Tolnai Népújság, 2008. november (19. évfolyam, 256-279. szám)

Vasárnapi Tolnai Népújság 2008-11-30 / 48. szám

2008. NOVEMBER 30., VASARNAP 13 MŰVÉSZBEJÁRÓ „Manapság nem a hősök korát éljük" oresztész Rába Roland mindig szívesebben játszik összetett, negatív karaktereket Rába Roland könnyen azonosult a szereppel, hiszen nem hőst, hanem hús-vér embert kellett eljátszania Rába Rolanddal egy pesti étteremben találkozunk: nincs sok ideje, két óra múlva már a Merlin Szín­házban lép fel, reggel uta­zik Tatabányára, hogy a Hamletet játssza el közép- iskolásoknak. És persze ó' alakítja a Nemzeti Szín­házban Oresztészt Alföldi Róbert rendezésében. Mézes Gergely- Mit jelent az ön számára az, hogy a Nemzeti Színház tagja?- A Nemzeti szlogenje: új ér­telmet ad. Ezt az új értelmet sze­retném megtalálni, hiszen ez volt az a hely, ahol az anyanyel­vet ápolták. Ma már nem „nem­zeti” színházra van szükség, ha­nem színházra. ló, élő színházra.- Annyi előnye azért van, hogy itt nem a pénzen múlik, létrejöhet-e egy előadás. Ki­emelt fontosságú intézmény.- A kiemelt támogatás ki­emelt felelősséget is kell hogy je­lentsen. Ez a felelősség a szín­ház vezetése részéről működik. Nem az én tisztem megmonda­ni, hogy melyik társulat mennyi pénzből gazdálkodik, és hogy igazságos-e ez. A feladatom az, hogy jól játsszak. Nehéz erről be­szélni, látja, hebegek-habogok. Inkább felborzolom a hajamat, fotózzák le így is.- A darabban úgyis ilyen.- Igen, mert ott az a cél, hogy egy rémet lásson a néző. Jó len­ne többször játszani ilyen Jack Nicholson-os figurákat.- Rémnek látja Oresztészt?- A darab cselekménye né­hány óra alatt játszódik le, amíg Hermione, Meneláosz lánya el­megy Klütaimnésztra sírjához, és visszajön. Ezalatt az argo- sziak ítéletére váró Oresztészen annyira elhatalmasodik a rémü­let, hogy bármire képes lenne, csakhogy megmeneküljön. így értem a rémet.- A nézőknek szavazniuk kel­lett a darab elején...- Igen, de nem mondtuk meg, miről.- Aki ismeri a darabot, tud­hatja, hogy valószínűleg arról, halált érdemel-e az anyagyil­kosságért a testvérpár.- A többség azonban nem tud­ja, miről szavaz. Érdekes, hogy általában az igen győz. Talán mert könnyebb igent mondani, mint nemet. De ez ismerős: nem is olyan régen egy egész ország szavazott igennel.- Ön mire szavazna?- Azt hiszem, sosem kíván­nám valakinek a halálát, tehát nemmel szavaznék. Könnyű volt azonosulnom ezzel a szereppel, a darab nem idealizálja a főhőst, hanem megmutatja: amikor az ember végveszélyben van, akkor bizony izzad, ingerlékeny, köve­tel, ellenszenves, gyűlöletes. Vagyis: egyáltalán nem hősies.- Jobban kedveli a negatív ka­raktereket?- Mit jelent az, hogy valaki jó? Nem a hősök korát éljük. A színház azt tükrözi, ami körü­löttünk van, márpedig ma min­den és mindennek az ellenke­zője lehet igaz. De hogy válaszol­jak: szeretem, ha egy negatív fi­gurát összetetten játszhatok el. Persze, hogy kire milyen szere­pek találnak rá, az leginkább al­kati kérdés. .- Azt mondta, a Katona József Színházat azért hagyta ott, mert úgy érezte, hogy a Tar- tuffe-öt nem sikerült úgy elját­szania, ahogyan azt elvárta magától. A Krétakör Színhá­zas években megtanult vala­mit a negatív karakterekről?- A Krétakörnél főleg azt tanul­tam meg, hogy milyen sokat kell dolgozni azért, hogy valami jó le­gyen. A Katonában is sokat dol­goztunk, de ott csak akartam jó Névjegy 1974-BEN született Budapesten. 1998-BAN végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Zsámbéki Gábor színészosz­tályában. Diploma után a Katona József Színházhoz szerződött. 2002 augusztusától a Kréta­kör Színház tagja. 2008-tól a Nemzeti Színház társula­tának tagja. lenni, még nem tudtam, hogyan kell a dolgok mélyére hatolni. Azt, hogy miként lehet minden előadásnak kedvvel nekiállni.- Vannak erre technikák?- Például az Oresztész előtt ro­hangálok a díszletben, belefek­szem a ruhákba, koncentrálok.- Sikerülhet a fiatalítás az Oresztésszel?- Talán megérinti a fiatalokat a darab szenvedélye, az, hogy mai nyelven szólnak hozzájuk, és hogy nem egy magasztos hőst látnak, hanem hús-vér embert.