Tolnai Népújság, 2010. május (21. évfolyam, 101-124. szám)
2010-05-20 / 116. szám
4 HÍREK Előfizetési és terjesztési ügyekkel kapcsolatban várjuk Szekszátdon. a Liszt F. tér 3. szám alatt vagy a 74/511-539-es telefonszámon CATHERINE ZETA-JONES nem hajlandó lemerülni a férjével a tenger mélyére. A szép színésznő irtózik a sötét vízben rá leselkedő rémségektől. Hiába hangoztatja lelkesen a búvárvizsgával rendelkező Michael Douglas, milyen csodás élményben lenne része, felesége ebben nem hisz neki 2010. május 20. ÖTPERCES KRIMI A lottó ötös átka AJANLO: FILM Mezítláb a parkban Paul kilépett a játékterem ajtaján, és megindult a közeli autóút felé. Négy nappal ezelőtt hagyta maga mögött a St. Helen börtön komor, vastag falait, s azóta lubickolt a rég elfelejtett érzésekben. Miután rábukkant a kisváros egyetlen játéktermére, a börtönben kapott fizetségét hamar felélte. Úgy döntött hát, hogy továbbáll. Lecövekelt az út szélén, s amikor feltűnt az első jármű, lazán kinyújtotta jobb karját. Az első autó, egy citromsárga Chevy úgy hajtott el mellette, hogy még csak nem is lassított. Paul csöndesen szitkozódott, de tovább stoppolt. A szerencse végül is egy barna kisteherautó képében sorolt mellé.- Pattanjon fel, cimbora! - a férfi kopottas zakót viselt és leheletéből erős chili szaga érződött. - Rachettig elviszem. Alig tettek meg néhány mérföldet, a fickónak máris megeredt a nyelve. Bekapcsolta a rádiót, és Paul tíz perc alatt megtudta, hogy a sofőrt Donaldnak hívják, Laurdenben lakik, innét tizenöt mérföldnyire egy magányos farmon.- Zöldséget termesztek meg ilyesmi. Olyan bioizé vagy mi. Tuggya, amit a városi népek mostanság két pofára esznek. Én meg nem kóstónám... De hál’ istennek veszik. Pedig nincs valami szerencsés kezem! Van, hogy néha úgy hínak: Peches Donald. A férfi egyáltalán nem volt kíváncsi Donald szerencséjére, ám a másik tovább fecsegett. Elengedte a kormányt és jobbjával megpöckölte a visszapillantó tükröt.- Lássa? Tizenöt éve lottózom. Oszt még sincs szerencsém. Bár, mostanság, istenuccse, én csodálkoznék a legjobban, ha egyszer mégis összejönne belőle egy pofa sörré való. Paul szórakozottan a tükör sarkára tűzött szelvényre pillantott. A szélvédőn túl ködpárákba burkolózva elmosódottan már látszottak a hegyek. Hát igen. Nemsokára... Mintha dróton rángatták volna vissza a fejét, úgy meredt az apró papírdarabra. Lottószelvény volt, méghozzá eheti, semmi kétség. Tisztán látta a számokat. A tenyere villámgyorsan nyirkos lett. Uramjézus! Hiszen még reggeli előtt hallotta, amikor beolvasták a rádióban a nyerőszámokat. Ez pedig... semmi kétség! Egy telitalálatos szelvény lobogott a visszapillantó sarkára tűzve. Donald ránézett és vállat vont.- Különben mingyár’ tíz óra. Akkor bemondják az igazságot. Reggel elfelejtettem meghallgatni... Paul szíve zaklatottan dörömbölt. Egek ura... Hát persze! Ez a trágyaszagú senkiházi még nem is tudja, hogy milliomos... Három perc múlva tíz óra. Tízmillió. Döntött.- Hé, mi van magával? - Donald, megpillantva a másik el- kínzott arcát, ösztönösen beletaposott a fékbe. - Rosszul van? He?...- Naná - morogta Paul és a férfi arcába markolt. Utoljára egy mocskos kis Puerto Ricó-ival csinálta ugyanezt, amikor az hátba akarta szúrni a börtön ebédlőjében. Profi gyilkos volt, ezt senki nem kérdőjelezhette meg. Iszonyatos sikoly töltötte be az utasteret. Paul érezte, ahogy a vér forró patakban fut le egészen a könyökéig, Donald si- koltva dobálta magát, bal szeme piszkosszürkén csordult Paul kézfejére...- Ssssshhh... - a kés furcsa hangot adott, amikor átmetszette a nyelőcsövet. Donald rándult egyet, majd elcsendesedett. Paul letépte a lottószelvényt a visszapillantó tükörről. Öt héttel később egy acélkeretes ablak előtt toporgott. A tisztviselő, miután még egyszer ellenőrizte a szelvény sorozatszámát, széles mosollyal egy tágas irodába tessékelte.- Itt várjon kérem, mindjárt jön az igazgató úr. Paul leült és azonnal rágyújtott. Uram-atyám! Először is egy Porschét vásárol, utána leruccan Kaliforniába, onnét... Kiszakadt az iroda ajtaja. Üvöltés hangzott, mintha a pokol fenekéről jött volna. Egyenruhások rontottak be. Paul felugrott, de már nem tudott védekezni. Valami reccsent a fejében és lázadó öntudata fémes lobbanással hunyt ki. Amikor magához tért, cserepes volt a szája. Egy vékony, bajuszos arc úszott a szeme elé.- Most nem kerüli el a villamosszéket! - hallotta halkan. - Nem hiába hívták a fickót Peches Donaldnak. Elfelejtette feladni a szelvényt. A másik fele a kesztyűtartóban volt. - a nyomozó Paul arca elé dobta a papírdarabot. Elmosódtak előtte a beikszelt négyzetek. Csak az azonosító sorozatszámot látta. Tízmillióval kezdődött. (1967) A Broadway vígiátékmestere, Neil Simon adaptálta saját sikerdarabját az ifjú konzervatív ügyvédről és különc menyasszonyáról e klasszikus filmhez. Robert Redford maga az egyenesség. Jane Fonda pedig újdonsült felesége, aki életét az örömök hajszolásának szenteli. Ahogy a mézeshetek extázisa átadja helyét az otthonteremtés valóságának egy ötemeletes, lift nélküli házban, a házasság harmóniája komikus civódásba fordul. Az anyós jámboran panaszkodik. A feljebb lakó középkorú nőcsá- bász flörtöl. Az örömből kín lesz. Semmi kétség, hogy a film végére a fiatalok kibékülve csókolóz- nak majd és az sem kérdéses, hogy az anya és a szomszéd egymásra találnak. Amerikai vígjáték, rendező: Gene Saks, szereplők: Robert Redford, Jane Fonda, Charles Boyer, Mildred Natwick, Herb Edelman, Ted Hartley. Tv: Május 24., Ml, 17.40. < «
