Tolnai Népújság, 2013. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2013-05-05 / 17. szám

2013. MÁJUS 5., VASÁRNAP I SZTORI 5 Fogynak a lyukak a nadrágszíjon spórolás A többség létfenntartásra költ, áramra, a gázra és ruhára kevesebbet fizet A lakosság pénzhez való viszonya jelentősen változott, egyre fontosabbnak érezzük a megtakarításokat és elutasítóbbak vagyunk a hitelfelvételekkel A kutatások szerint Európa- szerte egyre erősebben húzzuk a nadrágszíjat: elő­ször csak kevesebbet vásá­roltunk, aztán mindenből olcsóbbat kerestünk, mos­tanában pedig az olcsóbból is kevesebbet veszünk. így is Magyarországon tudják a legkevesebbet félretenni az emberek, de azt sem szóra­kozásra, hanem hiteltörlesz­tésre költik. Fábos Erika A kontinens-szerte bevezetett megszorítások nyomot hagytak az európaiak életvitelén. Mivel kevesebb pénz marad a zse­bükben, valamiből le kell csip­penteni, s a felmérés szerint 53 százalékuk - ésszerűen - a szórakozásra fordított összeg­ből faragott, vagyis kevesebbet jár moziba, étterembe, illetve sporteseményekre. Valamivel kisebb, 46 százalék azok ará­nya, akik a korábbinál keveseb­bet áldoznak ruházkodásra, 23 százalékuk a mobilózást és in­ternetezést fogta inkább vissza. Az utazási költségeket a válasz­adók közel ötödé, a közüzemi számlák összegét 16 százalé­kuk csökkentette. A Nielsen piackutató vizs­gálata szerint a magyarok az áramon, a gázon és ruhán ta­karítanak meg a legtöbbet. A szórakozásból és szabadidős tevékenységből már korábban visszavettek, ezen a téren ná­lunk 2010 volt a fordulópont. Tornyi Csaba 2008-ban még három cipőboltot üzemeltetett és öt alkalmazottja volt. Ma egy üzlete van és ő árul benne, igaz nem sokáig, úgy tervezi ez lesz az utolsó éve. „2010-ben lett világos, kép­telenség fenntartani tovább a boltokat, abban az évben zár­tam be a két kisebbet - mond­ta Tornyi Csaba. - Az olcsó kí­nai áruval nem lehet felvenni a versenyt, márpedig a vevők nyolcvan százalékát csak az ár érdekli. Próbáltuk gyógycipők- kel, minőségi gyerek lábbelik­kel pótolni a kiesést, hiába.” „Éppen a napokban szá­moltuk össze, hogy a város­ban működő körülbelül ötven ruházati üzletből vagy húsz bezárt az elmúlt két évben - mondta Müller Edina, kis­kereskedő. - Még kínai boltok is és legfeljebb turkálók nyitot­tak helyettük. Az élelmiszeren és a kötelező kiadásokon kívül alig költenek az emberek.” A lakosság pénzhez való hozzáállása az elmúlt években, jelentősen változott. Egyre fon­tosabbnak érzik a megtakarí­tásokat és elutasítóbbak a hi­telfelvétellel kapcsolatban. Ezt támasztja alá az egyik pénzin­tézet által végzett felmérés is. 12 országban térképezték fel, hogyan áll a felnőtt lakosság a pénzügyi tudatossággal. A fel­mérés szerint a magyarok 56 százaléka vallja azt, hogy na­gyon fontos a megtakarítás. Ez a környező országokhoz képest jó arány, de félretenni nincs miből. Amíg egy átlag szlovák 83 eurót, egy cseh 78 eurót, ad­dig egy magyar csak 38 eurót tud eltenni havonta. Európában, huszonegy or­szág átlagában, a létfenntartás költségei után maradó pénz el­költésére vonatkozó kérdésre legtöbben - a megkérdezettek 36 százaléka - azt válaszolta, hogy félreteszi. Nyaralásra az európaiak 33 százaléka költi megmaradt pénzét, új ruhára és az otthonon kívüli szórako­zásra 29-29 százaléka, kölcsö­nök törlesztése pedig 26 száza­léka. Magyarországon 41 százalé­kuk hiteleik, kölcsöneik vissza­fizetésére fordítják a felesleget, ez Európában a legnagyobb arány, ahogy a hitelek elutasí­tottsága is nálunk a legmaga­sabb. A megkérdezetteknek csak 24 százalék akar félre­tenni, de ennyien sem tudnak. Magyarországon a lakosság 44 A háztartások személyes ki­adásaik 59,9 százalékát lakás- fenntartásra és háztartási ener­giára, élelmiszerre és közleke­désre költik. Ezen belül évek óta legnagyobb súllyal a lakásfenn­tartás és a háztartásienergia-ki- adás szerepel, ami az összki­adás 27 százalékát tette ki 2012- ben. Változatlanul második he­lyen szerepelt az élelmiszer-ki­adás, aránya az összkiadásban nem változott, és 23 százalékot képviselt. Kismértékben nőtt a közlekedési kiadások súlya az összes kiadáson belül, 12 száza­százalékának nincs nagyobb mértékű megtakarítása. A ma­gyar lista utolsó helyén kullog az otthonon kívüli szórakozás, a ruhavásárlás, a legvégén pe­dig a nyugdíjpénztárba való be­fizetés áll. Nagyobb vásárlásokat a ma­gyaroknak 38 százaléka csak előzetes megtakarítással, vagy kölcsönből tud finanszírozni. Mintegy fele a válaszadóknak már nem is tud nagyobb vá­sárlást nyélbe ütni. Evek óta a háztartási kiadásokra és ab­lékot képviselt. Az alapvető szük­ségletek, vagyis a lakhatás, az étkezés és az iskolába, munkába járás kifizetését követően a ház­tartásoknál átlagosan 36 száza­lék maradt egyéb kiadásokra, ez az arány 2007 óta romlik, vagy stagnál. A háztartások egyéb fo­gyasztásáról elmondható, hogy 6,5 százalékot költöttek kultúrá­ra és szórakozásra, 3,7 százalé­kot egészségügyre, 4 százalékot ruházkodásra, 3,8 százalékot lakberendezésre, 3,4 százalékot vendéglátásra és szállás­hely-szolgáltatásra. ból is a rezsire és élelmiszerre költünk a legtöbbet. A Nielsen adataiból az látszik, hogy bár értékben többet vásároltunk az olcsóbb saját márkás termékből tavaly, mint egy éve, de a vásá­rolt mennyiség csökkent. Ma minden negyedik forintunkat költjük élelmiszervásárláskor az olcsóbb, saját márkás termé­kekre. Ez, tavaly 345 milliárd forint volt. Tíz magyar fogyasz­tóból nyolcán így változtattak költési szokásaikon. Értékben mérve leginkább az állateledel (az összes állateledel-vásárlás 51 százaléka) és a mélyhűtött termékek (45 százalék) a legin­kább keresettet, legkevésbé az alkoholos italok (15 százalék) és az édességek (19 százalék) nép­szerűek a saját márkás körből. A GfK legutóbbi kutatása sze­rint is egyre jobban húzzuk a nadrágszíjat: először csak keve­sebbet vásároltunk, aztán min­denből olcsóbbat kerestünk, mostanában pedig az olcsóbból is kevesebbet vettünk. Vámos György, Országos Ke­reskedelmi Szövetség főtitkára azt mondta: a kereskedelmi fogyasztás Magyarországon 2007-2012 között folyamato­san csökkent, 2006 óta tízezer A jövedelem 60 százaléka kötelező kiadásokra megy Háztartások fogyasztási kiadásai Év, millió Ft 1995 3292181 1996 4030461 1997 4 889221 1998 5 753111 1999 6 632760 2000 7 634263 2001 8737335 2002 9635219 2003 10 713492 2004 11426818 2005 12 154974 2006 12 932723 2007 13 830161 2008 14 552095 2009 14229872 2010 14360254 2011 15 074765 2012 15 176654 FORRÁS: KSH A háztartásban fogyasztott élelmiszerek mennyisége (Mennyiség/fő/év) Megnevezés 2010 2012 Gabonaneműek, kg 83,3 81,3 ebből: kenyér, kg 43,3 41,4 Húsfélék, kg 53,7 51,2 Toiás', db 148 141 Tej, 1 52,9 50,4 Ólai és zsiradék, kg 16,9 16,3 Gyümölcs, kg 37,1 38,9 ebből: alma, kg 11,3 9,6 Burgonya, kg 29,1 27,6 Zöldség, kg 47,8 50,2 Cukor, kg 14,5 12,4 FORRÁS: KSH kereskedelmi értékesítőhely szűnt meg, így most 154 ezer van belőlük. A folyamat leg­nagyobb vesztesei a kisboltok voltak. „Igaz, az elmúlt évtizedben a folyó áron számított bevétel nőtt, de az eladott árumennyi­séget vizsgálva 2007-től komo­lyan visszaesett a kereskedelmi árufogyasztás - mondta Vámos György. - 2007 és 2012 között mintegy 10 százalékos volt a zuhanás. Ennek több oka is van, az egyik az infláció, a másik az árdrágulás. Csak az élelmiszer­nél évente 100-150 milliárd fo­rintot vesz ki a háztartások zse­béből a drágulás. Nem csoda, ha a vásárlási szokások ehhez iga­zodnak és az olcsóbb üzleteket, piacokat és ott is az olcsóbb ter­mékeket keresik