- Önnek hogy tetszik a Térey János-fordítás?- A fordítás az egyik legna­gyobb erénye az előadásnak. Ko­rábban a Nibelung lakóparkot játszottam tőle, azt a szöveget is öröm volt mondani. A Térey-szö- vegek olyanok, mintha rappelne az ember, élnek a mondatok, mindenki értheti őket. A diákok­nak ezt is meg kell tanítani: a színház élvezet. Akkor bomolhat- nak ki a gondolatok, amelyeket ezek a nagy szerzők elrejtettek mondjuk a borzalmak közé.- Mi a véleménye, gondol majd a korosztályára úgy a színházi szakma, hogy önök is egy generációt alkottak?- Nem tudom. Generáció? Ugyan! Talán majd amikor mi ülünk a bársonyszékben, és el­lenállunk minden változásnak. Pergő ritmusú show-tánc a Mojszejev együttestől Valaha a Szovjetunió hatalmát demonstrálta a Mojszejev Tánc- együttes. Megmutatta a mi nagy testvérünknek deklarált ország gazdagságát, temperamentumát és jókedvét, egy olyan korban, amelyben ebből szinte semmi nem volt igaz. Mojszejev kiváló táncosokat nevelt, a buzgón gyűjtött néptáncanyagot a balett vívmányaival ötvözte, pergő rit­musú show-kat celebrálva. A mostani emlékműsornak is szá­mít. Ezért mielőtt táncolni kez­denek a művészek, videóról ki­vetítve láthatjuk a nagy koreog­ráfust fiatal korában, de kilenc­venéves születésnapján is, ami­kor még lendületesen táncolt. A Nyár című orosz tánc hihe­tetlen temperamentumot igé­nyel. Ropogósra vasalt, színes népviseletekben fergeteges a for­gatag a színen, egyszerre mo­zognak a lábak, a jókedvtől fülig érnek a szájak. Mojszejev bra­vúros forgásokat, alakzatokat eszelt ki. Hiába megmosolyogta­tó ma már a Partizánok című da­rab, amelyben a harc is olyan la­za, mintha házibuliban lennénk. A mozdulatok átéltek, frissek. Mojszejev kemény kezű diktátor volt, dróton rángatott bábukként egyszerre kell perdülniük a tán­cosoknak. Ilyenkor nem sokat számít az egyéniség, a technikai tudás az úr. A Muszorgszkij zenéjére ké­szített egyfelvonásos, az Egy éj a kopár hegyen is persze inkább betétszámok sorozata, szinte versengenek a művészek, hogy melyikük mutat virtuózabb kunsztokat. És közben a tánckar ördögökként meg csinos boszor­kányokként rop erotikától átfű­tött táncot. Hatalmas ünneplés­ben van része az együttesnek. ■ Bóta Gábor A fergeteges kavalkád és virtuóz kunsztok kivívták a közönség éljenzését Rendet tesznek az égi playboyok Az Alföldi Róbert rendezte Oresztész már a színház előte­rében elkezdődik: színészek ma­gyarázzák az antik mitológiát. Szükség is van erre: egy antik dráma, az Oresztész került szín­re, amely szinte ránk zúdítja az Átreidák végzetét: az istenek tré­fáiba beledöglő embereket és a vérbosszúk láncolatát. A színpad mintha szemét­domb lenne: tarka ruhák - mint megannyi holttest - borítják a közepét, oldalt hatalmas tükörfal és két teherautóroncs. Menczel Róbert díszlettervező remek munkát végzett: a díszlet impo­záns és szimbolikus. Euripidész fanyar drámáját Térey János fordította újra, bár a szöveg így is komoly koncentrá­ciót igényel. Aztán a nézőtérről a színpadra mászik a Kar (Csorna Judit, Murányi Tünde, Szalay Marianna, Gerlits Réka), és elindul az előadás. Nincs tisz­telgés, szöveg van és karakter: így lesz Rába Roland szuggesz- tív alakításából egy nem túl bölcs, de annál indulatosabb Oresztész, Élektrából egy számí­tó, harcias amazon, Helené szol­gáját alakító Kulka János magán­számából pedig a gyávaság paró­diája. Nagyszerű választás volt Udvaros Dorottya Helené szere­pére, Meneláoszként pedig Cser­halmi György remekel. Görbe tükör? Alföldi Róbert nem tükröt tart, hanem lázmérőt. Ilyennek látja Magyarországot. Csak hozzánk sosem fog betop­panni egy fehér öltönyös playboy- Apolló. Happy end? ■ M. G. HIRDETÉS www.t-mobiie.hu 7T: Összehozzuk a jó üzleteket j sikeresebb legyen. Minőségi termékeink! . vállalkozása számára, amely elengedhető legmegfelelőbbet vállalkozása számára. A T-Mobile-nál mindent megteszünk azöi és szolgáltatásainkkal biztosítjuk azt a m létrejöttéhez. Üzleti ajánlataink között Ör % l

Next

/
Oldalképek
Tartalom