Tolnai Népújság, 2011. február (22. évfolyam, 26-49. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2011-02-13 / 7. szám

2011. FEBRUAR 13., VASARNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Külföldön kutatja az atom titkait A szekszárdi fiatal hölgyet a nukleáris technika foglalkoztatja Még nincs diplomája, de már nemzetközi konfe­renciákon tart előadást. A szekszárdi diáklány szakterülete a nukleáris fizika. Venter Marianna- Sztereotípia, de attól még igaz: kevesen vannak a lá­nyok között, akik a reáltár­gyak, különösen a matemati­ka, a fizika világában jól el boldogulnak. Te ezen keve­sek közé tartozol. Hogyan kezdődött?- Még alsó tagozatban indult az egész osztályunk egy ma­tekversenyen. Olyan jól sike­rült a start, hogy mindjárt me­gyei harmadik helyezett let­tem. Ez a sikerélmény aztán meghatározta a kapcsolatomat a matemaükával. Az igazi felis­merés azonban akkor követke­zett be, amikor elkezdtem fizi­kát tanulni. Egy csapásra értel­met nyert a matematika, a fizi­ka értelmet adott a dolgoknak, ■ Az atomenergia előállí­tásának technológiáját intenzíven kutatják, eb­ben kívánok részt venni. és kiderült, hogy a számokból, képletekből valami nagyon ér­dekes jöhet létre. A körülöt­tünk lévő világot le lehet írni a számok nyelvén, és magyará­zatot kapunk történésekre, meg tudunk jósolni folyamato­kat. Ez a felismerés egyben azt is jelentette, hogy megtaláltam azt az irányt, amely a hivatáso­mat jelenti majd.- Mindig is a reáltárgyak ér­dekeltek?- Nem, legalább annyira ér­dekesnek találom a magyar iro­dalmat, a történelmet is. Mind az általános, mind a középisko-' Iában remek osztályom, és na­gyon jó tanáraim voltak. Külön megemlíteném dr. Jurisits Jó­zsefet, aki a gimnáziumban volt a fizikatanárom.- A fizika széles tudományte­rület, amely szédületesen gyorsan fejlődik, és egészé­ben szinte átláthatatlan. Me­lyik részterület a tiéd? Szíjártó Rita a tanulás és a kutatás mellett igyekszik teljes életet élni. Szeret olvasni és főzni is- Nukleáris technikával fog­lalkozom, azaz az atomerőmű­vekkel. Valójában akkor döntöt­tem el végleg, hogy fizikus le­szek, amikor az atomenergiáról kezdtünk tanulni. Aztán az egyetemen, ahol nagyon széles a fizikatudományok palettája, ez a meggyőződésem végleg megszilárdult. Az atomenergia a jövő energi­ája, és az előttünk álló évtize­dekben az energiaellátás lesz a legfontosabb kérdés. Az atom­erőművek működését, az atom­energia előállításának techno­lógiáját intenzíven kutatják, van benne lehetőség, fantázia, és ebben kívánok magam is részt venni.- A csernobili katasztrófa so­kat változtatott az atomener­gia megítélésében, és nem ép­pen pozitív irányban.- Valóban, Csernobil a legna­gyobb kárt az emberi gondolko­dásban okozta. Főként annak a tükrében, hogy az atomerőmű­vek egyre biztonságosabbak, köszönhetően a már említett in­tenzív kutatásnak. Szerencsére a magyar közvélemény nem for­dult az erőművek ellen.- Hogyan képzeled a jövőt az egyetem után?- Szakmai gyakorlaton Svájc­ban voltam, egy Zürich melletti kutatóintézetben, ahol többek között az atomreaktorok bizton­ságát elemzik. Nagyon érdekes volt, és szívesen folytatnám ott a kutatást. Az már biztos, hogy külföldre megyek a PhD-címet megszerezni. Ha Svájcba nem sikerül, akkor Németországba, vagy Hollandiába mennék szí­vesen.