Tolnai Népújság, 2010. április (21. évfolyam, 76-100. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság, 2010-04-04 / 14. szám

2010. ÁPRILIS 4., VASÁRNAP 7 INTERJÚ húsvét A feltámadás hite nélkül jelentéktelenné válna Jézus születésének hírül adása - mondja az ünnep vallási jelentőségéről Korzenszky Richárd tihanyi perjel. A katolikus egyház botrányairól azt mondja: a leghatározottabban el kell ítélni minden visszaélést. MEGTAPASZTALNI AZ EGYÜVÉ TARTOZÁST Hitvallásunk nemcsak az Istennel való kapcsolatunk megváltását jelenti, hanem a közösségvállalást, a szoli­daritást az emberekkel - mondja dr. Korzenszky Richárd, a tihanyi bencés apátság Prima Primissima díjas perjele. Újvári Miklós- A laikus nehezen dönti el, hogy a katolikusok számára a karácsony vagy a húsvét-e a legnagyobb ünnep. A katoli­kus egyház számára miben áll a húsvét jelentősége, és különhözik-e ez a felfogás más keresztény egyházakétól?- Minden keresztény számára a húsvét az „ünnepek ünnepe”. A húsvéti örömhír, a feltámadás hite nélkül jelentéktelenné válna Jézus születésének hírül adása. Mert Jézus azért született a vi­lágra, hogy életét adja az embe­rekért. Közös hite ez valamennyi kereszténynek, tartozzék a ke­reszténység keleti vagy nyugati, katolikus vagy protestáns cso­portjához. Ez a hit - minden más különbözőség ellenére - egység­be foglalja a keresztényeket az egész világon. A húsvét örömhí­re, hogy az élet erősebb, mint a halál. Hogy az Isten az embert nem a halálra, hanem az életre hívta. Ezt ünnepeljük húsvétkor, erre emlékezünk minden vasár­nap (az Úr napja - sok nyelvben így nevezik a vasárnapot: Domi­nica, Domingo; az oroszok pedig „feltámadásnak”, Voszkresze- nyijének mondják). A húsvéti ünnepléshez hozzátartozik nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat: az utolsó vacsora emlékezete, Jézus kereszthalálá­nak emlékezete, majd a halálból az életbe való átmenet fólidézése és megünneplése.- A húsvéti ünnephez számos nem keresztény hagyomány is csatlakozik. Ezekhez hogyan viszonyul a katolikus hit?- A népszokások visszanyúl­nak a népek legrégibb történeté­hez. A tojás az új életet jelenti, a termékenységet. A locsolás a megtisztulásra utal, ősi jelkép a víz: a tisztulásnak, az életnek a jele. Az egyetemes keresztény­ség mindig egy konkrét kultúr­körben élő emberekkel találko­zik. Nagyon sokszor szervesen kapcsolódnak össze régi, talán kereszténység előtti korból szár­mazó szokások a keresztény ün­nepekkel. Amikor az életről van szó, természetesen jelennek meg azok a jelképek, amelyek az életet jelentik: a tűz, a vilá­gosság szemben a sötétséggel, az élet szemben a halállal. A víz, az éltető, a megtisztító, szemben az emberhez tapadó szennyel, bűnnel.- A bencés rend, mint a legré­gebbi nyugati szerzetesrend, hogy ünnepli a húsvétot? Vannak-e különleges, csak a rendre jellemző szokások?- Minden szerzetesközösség­nek a lényegéhez tartozik, ami a nevében is benne van: a közös­ség. Közösségben ünnepelünk. Életünkhöz szervesen tartozik a „Megváltozott az ország vallási térképe: a falusi életmóddal együtt a vallásosság is csökken. De fiatal értelmiségiek körében erősödik a vallási kötődés.” A hívek elviszik magukkal a templom sötétségét legyőző száz és száz apró gyertya fényének élményét. Számunk­ra erősítést jelent a sok kereső, érdeklődő ember visszatérő jelenléte. közös imádság, a zsolozsma: ez alkotja a húsvéti szent három nap ünneplésének