Tolnai Népújság, 2006. december (17. évfolyam, 281-304. szám)

2006-12-23 / 300. szám

Hangulatfokozó karácsonyi gyógynövények es fűszerek Az ünnepi hangulatot fokozhat­juk a lakásban elhelyezett apró kiegészítőkkel, karácsonyi zené­vel és illatokkal. A jól ismert gyógy- és fűszernövények nem csak lelkünkre, de testünkre is hatással vannak, olvasható az orvostkeresek.hu honlapon. A karácsonyt idéző különböző illatok eredete egészen a bibliai időkig nyúlik vissza. A mirha a Közel-Kelet, Afrika és India orszá­gaiban található növény. Az óko­ri Egyiptomban a lepra és a szifi­lisz kezelésén túl kozmetikai cé­lokra is használták. Indiában év­ezredek óta a szívbetegségek megelőzésére, az erek kezelésére alkalmazzák. Ezek eredményei alapján egyesült államokbeli ku­tatók a mirha koleszterinszintet csökkentő hatásátvizsgálják. Ki­lencven személynek a mirha ki­vonatát tartalmazó kapszulát ad­tak. Az eredmények alapján felté­■ A kakukkfű, a fok- és a vöröshagyma daganat megelőzésére is jó. telezhető, hogy a gyógynövény segítségével a magas koleszterin­szint valóban csökkenthető. Az ókorban a tömjén fiatalító arcpakolások fontos alapanyaga­ként, s a depresszió, a klausztro- fóbia ellenszereként volt ismert. Napjainkban az Egyesült Álla­mok számos kórházában alkal­mazzák aromaterápiás eszköz­ként a műtét előtti feszültség ol­dására, a gyógyulás elősegítésé­re, a regenerálódás időszakára. A daganatos betegségben szen­vedőknél a fül mögé helyezve se­gíti a fájdalom, a hányinger csökkentését. A gyömbér főként a távol-keleti konyhák kedvelt fű­szere. A hagyományos orvoslás szerint a teába kevert gyömbér segít a hányinger elmulasztásá­ban, megnyugtatja a gyomrot. Kutatások támasztják alá, hogy a különösen a terhesség első idő­szakában jelentkező hányinger kezelésére is eredményesen al­kalmazható. Természetesen a karácsonyi étel és illat összeállításból nem hi­ányozhat a narancs sem. Táplá­lékként rendkívül magas rosttar­talmával, C-, B1-vitaminban, káli­umban és folsavban való gazdag­ságával segíti egészségünk meg­őrzését. Az ünnepek alatt az ízek színes kavalkádjában testünk, s az illatok felhőjében lelkünk is megújulhat, feltöltődhet. ■. M i a fenét csinál ez a gye­rek? - dühösködött ma­gában J. ár. (Itt mind­járt suttogva megegyeznénk: J. urat a háta mögött szinte senki nem urazta. Mi is csak az illen­dőség kedvéért tesszük. J. úr tipi­kus vesztes volt. Kisember a nagy mókuskerékben. Ahol nem ő dobálta a mogyorót) Csak te­kert, hajtott, pörgött, egyik nap­tól a másik hónapon át a követ­kező évig. J. úr nem volt túl bu­ta, sejtette, hogy van az emberi létezésnek nemesebb, kifinomul­tabb, pláne értelmesebb formája is annál, mint amilyen az övé. De túl öreg volt már az illúziók­hoz, és elég lusta az olyan feles­leges mozdulatokhoz, mint a ka­pálózás. Dühösködni is inkább csak otthon szokott. És akadt valaki, aki őt néha még a háta mögött is az én drága uramnak nevezte. Egy másik valaki pedig KARÁCSONY TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2006. DECEMBER 23., SZOMBAT Közösen őrzik a hagyományaikat népszokás Nem a földrajzi hovatartozás, hanem a vallás volt a meghatározó Németek, székelyek, felvi­dékiek és romák élnek együtt Bátaszéken. Szoká­saik idomultak egymás­hoz, ugyanakkor minden nemzetiség, népcsoport őrzi hagyományait. Budavári Kata Úgy hozta a sors, hogy a német­ség, a székelyek és a felvidékiek is képviseltetik magukat a bátaszéki művelődési házban. Riglerné Stang Erika a német, Döményné Székely Ilona a szé­kely, Partiné Harcsa Magdolna a felvidéki közösség meghatáro­zó egyénisége, és a település össz-kulturális életében a kötele­ző kereteken túl is tevékenyek. A három asszonytól megtudtuk, a nemzetiségek, népcsoportok ka­rácsonyi szokásait nem is annyi­ra a földrajzi fekvés, még kevés­bé az ajándékozási láz, sokkal inkább a vallási tényezők hatá­rozzák meg.