Tolnai Népújság, 2009. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-08-09 / 31. szám

2009. AUGUSZTUS 9., VASARNAP 3 TOLNÁBAN, KÖZELRŐL Egy férfi a gyöngyfűzők között A büntetésről nem esik szó nálunk előbb-utóbb minden­ki megkapja a magáét. Mert hiszen vernek mifelénk peda­gógust, orvost, kalauzt, és egyre gyakrabban buszveze­tőt. Ez még akkor is igaz, ha - mint az kiderült lapunk egyik nemrég megjelent írá­sából - Tolna megye a sofőr­verések szempontjából gya­korlatilag érintetlen terület. Maradjon is így, bár a társa­dalmi körülmények és az azokból megjósolható kilátá­sok a legóvatosabb derűlátás­ra sem adnak okot. nálunk előbb-utóbb minden­ki megkapja a magáét - szólt a bevezető mondat, de ez csak megszorításokkal igaz. Maradva a buszvezetőknél, manapság már nem telik el úgy hét, hogy ne hallanánk egy-egy sofőr megpofozásáról, leütéséről, megrugdosásáról. Egyelőre tehát csak azt tud­juk biztosan, hogy itt és most a közfeladatot ellátó személy megkapja a magáét - minden esetben bűncselekmény áldo­zataként. A hírek azonban arról már nem szólnak, hogy a tettesek vajon megkapják, megkapták- e a magukét bírósági ítéletek formájában. Jóllehet az erről szóló információk nyilvános­ság elé tárása jóí felfogott ér­deke lenne számos szervnek i és hivatalnak. Mások mellett és nem utolsósorban a jog­szolgáltatásnak, de a kárval­lottat foglalkoztató vállalatnak is. Előbbinek azért, hogy bizo­nyítsa az igazságszolgáltatás iránt amúgy is megrendült bizalommal viseltető állam­polgárnak: van még igazság e hazában. Utóbbinak pedig azért, hogy a büntetés mérté­két közzétéve elrettentse a le­hetséges verekedőket, de leg­alább is egy részüket. ám a bűntettek büntetéseiről eddig még vajmi keveset, mondhatni semmit sem hal­lottunk. Reméljük, nem azért, mert a notórius erőszakosko- dók eddig minden esetben megúszták egy szokványos ejnye-bejnyével. hagyománytisztelő kézművesség Szigorú szabályok szerinti szabad alkotás Tavaly és az idén is csiszolta itt a tudását a kocsolai Tolnai György. Nem untatja ez az ap­rólékos munka, nem tartja idő­rablónak. Húsz évig néptán­colt, s a viseletekkel való is­merkedés során jutott el az ék­szerkészítésig. Nőtlen, 43 éves rokkantnyugdíjas. Azt mond­ja: kereset-kiegészítésnek se rossz a gyöngyékszer, bár ő nem egy kereskedő alkat, s nincs is megfizetve a ráfordí­tott rengeteg munka. Az alap­anyag viszonylag olcsó, ám egy mívesebb nyakék 3-4 napi kon­centrálást igényel. Készít gyöngyállatkákat és virágokat is, persze nem kereskedelmi mennyiségben. Csak a maga örömére. A táborvezető, Decsi Kiss Jánosné is ezt hangsúlyozza. Nem az a cél, hogy a táborozok elsajátítsák a nagyüzemi ék­szergyártást, hanem hogy tud­ják, mit miért csinálnak, mi­lyen színeket alkalmazhatnak, mennyiben térhetnek el a min­tarajztól, melyek a sárközi vise­let-kiegészítők főbb jellegzetes­ségei. S ha a fejben rendezett az ismeretanyag, akkor jöhet a kéz, s nyaksivá, övvé rendezhe­ti a gyöngyszemeket. Az alapvető, hagyományos sárközi viseletkiegészítők Karkötőt nem fűztek gyöngy­ből a Sárközben. Nyaké­ket annál inkább, és olykor övét is. ■ csipke (nyakék) m virágválasztós csipke ■ nyaksi ■ szorítkó (gyöngyöv) m rojtos gyöngy és ezek változatai. A sárközi gyöngyékszereknél alkalmazható színek ■ fekete m piros m zöld m kék ■ arany és ezek árnyalatai. Sárközi gyöngyékszere­ket készítettek az elmúlt héten a szálkai tábor­ban. A 26 gyöngyfűző között egy férfi is volt. Tolnai György rokkant­nyugdíját egészíti ki a gyöngyékszerekkel kere­sett pénzzel. Wessely Gábor A népművészetnek is vannak dialektusai. Szalay József a ka­lotaszegit, a matyóföldit és a csángót említi, majd hozzáteszi, hogy a sárközi mindezek summázata. A művész-tanár a szálkai gyöngyfűző tábor egyik előadója volt. A tábort 2001 óta minden nyáron megszervezi Decsi Kiss Jánosné, a Tolna Me­gyei Népművészeti Egyesület titkára. Most 26 gyöngyfűző ér­kezett Szálkára az ország kü­lönböző tájairól. Népi ékszere­ket alkottak az elmúlt héten, két oktató, Gulyásné Szabó Zsu­zsanna és Maucha Katalin szakmai irányítása mellett. Előadások is segítették őket a népi kultúra, a viseletek, vise­let-kiegészítők, a motívum­kincs, a jelképrendszer megis­merésében. Szalay József a gyöngy útját ismertette az ős­kortól napjainkig. A gyöngyék­szer hajdanán a rituálé kelléke volt, aztán a szépség és a rang jelképévé vált. Szinte az embe­riség történetével egyidős az ék­szerkultúra. A gyöngysorok már pjtt vannak a pattintott kő­szerszámok mellett a több ezer éves sírokban. Állati fogakat, gyöngyöket, koraitokat, bogyó­kat