is a gerincét. Zsol­tárok éneklése, szentírási részle­tek oívasása, egyházatyák ma­gyarázó írásainak felolvasása. Nagycsütörtökön - mint minde­nütt - az utolsó vacsorára emlé­kezünk, nagypénteken az Úr ha­lálára, nagyszombatról húsvétva- sárnapra virradóra pedig Jézus fóltámadására. Még a megújított, a nép nyelvén végzett szertartá­sok is évezredeket kapcsolnak össze. Ünneplésünkben jelen van ez a tradíció, ez a megélt kö­zösség nemcsak azokkal, akikkel most együtt énekelünk és imád­kozunk, hanem mindazokkal, akik előttünk jártak a múltban, és ugyanazt a hitet vallották: hogy Krisztus fóltámadt a halot­tak közül, s halálával legyőzte a halált. Külön bencés szokások nincsenek. Talán sokaknak feltű­nik, hogy mennyien keresik föl a bencés szerzetesközösségek templomait éppen ezekben a szent napokban. Úgy gondolom, azért, mert megtapasztalják ün­neplésünkben ezt az együvé tar­tozást, ezt a folyamatosságot és a közösséget. Megtapasztalják, hogy kereszténységünk nem ma­gánügy. Hitvallásunk nemcsak az Istennel való kapcsolatunk megvallását jelenti, hanem a kö­zösségvállalást, a szolidaritást az emberekkel. Ennek a szolidari­tásnak a forrása maga Krisztus, aki kereszthalálával velünk vál­lalt közösséget, velünk lett szoli­dáris.- És van-e jellemzője a tihanyi húsvétnak? Ott milyen szoká­sok alakultak ki?- A tihanyi húsvétot jellemzi, hogy egyrészt ünnepe ez a szent három nap egy helyi egyházköz­ségnek, és évről évre rendszere­sen jönnek hozzánk vendégek, hogy együtt legyenek velünk, szerzetesekkel, és együtt ünne­peljenek a község híveivel. A ve­lünk együtt ünneplők az évek so­rán megismerik egymást, szoros barátságok kötődnek, megszere­tik Tihanyt, a természet csodáit, és megszeretik a templomot, ahol több száz ember egy szívvel, lélekkel imádkozik és énekel együtt. Elviszik magukkal a fel­támadás liturgiájának szépségét, a templom sötétségét legyőző száz és száz apró gyertya fényé­nek élményét. Számunkra, ben­cés szerzetesek számára erősí­tést jelent a sok kereső, érdeklő­dő, jó szándékú ember visszaté­rő jelenléte és húsvéti öröme.- Egy 2008-as adat szerint a Magyarországos bencés rend 5 kolostorában 76 szerzetes él. Szeretnék, ha ennél többen lennének? És hogyan zajlik a „toborzás”? Általában kik, mi­lyen típusú emberek, milyen társadalmi közegből csatla­koznak a rendhez?- Természetesen örülnénk, ha többen lennénk. Nem „toboro­zunk” tagokat, de örülünk, ha je­lentkeznek fiatalok, akik szíve­sen vállalják a mi életformánkat és szolgálatunkat. Amíg a kom­munizmus idején csak két gim­náziumban lehettünk jelen, ad­dig a hozzánk csatlakozók nagy része iskoláinkból jelentkezett. A szabadság azt jelenti, hogy a munkaterületeink is kiszélesed­tek. Van lehetőség elmélyültebb, visszavonultabb életre, van lehe­tőség kulturális misszióra, tanít­hatnak bencések iskolákban, vé­gezhetnek lelkipásztori munkát plébániákon, foglalkozhatnak tu­dományos munkával, könyvki­adással és még nagyon sok más feladattal. Azt tapasztaljuk, hogy idősebbek is keresik a szerzetesi életet. Sokat változott az elmúlt évtizedekben a magyar társada­lom. A családokban nagyon ala­csony a gyermekek száma. Keve­sebb gyermekből kevesebb fel­nőtt lesz - kevesebb gyermekből kevesebben vállalják a papi vagy a szerzetesi hivatást. Megválto­zott az ország vallási térképe: a hagyományos falusi életmóddal együtt a hagyományos vallásos­ság is csökken. Ugyanakkor ta­pasztalható, hogy fiatal értelmi­ségiek körében erősödik a vallá­si közösségekhez való kötődés.- A katolikus egyház nemzet­közi botrányai, amelyek miatt a pápa bocsánatot is kért, hogyan hatottak a hívekre, és hogyan a rendre?- Úgy tapasztalom, a sajtó - kivétel az ünnepek ideje - első­sorban a „botrányok” után ér­deklődik, ha az egyházakról van szó. A leghatározottabban elíté­lünk minden visszaélést. Ugyan­akkor gondoljunk arra: halálos közlekedési balesetek után, ami­kért mindig valaki felelősiem áll le az élet, és aki felelősen él, próbál úgy közlekedni, hogy má­sok életét ne veszélyeztesse.- Érzi-e valamilyen módon a tihanyi apátság a válság hatá­sait? Változott-e a hívek maga­tartása, a templomba járók száma a nehéz időkben?- A vallási élet terén nem ta­pasztalunk semmiféle változást, amely összefüggésbe hozható vol­na a gazdasági válsággal. A gye­rekek létszámának csökkenését látjuk és érzékeljük, akárcsak az iskolák. A családok helyzetének bizonytalanságát ugyancsak lát­juk. Egyre jobban értékelik az em­berek a munkahelyüket - ha van nekik. Tihanyba turisták is jön­nek, nem csak templomjáró, val­lásos emberek. A turisták számá­nak csökkenése érezhető, és en­nek természetesen vannak anya­gi következményei is. Munkatár­sainknak fizetést a turizmus be­vételéből tudunk biztosítani. Alig­hanem kritikus helyzetbe kerül­tünk. Tíz évvel ezelőtt rendszeres volt, hogy a vasárnapi szentmi­sén németül is mondtam néhány gondolatot, mert voltak nem ma­gyar anyanyelvűek is a templom­ban. Az elmúlt évben ez csupán egyetlen alkalommal fordult elő. Névjegy 1941-ben született Csornán. Általános iskolába Kapuváron, gimnáziumba Pannonhalmán járt, ott érettségizett 1959-ben. A BENCÉS RENDBE 1959-ben lé­pettbe. Teológiát Pannonhal­mán tanult 1959-től 1964-ig. 1964-ben felvételt nyert az ELTE Bölcsészettudományi Ka­rára, 1969-ben kapott ma­gyar-orosz szakos középisko­lai tanári oklevelet. EGYETEMI DOKTORI dolgozata a XVII. századi magyarországi unitárius énekköltészet témá­jából készült: egy addig isme­retlen kéziratos énekgyűjte­mény feldolgozása. DIÁKOTTHONI NEVELŐTANÁR és gimnáziumi tanár volt Győrben 1968-től 1973-ig. 1973-tól1979IG főapád tit­kár, tanított a Pannonhalmi Hittudományi Főiskolán és a Pannonhalmi Bencés Gim­náziumban, ahol 1979-től 1989-ig igazgató volt. 1981-től 1991-ig főmonostori perjel Pannonhalmán, ugyan­akkor a Magyar Katolikus Egyház megbízott képviselője a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban. 1991-től 1994-ig miniszteri biz­tos a Művelődési és Közoktatá­si Minisztériumban, nevéhez fűződik az egyházi iskolák új­raindítása, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Iskolabi­zottságának elnökhelyettese. 2008-ban a magyar oktatás és köznevelés kategóriában Prí­ma Primissima díjat kapott. 1994-től Tihanyban él, a tiha­nyi bencés apátság perjele. Tevékenysége nyomán az apátság sok embert vonzó szellemi központtá vált.- Tihany a héten 800 millió forintos turisztikai fejlesztési forráshoz jutott. Mit jelent ez az apátság számára?- Örülünk annak, ha a tihanyi önkormányzat pénzt kap a köz­ség arculatának szebbé tételéhez. Az apátság része a községnek, a község megélhetésének egyik forrása az idelátogató turisták fo­gadása. Reméljük, rendezettebbé válik majd a templom melletti sé­tány, a liget, s talán megvalósul­hat sokak több évtizedes vágya, hogy a IV. Károly kálvária újjá­építése befejeződjön.

Next

/
Oldalképek
Tartalom