- A tanulás mellett jut idő másra is?- Igen, nagyon is. Mindkét testvérem - a bátyám, Lackó, és az ikertestvérem, Livi - Buda­pesten tanul, úgyhogy gyakran találkozunk. Az ikertestvérem­mel hetente háromszor kondi­terembe járunk, gyakran ebé­delünk együtt a barátainkkal. Szívesen élek Budapesten, sze­Névjegy: szuártó RITA 1987-ben született Szekszárdon Általános iskolai tanulmányait a szekszárdi Dienes Valéria általános iskolá­ban végezte, érettségi vizsgát 2006-ban tett a szekszárdi Garay János Gimnáziumban. Jelenleg mesterképzésen vesz részt a Bu­dapesti Műszaki és Gazdaságtu­dományi Egyetem fizikus sza­kán, az idén kap diplomát. A diplomamunkájával kapcsolatos kutatásairól két nemzetközi kon­ferencián - Washingtonban és Sanghajban - tartott előadást hobbija az olvasás és a főzés. Mind enni, mind elkészíteni a magyaros ételeket szereti, ked­vence a gulyásleves. retem a várost. S természetesen szeretem Szekszárdot is, gyak­ran és szívesen járok haza.- Az idén diplomázol, és a rö­vid távú tervekről, azaz a PhD-fokozat megszerzéséről már beszéltünk. Utána?- Mindhárman egyszerre dip­lomázunk az idén, ami reméljük, egy kis könnyebbség a család­nak, mert csak egy diplomaosz­tó-bulit kell tartam. Utána? Sze­retnék minél több országban, vá­rosban élni, megismerni helye­ket, embereket, szokásokat. S er­re most van lehetőségem. A táv­lati céljaim pedig teljesen átlago­sak. Jó és érdekes munkát szeret­nék, ami, ha a választott terüle­temen, azaz a kutatásban, el tu­dok helyezkedni, biztosítva is lesz. Amikor pedig eljön az ide­je, szeretnék családot, gyereke­ket. Bár külföldre készülök, na­gyon is el tudom képzelni az éle­temet itthon, ehhez persze meg­felelő feltételek kellenek.- Mit szól a család ahhoz, hogy külföldre készülsz?- A nagymamám támogat, neki nagyon tetszik Svájc. Apu és a testvéreim elfogadják a vá­lasztásomat, és lassan már anyu is. Európa olyan „kicsi”, ma már nincsenek távolságok, gyorsan és olcsón lehet utazni. A számítógép és a mobiltelefon korában pedig a kapcsolattar­tás is gyerekjáték. A fiatalokat ma az egész világ várja, és én él­ni akarok a lehetőséggel. JEGYZET VENTER MARIANNA A tanulók meg a tanulópénz gimnazistaként ne­künk annak idején nem­csak az érettségivel járó stresszel kellett megküzde- nünk, hanem az azt követő felvételivel is. Hiszen aki gimnáziumba jelentkezett, harminc évvel ezelőtt is azért tette ezt, mert tovább szeretett volna tanulni. Ám akkoriban a felsőoktatási intézményekbe a bekerülési esély jó, ha 40 százalék volt. A „sláger” szakokra és karokra, mint például a ma­gyar-történelem szakos kö­zépiskolai tanár, vagy az or­vosi, jogi kar, szinte lehetet­len volt elsőre bekerülni. A mai végzősöknek már nem kell felvételizni, és kis túl­zással, csak az nem jut be valamelyik egyetemre, vagy főiskolára, aki nem akar. Mégsincs rendben valami, mert műszaki emberekből, mérnökökből, orvosokból például hiány van. Ugyan­akkor vannak szakok - te­kintsünk most el ezek felso­rolásától -, amelyek évente ezrével ontják a diplomáso­kat, akik sehol sem tudnak elhelyezkedni. vaumi nem stimmel ezzel a továbbtanulás dologgal. So­kan szereznek felesleges, és kevesen szükséges diplomát. Hogy mi lenne az üdvös,- mi lenne a legjobb? Nem tudom. Azt viszont tudom, hogy