fűztek fel állatszőrre - pél­dául lófarokból tépett hosszú szálra -, inszalagra vagy vé­kony bőrcsíkra. Később megje­lentek az üveggyöngyök, me­lyek a felfedezések korában fi­zetőeszközül is szolgáltak. Egy marék üveggyöngyért egy lányt is lehetett vásárolni a természe­ti népeknél. A gyöngy távoli tájakra elju­tott. Szalay József ismeretei sze­rint Kaiotaszegen csehországi, a Sárközben flamand alapanyag is előkerült. Kiemeli, hogy a Sár­közben nagyon erőteljes a ha­gyománytisztelet. Az itteni népi ékszereket, díszítményeket az összeszedettség jellemzi. Az A szálkai gyöngyfűző tábor egyetlen férfi résztvevője a kocsolai Tolnai György volt üveggyöngyök mellé újabban néhány fémgyöngy vagy féldrá­gakő is kerülhet az ékszerekbe, de a hagyományoktól elrugasz­kodni, egyénieskedni nem sza­bad. Nem megengedett a mű­anyag gyöngyök használata - legfeljebb gyermekeknél. A mű­anyagnak nincs súlya, tartása, nemes fénye, és irritációt okoz­hat. Érintkezik a bőrrel - lako­dalmas tánc során az izzadt bőr­rel -, s az lepattogzik. A művész­tanár a hagyományos technika mesterfokon való elsajátítását ja­vallottá a Szálkán táborozóknak. Hangsúlyozta, hogy ez nem rat>- szolga módon való másolást je­lent, hanem olyan hagyomány- őrző alkotást, melynek végered­ményeként minden darab egye­di lehet. Megfordult már a táborban előadóként Andrásfalvy Berta­lan is. A néprajzkutató profesz- szor arról beszélt, hogy az alko­tás közösséget kovácsol, nem­zetet épít, és ahol nincs örömte­li, versenymentes együtt-alko- tás, ott széthullik az ország. Tő­le származik az a definíció is, amelyet a hagyománytisztelő kézművesek gyakran emleget­nek Szálkán. Eszerint a gyöngy- ékszer-készítés nem más, mint szigorú szabályok szerinti sza­bad alkotás. A szabad gyöngyfűzők tábo­rába nemcsak hölgyek járnak. Már pénteken is alapoztak buli A Mórágyi Sörnap sztárvendége Szűcs Judith volt A wemauiak is jól mulattak fesztivál Csillogó szempárok a szombati programokon mórágy Már pénteken elkezdtek alapozni a mórágyi fiatalok a teg­napi Sörnapra, amit idén már ötödször rendezett meg a Mórá­gyi Nemzetiségi Néptánc­együttes. Alihoz képest, hogy a hétvégi rendezvény első napján közel háromszázan hajnalig rop­ták a Retro discoban, a nekik igen korainak számító tíz-tizenegy órakor már bográcsoztak. A csir­kefőző versenyre 12 csapat jelent­kezett. - Minden gárda szakácsa négy kilogramm húst kapott in­gyen, abból kellett valami fino­mat alkotniuk. Ez a Szekszárdi Szülők csapatának sikerült leg­inkább, ők nyerték el ugyanis az első díjat, a második helyen Ha­las és Kárpáti Zoltán csapata, a képzeletbeli dobogó legalsó fokán pedig Sztojka Csaba és csapata végzett - mondta el kérdésünkre Donáth Csaba, az együttes elnö­ke. Hozzátette, a helyi érdeklődők mellett Bajáról, Szekszárdról és a ■ A szervezők tűzijátékkal is kedveskedtek a részt­vevőknek tegnap. környező településekről érkeztek a vendégek a programokra. Emel­lett a szerbiai Bajorokról is jött egy huszonöt fős hagyományőrző tánccsoport is a Sörnapra. Ők a mórágyiak egy korábbi látogatá­sát viszonozták a hétvégén. Ám nemcsak a főzésről szólt a szom­bat a faluban, hiszen kicsik és na­gyok, fiatalok és idősek egyaránt találhattak kedvükre való szóra­kozást. A művelődési ház környé­kén kézművessátrat, légvárat is lehetett találni, de akinek szama- ragolni akadt kedve, az is kielégít­hette efféle vágyait. Délután a ha­gyományőrző csoportok, tánc- együttesek adtak műsort, a nap tetőpontját mégis Szűcs Judith koncertje jelentette a nagyérde­műnek. A Sörnap ötéves múltjá­ban már ő volt a harmadik ismert magyar énekesnő, aki a mórágy­ra érkezőket szórakoztathatta. Három éve Csepregi Évának, két éve pedig Kovács Katinak tapsol­hatott a közönség. A szombat es­te zárásaként a Welcome zene­kar húzta a talpalávalót. ■ R. T. bonyhád A testvérvárosból, Wernauból érkezett delegáció péntek este a városba. A mint­egy 60 fős csoport is kilátogatott szombat este a IX. Tarka Feszti­válra, de rajtuk kívül megtették ezt még legalább ötezren. A programok között a legkisebbek­től a legidősebbekig mindenki találhatott kedvére valót, hiszen az elmés játékoktól Varga Mik­lós fellépéséig terjedt a skála. Még a jövőt is meg lehetett jö- vendöltetni egy jósnővel, igaz, erre nem szánták el magukat túl sokan. S arról, hogy a vendégse­reg szeme azért ennek ellenére is csilloghasson, a Bonyhád kör­nyéki borászok nedűje és a tűzi­játék is gondoskodott. ■ R. T. Kaiserné Szabó Lívia és Kaiser Tamás vegyespörköltet főztek > \ 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom