Tolnai Népújság, 2009. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-12-27 / 50. szám
2009. DECEMBER 27., VASÁRNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Bo Szilvia nsimát evett Monguban küldetés A regölyi fiatal a Zambezi mellett vigyázott a fekete gyerekekre Muzuhile chwani? Nizuhile handi! Silozi nyelven így - ezzel az adjonisten-fogadjisten formulával - köszönnek egymásnak az emberek Zambiában. Szeri Árpád Ezt az üdvözlési formát elsajátította Riba Szilvia is, aki önkéntesként közel három hónapon át segédkezett az ország nyuga- ü tartományának három településén árva gyermekeknek, illetve mozgássérülteknek. Fekete- Afrika legmélyén élve belekóstolt nemcsak a helybeliek mindennapjaiba, de még főétkeikbe, a nsimába és a kasszavába is. A nsima készülhet kukorica- lisztből és kasszavából is, utóbbi egyébként egy helyi növény gyökere. Megenni meg lehet mindegyiket, sőt, még ízük is van, de azért csak ezen élni elég egyhangú lenne. Mármint egy európai számára: a gyermekek mindennap ezt kapták, és nagyon örültek, hogy egyáltalán kapták. Arrafelé ugyanis nem ismeretlen az éhezés. Miképpen és hol is kezdődött ez az érdekes és izgalmas küldetés? Az afrikai kezdőpont Lusaka, azaz a főváros és annak főpályaudvara. Ahol azonnal lecsaptak a reptérről éppen hogy megérkező Riba Szilviára. A helybeli utazási cégek meglehe- tően erőszakos kuncsaft-vadászai szép pénzt reméltek a fehér, ebből következően gazdagnak hitt lánytól. Természetesen nem tudták, hogy Riba Szilvia igen vékony pénztárcával érkezett ebbe az Afrika déli részén található országba. Ráadásul nem is turistáskodni, hanem dolgozni. Az Egyesült Királyságból ugyan, de eredetileg Tolna megyéből, Regölyből. Itt él most is.- Idén Angliában, Notting- hamben találtam magamnak munkát, de megtérésem után egyre erősebb hívást éreztem arra, hogy segítsek a szenvedőkön - kezdte történetét Riba Szilvia. - A közelmúltban megismerkedtem egy ír alapítású női szerzetesrenddel, Uletve anEgy maqua a feketék között. Riba Szilvia Monguban, gondozottaival, akik Bo Szilviának szólították nák nővérével: a rend a világ számos országában gondozza a rászorulókat. Zambiában is tart fenn árvaházat és mozgássérült gyermekeknek otthont. Általuk juthattam el nemrég ebbe a trópusi országba. Miután Lusakában sikerrel ellenállt a „fejvadászoknak”, önkéntes társával távolsági busz- szal utazott a helybéli utasok érdeklődő tekintetétől kísérve - több mint hatszáz kilométert a Nyugati Tartományba. Mongu, valamint Limulunga és Kaoma településeken dolgozott: az első két helyszín közelében a földrajzórán is tanult Zambezi, a harmadiknál pedig a mifelénk kevéssé ismert, ám annál dallamosabb nevű Luena folyó hömpölyög. Legalábbis az esős évElhatározta: amint teheti, visszatér a vadregényes Zambezi mellé. ■■■■■■■■■■■Mi szakban. - Futótűzként terjedt a híre annak, hogy maqua - fehér ember - érkezett a helybeliekhez - folytatta Riba Szilvia.- Azt vettük észre, hogy a bokrokból göndör hajú, fekete emberpalánták bukkannak elő és figyelnek bennünket. Később, már a mozgássérültek otthonában a kis lakók nagy érdeklődéssel vizsgálgatták, nyomkodták a kezünket, és nyugtázták, hogy semmi rendkívüli nem történik, nem szakad be a bőrünk. A két és fél és tizenhat év közötti korú gyermekekkel angolul beszéltünk, minden kérésünknek szófogadóan eleget tettek. Bennük van az az illemtudás, aminek egyik megnyilvánulása a mély tiszteletet kifejező Bo jelző használata. Ennek megfelelően engem úgy szólítottak, hogy Bo Szilvia. A limulungai iskolában a háromhatéves nebulók között már akadtak vadócok, itt néha történt verekedés, de a helyi nevelők segítségével mindig gyorsan rendeztük a konfliktusokat. Névjegy: Riba Szilvia születési hely és idő: Szek- szárd, 1979. április 21. iskolái: Bonyhád, Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskola, majd Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola. képzettsége: mérlegképes könyvelő, hittanár. CSALÁDI ÁLLAPOT: hajadon. HOBBIJA; természetjárás, utazás, olvasás. MIT SZERETNE ELÉRNI? A rászorulókon ott és oly módon segíteni, ahol és ahogy ez a leginkább szükséges. Az árvaházban és a mozgás- sérültek otthonában - köszönhetően a nővérek által Angliában és Írországban gyűjtött adományoknak - volt csapvíz és villany, ellentétben a helybeliek házaival, ahol esténként az emberek olajmécsesekkel világítottak. Vizet pedig a közeli vagy távolabbi kutakról