Tolnai Népújság, 2009. május (20. évfolyam, 102-126. szám)
Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-05-03 / 17. szám
2009. MÁJUS 3., VASARNAP 7 INTERJÚ városvédő Ráday Mihály akkor is a témát keresi, ha csak kirándulni indul. Büszke operatőri munkájára, és elismeri, hogy városvédőként sokszor falakba ütközik. „DOLGOZOM, AMÍG BÍROK JÁRNI” Televíziótörténeti csúcs a harminc éve futó Unokáink sem fogják látni című műsor. Ráday Mihály mégis inkább játékfilmeket készítene. Sajnálja, hogy a Magyar Televízió aranykora már nem tér vissza soha. Árvay N. Tivadar- Leginkább városvédőként ismeri a közönség, holott operatőrként is jegyzik a nevét.- És pont az elmúlt fél évben volt mód megint egy kicsit másképp látszanom. Elkezdték sugározni a régi dolgaimat. Lement a Vereség című játékfilmem, amit Várkonyi Gáborral csináltunk, nemrég adták a Buborékokat Psota Irén nyolcvanadik születésnapjára, játszották a Ciklámen című tévéjátékot, ez volt Piros Ildikó első főszerepe, és a Magyarok Izraelben című négyrészes sorozatomat is láthatták újra a nézők. A Bánk bán, a Keménykalap és krumpliorr, a Mednyánszky, a Tegnap városa (Ady és Nagyvárad) után most rövidesen megjelenik DVD-n a Denevér, és nyáron ismétlik az ízes életek című sorozatomat.- Az említett művekben operatőrként dolgozott?- A dramatikus művekben operatőrként, a dokumentumfil- mekben egy személyben rendező, operatőr, szerkesztő és riporter is vagyok.- De melyik a végzettsége?- Először a bölcsészkarra jártam magyar-művészettörténet szakra. Negyedéves voltam, amikor Herskó János osztályt indított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Azt nem lett volna ésszerű kihagyni, úgyhogy felvételiztem. A főiskolán operatőrként és rendezőként végeztem. Később már televíziósként szereztem meg a bölcsészdiplomát.- Mégsem maradt meg csak a kamera mögött.- Már a másodéves vizsgafilmemmel díjakat nyertem. Az oberhauseni siker után meghívtak Firenzébe egy fesztiválra, és bemutatták a 17 perces vizsgafilmet a magyar mozik. Ilyesmi azért ritkán fordul elő. A firenzei fesztiválról pedig iszkoltam haza, hiszen 1968 elején jelentkeztem a televízióhoz, s ősszel már játékfilmet forgattam. Rögtön a sűrűjébe kerültem. A Magyar Televízió, amikor még nem akart a kereskedelmi adókhoz hasonlítani, nagyokat kaszált a világ televíziós fesztiváljain, mert igazi alkotóműhely volt, ahol maradandó értékek születtek. Sajnos tévéjáték és tévéfilm ma már alig van.- Lesz még aranykor?- Nem.- Sorozatok azért készülnek.- A tévésorozatok egy ré- » szét elfogadom, de van olyan, amelyik nagyon seké- \ lyes. Egy első osztályú tévéso- \ rozat olyan, mint például az Abigél, A fekete város, vagy a Kü„Úgy kell dolgozni, hogy hagyjunk valamit magunk után, hogy hasznos legyen az, amivel foglalkozunk. Az egész életemet a jobbítani vágyás töltötte ki.” lönös házasság. Részt vehettem Moliere-mű képernyőre vitelében éppúgy, mint Kosztolányi- vagy Galgóczi Erzsébet-írás megfilmesítésében. Kiváló színészekkel, jelentős rendezőkkel dolgozhattam Szőnyi G. Sándortól Szinetár Miklósig, s egyszer Zsurzs Évával is. A Keménykalap és krumpliorr, amit Bácskai- Lauró Istvánnal csináltunk, bejárta az egész világot.- Díjai jelzik, hogy elismerik a munkáját.