütemét, Európa abbahagyja az euró gyengítését, es mas úton - a banki hitelezés ösztönzésével - próbálja támo­gatni a gazdasági növekedést, így talán a kínai jüannak sem kell tovább gyengülnie. Ha az el­mélet igaz, akkor a jegybankok - a 80-as évekhez hasonlósan - felismerték a problémát. A kérdés csak az, mi követ­kezik számunkra mindebből? - mondja Nagypál József. A legfon­tosabb tanulság: a világban még jó darabig nem lesz számotte­vő infláció, így tartósan alacso­nyak maradnak a kamatok, ami nekünk is lehetővé teszi, hogy huzamosabb ideig alacsony ka­matokkal számoljon mindenki, aki beruházásokat vagy akár la­kásépítést tervez. MW Az infláció még mindig a szegények adója MAGYARORSZÁG Két éve eltűnt az infláció, de ez csak a látszat. A szegények és az autó nélkül élők érdemi áremelkedést érez­nek, s ez így lesz a jövőben is. A KSH árindexe nem egységesen érinti a magasabb és az alacso­nyabb jövedelműeket. Mi több, az „átlagos fogyasztó” minden bizonnyal nem is létezik, hi­szen biztosan nincs olyan em­ber, aki annyit vásárolna min­den termékből és szolgáltatás­ból, mint ahogy azt a KSH fo­gyasztói kosara tartalmazza. A nyugdíjasok és a kisjövedel­műek minden bizonnyal azért nem érezték az árak minimális (0,1 százalék) csökkenését, mert sokkal kevesebb üzemanyagot vesznek. Az inflációt pedig több mint egy éve az olajárak össze­omlása húzza lefelé. Ha egy át­lagos fogyasztónak nincs autó­ja, akkor az 1 százalékos inflá­ciót érzékelhetett tavaly. „A dohányáruk jövedéki adó­jának emelése szintén jelen­tősebben érvényesült az ala­csony jövedelműeknél, tekint­ve, hogy a lakosság egészéhez viszonyítva magasabb a súlya a fogyasztásukban” - írta a hiva­tal. A KSH szerint ugyan a sze­gényeknek így is csak minimá­lis inflációt kellett elszenvedni­ük, de ha kissé más szerkezet­ben fogyasztottak, mint ahogy a hivatal gondolta, akkor má­ris nagyobb drágulással kellett szembenézniük. A legrosszab­bul azok a háztartások járhat­tak, ahol autó sincs, hiszen ők tavaly 1-1,2 százaléknál is ma­gasabb áremelkedési ütemet ér­tékelhettek. H.J. Mert ha fával fiit... Az infláció mindig is a szegé­nyek adója marad. Már a re­zsicsökkentésnek sem örül­hettek annyira a kevesebb pénzből élők. Egy éve, 2014- ben a több mint tíz százalé­kos rezsicsökkentés hatása is korlátozottabban hatott rá­juk. A KSH szerint abban az évben például csak az ala­csonyjövedelmű háztartások­nál emelkedtek a fogyasztói árak, mert leginkább ők fű­tik házaikat fával és szénnel, amelyeknek fogyasztói ára 2 százaléknál is nagyobb mér­tékben növekedett. Korózs Lajos: megalázó a nyugdíjemelés BUDAPEST Korózs Lajos, a nép­jóléti bizottság MSZP-s elnöke szerint a kormány „a minimum szintre szűkítette több mint 4 millió nyugdíjas életszínvona­lát; 900 ezren a létminimum alatt kényszerülnek élni”. Ők gyűlölik, hogy nekik 0,9 száza­lékos nyugdíjemelés jár, miköz­ben az „MNB-elnök ötmilliós fi­zetést kap, Andy Vájná adózatla­nul naponta milliókat keres”. A 0,9 százalékos emelés egy bal­eseti járadékosnak havi 200, az árvaellátás esetében 230, az öz­vegyi nyugdíjnál 617, a rokkant­járadék esetében 300, a házas­társi pótléknál 130 forint eme­lést jelent átlagban, ami meg­alázó - mondta Korózs. MW V

Next

/
Oldalképek
Tartalom