- Az evangélikus és a katoli­kus németségnek más és más szokásaik voltak - mondta Riglerné Stang Erika, aki egy­ben a bátaszéki művelődési ház igazgatója is. - Előbbiek decem­ber 24-én este hat órakor tartják istentiszteletüket, melyen a gyerekek műsort adnak. A kato­likusok betlehemeznek, és az éjféli misére is eljárnak. Ugyan­akkor mindkét felekezethez tar- | tozók régóta állítanak kará- s csonyfát, és bár a díszeket nem, | a szaloncukrot az 1900-as évek £ elején már biztosan ismerték. A mi családunk evangélikus. Szokás volt, hogy édesanyámék szenteste kocsonyát ettek, de a diós-, mákos kalács és a töltött káposzta is az ünnepi menü ré­sze volt. Ma már formabontó ná­lunk a karácsony, hiszen puly­kát készítek, és a nagy család 24-én délben ül együtt az asztal­nál. De németül szólnak a kará­csonyi dalok, és mi is németül énekelünk a mai napig - mesél­te az igazgató.- A bátaszéki székelyek a kato­likus lózseffalváról érkeztek - kezdte a hagyományok feleleve­nítését Döményné Székely Ilona.- Fenyőállítás ott is volt, a fát pe- recekkel, tésztából szaggatott szí­vekkel, színes papírokkal díszí­tették. A fa alá széna került, a gyerekek erre heveredtek, és így várták a lézuskát. A székelyek Petrovics Marietta, a roma kisebbségi önkormányzat elnöke édesanyjával, Dóczi Mariettával készül a karácsonyra. Diókát és kókuszos szeletet sütnek adventben böjtöltek, és szentes­te sem volt ünnepi lakoma, aszalt alma, aszalt szilva és főtt búza került az asztalra. Karácsony el­ső napjára jórészt kukoricakásá­val készült a töltött káposzta, de nálunk is a kalács, mákos és al­más, az első számú sütemény. ■ Szenteste nem volt jellemző a nagy lakoma. Természetesen volt betleheme- zés. A bukovinai székelyeknél szokás volt a lányok megéneklé- se, mely ha jól sikerült, akár azt is jelentette, hogy reggelig ropták a táncot a legények a lányos ház­nál. Karácsonyfa persze most is van nálunk, manapság már a lá­nyaim díszítik. De amit a legjob­ban szeretek, hogy együtt sütké­rezünk - mondta Döményné Szé­kely Ilona.- Hasonlóan az evangéliku­sokhoz, nálunk, felvidéki refor­mátusoknál sincs éjféli mise, esti istentisztelet, verssel, ének­kel viszont van - mesélte Partiné Harcsa Magdolna. - És szenteste nálunk sem volt nagy lakoma. Betlehemezés helyett karácsony napján a pásztorem­berek járták a házakat, és mon- dókájukért cserébe kifejezetten nekik sütött kalácsot kaptak. Ezeket a nagy kerek, fonott tész­tákat zsákjukban gyűjtötték, megszárították, és állítólag ta­vaszig ették. Édesanyám azt is mesélte, hogy azok, akik éjsza­kánként a tűzre, vízre vigyáz­tak, ilyenkor szintén végigjár­ták a házakat, és ők is kalácsot kaptak. Nálunk a mákos és a dk ós mellett természetesen túrós változatot is készítettek. A guba tulajdonképpeni megfelelőjét, a pompost, szintén túróval is íze­- A legfontosabb ünnepünk a karácsony - mondta Petro­vics Marietta, a bátaszéki ro­ma kisebbségi önkormányzat elnöke. - Mivel a többségünk katolikus, így az erre a fele- kezetre jellemző szokásokat tartjuk. Azaz, eljárunk az éj­féli misére. Sőt, sokan azok közül is elmennek ilyenkor a templomba, akik nincsenek megkeresztelve. A hagyomá­sítették. És a karácsony környé­ke volt a hízott libák és kacsák időszaka. Ezt a szokást ma is őrizzük, igaz, áttértünk a hal­evésre is - tette hozzá Partiné Harcsa Magdolna. nyos ünnepi ételeink