Tolnai Népújság, 2012. augusztus (23. évfolyam, 179.-204. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2012-08-12 / 30. szám
2012. AUGUSZTUS 12., VASÁRNAP SZTORI 5 „Játszani is engedd szép, komoly fiadat!” különórák Minden programnak igazodnia kellene a gyerekek teherbírásához és kedvéhez Különórák költségei Az óvoda nem versenyistálló! Hiába mondják a neves pszichológusok, hogy ebben az életkorban a szabad játék a legfontosabb a gyereknek, és akit hagyunk játszani, annak sokkal kevesebb tanulási (és egyéb) problémája lehet a későbbiekben, a szülők nagy része mégis vállalja a különórákkal járó anyagi és logisztikai terhelést. VR-összeállítás Talán túlzásba is esnek: egy alsós tanárnő szerint a 27 fős harmadikos osztályában már összesen több mint 120 féle különórára járnak a gyerekek. Szívesebben és jobban tanulnak, nagyobb az önbizalmuk, kevesebb a depressziós, a magatartásproblémás és a drogvagy alkoholfogyasztó a különórákra járó gyerekek között - olvashatjuk mégis az amerikai Nellie Mae oktatási alapítvány kutatásában. Azt azért hozzáfűzték, az optimális eredmény érdekében minden programnak igazodnia kell a gyerekek teherbírásához és kedvéhez. Hiszen nem mindenki érzi jól magát az origamiszakkörön, ahogy a hokiedzésen vagy a hárfaórán sem. Ranschburg tanár úr szerint a gyerekek életében a legfontosabb a zene, a mozgás és a rajz - mondja egy pesti anyuka. - Én is így gondolom, ezért a másodikos fiam heti kétszer jár szolfézsra és furulyára. A sport is kell, hiszen mi a férjemmel nem vagyunk túl sportosak, nem tudunk jó példát mutatni. Tavaly focizott, de nem volt sikerélménye, ezért azt abbahagyta. Most heti kétszer úszásra jár, sakkszakkörre heti egyszer, és múzeumszakkörre havonta. Ennyi teher anyagilag sem vágja földhöz a családot, míg ha dzsúdózni járna, csak az havi hatezer lenne... Ha lenne még kézművesszakkör, arra is járatnám, mert én nem tudom megtanítani ilyesmire. Azonban részünkről semmi kényszer nincs, a gyerek magának választja az elfoglaltságot. Tavaly nem volt eléggé leterhelve, unatkozott. Nincs rosszabb, mint egy csellengő gyerek, aki a nyakában a lakáskulccsal lézeng az utcán - ért egyet Edit, aki egyedül nevel egy 12 éves ikerpárt. - Háromévesek voltak, amikor mi már minden kiállítást megnéztünk a városban. Nem szeretem a haszontalanul telő időt, nálam sincs üresjárat. Óvodáskorukban golfozni vittem őket, mert bevették őket egy bérlet áráért. Mindenfélét kipróbáltunk az iskolakezdés óta, a rajzot, a zenét is. Végül maradt a hittan, a cserkészet, óvodások: az ovin kívüli életük legyen egyszerű, kötetlen, heti 1-2 különóra bőven elég. Válasszunk számukra kreativitást és/vagy mozgást fejlesztő elfoglaltságot, táncot, zeneovit, mondókázót, kézműveskedést. elsősök: az iskolai beilleszkedést ki lehet egyensúlyozni sok szabad játékkal, heti legfeljebb 1-2 különórával. Ne válasz- szunk még nekik versenyspora sakk, valamint a karate, illetve a Krav-Maga (szintén küzdősport). Az elme sportja mellé kell a mozgás, hogy levezesse a feszültséget. Emellett önfegyelmet, önvédelmet is tanulnak, és mivel az édesapjukkal nincs kapcsolatunk, számomra az is fontos, hogy pozitív férfipélda is van előttük a mester személyében. A szombat a szabadnapunk, de ők is szólnak, ha