így, ahogy jelenleg van, nem any- nyira jó. Egyre többen van­nak a valamilyen intézmény­ből valamilyen oklevéllel ér­kező fiatalok, akik nem érte­nek semmihez. Akiknek ke­serves kudarcok után kell szembesülniük vele, hogy éveket vesztegettek el az éle­tükből, és százezreket a csa­ládjuk pénzéből, gyakorlati­lag a semmiért. Most pedig, huszonévesen kell „igazi” szakmát választaniuk és ta­nulniuk, hogy állásuk és ke­resetük is lehessen, és mind­ezt immár állami segítség, azaz családi pótlék nélkül. Ők bizony, drágán megfize­tik a tanulópénzt. Felnőttek és gyerekek együtt igyekeztek elűzni a hideg telet farsangi mulatságok A bátai Valentin-napi bál meglepetése volt, hogy igazi mohácsi busók rontottak be A farsang máig nem ment ki a di­vatból, szinte minden szakma, egylet, iskola szakít időt a lazí­tásra, a mulatozásra. Nem ma­radnak el az óvodai, iskolai jel­mezbálok sem. A szombati bátai bálon, ahol mintegy kétszázan vettek rész, ezúttal is volt megle­petés. A helyi ifjúsági tambura- zenekar szerb zenét játszott, mi­közben berontott a művelődési házban tartott mulatságra öt iga­zi mohácsi busó, hogy kereplőik­kel Bátáról is elkergessék a telet. Az idén nem farsangi jelmezes, hanem Valentin-napi télbúcsúz­tatót szervezett Farkas Tibor, a helyi ifjúsági tánccsoport veze­tője, végzettségét tekintve műve­lődésszervező, foglalkozására nézve pedig hivatásos tűzoltó. A bál bevételét a táncegyüttes egye­sületté alakításának költségeire fordítják. A nagy sikerű bálon a bonyhádi Reflex zenekar szolgál­tatta a talpalávalót. A bonyhádi Malom óvoda is tegnap tartotta farsangi mulat­ságát. Mintegy hetven ifjú öltött magára színesebbnél színesebb maskarát, hogy ezekben kerges­se el a telet a művelődési köz­pontban. A fiúknál a tűzoltó és a pókember, míg a lányoknál a pil­langó és a hercegnő jelmezből fedezhettek fel a legtöbbet a je­lenlévők. Remek hangulatban telt a délután, a kicsik mosolyt varázsoltak szüleik, nagyszüleik arcára. Mint azt Zsók Antalné, A bonyhádi óvodásoknak nagyon tetszett a jelmezes kavalkád az intézmény vezetője elmondta: immáron több éve hagyomány, hogy a műsor báli része előtt színpadi darabot adnak elő a gyerekekkel az óvónők és a daj­kák. Az idén Micimackó szüle­tésnapja elevenedett meg a sze­replők jóvoltából. Majd kezdetét vette a zenés kavalkád, amely­ben a szülők, nagyszülők és más rokonok is táncra perdültek a gyerekekkel. Zsók Antalné örömmel mesélte, hogy a belépő­jegyekből, tombolákból és az el­adott ínycsiklandó sütemények­ből, szendvicsekből mintegy 210 ezer forint gyűlt össze. A támo­gatás egy részét a júniusi évzá­ró rendezvényükre használják fel, a fennmaradó összegből pe­dig Budapestre kirándulnak a nagycsoportosokkal. Rekord létszámban, több mint százharmincán vettek részt a hagyományos megyei jogászbá­lon a szekszárdi főiskolai kar au­lájában. Jogászbál egyébként 1993 óta van újra, 199ó-tól kezd­ve pedig évente megrendezi a Magyar Jogász Egylet megyei szervezete a paragrafusokat fel­sőfokon ismerők évi rendes far­sangi mulatságát. Mindezeken kívül még szá­mos helyen, így például Alsónyé­ken, a tamási művelődési ház­ban volt bál, Pusztahencsén pe­dig iskolai farsangot rendeztek a helyi művelődési házban. ■ Ihárosi - Vízin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom