Tolnai Népújság, 2016. január (27. évfolyam, 1-25. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2016-01-03 / 1. szám
0 INTERJÚ 2016. JANUÁR 3., VASÁRNAP A zene, a közönség élteti, ma is imádja, ha tombol a közönség. Nem érzi, hogy öregszik, de azt sajnálja, hogy kevés a tehetséges fiatal. „AMÍG ZENELEK, ADDIG ELEK” Demjén Ferencnek lassan két évtizede, nagykoncertjén, az Arénában több ezer emberrel együtt ér véget az év. Azt mondja ünnepelni már inkább csendesen, meghitten szeret. Karácsonykor és szilveszterkor is otthon, családi körben tölti legszívesebben az idejét. Jövőre a kerek 70. születésnapját azért rendesen megün- nepli majd, de az fel sem merült, hogy elbúcsúzna a közönségtől, vagy visszavonulna. Fábos Erika .- A héten volt az év végi nagykoncertje az Arénában. Elégedett volt a bulival?- Csodálatos volt a hangulat, tele volt a nézőtér, a közönség elégedett volt, ez nekem boldogság.- December 30-án évek óta színpadon áll. Hogy megy utána a szilveszteri partizás?- Annyi biztos, hogy én kezdem legkorábban a szilveszteri partizást az országban. A koncert után kicsit maradni szoktunk a zenésztársakkal bulizni, szóval mire mások szilveszter napján felkelnek, mi már túl is vagyunk az ünneplésen. De a viccet félretéve, sehogy nem megy a partizás szilveszterkor. A 30-i koncert után rendszerint hajnalba kerülök ágyba, délután szoktam felkelni és olyankor nincs ilyesmihez hangulatom. Egy ekkora koncert után lehetetlen is lenne, sokat kivesz az emberből, igaz, amikor még jobban szerettem a nyüzsgést, akkor sem volt jellemző, igazán soha nem is voltam nagy partiarc.- Pedig azt gondolnám, hogy egy rockzenész szilveszterkor belecsap a lecsóba.- A távirányítóba csapok bele, évek óta tévét nézünk a feleségemmel szilveszterkor. Beszélgetünk közben, szépen békességben telik. Nekem az ünnep inkább bensőséges. Karácsonykor is igyekszem teljesen elszigetelődni. Éppen elég buli van év közben.- Átgondolja ilyenkor, milyen évet zár? Milyen volt 2015?- Minden év jó. Bejártuk az egész országot, a közönség velünk volt. Mi kellene több? Szerencsés életem van, azt csinálom, amit imádok és cserébe csak annyit várok, hogy szórakozzanak jól az emberek és ha tetszett, verjék ösz- sze a tenyerüket.- Az a legjobb az egészben?- Nekem legjobban ez kell. Eny- nyi idő után is teljesen a hatása alá kerülök. Aki azt mondja, hogy a pénzért csinálja, az elveszett. A pénzért csinálni valamit évtizedeken keresztül nem lehet. A sikerért lehet. Az Aréna koncertben is a legjobb az, amikor a sokadik ráadás után lejövünk a színpadról és még negyed óráig halljuk, hogy tombol a tömeg. Hogy ennyi embernek adtunk egy jó estét, egy élményt, ami egy darabig kitart.- Közel húsz éve, talán elsőként volt bátorsága bevállalni egy ekkora koncertet. Biztosak voltak abban, hogy tele lesz a sportcsarnok?- Nem voltunk semmiben sem biztosak, nem bíztunk semmiben, egyszerűen csak nem féltünk. Úgy gondoltuk, talán menni fog és bejött.- Kockáztatós fajta?- Nekem a talán mindig elég volt. Ha valami új dolgot szerettem volna kipróbálni, vagy valami régiből éppen elég volt és úgy éreztem, talán jó lesz, nem sokat variáltam, belevágtam. Mindig is szerettem új dolgokat, ismeretlen utakat keresni. Szerintem ez is hozzátartozik valahol a szakmánk lényegéhez, csak az elmúlt években annyira másként működik minden, hogy el is felejtettük.- Arra gondol, hogy másként lesz valakiből manapság ismert énekes, mint azokban az időkben, amikor az önök generációja kezdett?- Teljesen másként. Mi még elkezdtünk gyerekkorunkban zenét tanulni. Még hangszereink sem voltak, úgy fabrikáltunk magunknak, innen-onnan összeszedett dolgokból. Erősítőt például rádióból, mágnest meg a telefon- fülkékből szereztünk hozzá. Saját utunk volt, sok tapasztalással és mindig akartunk valamit adni magunkból, ami sajátos és új és eredeti. Manapság minden ugyanolyan műanyag. Benevez valaki egy tehetségkutatóba húszon- harminc évesen és két hónap alatt sztár lesz.- A tehetségkutatókkal van baja?- Ezzel az egésszel. A tehetségkutató pontos kifejezés, mert azt látom, hogy tényleg csak kutatják a tehetségekét, de nem találják. Közben viszont elhitetik emberekkel, hogy ezen a pályán van a helyük, teletömik a fejüket azzal, hogyha el tudnak énekelni egy külföldi számot, az elég ahhoz, hogy ez legyen az életük. Hát nem elég, abból csak az lesz, hogy azt hiszik, az kell, hogy folyton másoljanak valamit. A zsűri meg ott ül, bólogat és elégedett, mert sok pénzt fizetnek ezért a szerepért. Arról már nem is beszélve, milyen kevesen tanulnak és tudnak rendesen muzsikálni, miközben zenei karriert akarnak építeni, nem is csoda, hogy ma itt tartunk.- Ez árt a szakmának, így gondolja?- Úgy gondolom, hogy már olyan, hogy szakma, nem is létezik. Van a mi generációnkból még pár utolsó mohikán és vége. Ami most van, az valami egész más. Inkább mondanám ezt valamiféle üzleti vállalkozásnak, és ezekből a kereskedelmi tévék húzzák a legnagyobb hasznot. Amíg tudják pörgetik a felfedezett sztárjaikat, aztán amikor már nem megy, hozzák az új arcokat. Évtizede mennek ezek a műsorok és jó, ha négy-öt valamirevaló nevet lehet mondani.- Sokat éneklik ezekben a műsorokban az ön számait is. Nem örül ennek?- Ha az ember ír 4-500 számot, óhatatlan, hogy bele-bele botla- nak. Ritkán kérdeznek meg és rendszerint olyanok, akiknek még örülök is. Mondjuk sokan jobb, ha nem is kérdezik, mert csak azt tudnám mondani nekik, hogy mindenkinek jobb lenne, ha inkább lerajzolnák.- Olvastam, hogy a szülei is nagyon muzikális emberek voltak és az édesanyja szívesen lett volna énekesnő. Az ő álmukat váltotta valóra?- Nem, ők váltották az én és a három testvérem álmait valóra. Nagyon jó családom volt, nagyszerű emberek voltak a szüleim, mindent megtettek értünk. Igen nehezen éltünk, mert az apámat kicsinálták a munkahelyéről és mindenünket elvették az 50-es években, mégis hatalmas boldogság, amikor visszagondolok a gyerekkoromra, csodálatosnak látom azt a korszakát az életemnek. Az anyám valóban gyönyörűen énekelt, apám meg kórista volt, különleges hangszíne volt, elképesztő hangerővel, erős, érces hanggal, Névjegy DEMJÉN FERENC 1946. DECEMBER 21-ÉN született Diósgyőrben. NÉGY ÉVES KORÁBAN a család Budapestre költözött. I964-BEN indult zenei karrierje, amikor bátyjával, Demjén Istvánnal megalakították a Számum együttest. Azóta hét máezt tőle örököltem. De nem énekelni készültem, zongoraművész akartam lenni, csak nem volt hozzá elég jó a kezem, rövidek az uj- jaim. Azért kezdtem egy idő után gitározni, onnantól meg már nem is volt kérdés, semmi nem érdekelt csak ez. Ha apámon múlt volna, jobban örül, ha vegyészmérnök leszek, de ők mindig inkább azt nézték mi mit akarunk, nem ragaszkodtak ahhoz, amit ők akartak.- Mikor és miért döntött úgy, hogy a budapesti életét elcseréli egy vidéki életformára?- Mindig is erre vágytam és a feleségem is ezt az életet szereti, a természet nekem nagyon fontos. Klasszikus értelemben én soha nem voltam egy városi ficsúr. Dióspusztára nem olyan könnyű lejutni, csak az jön, aki tényleg ránk kíváncsi, szerencsére a barátok közül mindig odatalál valaki, de a történéseket, a híreket is szelektálja a távolság, csak az jut el hozzám, ami valóban lényeges. Boldogok vagyunk ott a kutyáimmal, a lovakkal, csacsikkal és a cicákkal.- Bezárkózik, elvonul, vagy élvezi, hogy egy kis közösség veszi körül?- Éppen azért mentem oda harminc évvel ezelőtt, mert személyesebb életre vágytam. Nagyon emberközpontú életet élünk, bárki jöhet, megtalál bennünket, jó szomszédaink vannak, nem remeteként élünk, hanem normálisan a kis falu részeként.- Kovács Ákossal jó barátok?- Nem ugyanaz a korosztály vagyunk, össze sem járunk, nincs ilyen kapcsolat közöttünk, a szaksik zenekarban játszott hosz- szabb ideig. 1989-BIN szólókarrierbe kezdett. 500 DALT ÍRT. több mint 30 saját lemeze jelent meg. Kossuth díjat kapott. ZENEKARAI: Számum, Dogs, Liversing, Meteor. Sakk-Matt, Tűzkerék, Bergendy, V'Moto-Rock mai munkásságát valamennyire ismerem, ha találkozunk, pár szót beszélünk, de ennél nem több.- Pedig rengeteget cikkeztek az elmúlt napokban arról, hogy megvédte őt a botrányt kavart interjú miatt, azt hittem azért, mert jóban vannak.