Tolnai Népújság, 2009. május (20. évfolyam, 102-126. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-05-03 / 17. szám

2009. MÁJUS 3., VASARNAP 7 INTERJÚ városvédő Ráday Mihály akkor is a témát keresi, ha csak kirándulni indul. Büszke operatőri munkájára, és elismeri, hogy városvédőként sokszor falakba ütközik. „DOLGOZOM, AMÍG BÍROK JÁRNI” Televíziótörténeti csúcs a harminc éve futó Uno­káink sem fogják látni cí­mű műsor. Ráday Mihály mégis inkább játékfilme­ket készítene. Sajnálja, hogy a Magyar Televízió aranykora már nem tér vissza soha. Árvay N. Tivadar- Leginkább városvédőként is­meri a közönség, holott opera­tőrként is jegyzik a nevét.- És pont az elmúlt fél évben volt mód megint egy kicsit más­képp látszanom. Elkezdték sugá­rozni a régi dolgaimat. Lement a Vereség című játékfilmem, amit Várkonyi Gáborral csináltunk, nemrég adták a Buborékokat Psota Irén nyolcvanadik születés­napjára, játszották a Ciklámen cí­mű tévéjátékot, ez volt Piros Ildi­kó első főszerepe, és a Magyarok Izraelben című négyrészes soro­zatomat is láthatták újra a nézők. A Bánk bán, a Keménykalap és krumpliorr, a Mednyánszky, a Tegnap városa (Ady és Nagyvá­rad) után most rövidesen megje­lenik DVD-n a Denevér, és nyáron ismétlik az ízes életek című soro­zatomat.- Az említett művekben opera­tőrként dolgozott?- A dramatikus művekben operatőrként, a dokumentumfil- mekben egy személyben rende­ző, operatőr, szerkesztő és ripor­ter is vagyok.- De melyik a végzettsége?- Először a bölcsészkarra jár­tam magyar-művészettörténet szakra. Negyedéves voltam, ami­kor Herskó János osztályt indított a Színház- és Filmművészeti Fő­iskolán. Azt nem lett volna éssze­rű kihagyni, úgyhogy felvételiz­tem. A főiskolán operatőrként és rendezőként végeztem. Később már televíziósként szereztem meg a bölcsészdiplomát.- Mégsem maradt meg csak a kamera mögött.- Már a másodéves vizsgafil­memmel díjakat nyertem. Az oberhauseni siker után meghív­tak Firenzébe egy fesztiválra, és bemutatták a 17 perces vizsgafil­met a magyar mozik. Ilyesmi azért ritkán fordul elő. A firenzei fesztiválról pedig iszkoltam ha­za, hiszen 1968 elején jelentkez­tem a televízióhoz, s ősszel már játékfilmet forgattam. Rögtön a sűrűjébe kerültem. A Magyar Te­levízió, amikor még nem akart a kereskedelmi adókhoz hasonlí­tani, nagyokat kaszált a világ te­levíziós fesztiváljain, mert igazi alkotóműhely volt, ahol ma­radandó értékek születtek. Saj­nos tévéjáték és tévéfilm ma már alig van.- Lesz még aranykor?- Nem.- Sorozatok azért ké­szülnek.- A tévésorozatok egy ré- » szét elfogadom, de van olyan, amelyik nagyon seké- \ lyes. Egy első osztályú tévéso- \ rozat olyan, mint például az Abigél, A fekete város, vagy a Kü­„Úgy kell dolgozni, hogy hagyjunk valamit magunk után, hogy hasznos legyen az, amivel foglalkozunk. Az egész életemet a jobbítani vágyás töltötte ki.” lönös házasság. Részt vehettem Moliere-mű képernyőre vitelé­ben éppúgy, mint Kosztolányi- vagy Galgóczi Erzsébet-írás meg­filmesítésében. Kiváló színé­szekkel, jelentős rendezőkkel dolgozhattam Szőnyi G. Sándor­tól Szinetár Miklósig, s egyszer Zsurzs Évával is. A Keményka­lap és krumpliorr, amit Bácskai- Lauró Istvánnal csináltunk, be­járta az egész világot.- Díjai jelzik, hogy elismerik a munkáját.- Az elismerés mindig örömet okoz, különösen a szakmaiak, a fesztiválok díjai. Én ezt a szak­mát sosem tekintettem egysze­rű pénzkeresetnek. Nem is kere­sek - meggyőződésem szerint - eleget. De úgy kell dolgozni, hogy hagyjunk valamit magunk után, hogy hasznos legyen az, amivel foglalkozunk. Az egész életemet a jobbítani vágyás töl­tötte ki eddig, és ezzel jól megva­gyok. Azért tévéjátékot ma is szí­vesen készítenék.- Akkor az egyetlen járható út a városvédelem?- Nemcsak. Önálló „ismeret- terjesztő” filmeket is csinálok, mint az Egy állati jó hely, az Elefánt a poggyászomban, a há­romrészes Wekerle 100, meg a portréfilmek. A tizenegy részes ízes életek címűt újra elő lehet venni, le is vetítik a nyáron a tel­jes sorozatot.- Nehéz ma védeni az épített értékeket?- Úgy tűnik, ma mindenki spe­kulál. A politikai szembenállás ráadásul rányomja a bélyegét mindenre. Nagyon gyakran ér­zem úgy, hogy egy-egy település valódi érdeke helyett személyek, csoportok, pártok érdeke moti­tek a hagyományos „főutcák”, be­vásárló útvonalak, mert - s ez va­lóban hiba volt - bejöhettek a lég­kondicionált, fedett bevásárlóköz­pontok a belvárosba. Most ugyan­ezt a hibát reprodukálják számos városunkban. Csak nem gondol­ja, hogy Debrecenben, a Péterfia utca sarkán a kereszteződésben a négy sarokból hármon bevá­sárlóközpontra van szükség? Nonszensz, de megépítik. Más kárán sem tanulnak.- Nincs eszköz ez ellen?- Nincs. Csak nem gondolja, hogy Debrecenben, a Péterfia utca sarkán a kereszteződés­ben a négy sarokból hármon bevásárló- központra van szükség? Nonszensz, de megépítik. Más kárán sem tanulnak. válja a döntéseket. Ráadásul ma már koránt sincs akkora hatása a sajtónak, rádiónak, televízió­nak, mint még nem is olyan ré­gen. Összekötve két közmondást- a pénz beszél, a kutya ugat, a karaván meg halad.- A pénz beszél?- Abszolút. Budapesten kiürül­- A műemlékeknél sem?- A tulajdonos elérheti, hogy olyan állapotba kerüljön az épü­lete, hogy egyenesen utasítsák arra, hogy lebontsa. Nyitva hagy­ja az ajtót, az ablakot, hadd essen be az eső, a hó, hordjon szét min­dent, aki csak akar. Aztán előbb- utóbb életveszélyessé válik az épület. A tulajdonos pedig akkor Névjegy £ RÁDAY MIHÁLY " született: Budapest, 1942. június 11. MŰVÉSZETTÖRTÉNÉSZ, f operatőr, városvédő 1968 óta a Magyar Tele­vízió munkatársa 1980-ban indult el vá­rosvédő műsora Unokáink sem fogjak látni... címen díjai: Balázs Béla-díj, Podmaniczky-díj, Medals of Honour, Europa Nostra-díj, Kossuth-díj, a Magyar Köztár­sasági Érdemrend középke­resztje tud az ingatlanból - amit nem azért vett meg, hogy megtartsa, használja - több pénzt csinálni, ha a ház telke üres, ha szerzett egy bontási, illetve egy legalább elvi építési engedélyt.- Meghallgatják a véleményét ilyen ügyekben?- Fia jól tudok érvelni, és a má­sik oldalon nem áll rengeteg pénz, akkor előfordulhat, hogy meghallgatnak. Persze ez nem az én sikerem, hanem az ügyé. Né­ha, amikor túl nagy szenvedél­lyel állok ki egy ügy mellett, rög­tön megkérdezik, hogy mennyit keresek vele. Ilyen volt az Andrássy úti kandeláberek re­konstrukciója is. Pedig az sem nekem volt üzlet, csak próbáltam megértetni, hogy ez jó lesz a vá­rosnak, Budapest hagyományos arculatának.- Ilyen nehézségekbe ütközött a vidám parki Körhinta felújí­tásakor is?- Ez kifejezetten kellemes emlék. Megkeresett Sir John Birch, az akkori brit nagykövet, hogy tetszik neki, amit csiná­lok. Elmondta, hogy fél év múl­va lejár a megbízatása, és szíve­sen áldoz valamilyen hasonló ügyre. Tudtam, hogy szeret va- * dászni, úgyhogy megkérdeztem tőle, mit szólna egy kis lovag­láshoz. Azt mondta, nagyon jó ötlet, de hol találkozzunk? Ami­kor megmondtam neki, hogy hol, és végül felültettem a Kör­hintára, élnevett'e magát, és csak annyit kérdezett: mennyi? Mondtam, hogy egymillió fo­rint, mire ő bólintott. Ezzel a pénzzel indult meg a 100 éves Körhinta tatarozása.- Az Unokáink sem fogják lát­ni 1980. január óta létezik. Ez televíziós rekord. Minek kö­szönheti a népszerűségét?- A recept nagyképűen egysze­rű: hitelesnek meg érdekesnek kell lenni. Az embereket érdekli! a közvetlen környezetük.- Meddig készíti még?- Amíg bírok járni, gondolom. Úgy tűnik, van rá igény, pedig le­hetne jobb az adásideje, s a beha­rangozó promócióké is. Amit csi­nálok, nem csak ismeretterjesz­tés, hanem agitáció épített örök­ségünk védelmében. A műsor di­csér és szekíroz, hogy finoman fejezzem ki magam. Egyszer Presser Gábor mondta egy műso­romra, amelyben túl sok pozití­vum volt, hogy: öreg, ha folyama­tosan dicsérsz, el fogod veszteni a közönségedet. Az emberek sze­retnek bosszankodni. Röstelked- ni meg nem. A legtöbb ember pe­dig lelkes, ha megdicsérik. Ha va­laki látja, hogy mit csinál rosszul, akkor lehet, hogy változtatni is akar. Sok éve alapítottam meg a Podmaniczky-díjat, s volt olyan eset, hogy előre beígértem. Azért ez nem tipikus.- És meg is kapta az illető?- Meg is tette, megvédte, amit kellett. Ez a dolog lényege. Pénz nem jár a díjjal, „csak a szégyen”- ahogy mondani szokás. Pénzt ugyanis nehéz szerezni a civil­szervezetek fenntartásához.- A sok munka mellett mi a hobbija?- A munkám. Bár most eszem­be jutott, hogy ki kellene ültetni a dáliákat a kertbe. Szeretek ker­tészkedni, meg főzni is, csak ki­nek van arra ideje?- Mindig ott a kamera a táská­jában, ha témát találna?- Általában így van. Legutóbb Bécsben voltam. Három nap alatt annyit fotóztam, hogy órákig töl­töttem le az anyagot. Régebben sok-sok pénzembe került előhí­vatni a fotókat. Hatalmas az ar­chívumom. Most, hogy új helyre kerül a televízió, nehezen csoma­goltunk össze.- Milyen az új székház?- Valójában egy irodaház, még be kell lakni, hogy tévészékház legyen. Ma voltam ott első alka­lommal. A portán nem ismertek meg, megkérdezték, hogy mit pa­rancsolok. Hiába, a biztonsági emberek is újak.- Most min dolgozik?- Filmet készítek a Zeneaka­démiáról, júniusra különkiadást Nagy Imréék börtönéről, és má­jus 9-én jön az ml-en a Petőfi Sándor felvidéki útját bemutató 40 perces filmem. Amúgy pél­dául évek óta szeretném elérni, hogy valamilyen jogszabály szo­rítsa keretek közé a közterületről látható reklámokat. Bár túl Sok gazdasági érdeket sértene egy korrekt szabályozás. A posta ha­gyományt romboló drága posta­ládacseréjét sem lehetett igazán megfékezni.- A családjára jut ideje?- Három gyermekemből kettő már önálló, de a legkisebb is elég sokat megy el otthonról. Ma már az is nagy öröm, ha össze tudjuk hívni őket egy közös kajálásra. i í I A

Next

/
Oldalképek
Tartalom