elfáradnak, és akkor játszunk, vagy együtt filmet nézünk otthon. Mindkét család példájából kitol, inkább laza, kevés szabályt tartalmazó testmozgást. El lehet kezdeni a nyelvtanulást is, játékos módon. másodikosok: őket már be kell vonni a különórák kiválasztásába, de próbáljuk őket olyan elfoglaltságra ösztönözni, amilyenben az iskolában nincs részük. Sportból az úszás, foci, korcsolyázás, művészeti tevékenységekből a rajz vagy a zederül, hogy a különóra szerencsére nem csak pénz kérdése, bár nyilván nem minden szülő tudja megfizetni a drágább magántanárokat vagy sportokat. A hatályos óvodai alapprogram szerint (már 18 éve) tilos lenne fizetős foglalkozásokat tartani az óvodákban, ám ezt az óvodavezetők jó része - részben a szülői nyomásnak engedve - nem tartja be, vagy megkerüli a szabályozást. Például azzal, hogy nem „nevelési időben”, hanem „nyitvatartási időben” tartják a különféle foglalkozáneóra (még hangszertanulás nélkül) javasolt. harmadikosok: nekik az egész napos iskolában ülés után már nagy szükségük van a testmozgásra. Keressünk csapatsportot számukra vagy a kézügyességet fejlesztő fog: lalkozást, kézimunkát, agyagozást. Ekkor érdemes hangszert is választani. negyedikesek: ebben a korsókat. És ez esetben már nincs szükség arra sem, hogy a foglalkozást vezető az előírt pedagógiai végzettséggel is rendelkezzen. Nem lennének úszóink, sem tornászaink, ha a gyerekek nem kezdenék el a sportot akár már óvodáskorban - mondják a szakemberek. A sportban csapatszellemet, kitartást, önfegyelmet is tanulnak a gyerekek. A zenetanulásban viszont már sok a kudarclehetőség, ha valakinek nincs jó ritmusérzéke vagy jó hallása, esetleg ban a különórák már sokat segítenek abban is, hogy az iskolai stresszt levezessék. De ez ne menjen a tanulás vagy ü házi feladat rovására, és amint fáradtságra panaszkodik, beteges vagy kedvetlen a gyermek, váltsunk kötetlen családi programokra és szabad játékra. FORRÁS: Scholastic amerikai pedagógiai szaklap. úszás: 10000forint/hó vagy 1000forint/óra torna: 3000forint/hó karate, dzsúdó: 5-10000forint/hó, ruha és védőfelszerelés kb. 10 ezer forint TENISZ: 1000forint/óra sakk: 5-700forint/óra angol: 5-800forint/óra, könyvek, munkafüzetek: körülbelül 5 ezer forint zeneóra: 2500forint/hó, zeneiskolában 6000forint/félév, a hangszerbérlés egyes zeneiskolák hallgatói számára ingyenes rajz: 2000forint/hó, rajzeszközök: körülbelül 5000forint néptánc: 3000 forint/hó KERÁMIÁZÁS: 5000forint/hó társastánctanfolyam (már óvodásoknak is): 3600forint/ hó versenytánc: 5400forint/hó balett: 1000forint/óra, balettruha: 4000forint rosszul választanak neki hangszert. Márpedig nagyon fontos a sikerélmény, nem előnyös, amikor a különóra már stresz- szel jár, mert például fellépésekre kell menni. Közkeletű vélekedés, hogy a nyelvtanulást nem lehet elég korán kezdeni. Ám már a nyelvszakos egyetemisták is tudják, iskoláskor előtt nincs sok értelme belevágni, hacsak nem idegen anyanyelvű szülők vannak a családban. Ugyanúgy fogja fújni az „ein, zwei, drei”-t az is, aki óvodásként németül mon- dókázik, mint az, aki elsőben kezdi. Ráadásul ez az időszak saját anyanyelvűnk elsajátításának ideje, kár ezt megzavarni. A pszichopedagógus szerint viszont az ovisangol már nem ugyanaz, mint a bébiangol, ide nyugodtan lehet vinni a gyerekeket, bár nyelvvizsgát ettől még ne várjunk. Komolyan rajzolni is csak általános iskolában érdemes elkezdeni, de a kézművesjátékok örömét már a kisóvodások is értékelik. Más a helyzet azokkal a gyerekekkel, akiknek szükségük van valamely részképességük fejlesztésére, nekik egy-egy különóra a logopédussal vagy a gyógypedagógussal mindennél fontosabb, és többet ad bármely sportnál vagy szakkörnél. Különórából mikor, mennyit? A parasztasszony és a tehene * w kísértet járja áHV beaFaceboorados virág kot, a giccses képek kísérteié. A héten az egyiknél nem bírtam megálljt parancsolni magamnak. S. posztján egy fejkendős, öreg parasztasz- szony lehunyt szemmel, áhítattal simítja oda ráncos arcát a tehene fejéhez. A fotós biztosan megkérte a nénit, pózoljon neki - írtam alá balgán. hogy én mit kaptam! Először azt: nyilván sosem jártam falun, és fogalmam sincs róla, mi az állatszeretet. Közöltem, a fél gyerekkoromat ott töltöttem, anyám falusi lány volt, nagybátyám pedig falusi pap. A parasztok kinevettek minket, városi lányokat, amiért tutujgatjuk a naposcsibét, agyonsimogatjuk a kisborjút, vagy a pár hetes macskát abajgatjuk. Mert a paraszti életformában az embernek nincs olyasfajta viszonya a jószágához, mint nekünk itt, az aszfaltrengetegben. Megbecsüli az állatot, az igaz, még jobban is, mint mi, akik csak megesszük. Hizlalja a disznót, a tehénnek segít elléskor, megvakargatja a házőrző kutya füle tövét. De hogy babusgassa őket? A gazda nem ápolhat a marháival olyasféle érzelmi kapcsolatot, ami az ominózus fotón látható. Mert ha előbb-utóbb le kell vágnia őket, akkor azt hogy tenné meg? Az elsődleges szempont az állat haszna, ezért is nevezik haszonállatnak, és nem a plüssmackót látják benne. s. felháborodva közölte, hogy ő vidéken él, tehát falusi (Budapestről költözött ki évekkel ezelőtt). Tart állatokat, mindegyiknek adott még nevet is, a szomszédasszony ölében pedig ott dorombol a cirmos cica. Mondom, oké, nekem nem kell hinnie, de kukkantson bele Móriczba, Mikszáthba, náluk is van nevük az állatoknak. Bodri, Bimbó és hasonlók. Tehát nem arról van szó, hogy a parasztember nem szereti az állatait, hanem arról, hogy nem úgy, ahogy a néni a fotón. A kép ezért hazug, giccses, negédes. A városi embernek lett kitalálva. a kommentelők közben egyre szaporodtak. Volt, aki sajnálkozott, milyen sötét az én lelkem, hogy egy ilyen csodálatos képről ilyesmiket gondolok. S. azon mérgelődött, mit osztom én itt az észt, van abból neki éppen elegendő. Még azt a kérdést is odabiggyesztette valaki, hogy kerülök én közéjük a renitens politikáig) nézeteimmel. Végül S. ítéletet hozott: kilépett a szerzői oldalamon összegyűlt csoportból. nesze neki, kellett nekem véleményt nyilvánítanom. Elnyertem érte méltó büntetésemet. ö c Koszi, Anya, hogy itt voltál! „Eddig, ha nyert a gyerekem, a tévét ölelhettem, most őt magát” - mondta egy olimpikon édesanyja. Világszerte több száz sportoló anyukája lehetett ott Londonban, hogy élőben izgulhasson, hogyan szerepel gyermeke sok év kemény munkája után. A P&G Koszi, Anya kampánya ézt tette lehetővé. Cseh Laci anyukája, Rozália (középen) fia harmadik olimpiáját először látta élőben. Mellette a nagyi, Rózsika és Boros Anita, a P&G munkatársa.