- Ez nem Ákosnak szólt személy szerint, hanem a helyzetnek, ahogy a balhé sem Ákosról szólt. Nagyjából mindegy ki lett volna a helyében, ha van egy előadó, akit elő lehetett volna rángatni ebben a témában, hát még ha kormány- párti is az illető, előveszik. Szóval hagyjuk már, hogy mit magyarázunk bele abba, amit mondott. Nem volt sem kategorikus, sem pedig sértő, általában mondott valamit a női szerepről, amivel amúgy egyet is értek. Nem ismerek olyan nőt, aki ne vágyna a biztonságra és arra, hogy egyszer édesanya legyen. Ennek ellenére senki nem minősítette azt, aki mégsem erre vágyik, senki nem mondta, hogy ez lenne a kötelező választás. Ez egy vélemény volt, ami egy szép életfeladatról szólt, most tényleg ezen is vitatkozni lehet? A történet messze nem erről a komoly témáról szól, hanem valami egész másról és ez vele a bajom.- Mit gondol, miről szól?- A politikáról, csakis arról. Az el lenzék a szakadék szélén az utolsó indába is belekap és kapaszkodik, kapálózik, nehogy belecsúsz- szon. Erről a görcsös és elkeseredett kapaszkodásról szól ez a történet amire a média ellenzéki oldala a tenyerét dörzsölve telepedett rá, a bulvár meg azért, mert Ákos egy ismert arc. Konkrétan erről szól, általában meg arról, hogy totálisan átpolitizált az életünk.- Ehhez mit szól?- Rettenetesen unom és nem is tudom elképzelni, hogy akad olyan épeszű ember, akit ez nem fáraszt.- Attól nem tartott, hogy pont emiatt, ebből a megszólalásból csak újabb hullámok keletkeznek?- Eddig sem féltem semmi ilyesmitől, kezdjem el most? Az a kérdés, hogy félek-e elmondani a véleményemet? Nem félek, és attól sem félek, hogy a közönség hogyan viszonyul, mert ilyeneket is kérdeztek tőlem azóta. A közönség a zenénkért van velünk és nem tegnapelőtt óta, pontosan ismernek, tudják mi az, amit tőlünk kaphatnak, ahogy a meggyőződésemmel is tisztában vannak, mert nem titkolom, és nem váltogatom négyévenként. Sosem aggódtam emiatt, a magyar emberek sokkal bölcsebbek, mint sokan feltételezik.- Decemberben az ünnepeken kívül ott van a születésnapja is 21-én, most múlt 69. Foglalkoztatja az életkora?- Annyiban, hogy ilyenkor mindig rácsodálkozom, magam is alig hiszem, hogy 69 éves vagyok. Talán amiatt, mert nincs is időm, hogy a korommal foglalkozzak. Amíg tevékeny az ember, nem is számít. Ha valamiben akadályozna, biztos jobban törődnék vele.- Nem is érzi?- A színpadon soha és a hétköznapokban nem. Amikor koncertre megyünk és be kell ülni megint és megint a kocsiba, az újabban nem esik jól, nyűgös vagyok az utazástól, de ennyi. Sokat vagyok fiatalok között, mindig vannak céljaim, meg úgy gondolom, hogyha valakinek szép hosszú élete van, az is olyan rövid. Olyan gyorsan elrepül, észre sem veszi az ember.- Ha már a terveket említi. Idén egy kerek születésnapja következik, a 70. Készülnek erre valami emlékezetes meglepetéssel?- Az Aréna koncert biztosan különlegesebb lesz, kicsit életmű jellegű, sok vendéggel, de még csak nagyon hevenyészve beszéltünk róla. Az viszont biztos, hogy jön egy új lemez jövőre, amit különleges formában, bakeliten is szeretnénk kiadni.- Sokan panaszkodnak, megéri egyáltalán még lemezt kiadni?- Nem, az teljes ráfizetés. Mégis úgy gondolom, hogy megérdemli a közönség is, hogy megemlékezzünk valahogy erről az évfordulóról. Több mint ötven éve velünk vannak, ez azért csodálatos. Az, hogy pár ezer lemezt lehet csak eladni, mert másolják és lopkodják össze-vissza ingyen, az elkeserítő. Valahol persze megértem, hogy ingyen jobb, de azért egy lemez az egy hatalmas erőfeszítés. Rengeteg éjszaka, rengeteg munka, rengeteg gondolat és érzés van benne, amire elkészül. Egy lemez, az egy nagyon személyes üzenet. Ha ezt jobban átgondolnák, talán többre becsülnék, jobban tisztelnék annál ezt a teljesítményt, minthogy erkölcstelenül lemásolják. Annyi szerencse van az egészben, hogy az élő koncerteken bejön, ami a hordozókon elveszett, oda ma is szívesen jönnek az emberek.- Akkor búcsúkoncert, visszavonulás fel sem merül?- Erre születtem, nekem a zene az élet. El sem tudom képzelni, hogy otthon ülök, céltalanul. Engem a zene hív, a mai napig öröm tölt el, ha megfogom a mikrofont. Ezt nem lehet abbahagyni. Amíg élek, zenélek, de úgy is jó, hogy amíg zenélek, addig élek. « I <1
