Tolnai Népújság, 2011. június (22. évfolyam, 127-151. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-06-26 / 24. szám

2011. JUNIUS 26., VASARNAP SZTORI 5 Kukába a kezelhetetlen tehetségekkel? elvonás Forráshiány miatt a speciális nevelési igényű gyerekek oktatása került veszélybe A speciális nevelési igényű gyerekek rendszerint nem rosszabb képességűek, mint „könnyen kezelhető” társaik. Gyakran csak a kulcsot kell megtalálni hozzájuk, és ugyanolyan sikeresek lesznek, mint más gyerekek. Forrás híján azonban megszűnhetnek a speciális intézmények, s kevés a jól képzett szakember is. A tervek szerint a felére csökkenti a támogatást, ezzel aláírja 27 iskola végítéletét a főváros veze­tése. Pokorni Zoltán lé­pett az ügyükben, Tarlós Istvánnak kilencven nap­ja van dönteni. Az ország­ban egyébként végképp megoldatlan a speciális nevelési igényű gyerekek helyzete. Kun ]. Viktória Marci sok évet „húzott le” a spe­ciális nevelési igényű diákokkal foglalkozó Gyermekházban. Előt­te harmadikos koráig hat iskolát járt meg, sehol sem tudtak mit kezdeni a tanulási zavarokkal küzdő, diszlexiás fiúval. Hiába volt 140-es IQ-ja, ha nem kapott feladatot, produkálta magát, szét­rombolta az órát. Ma gyógypeda­gógiai főiskolára jár, s pedagógi­ai asszisztensként segít, hihetet­lenül jól bánik a gyerekekkel. Nem mellesleg jégtáncol, a jég- | színháznál rendszeres fellépései S voltak. Andrásnak sem volt he- | lye a „hagyományos” oktatási J rendszerben, jó pár iskolát meg- 1 járt, míg a megfelelő helyre ke­rült Miközben anno képtelen volt a klasszikus körülmények között teljesíteni, most a világ harmadik legjobb egyetemére készül. Ők is problémás, nehezen kezelhető gyerekek voltak, akik a pedagó­gusok szemében akadályt jelen­tenek, nem adnak sikerélményt, deviáns magatartásukkal lehetet­lenné teszik a munkájuk. Ezt gondolja legalábbis a tanárok többsége. „Akinek valamilyen képessé­ge hiányzik, másban egészen biz­tosan tehetségesebb másoknál - mondja Szabó Csaba, a 15 éve működő Gyermekház alapítványi iskola igazgatója. - Csakhogy az oktatási rendszerünk képtelen meglátni, hogyha valaki kilóg a sorból, az nem azt jelenti, hogy al- kalmaüan mindenre. Ma legfel­jebb a pozitív kítűnést látják, azt nem tudják elfogadni, ha valaki bizonyos okok miatt képtelen mindenben úgy teljesíteni, ahogy azt elvárnák. Óriási értékeket, te­hetségeket »dobunk a kukába«, hiszen az intézmények kilökik ezeket a gyerekeket, ahelyett, hogy megszólítanák őket, úgy, ahogy kell, ahogy őket meg lehet szólítani.” Szabó Csaba rengeteg ilyen esetet látott, ahogy azt is, hova juttat a speciális munka. Például az autista fiú, aki ma gyönyörűen szaval nagyközönség előtt, s eh­hez csak a kulcsokat kellett meg­találni hozzá. Tudni, hogy az amúgy nyugodt, végtelenül okos fiút egy dolog hozza ki a béketű­réséből: ha a környezetében vala­mi megváltozik. „A pedagógusok nincsenek felkészítve erre, fogal­muk sincs róla, mit kezdjenek egy olyan gyerekkel, aki más, mint a többi. Nincs sem ismeret, s talán érdeklődés sem, hogy ki­derüljenek ezek a »csodák«. Itt van például Vass Józsi, alkoholis­ta szülőkkel, nagyszülőkkel. Ki­szedtük a környezetéből, otthon­ba került, figyeltünk rá, ki­lencéves korában már a Háború és békét olvasta, de rendre ilyen könyveket vett le a polcról és pon­tosan értette is, amit