a húsle­ves és a káposzta, de többen esznek ilyenkor kacsát és az erre a tájegységre jellemző halászlevet is. A nagyobb gyerekek a szüle­ikkel közösen díszítik a kará­csonyfát, ott, ahol kicsik van­nak, természetesen a gyerekek nem vesznek részt ebben a fel­adatban, az ő dolguk az, hogy meglepődjenek. A roma családoknál is ez a legfontosabb ünnep A miafenét csináló gyerek apának hívta. Valószínűleg ők voltak azok, akik miatt J. úr még hajlandó volt hajtani. zóval J. úr dühösködött A miafenét csináló gyerek pedig, aki J. urat apának szokta nevezni, megint a szobá­jában ült, a számítógép előtt. És észre sem vette, hogy J. úr haza­jött. (Itt tennénk hozzá, hogy J. úr a mókuskerék tekerés miatt gyakran volt távol, és csak rit­kán látta azt a két embert, aki­ket a maga módján tényleg sze­retett. Néha elképzelte, hogy ha­zaérve a nyakába ugrik a gye­rek, mint amikor még egészen kicsi volt De a fiú már nem ug­rott, és nem is igen mosolygott J. úrra. Most meg még csak észre se vette. Ez J. úrnak rosszul esett. De úgy csinált, mintha azért lenne dühös, mert a flát megint a számítógép előtt látta.) Holott évekkel korábban éppen ]. úr vette a használtgépet a fiú­nak. Akkor remekül elszórakoz­tak a játékokkal J. úr azt is él­vezte, hogy ő, a vesztes, néha győzhet. Még ha a gyerek ellen is... Emlékezett erre J. úr is. A dü­he el is illant Gondolt egyet és megkérdezte a gyerektől, hogy beszállhatna-e. A fiú nem tudta mire vélni J. úr közeledését De azért igent mondott. Nehezen in­dult a játék, de belejöttek. Fél óra múlva már majdnem olyan volt minden, mint amikor elő­szörjátszottak A fiú tétet java­solt Aki nyer, az kívánhat vala­mit a másiktól. J. úr beleegyezett De most J. úr vesztett. A fiú meg mosolygott Abban maradtak, kap két napot, hogy kigondolja a nyereményét (Meg kell jegyez­nünk J. úr örült, hogy sikerült megint közös hullámhosszra ke­rülnie a fiúval. Ő is érezte, hogy az utóbbi időben egy kicsit elhi- degültek egymástól) em sokkal később vi­szont már azon aggodal­maskodott, hogy vajon mit fog kérni a gyerek. Eszébe jutott: a fiú mostanában gyak­ran emlegette, hogy az osztály­társai már motoroznak. J. úr be­legondolt: egy akármilyen vén csotrogány, plusz bukósisak, plusz jogosítvány is belekerül minimum hetvenezer forintba. J. úr nyugtalanná vált Igen, majd­nem biztos volt már benne, hogy a fiú kismotort fog kérni. És azt is tudta, hogy ő, a mókuskerék tekerő, képtelen lesz előteremte ni rá a pénzt. Már bánta, hogy belement ebbe a meccsbe, etelt a két nap. J. úr megint egy kicsit koráb­ban érkezett haza. Ideges volt. A fiú már messziről üdvö­zölte, majdnem a nyakába ug­rott. - Most bezzeg hízeleg, mert remél valamit - gondolta magá­ban J. úr gonoszul, miközben a maga módján nehéz volt a szí­ve, mert tudta, mit fog mondani a fiúnak De kegyetlen maradt és mogorván közölte a gyerek­kel: ne is számítson rá, hogy megkapja a nyereményt fiú ránézett J. úrra. Értet­lenség volt a szemében, még csak nem is szemre­hányás. Halkan azt mondta, hogy ő csak azt szerette volna kívánni, hogyj. úr legalább egyszer egy egész napig legyen otthon. Es közben talán játsz­hatnának is együtt, mint régeb­ben és tegnapelőtt is... Aztán becsapta maga után a gyerek­szoba ajtaját és bezárkózott.- Mi a fenét csinál ez a gyerek?- gondolta akkor a teljesen ösz- szezavarodott J. úr. Fogalma sem volt, mit kell ilyenkor tenni. De hamar rájött. Elindult a gye­rekszobafelé, hogy ha kell, be törje az ajtót. Mert mindenkép­pen magához akarta szorítani ezt az ő miafenét csináló flát. Steinbach Zsolt A 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom