Tolnai Népújság, 2009. február (20. évfolyam, 27-50. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2009-02-15 / 07. szám

2009. FEBRUÁR 15., VASARNAP TOLNÁBAN, KÖZELRŐL 3 Tudni kell, hogyan viselkedjünk Görög Ibolya a közszereplőkről, az európai hagyományokról Ülve kezet fogni udvari­atlanság. A rendszervál­tás után feltűntek a „va­donatúj” közszereplők. Borosta és nyaklánc. So­kan hiszik úgy, hogy ne­kik bármihez joguk van. Szeri Árpád Az először megszólaló belső hangra kell hallgatni és akkor túl nagy baj nem lehet Ezt vall­ja Görög Ibolya, a protokoll és viselkedéskultúra ismert hazai szakértője. A hét elején Szek- szárdon, a vármegyeházán tar­tott telt házas előadást, ami azt is bizonyítja: minden ellenkező híreszteléssel szemben renge­teg ember számára van jelen­tősége ánnak, hogy bizonyos helyzetekben - de általában is- miként illik viselkedni. Visz- szatérve a belső hangra: Görög Ibolya ennek fontosságát egy általa megélt történettel bizo­nyította.- Egyetemista hallgatókkal a kézfogást gyakoroltuk, a fiatal­ember ülve nyújtotta elém a ke­zét - ismertette az esetet. - Meg­kérdeztem tőle: mit mond ön­nek a belső hangja? Kisvártatva ezt válaszolta: azt, hogy fel kel­lene állnom. - Akkor most, és máskor is tegye ezt -kértem meg erre a fiatalembert.- Ez egy - mondhatni nem is olyan ritka - hétköznapi eset. Ön 1987 óta dolgozik proto- kollszakértőként. Miként lát­ja: a közszereplők világában is tapasztalhatunk hasonlót?- A protokoll állandó, a visel­kedéskultúra változó. Az utób­bit tekintve saját munkaterüle­temen is találkoztam elgondol­kodtató mozzanatokkal. A leg­szörnyűbb időszak, mármint a rendszerváltás után, 1990-től 1993-ig tartott. Ekkor „vadona­túj” emberek léptek a közélet porondjára, azzal a megingat­hatatlan tudattal, hogy én az­tán egyéniség vagyok és min­den úgy lesz, ahogyan én aka­rom. Ám idővel ezek az embe­rek is kénytelenek voltak ráéb­redni arra: nem elég, ha jól be­szélnek, a megjelenésükkel is üzennek a környezetüknek.- Említene néhány elrettentő példát?- Tudok olyan hazai közsze­replőről, aki borostásan állított be egy fontos eseményre. Avagy férfi létére nyakláncot viselt, rá­adásul jól láthatóan. Ez nem­csak ízlésbeli kérdés, hanem tartalmi is: hiszen ilyen esetek­ben az asztal túloldalán ülő tár­gyalófelek nem is hallják a még­oly jó érveket sem. A szemet szúró külsőségek egyszerűen elvonják a figyelmet.- Az ön által említett példák visszavezethetők esetleg arra is, hogy hódít az úgynevezett lazább stílus, azaz az ameri­kai minta még a protokoll szigorú világában is?- Valóban komoly befolyást gyakorol mindenre az amerikai stílus, következik ez nem utolsó­sorban a globalizációból is. Egy­re többen köszönnek nálunk is - tehát a közélet színterein - helló-val, jóllehet a hagyomá­nyos Jó napot kívánok! ebben az esetben sem cserélhető le más­ra. Az európai színtéren az eu­rópaiság a rendező elv, ezért kelt megütközést egy rágógumit rágcsáló közszereplő. Ezen a te­rületen a rágógumi önmagában kizárja az európaiságot.- Mégis nagy a vonzereje az amerikai mintának...- A tengerentúli kommuni­kációs és pr-szakemberek jelen­tős része szerint a közszereplő­nek célszerű azt sugallnia, hogy ő is csak egyvalaki a népből. Ám tudomásul kell venni, hogy az európai hagyomány ettől el­tér. A mi kultúrkörünkben a ve­zető értem tesz valamit, példát mutat, így olyan ember, akire fel lehet nézni.- Mi itt Európában nem esünk át a ló túlsó oldalára ezzel a szinte megkövetelt te- kintélytisztelettel? Névjegy GÖRÖG IBOLYA 1947-ben Ókécskén született. Két dip­loma és négy nyelnizsga birtokában 1987januárjá­ban került a Miniszterelnö­ki Hivatal Protokoll Főosz­tályára, ahol a ranglétrát végigjárva 1992júniusá­ban protokollfőnöknek ne­vezték ki. 1999 márciusá­ban megszűnt ez a munka- viszonya, azóta elsősorban felnőttképzéssel foglalko­zik. Évek óta meghívások­nak tesz eleget, járja az or­szágot, a közszolgálati szférától vállalkozókon, biztosítókon, bankokon át az egészségügyben, peda­gógusok körében szinte minden területen kérik a segítségét Három könyvet írt, melyek nagy példány­számban kelnek el.- Ebben az esetben is érde­mes különbséget tenni: amikor nálunk az iskolában a diák fele­léskor nem áll fel, mert azt vall­ja, hogy neki, mint egyéniség­nek jogában áll ezt tenni, akkor nem a tekintély ellen lázad, ha­nem beilleszkedési gondja van.