Tolnai Népújság, 2013. november (24. évfolyam, 255-279. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2013-11-03 / 42. szám
8 INTERJÚ 2013. NOVEMBER 3., VASÁRNAP Miklósa erika A hét végén édesapja emlékére rajthoz áll a New York-i maratonon. A futásnak köszönheti, hogy megismerte a férjét. Igyekszik boldog lenni, és ez jobban megy neki, mint valaha. Tokió és Los Angeles után januárban végre Budapesten énekel. „HAZAJÖTTEM SZALONNÁT SÜTNI” Lakhelyén, Bakonykútiban a közösség életét szervezi és része a közösségnek. Az erejéből és a boldogságából ugyanis mindig jut másoknak is. Miklósa Erika azt mondja, ez segít számára a szédítő sikerei közepette is embernek maradni. Fábos Erika- Kérte, hogy beszélgessünk később, mert éppen a családi vacsora előkészítésében kellett a megbeszélt időben részt vennie. Mit bíztak magára?- Szalonnát sütöttünk ebben a ragyogó időben és pakoltam ezt-azt az udvaron. Szóval nem valami Michelin-csillagos vacsoráról volt szó, mégis hatalmas élmény, mert végre a családommal tölthettem az estét. Különben főzni is nagyon szeretek és szoktam is elég sokat: tésztában, salátában és halakban, azt mondják, elég jó vagyok. Nagyon szeretek enni, főleg társaságban, és közben jókat nevetni és beszélgetni.- Most egy hosszú japán turnéról érkezett, de a hét végén már a New York-i maratonon indul. Mennyi ideje van itthon?- Három teljes nap, tulajdonképpen csak hazajöttem szalonnát sütni, amiért másfél napot utaztam. Mégis sokkal jobb így a lelkemnek, hogy láthatom a szeretteimet két feladat között. A maraton után ugyanis Los Angelesbe utazom a következő munkám miatt. Kevés a szabad időm, annyi a szerencse, hogy tervezni viszont hónapokra előre is tudok.- Olyan nincs is, hogy hónapokig nem énekel?- Az elmúlt hat évben nem volt. Rengeteget dolgoztam. Idén viszont szabad volt a nyár. Egy hónapig csak kirándultunk a férjemmel és egy hangot sem énekeltem. Any- nyira jólesett. Aggódtam, hogy mi lesz, ha kezdődik a szezon, de felesleges volt, mert nagyon szép, kipihent volt a hangom. Sportolni ugyanis pihenés közben is tudtam, sokat futottam, ami remekül karbantartotta az énekléshez szükséges izmaimat, miközben a hangszálaim regenerálódhattak.- Los Angelesben mit fog csinálni?-Jaj, az egy nagyon izgalmas munka lesz, még akkor is, ha finoman szólva sem lesz számomra újdonság a szerep, hiszen megint Éj királynőjét fogok énekelni.- Hányadszor?- Közel az ötszázhoz, pont emiatt csak azért vállaltam el, mert a világ egyik legjobb karmestere hívott és mert egy igen izgalmas feldolgozásban kerül színpadra. A díszlet és a színpadi látvány animáció lesz. Belőlem például csak a fejem fog látszani és egy pók képében jelenek meg.- Ezek szerint nem sértőd ős?- Azt hiszem, ezen a pályán a túlélés egyik záloga, hogy nem vagyok sértődős. Nagy szerencsém, hogy mindenből tudok valamit kovácsolni. A kritikákat és a nehéz helyzeteket is erre használom az életemben. Sőt, nekem a rosszabb helyzetekből ez mindig könnyebben ment, mint amikor a sikerből kellett még egyet előrébb lépni.- Akkor tavaly nehéz dolga lehetett: nemzetközi fair play díjat, Kossuth-díjat kapott és Prima Primissima díjas is lett.- Hát, nevessen ki, de meg is viselt. Hatalmas tehernek éreztem és szabályosan belemenekültem a munkába. Egyrészt az a tudat, hogy rólam azt gondolták, hogy Kossuth-díja- sok közé kerülhetek, már önmagában megijesztett. Aztán ennek kapcsán a felém áradó szeretet az utcán és mindenhol lépjek. Az elmúlt években több csalódás és veszteség ért és minden, amit megéltem, segített, hogy letisztuljanak és a helyére kerüljenek bennem a dolgok. Az is kristálytiszta lett, ki vagyok és mit várok az életemtől. Nem a szakmai életemtől, azt mindig tudtam és alakult is gyönyörűen, hanem mint ember.- Hogyan ismerkedtek meg?- Egy fagykamrában. Úgy el voltam maszkírozva, hogy majd leesett az álla, amikor két óra beszélgetés után bemutatkoztam. Mindketten egy sportsérülésünket gyógyítottuk ott. Zsolt is sportoló volt. Milyen a sors! Gyerekkorunkban biztosan rengeteget találkoztunk is anélkül, hogy tudtunk volna róla, hiszen egy korosztály vagyunk és mindketten versenyszerűen atletizáltunk. Másban is nagyon hasonlítunk egymásra, de abban a kevésben is tökéletesen erősítjük egymást, amiben különbözünk.- A telhetetlenségen kívül, mit gondol, mi kellett még a sikerhez, ahhoz, hogy a csúcsra jutott?- Szorgalom, kitartás és rengeteg munka. Másrészt persze éppen az a tudat, hogy az ember tisztában legyen vele, hogy a saját csúcsát kell elérnie.- A bajok pont akkor szoktak következni, amikor valaki ezt eléri.- Valóban. Nagyon nehéz elviselni és jól viselni a sikert: látjuk, mennyien tönkre mennek benne. Ha vannak igaz barátok, úgy azért könnyebb, mert nagyobb esély van embernek maradni. A csúcson - látom - sokan szállnak el és képzelik magukat mindennél és mindenkinél különbnek. Jó, ha az ember életében van egy-két ember, aki ha kell, megmondja a frankót. Nekem, hál istennek, vannak ilyen barátaim. Névjegy 1970. június 9-én, Kiskunhalason született. 1990-BEN végzett a szegedi Liszt Ferenc Konzervatóriumban, majd még ebben az évben Magyar Állami Operaház történetének legfiatalabb magánénekese lett. 1996-tól előbb Philadelphiában, majd Milánóban képezte magát. A világ minden jelentős operaszínpadán fellépett már. 2004-ben a New York-i Metropolitan operaház három évre szerződtette. díjai közül néhány: Pro Nemzetközi Mozart Énekverseny: első helyezett (1993), Európai Kultúra-díj a külföldi Éj királynőiért, Zürich (1991), Liszt Fe- renc-díj (2006), jairplay díj, Kossuth-díj, Príma Primissima díj (mind 2012). BAKONYKÚTIBAN ÉL, ahol aktív tagja a helyi közösségnek. férje Csiszár Zsolt, gépész- mérnök.- Ezek szerint az operát is ei kell tudni adni.- Persze. Fontos, hogy hol, milyen kiállításban, kikkel kerül a közönség elé egy opera. Kinyílt a világ, s ezzel a változással haladni kell. Ezt érezték és értették meg a New York-i Metropolitanben is, amikor élő közvetítéseket szerveztek az előadásaikra, mozikban. Oda be lehet csábítani a fiatalokat is, s azokat is, akiket feszélyezne az operák arisztokratikusnak vélt légköre. Kiderült, hogy pattogatott kukoricát rágva, laza öltözékben is lehet komolyzenét hallgatni. A dolog működik, s ma már nem az életben maradásáért küzd az opera, sokat fiatalodott a közönség.- Amikor egy hosszabb turnéra elutazik, egyedül megy, vagy van valaki, aki ott van és segít szervezni az életét?- Az a nagy szerencse ért, hogy két éve megtaláltam azt az embert, akivel le akarom élni az életemet. így hosszabb utat már csak úgy vállalok, ha a férjem, Zsolt is jöhet velem. A munkája nem köti helyhez, hiszen szabadúszó átfogalmazódott bennem, mióta Zsoltit ismerem, csodálattal tölt el, hogy így is, ennyire boldogan is lehet élni.- Azért a szerencsén kívül biztosan bátorság is kellett ehhez a szerelemhez.- Igen, voltam elég bátor ahhoz, hogy mérnök, így neki sem kell lemondani semmiről, mégsem kell távol lennünk hetekig egymástól. Negyvenéves korára eljut odáig egy nő, hogy képes visszanézni az életére és reálisan meg tudja ítélni, hogy mi az, amiben már nem akar kompromisszumot kötni. Nekem a család a legfontosabb.- Olvastam, hogy úgy érzi, mintha most ment volna először férjhez.- Igen, mindenkinek azt mondom, hogy első házasok vagyunk. Rengeteg minden az emberektől. Volt olyan, hogy szabályosan sírógörcsöt kaptam a meghatódottságtól, mert olyan kedvesek voltak és gyönyörűeket mondtak nekem. Aztán egyszer csak vettem egy nagy levegőt, és azt mondtam: nagyon jó volt átélni ezt a felkavaró, csodálatos élményt, de az élet ezután is ugyanúgy megy tovább.- Azt mondta, szorgalom, kitartás és sok munka kell a sikerhez. Pont, mint a maratonhoz. Holnap rajthoz áll New Yorkban. Hányadik maraton lesz ez az életében?- Az első és a legfontosabb maratonom lesz. Édesapám emlékére fogom teljesíteni. Több mint két éve, amikor elveszítettük, úgy éreztem, könnyebb úgy kibírni azt az őrületes fájdalmat, amit a halála jelentett, ha teszek valamit. Ő nagyon szerette a hosszútávfutást, én pedig a tiszteletére valami embert próbáló célt akartam kitűzni magam elé. Miközben készültem, arra is rájöttem, hogy mennyire igaza volt, a hosszútávfutásban megtaláltam azt, amit a sportban legjobban szeretek: egyedül, saját magammal megküzdve, teljesítményt elérni.- Januárban a Don Pasquale-ban énekel Norinát az Operaházban. Szeret itthon dolgozni?- Nagyon. Az Operaházat is szeretem és több fiatal énekest is mentorálok, tehát szerencsére nem csupán akkor fordulok meg ott, amikor fellépek, bármikor jó érzéssel megyek hozzájuk.- Vidéken is énekelni fog.- Igen, fontosnak tartom, hogy ne csak azokkal találkozhassak, akik képesek fővárosi koncerttermekbe, vagy az Operaházba eljutni. Nekem nem szempont, hogy mekkora világsztárként tartanak számon, inkább mindenki Erikája szeretnék lenni.- A naptára hogy áll, tudja már, hogy egy év múlva ilyenkor mit fog csinálni?- Ajaj, azt is, hogy 2017-ig van tele a naptáram gyönyörű feladatokkal. Persze, mindnek már nem szeretnék megfelelni. A számomra legkedvesebbeket és legfontosabbakat fogom kiválasztani közülük.- És ha azt kérdezem, mit csinál tíz év múlva, ennyire is tervez előre?- Tíz év múlva, remélem, reggelente iskolába viszem a gyerekünket. Ez a legfontosabb tervem, anya szeretnék lenni és énekelni is fogok. 19 évesen még úgy gondoltam, negyvenévesen már kiöregszem és addig mindent meg kell csinálnom, amit csak lehet. Ma már tudom, hogy nem így van, hanem úgy, hogy szépen és alázattal kell gazdálkodni azzal a tehetséggel, amivel megáldott az Úristen. Egészen biztosan 10 vagy 20 év múlva is fogok még énekelni és fontos civil és társadalmi ügyek érdekében is ugyanúgy ki szeretnék állni, mint ahogy ma is teszem.
