Tolnai Népújság, 2011. március (22. évfolyam, 50-75. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-03-20 / 12. szám

2011. MÁRCIUS 20., VASÁRNAP 7 INTERJÚ Bálint györgy Kétezer üzenetet kapott a betegágyon. Egy hónap múlva a kertben akar dolgozni. Szerinte a mezőgazdaság kihúzhatná az országot a válságból. Megbánta, hogy politikusnak állt. „GYÓGYULJ MEG, GYURI BÁCSI!” Hetekig szorított az or­szág a 91 éves Bálint Györgyért, miután egy hónappal ezelőtt súlyos baleset érte: elgázolták. Már jól van, és úgy terve­zi, nemsokára metszeni fog a kertben. Fábos Erika- Most kiderült, hogy kilenc élete van.- Amennyi mindennel foglal­koztam eddig, ezt már így is nyugodtan mondhatnánk.- Mit ígérnek az orvosok, mi­kor mehet újra a kertbe?- Nem nagyon jósolgatnak, de biztatnak, és magam is érzem, hogy egyre jobban vagyok. Ha így haladok, szerintem három­négy hét múlva már metszeni fogom a fákat, de a nehezebb munkákra még erősödnöm kell. Ez az én koromban öt-hat hóna­pig is eltarthat, de törekszem rá. Rengeteg erőt adott ehhez az a hatalmas szeretet, amivel - így mondom - elárasztottak az em­berek. Több mint.kétezer e-mail érkezett a honlapomra, de egé­szen megható személyes talál­kozásaim is voltak. Itt, ahol la­kom, a közelben van egy óvoda. Az óvónők elhozták a kicsiket hozzám, amikor megtudták, hogy kiengedtek a kórházból. Megálltak az ablak alatt és inte­gettek meg kiabálták, hogy „gyógyulj meg, Gyuri bácsi!" - hát ezek után már muszáj is, nem igaz?- Mindig aktív életet élt, ne­hezen megy a lábadozás?- Egyelőre járókerettel járok, úgyhogy mondogatom'is, hogy 91 éves koromra megtanultam kézen járni. Nem könnyű ennyi­re korlátozottnak lenni, de van hozzá türelmem, és ahogy erősö­döm, egyre jobban elfoglalom magam. írok. A honlapomra az aktuális bejegyzéseket és a leg­újabb könyvemen végzem az utolsó simítgatásokat. A legen­dás növényekről szól, vagyis olyanokról, amelyek zenei, iro­dalmi vagy történelmi vonatko­zásban is hírnevet szereztek ma­guknak. Mint például a fa­gyöngy, amit madárlépnek is hívnak, mert egy olyan anyagot lehet gyúrni a bogyóiból, ame­lyet nagyon szeretnek a mada­rak. Ezt Mozart Varázsfuvolájá­ból is tudhatjuk, mert Papagénó ezzel fogta be az énekesmadara­kat. Ezer ilyen van, gondoltam, néhányat elmesélek.- Gondolom, minden növény­ről tudna legendákat mesélni, de honnan a szeretet irántuk?- A családom 150 évre vissza­menően a földből élt. Apám is földbirtokos volt, és korán, már négyéves koromban kivitt ma­gával a határba, hogy megmu­tassa, melyik a gyom, melyik a zsurlófű. A méhészetében is me­sélt és tanított, hogy mikor mit kell csinálni. Régen a magyar nyelv is ismerte a „zöldujjú’’ ki­fejezést. Azokra az emberekre mondták, akik különleges ér­zékkel és szerencsével nyúltak a növényekhez. Hölgyek között nagyon sok van. Olyanok, akik Bálint György szerint a magyar agrárium mélypontra jutott, pedig a paprikánknak vagy a barackunknak nincs párja a világon. A politika mégsem akarja felkarolni a mezőgazdaságot. Nekem megtiszteltetés volt, hogy Bálint gazdának neveztek. A falumban gazdának azokat az idősebb embereket nevezték, akiknek érdemes volt figyelni a szavára. eldugnak egy magot és szép nö­vény lesz belőle, akkor is, ha má­soknak nem sikerült. Apám is ilyen volt és talán ezt örököltem én is. Jó minőségű földet művel­tünk Heves megyében, Gyön- gyöshalmajon, ma Halmajug- rának hívják.