- Az elismerés mindig örömet okoz, különösen a szakmaiak, a fesztiválok díjai. Én ezt a szakmát sosem tekintettem egyszerű pénzkeresetnek. Nem is keresek - meggyőződésem szerint - eleget. De úgy kell dolgozni, hogy hagyjunk valamit magunk után, hogy hasznos legyen az, amivel foglalkozunk. Az egész életemet a jobbítani vágyás töltötte ki eddig, és ezzel jól megvagyok. Azért tévéjátékot ma is szívesen készítenék.- Akkor az egyetlen járható út a városvédelem?- Nemcsak. Önálló „ismeret- terjesztő” filmeket is csinálok, mint az Egy állati jó hely, az Elefánt a poggyászomban, a háromrészes Wekerle 100, meg a portréfilmek. A tizenegy részes ízes életek címűt újra elő lehet venni, le is vetítik a nyáron a teljes sorozatot.- Nehéz ma védeni az épített értékeket?- Úgy tűnik, ma mindenki spekulál. A politikai szembenállás ráadásul rányomja a bélyegét mindenre. Nagyon gyakran érzem úgy, hogy egy-egy település valódi érdeke helyett személyek, csoportok, pártok érdeke motitek a hagyományos „főutcák”, bevásárló útvonalak, mert - s ez valóban hiba volt - bejöhettek a légkondicionált, fedett bevásárlóközpontok a belvárosba. Most ugyanezt a hibát reprodukálják számos városunkban. Csak nem gondolja, hogy Debrecenben, a Péterfia utca sarkán a kereszteződésben a négy sarokból hármon bevásárlóközpontra van szükség? Nonszensz, de megépítik. Más kárán sem tanulnak.- Nincs eszköz ez ellen?- Nincs. Csak nem gondolja, hogy Debrecenben, a Péterfia utca sarkán a kereszteződésben a négy sarokból hármon bevásárló- központra van szükség? Nonszensz, de megépítik. Más kárán sem tanulnak. válja a döntéseket. Ráadásul ma már koránt sincs akkora hatása a sajtónak, rádiónak, televíziónak, mint még nem is olyan régen. Összekötve két közmondást- a pénz beszél, a kutya ugat, a karaván meg halad.- A pénz beszél?- Abszolút. Budapesten kiürül- A műemlékeknél sem?- A tulajdonos elérheti, hogy olyan állapotba kerüljön az épülete, hogy egyenesen utasítsák arra, hogy lebontsa. Nyitva hagyja az ajtót, az ablakot, hadd essen be az eső, a hó, hordjon szét mindent, aki csak akar. Aztán előbb- utóbb életveszélyessé válik az épület. A tulajdonos pedig akkor Névjegy £ RÁDAY MIHÁLY " született: Budapest, 1942. június 11. MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ, f operatőr, városvédő 1968 óta a Magyar Televízió munkatársa 1980-ban indult el városvédő műsora Unokáink sem fogjak látni... címen díjai: Balázs Béla-díj, Podmaniczky-díj, Medals of Honour, Europa Nostra-díj, Kossuth-díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje tud az ingatlanból - amit nem azért vett meg, hogy megtartsa, használja - több pénzt csinálni, ha a ház telke üres, ha szerzett egy bontási, illetve egy legalább elvi építési engedélyt.- Meghallgatják a véleményét ilyen ügyekben?- Fia jól tudok érvelni, és a másik oldalon nem áll rengeteg pénz, akkor előfordulhat, hogy meghallgatnak. Persze ez nem az én sikerem, hanem az ügyé. Néha, amikor túl nagy szenvedéllyel állok ki egy ügy mellett, rögtön megkérdezik, hogy mennyit keresek vele. Ilyen volt az Andrássy úti kandeláberek rekonstrukciója is. Pedig az sem nekem volt üzlet, csak próbáltam megértetni, hogy ez jó lesz a városnak, Budapest hagyományos arculatának.- Ilyen nehézségekbe ütközött a vidám parki Körhinta felújításakor is?- Ez kifejezetten kellemes emlék. Megkeresett Sir John Birch, az akkori brit nagykövet, hogy tetszik neki, amit csinálok. Elmondta, hogy fél év múlva lejár a megbízatása, és szívesen áldoz valamilyen hasonló ügyre. Tudtam, hogy szeret va- * dászni, úgyhogy megkérdeztem tőle, mit szólna egy kis lovagláshoz. Azt mondta, nagyon jó ötlet, de hol találkozzunk? Amikor megmondtam neki, hogy hol, és végül felültettem a Körhintára, élnevett'e magát, és csak annyit kérdezett: mennyi? Mondtam, hogy egymillió forint, mire ő bólintott. Ezzel a pénzzel indult meg a 100 éves Körhinta tatarozása.- Az Unokáink sem fogják látni 1980. január óta létezik. Ez televíziós rekord. Minek köszönheti a népszerűségét?- A recept nagyképűen egyszerű: hitelesnek meg érdekesnek kell lenni. Az embereket érdekli! a közvetlen környezetük.- Meddig készíti még?- Amíg bírok járni, gondolom. Úgy tűnik, van rá igény, pedig lehetne jobb az adásideje, s a beharangozó promócióké is. Amit csinálok, nem csak ismeretterjesztés, hanem agitáció épített örökségünk védelmében. A műsor dicsér és szekíroz, hogy finoman fejezzem ki magam. Egyszer Presser Gábor mondta egy műsoromra, amelyben túl sok pozitívum volt, hogy: öreg, ha folyamatosan dicsérsz, el fogod veszteni a közönségedet. Az emberek szeretnek bosszankodni. Röstelked- ni meg nem. A legtöbb ember pedig lelkes, ha megdicsérik. Ha valaki látja, hogy mit csinál rosszul, akkor lehet, hogy változtatni is akar. Sok éve alapítottam meg a Podmaniczky-díjat, s volt olyan eset, hogy előre beígértem. Azért ez nem tipikus.- És meg is kapta az illető?- Meg is tette, megvédte, amit kellett. Ez a dolog lényege. Pénz nem jár a díjjal, „csak a szégyen”- ahogy mondani szokás. Pénzt ugyanis nehéz szerezni a civilszervezetek fenntartásához.- A sok munka mellett mi a hobbija?- A munkám. Bár most eszembe jutott, hogy ki kellene ültetni a dáliákat a kertbe. Szeretek kertészkedni, meg főzni is, csak kinek van arra ideje?- Mindig ott a kamera a táskájában, ha témát találna?- Általában így van. Legutóbb Bécsben voltam. Három nap alatt annyit fotóztam, hogy órákig töltöttem le az anyagot. Régebben sok-sok pénzembe került előhívatni a fotókat. Hatalmas az archívumom. Most, hogy új helyre kerül a televízió, nehezen csomagoltunk össze.- Milyen az új székház?- Valójában egy irodaház, még be kell lakni, hogy tévészékház legyen. Ma voltam ott első alkalommal. A portán nem ismertek meg, megkérdezték, hogy mit parancsolok. Hiába, a biztonsági emberek is újak.- Most min dolgozik?- Filmet készítek a Zeneakadémiáról, júniusra különkiadást Nagy Imréék börtönéről, és május 9-én jön az ml-en a Petőfi Sándor felvidéki útját bemutató 40 perces filmem. Amúgy például évek óta szeretném elérni, hogy valamilyen jogszabály szorítsa keretek közé a közterületről látható reklámokat. Bár túl Sok gazdasági érdeket sértene egy korrekt szabályozás. A posta hagyományt romboló drága postaládacseréjét sem lehetett igazán megfékezni.- A családjára jut ideje?- Három gyermekemből kettő már önálló, de a legkisebb is elég sokat megy el otthonról. Ma már az is nagy öröm, ha össze tudjuk hívni őket egy közös kajálásra. i í I A