olvasott. Ő sajnos végül elkallódott, hihetet­len agyát ma arra használja, hogy bandákat szervez, drogot árul” - hoz más példát is az igazgató. Ezeknek a gyerekeknek az el­látása állami feladat lenne. Csak­hogy a rendszer erre nem alkal­mas. A főváros - a szakemberek szerint abszolút pozitív példa­ként - ezt alapítványokon keresz­tül biztosította. Összesen 27 ilyen intézménnyel áll szerződésben az önkormányzat. Csakhogy a fővá­rosi közgyűlés márciusban meg­lepő lépéssel állt elő: egyetlen hu­szárvágással a következő tanévre Vidéken sincs forrás ORSZÁGSZERTE alulfinanszí­rozottsággal küzdenek a kis­települések iskolái, ezért szin­te sehol nincs pénz a speciáli­san képzett szakemberekre. A jászkiséri Csete Balázs Ál­talános Iskolában az 526 di­ákból 41 sajátos nevelési igé­nyű, az intézményben már nyolc éve fejleszti és gyógype­dagógusok foglalkoznak dél­a felére csökkentette a gyerekek után járó kiegészítést. Az érintet­tek már akkor sűrű levelezésbe kezdtek, minden követ megmoz­gattak, s annyit el is értek, hogy a főváros vizsgálatot indított. Ha­tástanulmányra adott felkérést, hogy tisztán lássanak. A jelentés elkészült, ebben pedig csak és ki­zárólag elismerően nyilatkoznak az intézményekről: nem vitatják a szakmai hozzáértést, jogszerű­en és költséghatékonyan működ­nek. Elismerték azt is, hogy az utánonként a tanulókkal. Pszichológusra viszont nincs pénze az önkormányzatnak, pedig nagy szükség lenne rá, mind az SNI-s gyerekek, mind a többi tanulónk számára. Saját szakember hiányában egyelőre a nevelési tanácsadó­ban kérhetnek pszichológusi segítséget az érintett csalá­dok. intézmények többségében jóval több gyermek nevelése, oktatása folyik, mint ahány tanuló után tá­mogatást kapnak. Ennek a jelen­tésnek az ismeretében gondolták a városatyák mégis a vissza­vágást, aláírva ezzel valamennyi­ük halálos ítéletét. A Fővárosi Közgyűlés szerdai ülésére végül az oktatási kabinet elnöke, Pokorni Zoltán új javaslattal állt elő. Kérte Tarlós Istvánt, hogy ke­ressen megoldást arra, hogy az iskolák ne kerüljenek lehetetlen Százból hatan érintettek A TÁMOGATOTT TANULÓK Ötödé autista, 60 százaléka maga­tartási és beilleszkedési, 15 százaléka tanulási zavarral küzd, a többiek testi vagy ér­zékszervi fogyatékosok. Ma egyébként a szakemberek becslései szerint a gyerekek mintegy 6 százaléka szorul, szorulna speciális nevelésre, ebből 1-2 százalék komoly fo­gyatékkal rendelkezik. helyzetbe. A főpolgármesternek 90 napja van a válaszra. Szabó Csaba szerint egyébként az új közoktatási tervek, leg­alábbis a Hoffman Rózsa-féle el­képzelések lényegében lemonda­nának a sémából bármilyen mó­don kilógó gyerekekről, és a 70- es évekbe vinnék vissza a rend­szert. Úgy tűnik, a vezetés sze­mében vannak a tehetséges meg a tehetségtelen, deviáns embe­rek. Utóbbiaknak legfeljebb a szakmunkásképzésben van he­lyük. A Hoffman-féle olvasat sze­rint az a diszlexiás, diszgráfiás fiú, aki most szerez diplomát a bölcsészkaron, s csak egy ponttal csúszott le az olimpiáról, jó, ha valamilyen szakiskoláig eljutott volna - mondja Szabó. „Egyéb­ként nekem is volt osztálytársam, aki ötödikben lebukott tőlünk, fo­lyamatosan küzdött, majd 37 éve­sen elvégezte az egyetemet, s ma az ipari kamara egyik vezetője. Utólag derült ki, hogy ő is csupán diszlexiás volt, de semmiképpen sem butább másoknál” - teszi hozzá az igazgató. Filozofikus Karinthy-könyv a Sajó menti Bánattanyáról *■ RADOS VIRÁG A könyv, amiről beszámolok, nem csak azért különleges, mert a humorista Karinthy Fri­gyest, mint filozofikus elmét mutatja be. Az író két összetar­tozó munkájának együttes köz­lésével: Az ezerarcú lélek és a Telma Titusz kiáltványa olvas­hatók egy kötetben. Utánuk Bacsó Beáta tanulmánya követ­kezik, aki érzékletesen láttatja egy emelkedett lélek eszméit a boldog és békés jövendőről. képzeuenek el egy finom arcú, halk szavú, kislányos nőt, aki elérte, hogy ez az újszerű könyv megjelenjen. Kiadója egy bizonyos Sáránszki, Sajóvelezden. Sáránszki Mik­lós nem más, mint Bea férje. A házaspárnak szarvasmarha-te­nyészete van a Bükk lábánál. A gazdaság hasznából született meg a kötet, amit Bea fivére, Péter tervezett. NAPSÜTÉSES DÉLUTÁNOKON Bea kisétál a Bánattanyára (mert így hívják a helyet), és elme­reng a múlton. Huszonkét éve vándorolt ki Izraelbe, ott talál­kozott Miklóssal egy kibucban. A férfi a helyi marhatenyész­tést tanulmányozta, külföldi ta­pasztalatokat gyűjtött. Egymás­ba szerettek, és elhatározták, mégis inkább Magyarországon próbálnak szerencsét. A rend­szerváltás évében jöttek haza. Bea férjének a kisujjában volt a kapitalista állattartás; ez nagy előnynek számított a ma­gyar gazdákkal szemben, akik szakértelem híján elkótyave­tyélték a privatizált vagyont. Sáránszki egy ilyen embertől vette meg a gazdaságot, pár hektárnyi földet, legelőt és ka­szálót a Sajó mentén. A faluban, sajóvelezden kez­detben furán néztek a városi házaspárra - Bea Debrecen­ben, Miklós Budapesten szüle­tett. Aztán elkezdték tisztelni őket. Nemcsak rengeteg mun­kájukért, hanem társadalmi ér­zékenységükért is: az asszony cigánygyerekeket tanít írni-ol- vasni, ez az egyik kedves elfog­laltsága. A férfi nem megy el az út mellett úgy, hogy az árok mentén mindenhol le ne ka­szálja a füvet, télen pedig ella­pátolja a havat. A természet új látásmóddal ajándékozta meg Beát: tisztább lett a tekintete, észreveszi a sű­rűben mozduló őzet vagy szar­vast. Férje egy apró csillagvizs­gálót is épített, innen figyeli az asszony tiszta estéken az uni­verzumot. Milyen aprócska az ember, jut eszébe sokszor, mégis milyen magasságokba emelhetik a gondolatai. GYAKRAN TELEPSZIK LE egy fa alá valamelyik szeretett filozófusa könyvével. Olyankor övé a min- denség. Bánattanyai magányá­ban Iényeglátóbb ember lett, meséli. Itt állt össze benne a végleges Karinthy-kötet is. Az Ünnepi Könyvhéten rendezett bemutatón joggal dicsérte munkáját Tarján Tamás, az is­mert irodalomtörténész. Bacsó Beáta tanulmányának cí­me: A felelős ember. Nem vé­letlenül. Amit ő csinál, nagy fe­lelősség: eljuttatja egy fontos író eddig ismeretlen gondolata­it az emberekhez. Legatyásodva „Gyere félmeztelenül, és távozz felöltözve” - ezzel a szlogen­nel csábította vásárlóit egy divatcég pénteken a cseh fővárosban, ahol nem sokáig kellett várni, hogy összecsődüljön az alulöltözött tömeg. Sok prágai annak ellenére álldogált kisgatyában az utcán, hogy az akció csupán az első száz vásárlóra vonatkozott. A Desigual marketingfogása már többször be­vált: korábban Madrid, majd Amszterdam fiataljait vetkőztették le, s úgy tű­nik, most kelet felé indulnak, ahol még több a legatyásodott vásárló.

Next

/
Oldalképek
Tartalom