Tolnai Népújság, 2010. december (21. évfolyam, 279-304. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-12-19 / 50. szám
2010. DECEMBER 19., VASARNAP SZTORI 5 Hajléktalanok kontra „konszolidáltak"? hontalanul A fedél nélkül élő emberekre a fagyhalál vár, ha nem lesz hol éjszakázniuk A fedél nélkül élők a budapesti Blaha Lujza tér aluljárójában demonstráltak a tervezett tisztogatás ellen. Szeretnének tárgyalni az illetékesekkel. „Tisztogatásba” kezdett a főpolgármester, ahogy mondja: az 1,8 millió „konszolidált” budapesti érdekében. December 15-ig kellett elhagynia a haléktalanoknak az aluljárókat, januártól viszont már az ország valameny- nyi közterére érvényes a tiltás. Az érdekvédők demonstrációba kezdtek, az ombudsman azonnali vizsgálatot rendelt el. Eközben idén már rekordot döntött a „fagyhalottak” száma. Kun ]. Viktória „Egész éjszaka fent voltunk, tegnap estétől óránként olvastuk fel a petíciónkat, amit Tarlós Istvánnak címeztünk. Felszólaltunk az ellen, hogy a hajléktalanokat a kutyapiszokkal és a szeméttel sorolja egy kategóriába, akiket ugyanúgy ki kell takarítani, hogy rájuk úgy tekint, mint bűnözőkre, akik nem fogadnak szót. Mindezek ellenére tárgyalóasztalhoz szeretnénk hívni őt, hogy ütköztethessük véleményeinket, érveinket és kihívjuk az utcára is. Hogy jöjjön velünk egy nap, egy éjszaka, járja végig azokat a helyeket, ahol egy fedél nélkül élő megfordul. Érezze meg, mire kell megoldást találni” - mondja az akciót szervező Város Mindenkiért csoport vezetője. Bene .Géza maga is hajléktalan. Alig múlt 45 éves, tettrekész és aktív, munkát mégsem kap, legfeljebb hében-hóban. Amint meglátják, hogy a lakcímkártyáján egy szálló van feltüntetve, hirtelen mégsem gondolják alkalmasnak a munkára. Hét éve él az utcán, akkor jött fel Mátészalkáról, már akkor is munka reményében. „Karbantartóként és fűtésszerelőként dolgoztam több mint húsz évig, aztán egy kft.-hez mentem, ami három hónap után megszűnt. Reménytelen volt új helyet találnom, akkori élettársam a közös lakásunkban maradt, én pedig feljöttem a fővárosba, ahol fizetést és szállást ígértek. Két hónap múlva kiderült, nem kapunk fizetést, aztán elfogyott minden megtakarított pénzem" - mondja Géza, aki ma is, már új párjával, Gabival együtt alkalmi munkákból él. Gabi, aki saját bevallása szerint hajléktalannak született, hiszen a gyermekotthonból 14 évesen ment férjhez, majd két gyerekkel már elvált, négy éve társa jóban, rosszban. Ez tartja a férfiban a lelket, hogy névnapján, megtakarított pénzéből húslevessel, fasírttal és krumplipüré- vel várja. Legutóbb havat lapátoltak, de jöhet bármi, ők csinálják. Egy ideje már csak fürdeni, tisztálkodni mennek a nappali zacher Gábor, a kihűlt, életve- szélyes állapotba került hajléktalanokat fogadó Péterfy Sándor utcai kórház toxikológiai osztályának főorvosa szerint idén rekordokat dönt a fagyási esetek, illetve az amiatti halálozások száma. A hajléktalanok egyre rosszabb államelegedőkbe, találtak egy négyszintes, elhagyott önkormányzati ingatlant, annak egyik szobájában húzták meg magukat. Víz nincs, de élni azért tudnak. „Ötvenezer önkormányzati ingatlan áll üresen évek óta. Csak ezt a házat rendbetéve kilenc családnak lehetne otthont biztosítani, ahelyett, hogy a drága hajléktalanszállókban gondolkoznának” - vázolja az egyszerű megoldásokat Gyula, aki szerint a hajléktalanok fele rendszeres jövedelemmel rendelkezik, akarna pótban vannak, a végsőkig kimerültek, alultápláltak és a szervezetük minden tartalékukat felélte. „Nem hiába, hogy az utcán töltött egy év felér 3-4 »normál« évvel, hogy megdöbbentő, hogy korukhoz képest is milyen rossz állapotban vannak. A helyzet romlik, talpra állni, csak a mankók kellenek. Tarlós István november 3-án jelentette be, hogy december 15- ig rendet tesz a főváros 13 aluljárójában. Ahogy a Társadalmi Megbékélés Programban meghirdetett intézkedést magyarázza: annak célja a polgárok nyugalmának biztosítása, a közrend és a közbiztonság védelme, hogy közterületeink rendezettek, tiszták, komfortosak és biztonságosak legyenek. „A feladatokat a város lakói számára legfontosabb még ha mi innen mindenkinek találunk is helyet, az egészségük és a veszélyeztetettségük semmit sem javul” - mondja Zacher doktor, aki szerint a hajléktalanság ott kezdődik és válik kilátástalanná, ha az ember „megszűnt szeretni és szeretve lenni”. aluljárókban és közterületeken indítottuk el, ahol a korábbihoz képest magasabb szintű köztisztasági munkavégzés kezdődött a megszokottnál sűrűbb gépi és kézi takarítással, komfortnövelő munkálatok elvégzésével. Mindezt azért, hogy a budapestieknek ne kelljen tartaniuk egy-egy aluljáró használatától” - indokolja a szigort a főpolgármester, hozzátéve: megkezdték az ezekben az aluljárókban életvitelszerűen tartózkodó hajléktalanok megszólítását, felemelését és a társadalomba történő integrálását, ebbe bevonták a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot, a Menhely Alapítványt is. „A többség élt a 6-8 felkínált lehetőséggel, ami megerősített bennünket, hogy a lépéssorozat elején megtervezett elhelyezési alternatívák sokak igényeinek megfeleltek. Egy kisebbség valóban nem volt hajlandó semmilyen együttműködésre, de rájuk is gondoltunk. A toleranciapontok a legnagyobb hidegben is biztosítják az elesett emberek túlélését még akkor is, ha azok nem akarnak lemondani »megszokott« utcai életmódjukról. Az új szemlélettel még kell barátkozni Budapesten, akkor is, ha korábban »más volt a divat«. Figyelembe kell venni 1,8 millió »konszolidált budapesti« érdekeit is. Az egyes emberek jogait egy határig tiszteletben kell tartani, de azon túl a többség, a közösség joga fontosabb lesz, mint az egyéné” - fogalmazott Tarlós István. A polgármesteri intézkedések, illetve a januártól érvényes jogszabály miatt, ami bünteti az utcák, közterek „nem rendeltetés- szerű használatát”, az ombudsman is fellépett. Szabó Máté levélben kereste meg a kormány és a főváros illetékesét, hogy alkotmányjogi és humanitárius szempontból elvárható minimum, hogy az állam addig ne szankcionálja az „életvitelszerűen utcán élést”, amíg nincs meg az éjjelnappal, hétvégén is ténylegesen működő intézményes háttér, amely az utcán élő hajléktalanokat fogadni képes. A biztos szerint a különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő, fedél nélkül maradt emberek alapjogainak védelme érdekében szankció akkor és csak akkor szabható ki, ha legalább megvan a választás lehetősége az utcán éléssel szemben. Segítség van, csak hívni kell őket* Terület Segélyszám Budapest és Pest megye (1)338-4186 Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megye (92) 323-000 Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád megye (42) 323-260 Fejér, Komárom-Esztergom, Veszprém megye (34) 511-028 Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye (42) 504-618 Bács-Kiskun, Békés, Csongrád megye (76) 485-582 Baranya, Somogy, Tolna megye (72)233-169 *A HAJLÉKTALANOKÉRT KÖZALAPÍTVÁNY FELHÍVÁSA SZERINT MEGELŐZHETJÜK A VESZÉLYES HELYZETEKET, HA FIGYELÜNK EGYMÁSRA. HIDEG IDŐBEN, HA BAJBAN LÉVŐ EMBERT LÁT AZ UTCÁN, PRŐBÁIJA MF.GSZŐLÍTANI ÉS KÉRDEZZE MEG, HOGY SZÜKSÉGE VAN-E SEGÍTSÉGRE. HÍVJA A MENTŐKET VAGY KERESSE A REGIONÁLIS DISZPÉCSERSZOLGÁLATOT AZ ALÁBBI TELEFONSZÁMOKON. Zsúfoltak a kórházak, egyre rosszabb állapotban vannak a fedél nélkül élők Téli mese a napszemüveg vándorújáról RADOS átt VIRÁG BAJOK VANNAK KATÁVAL - mesélte egy régi nyáron távoli ismerősöm, Márti. Kata a lánya, és nem is vele volt baj, hanem az egyik gimnáziumi tanárával. Kata jó eszű gyerek volt, a matek sem okozott gondot neki - most mégis bukásra állt. Nem tudott zöld ágra vergődni az új tanerővel. MÁRTI AZ IGAZGATÓHOZ fordult, aki széttárta a karját. Elismerte Kata érdemeit, de közölte: nincs mit tenni, a lánynak osztályt kell ismételnie. „Nem hagyhattam, hogy a gyerekem életében ekkora törést okozzanak - mondta Márti. - Egyezséget kötöttünk az igazgatóval: ha elviszem Katát egy másik suliba, kettessel átengedik.” hallgattam a történetet, és elképzeltem az érzékeny kamaszt, akinek a gimnázium kellős közepén iskolát kell váltania. Ott hagyva a megszokott osztálytársakat, a barátokat, hogy szeptemberben belecsöppenjen egy idegen közegbe. Márti sóhajtott: nincs más választás. „Hanem te milyen jól nézel ki” - váltott témát hirtelen. - És ez a napszemüveg! Hol vetted? Veszek én is Katának egy ilyet, imádni fogja. Olyan csajos!” A napszemüveg tényleg csajos volt, rózsaszín keretes, igazi Barbie baba fazon. Az egyik áruház drogériájában vásároltam. „Tudod, mit?- mondtam. - Katának adom.”- „De biztos?” - örvendezett csodálkozva Márti. „Biztos. Majd veszek magamnak helyette egy másikat. Olcsó és egy csomó van belőle abban a boltban.” hanem amikor másnap pótolni akartam a holmit, az üzletben már nem volt ilyen napszemüveg. És máshol sem. Bántam hirtelen jött adakozó kedvemet - a nőcis napszemüveg nekem is nagyon tetszett. Az eset után sokáig gondoltam rá fájó szívvel. MINDEZ ÉVEKKEL EZELŐTT történt. A napokban újra összefutottam Mártival. Persze arról beszéltünk, mennyire öregszenek a gyerekek. „Kata már külön él - újságolta. - Idén volt huszonhárom éves a csajszikám.” Alig hittem a fülemnek. Az a régi iskolai eset tehát már hét éve volt? Bizony - mondta Márti. - Emlékszel a szemüvegre, amit akkor küldtél Katának? Képzeld, majdnem mostanáig hordta. Ő nagyon tud vigyázni a dolgaira. Júniusban ajándékozta oda a bátyám kamaszlányának. Akit történetesen hogy hívnak? Virágnak!” SZÓVAL A RÓZSASZÍN, nŐCÍS Barbie-cucc most a druszámnál van. A napszemüveg csajtól csajig, az egyik Virágtól a másik Virágig vándorolt. Három embernek is örömet szerzett. Micsoda szerencse, hogy annak idején rám tört a nagy- lelkűségi roham! Pedig Katával személyesen soha nem is találkoztam, a Virág nevű kislányról pedig most hallottam először. De ez a história azt bizonyítja, hogy érdemes ajándékozni - akár ismeretlenül is. És nemcsak karácsonykor. Gigadísz. Már csak megfelelő fenyőt kellene találni, hogy méltó helyre kerüljön a világ legnagyobb üveg karácsonyfadísze. A fiatal német hölgy arcán ugyan nem látszik, de a hatvan centiméter átmérőjű, kézzel festett gömb több mint öt kilogrammot nyom. A dísz egy bodenmaisi manufaktúra terméke. A cég évente negyvenezer hasonló gömböt készít, persze ennél jóval kisebbeket. * f. I 1 i t I