hordtak haza. A gondozott gyermekek igen szerencsésnek mondhatták magukat a napi háromszori étkezéssel. Ugyanakkor a mindennapi ebédet biztosító limulungai általános iskola a tervezett egy hónaphoz képest csak egy hét szünetet tarthatott: ellenkező esetben a kisdiákokra otthon tartós - akár az éhhalálhoz is vezető h éhezés várt volna. Jellemző hogy a nebulók táskája nem könyvet, hanem egy-egy tányért rejtett: ez minden másnál fontosabb eszköz, hiszen ebbe kapták a várva várt ennivalót. Riba Szilvia azt is nyugtázta, hogy bár az itt élőnek nehéz a sorsuk, ugyanakkor nem boldogtalanok. Egyszerű és természetes emberi létük hozzájárul ahhoz a varázshoz, ami mágnesként vonzza vissza azt az utazót, aki egyszer itt járt. S bár a regölyi fiatal éppen küldetése végén részleges ínszakadást szenvedett, mégsem ez a kellemetlen élmény nyomta rá bélyegét afrikai útjára. Annyira nem, hogy elhatározta: amint teheti, visszatér a vadregényes Zambezi mellé. • • Ünnep után, ünnep előtt ilyenkor, ünnep idején az ember csak azt sajnálja, hogy nincs két gyomra. Az utóbbi napokban felvonultak a magyar konyha remekei, a halászlé, a töltött káposzta, a bejgli és a beszivárgott, de népszerűvé vált külföldi karácsonyi fogások, mint például a töltött pulyka. S akkor még nem szóltunk a borlevesről és a mákos gubáról, a tengernyi aprósüteményről, a karácsonyi tortákról és az egyedi, családi finomságokról, amelyek csak sátoros ünnepkor készülnek. nehéz diétázni annak, aki kedveli a mi tradicionális ételeinket, azt hiszem, ezt nem lehet tagadni. S ha másra nem is, a terített asztalra még mindenkinek futotta az idén. Egy ismerősöm a karácsony előtti napon panaszkodott arra, hogy alig kapott parkolót a hipermarket előtt, és odabent zsongó méhkasként, megszállottan vásárolt a nép. Elsősorban is ételt és italt.- még hogy válság van! - mondta legyintve, megfeledkezve a tényről, hogy ő is az utolsó pillanatra halasztotta az árubeszerzést. De mi már csak ilyenek vagyunk! Mor- gunk és zsörtölődünk, de ragaszkodunk ahhoz, hogy megadjuk a módját az ünnepeknek. Legalább a fehér asztalnál, ahol összegyűlik a család azon a néhány ünnepen. ilyenkor nem foglalkozunk azzal, hogy hogyan tovább, hogy jövőre futja-e majd a töltött húsra vagy a csukapörköltre. Ráadásul most újabb okunk van az örömre, mert hamarosan az újévet köszöntjük virslivel, lencselevessel, malacsülttel, kaláccsal. S a csudába is! Helyt kell állni annál az ünnepi asztalnál is. mi lenne velünk az ünnepek nélkül? Hiszen amíg van kit az asztalhoz invitálni, van kinek örülni, van kinek ajándékot venni, addig minden nehézséget képesek vagyunk elviselni. Hagyomány a BONI Széchenyi István Általános Iskolában, hogy az intézmény karácsonyi ünnepségén a pedagógusok kórusa lép fel a tanulók előtt. Ezzel a gesztussal szeretnének példát mutatni a gyerekeknek, hogyan kellene egész évben másokra odafigyelni, örömet szerezni. A „zümmögő” kórus tagjai ezzel a produkcióval kívántak meghitt, békés karácsonyi ünnepeket tanítványaiknak. Családi beszélő a karácsonyi ajándék börtön Istentiszteleten ünnepeltek a rabok, ajándékcsomagokat is kaptak „Ilyenkor még a legmenőbbek is újra kisfiúk lesznek” - mondja Balázs Péter ezredes, a szekszárdi börtön parancsnoka. Na igen, a karácsony a fogvatartottak számára is nagy jelentőséggel bír, így aztán nem múlhatott el ünnepség nélkül a falakon belül sem. Szenteste reggelén Balázsi Zoltán református lelkész tartott is- tenüszteletet, néhány elítélt pedig bibliai szövegrészletekkel, verssel idézte fel Jézus születésének történetét társai számára. A műsor végén az ajándékosztás sem maradt el. A Máltai Szeretetszolgálat és a Szent Erzsébet Caritas Alapítvány jóvoltából gyümölcsöt, kekszet és tisztálkodási eszközöket rejtő csomagokat osztottak ki a rabok között. Balázs Péter elmondta, hogy mivel otthonról nem kaphatnak semmilyen ajándékot a fogvatartottak, ezeknek az apróságoknak különös jelentősége van. Ünnepek idején viszont több módjuk van rá, hogy találkozzanak szeretteikkel. Ilyenkor az úgynevezett családi beszélőn asztal mellett ülhetnek össze, nem választja el őket egymástól rács, mint a egyébként. Ä börtönparancsnok I elárulta, hogy ösztönözni is tud- | ják ezzel a rabokat, ugyanis a | leginkább tisztán tartott cellák ' lakói több ilyen lehetőséghez ju- 1 tottak. ■ H. E. ■ Otthonról nem kaphatnak ajándékot. Balázsi Zoltán (balra) református lelkész tartott istentiszteletet