- „Zöldujjal” még sárga fuk- sziát is sikerült csinálni?- Ez egy nagyon régi történet. Nagyon szeretem a fuksziát, az egyik kedvenc virágom és egy barátom egyszer azt mondta, ha valami emlékezeteset akarok csinálni, legyen az a sárga színű fukszia, mert az még senkinek sem sikerült. Hát sárga színű fuksziát nemesíteni azóta sem sikerült senkinek, de sok min­den van, amiről nem gondoltuk, hogy lesz.- Génmanipulációval talán a sárga fukszia is sikerülne.- Sokan vannak, akik félük a magyar zöldségeket ettől. Szerin­tem nem kell. Ha külföldre me­gyek, mindig viszek magammal egy zacskó hazai paprikát. Bárki megkóstolja, azt mondja, ilyen fi­nomat még nem evett. És tényleg nem. Nem ellenzem ezt a fejlő­dést. Az a fontos, hogy az ember mértéket tudjon tartani. A minap hallgattam a rádiót és ott elhang­zott, hogy már a paradicsom sem olyan, mint régen, mire mondta valaki, hogy de legalább eltartha­tó. Ez nem jó logika. A zöldség és a gyümölcs úgy a legjobb, ha fris­sen fogyasztjuk el, ízes és zama­tos. Az 50-es években főagronó- mus voltam egy állami gazdaság­ban. Angol kereskedők jöttek hozzánk őszibarackot venni. Ki­vittük őket a gyümölcsösbe, megálltunk egy fánál, hogy kós­toljuk a barackot. Egyből belesze­rettek, lett is üzlet belőle, és ez sokáig jól is működött. De ez már szinte legenda, a magyar mező- gazdaság sajnálatos mélypontra jutott. A szántóterületeink nyolc­van százalékán négy fajta nö­vényt termesztenek, miközben egyre többet beszélnek minde­nütt a világon a biodiverzitásról, a sokszínűségről és egyre na­gyobb becsületük van a régi, el­felejtett fajtáknak.- Hisz még abban, hogy a ma­gyar mezőgazdaság egyszer újra magára talál?- Még mindig optimista va­gyok, ami a hazai mezőgazdaság értékeit illeti. Sok-sok olyan nö­vényünk van, amelyeket ter­meszteni lehetne, ráadásul pia­cuk is lenne. A burgonyának pél­dául itthon is, de mákot, lencsét, csicseriborsót vagy az étkezési borsót külföldre Is el lehetne ad­Névjegy 1919. július 28-án született Gyöngyösön. 1941-ben kertészmérnökként végzett a Magyar Királyi Ker­tészeti Akadémián. 1948-ban kapott diplomát a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. 1959-BEN doktorált. 1995-BEN kandidátust szerzett. dolgozott többek között a Kertészeti Kutatóintézetben, a Mányi Állami Gazdaság főag- ronómusa volt, volt a Fejér Megyei Állami Gazdaságok fő­ni. Nem lenne muszáj mindent a lengyeleknek megtermelni, a miénk ráadásul jobb is. Minden évben előfordul, hogy megkeres egy-egy külföldi kereskedő, hogy hol kap étkezési borsót, amely fontos terményünk volt évtizede­kig. Sehol. Szóval a megoldás az lenne, ha a nagy kézi munkaerőt és hozzáadott tudást igénylő nö­vényeket termesztenénk, amire van kereslet. Nem beszélve ar­ról, hogy könnyebb megvédeni úgy a növényeinket a kártevőktől és az időjárástól is, ha többféle van egy fajtából. Ha még mesz- szebbre akarok menni, ez nem­csak a mezőgazdaság, de a nem­zetgazdaság érdeke is, amikor ekkora a munkanélküliség. Már csak a politikának kéne a dolgok mellé állni, de úgy tűnik, nem akarnak. Néztem a március 15-i kertésze, az Állami Biztosító szakértője. 1969-81 Kertészet és Szőlé­szetfőszerkesztője volt és on­nan ment nyugdíjba is, mi­közben több másik kertészeti magazint is szerkesztett. Több száz cikket publikált, 24 kötete jelent meg, Gyümöl­csöskert című műve hat ki­adásban, kétszázezer pél­dányban fogyott el. nős, egy fia, egy unokája és egy dédunokája van. hobbija a kert és Berci, a puli. kitüntetetteket, hátha találok egy mezőgazdászt, állattenyésztőt, állatorvost, de nem volt közöttük egy sem.- Ha már említette a politikát, négy évig dolgozott ország- gyűlési képviselőként.- Nem tagadom, hogy tévedés volt. Az indíttatás arra a naiv el­képzelésre alapult, hogy szükség lehet a politikában a tapasztala­tomra. Beláttam, hogy nincs és azt is, hogy nem az én világom. A politika másféle embereket igényel.- Legtöbben a tévéből isme­rik, hogyan lett Bálint gazda?- Miután a Kertészet és Szőlé­szet főszerkesztőjeként nyugdíj­ba mentem, felhívott az MTV-ből Peták István, az Ablak felelős szerkesztője és arra kért, hogy a műsorban a mezőgazdaság, de hangsúlyosan a kertészkedés időszerű problémáiról beszéljek. Váratlanul ért az ajánlat, mert nyugdíjba vonulásom előtt azt terveztem, hogy csak a kertemet fogom ápolni, legfeljebb, ha könyvírásra vállalkozom. De em­ber tervez, Isten végez - igent mondtam. Mielőtt először belép­tem a stúdióba, megálltam az aj­tóban, bemutatkoztam és el­mondtam, hogy ezentúl én fo­gok beszélni itt a falvak, a gaz­dák, a kertészkedők témáiról. Akkor maga lesz a Bálint gazda!- nyugtázta az egyik leendő kol­léganőm. És úgy is lett, nekem pedig megtiszteltetés volt, hogy így neveztek. A falumban gaz­dának azokat az idősebb embe­reket nevezték, akiknek érde­mes volt figyelni a szavára. Nem én vagyok egyébként az első Bá­lint gazda. Volt is bonyodalom. Czupy Bálint egykori kisgazda képviselő ugyanis disszidált és Bálint gazda néven saját műsort vezetett a Szabad Európa Rádió­ban. Fel is vetődött, hogy nevet kéne váltanom, de végül a párt propagandaosztályán rábólintot­tak, hogy maradhassak Bálint gazda, ahogy a fél ország azóta is megszólít.- Bálint gazdaként mi volt a legnagyobb sikerélménye?- Tarnabodon elindított a Máltai Szeretetszolgálat egy programot: nagycsaládosokat telepítettek be a faluba. Abban segítettem nekik, hogy tanácso­kat adtam a letelepedőknek, ho­gyan illeszkedjenek be a falusi közegbe, hogyan gazdálkodja­nak, mit mikor vessenek. Pár éve arra jártam, amikor odasza­ladt hozzám egy asszony, aki négy gyereket nevelt egyedül. Megölelt, és azt mondta: Gyuri bácsi, nem lesz baj a gyerekek­kel idén télen, van a pincében nyolc zsák saját termésű krump­link. Sok köszönetét kaptam, de azt hiszem, ez volt eddigi legna­gyobb sikerem. Egyébként a tarnabodi gyerekektől is kap­tam rajzokat, hogy gyógyuljak meg. Kis füzetbe kötötték és postán küldték el.- Kilencvenegy évesen mitől ilyen aktív?- Ahhoz még öregebbnek kell lennem, hogy rájöjjek, mi a ti­tok. De mivel sokan kérdezik, szoktam ezen gondolkozni. Egy­részt nyilván genetika, másrészt azt hiszem, hogy az ember éle­tének az első szakasza nagyon meghatározó abban, hogy a ké­sőbbiekben milyen lesz a teher­bírása, hogyan áll meg a lábán az életben. Szerintem gyerek­korban rengeteg sok olyan ener­gia akkumulálódik, amelyeket talán csak jóval később használ fel az ember. Nekem nagyon szép gyerekkorom volt. f 1 >

Next

/
Oldalképek
Tartalom