- Látszólag teljesen más terü­letre evezünk, de bizonyára erről a kérdésről is van mon­danivalója: mi a véleménye arról a magatartásról, mely brutális bűnözésben jelenik meg? Amikor, mint nemrég Veszprémben, húsz-harminc ember bemegy egy szórako­zóhelyre és ott megkéselnek másokat?- Ami történt, tragikus eset, de hadd tegyem hozzá: ilyesmi mindig volt és, sajnos, mindig lesz. Kétszáz éve Magyarorszá­gon betyárok öltek embereket, később városi bűnözők, alvilági bandák. A bűnösök elfogása a rendőrség dolga. A hétköznapi kommunikáció kulturálttá téte­le mindenesetre sokat javíthat­na a helyzeten. Az utóbbi tizen­nyolc-húsz év azonban sok em­berben azt az érzést erősitette fel, hogy nekik mindenhez jo­guk van. Rosszkedvű telünk van emlékszik még valaki a ket­tővel ezelőtti téli szezonra? Amikor októberben kardi­gánban, novemberben meg kiskabátban jártunk? Ami­kor egész télen nem került elő a bunda, a bélelt csizma, a sapka és a kesztyű? Ami­kor február közepén délután 2 órakor 16 fokot mutatott a megyeszékhely központjá­ban lévő digitális hőmérő? persze, hogy emlékeznek rá, szinte mindenki emlékszik rá, úton-útfélen felemlegetik azt a verőfényes telet, az ala­csony gázszámlát, és azt, hogy a világ ugrott egy év­szakot, a hosszúra nyúlt őszt mindjárt a tavasz követte. DE SZÉP is volt! - mondják az emberek, és csak részben a szokatlanul lágy időre gon­dolnak. Mert akkor még nem volt világválság, amelyről las­san Kezd kiderülni, hogy sú­lyosabb és hosszabb, mint amire számítottunk. Nem zárták el a gázcsapot, a hideg és a sötét rémével fenyegetve az embereket. Akkor még nem zárt be az a sok üzem, nem szűnt meg egy sereg kisbolt, nem lettek az év ele­jére ezrek munkanélküliek. Nem nőtt másfélszeresére a hiteltörlesztés mértéke, és nem késeitek meg élsportoló­kat szórakozóhelyen. Az emberek bizakodtak, és bár morogtak az árak, meg a bérek miatt, de jobbára csak amolyan „jobb is lehetne” módon, nem pedig olyan re­ménytelen felhanggal, mint manapság. Alig két éve volt, s olyan, mintha egy örökké­valóság telt volna el azóta. Ez a tél rosszkedvű. Hideg, nyirkos, idegesen kapkod, hol tavaszt hazudik, hol a sarkvidéket idézi. A tél han­gulata egyezik az embereké­vel. Mi is nyűgösek vagyunk és bizonytalanok. Talán a ta­vasz segít. Talán a napfény elűzi a rosszkedvet. Hin­nünk kell benne, hogy lá­gyan simogat majd, és nem porrá éget. Hagyományos disznótorra gyűltek össze a pincefaluban összefogás Igen jó hangulatban tartották meg a közösségi disznótort, töltötték a kolbászt, s a hurkákat győrköny A pincefalu rendezé­sével egybekötött közösségi disz­nótort hirdettek szombatra Györkönyben. A tervezett terep- rendezés a fagy és hó miatt elma­radt, a disznóvágást viszont meg­tartották igen jó hangulatban. A rénfát az egyik présház előtt ál­lították fel, erre került a hízó, ahogyan ez hosszú idő óta szokás a faluban. Mindent a régi hagyo­mányok szerint csináltak, így még az is megtörtént, hogy Bra­un Zoltán polgármestert is meg­lepték néhány fogással.- Hét éven át Budapesten él­tem - szabadkozott a faluvezető, aki egyébként a munkából is ki­vette a részét, legalábbis a fotó­zás idején serényen hajtotta a töltőt.- Györkönyben a disznóvágás úgy kezdődik, hogy a barackot összeszedjük a cefrének - mondta Schweigert György, aki - legalábbis a látszat szerint - varrónő szerepet játszott: egy hájdarabot foltozgatott. Komo­lyabbra fordítva a szót, Dorogi István társaságában készsége­sen elsorolta, milyen fűszerből mennyit kell tenni a darált hús­hoz, hogy finom legyen a tölte­lék. Természetesen már Györ­könyben is műbélbe töltenek többnyire, amit a szomszédos bontóasztalon sorakozó szalá­mik bizonyítottak, a disznó kü­lönféle részeit, köztük az előző­leg megvarrt hájdarabot, ahogy itt mondják, a hájkerét is megtöl­tik. Ennek, mint Krémer János Nagyszerű hangulatban készültek a hagyományos disznóvágási töltelékek a györkönyi pincefaluban elárulta több mint százéves ha­gyománya és egy vitathatatlan előnye van: még nyárra sem szá­rad ki, friss marad a töltelék. A kolbászon kívül többféle hurka is készül a györkönyi disznótorokon: húsos, májas, véres és fehérhurka, amihez bazsalikom, majoránna kell, mondják. - Meg a maradék, amit a hastockról összesze­dünk - fordítják megint tréfára a dolgot. Kuti Imréné közben azt is el­árulja, hogy egy sikeres pályázat eredményeként az oktatási mi­nisztériumtól kapott támogatás­ból igyekeznek továbbörökítem a régi hagyományokat. E prog­ramsorozat egyik állomása volt a tegnapi disznótor. ■ Vida T. < ft I» *1 f É *

Next

/
Oldalképek
Tartalom