az emberek. Jó hír ugyanakkor, hogy az előre­jelzések szerint a kereskedelmi fogyasztás az idén már szinten maradhat, jövőre pedig növeke­dés is jöhet.” Két könyv találkozásának különös története TABUDONTOGE­tő regényeket írok. A vissza- rados virág jelzésekből gyakran ta­pasztalom: míg egyeseket a szókimondás vonz, másokat taszít. Vonzza azokat, akik nem félnek szembenézni az olykor fájó valósággal, és tet­szik nekik, hogy a könyvből, mint valami tükör által, az író élményein keresztül önmagu­kat is jobban megismerhetik. Mindez riasztó azoknak, akik szívesebben söprik a bajokat a szőnyeg alá. Vagy egyszerűen lehet, sokan, ha könyvet vesz­nek a kezükbe, felhőtlenül akarnak szórakozni. Ennek is van létjogosultsága. de mire akarok kilyukadni? Történt, hogy 2011-ben meg­jelent az első regényem. Sa- játélményű próza, tehát az én mentális betegségemről, a vele való (szerencsére si­keres) küzdelmemről szól. Jó érzés, hogy a könyv máig sokakat érdekel, érintetteket és kíváncsiakat egyaránt. Per­sze, szenzációszámba megy, ha valaki kiáll a placcra, és elkiáltja magát: hékáim, én bizony elmebeteg vagyok! Mert a bipoláris zavar, bár az értelmi képességekre nincs hatással, hangulati betegség lévén azért mégiscsak az elme betegsége. a lényeg azonban most követ­kezik. Úgy két hete újságíró kollégám érdeklődött, mi a véleményem egy új könyvről, amely mostanában látott nap­világot. Egy trauma és egy terápia története. Kollégám elmondta, biztos forrásból tud­ja, a szerző, aki szintén a saját történetét írta meg, az én regé­nyemet olvasva merített ehhez bátorságot. Szembesült azzal, nem dől össze a világ, ha az ember ilyen formában mások elé tárja búját-baját. Naná, hogy kíváncsi lettem, rögtön be is szereztem egy példányt. LETEHETETLEfy. EGYRÉSZT nekem tetszik, ha valaki tabutémáról mer beszélni, rá­adásul a saját élete a tét, vele történt ugyanis a bántalmazás - megrázó módon az egyik legsúlyosabb: kora gyermek­kori és szexuális természetű. Másrészt csodálatosan írta meg a könyvet. Szépen és egyszerűen - hogy a József At- tila-i stíluseszményt idézzem: „kecsesen okos csevegésként”. Sodró lendülettel, önmagával szemben abszolút őszinteség­gel, ami lenyűgözi az olvasót. ENGEM LEGALÁBBIS teljesen a hatalmába kerített. Az iro- dalmilag hibátlan mondatok olyan igazságokat fogalmaz­nak meg, amelyek megérintik a szívet, mert mélyen elgon­dolkodtatnak a kapcsolatok­ról, a családról, a szerelemről, az önmagunkról alkotott képről, és általában az embe­ri létről, annak értelméről. Egy kis füzetbe össze fogom gyűjteni a szövegből azokat a részleteket, amelyeket, komo­lyan mondom, legszívesebben felhímeznék a falvédőre. Nem akarom őket elfelejteni. az már csak hab a tortán, hogy a szerző a magyar iro­dalomban korábban virágzó műfajt újít meg: a vallomás­prózáét. Egyes szám első sze­mély, semmi fikciószerűség, semmi regényírós sztorizás vagy párbeszédezés. Pusztán az „én” van és az „én” bánata, vívódásai, harca, majd a győ­zelem, amit saját erejéből arat régi önmaga felett. Az igazi diadal, a legtöbb, amit ember elérhet. A főhős túllép a bűnös és a bűnhődő szerepén (amire pedig szörnyű múltja kárhoz­tatná), letépi a két egyaránt igaztalan, mérgező álarcot, és megtalálja saját érett, fejlődni képes személyiségét. rengeteget adott nekem ez a könyv. Én is sok mindenre rádöbbentem belőle, olyan dol­gokra, amik korábban eszem­be sem jutottak. Köszönöm, Mara. Most duplán örülök, hogy megírtam azt a regényt, mert így te is megírtad a tör­ténetedet. Persze tudom, nem Marának hívnak - az Ano- ni Mara a névtelen szerző, Anonymus nőiesített változa­ta. Remélem, egy nap előlépsz az ismeretlenségből, és akkor nemcsak képzeletben ölelhet­lek meg. * \ i I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom