Tolnai Népújság, 2006. október (17. évfolyam, 231-255. szám)
2006-10-21 / 248. szám
TOLNAI NÉPÚJSÁG - 2006. OKTÓBER 21, SZOMBAT ÉVFORDULÓ Ok már a rendszerváltáskor születtek fiatalok Az 1956-os forradalom nekik már történelem, de szerintük is méltón kell emlékezni rá A szekszárdi L Béla Gimnázium 11. és 12. évfolyamos diákjai nem voltak úttörők, kisdobosok. 1989-90- ben születtek, így a rendszerváltás előtti időszak nekik történelem. Mint az 1956-os forradalom, melyre véleményük szerint méltón kell emlékezni. Budavári Kata Még a történészek sem gondolkodnak egységesen az 1956-os eseményekről. Nem is beszélve azokról, akik szerint az 50 évvel ezelőtti történést ellenforradalomnak nevezik, merthogy vannak még ilyenek - áhította a Renczes Erzsébet, a szekszárdi I. Béla Gimnázium végzős diákja. A gimnazista lány szerint korosztálya keveset tud az 1956-os forradalomról, kevesebbet, mint az 1848-as, 49-es szabadság- harcról. Erzsébet dolgozatot írt a megyei középiskolai történelempályázatra, csakúgy, mint Módos Gergő. A 12-dikes fiú azonban nem csak ezért tájékozottabb az átlagnál. - A nagyapám október 23-án fent volt Pesten, zászlót vitt a Parlament elé. Ki is rúgták a testnevelési főiskoláról, Módos Gergő (balról), Réger Gábor, Mucsi Adrienn, Friedrich Nóra és Haraszti Ágnes szerint méltón illik emlékezni a forradalom hőseire és az olimpiára sem mehetett - mesélte. - Nekünk elképzelni is nehéz, mit érezhették akkor azok, akik szembeszálltak a diktatórikus rendszerrel. Ahogy olvastam, a Nagy Imre-beszéd furcsa érzéseket keltett bennem, de minden bizonnyal nem olyanokat, mint azokban, akik 1956- ban hallották - mondta Haraszti Ágnes, aki az I. Béla Gimnázium diákjaként szerepel majd a hétfői városi megemlékezésen. Ő is, hasonlóan több iskolatársához, beszélget otthon a szüleivel a történelemről. Csakhogy az '56- os történelem a rendszerváltás idején született ifjúság szüleinek is történelem. - Dlusztus Ders Imre Dénes családjában azonban volt, aki részt vett a forradalomban. A fiú így beszélt erről: - Nekem a nagymamám mesélt róla, ugyanis a fővárosban lakott akkor, és ott él most is. Édesapám 3 éves volt, és a nagymamám épp lefektette, amikor lövéseket hallott. Másnap aztán azt is megtudta, hogy kitört a forradalom. Majd börtönbe is került, mert az öccse egy Füveskert című kiadványt terjesztett, és persze azért is, mert forradalmárokat bújtatott, legalábbis így emlékszem arra, amiket mesélt Fontos, hogy a hősök megkapják a tiszteletet Renczes Erzsébet Töttös Pál, a POFOSZ megyei elnökének életéről készített dolgozatot a középiskolásoknak kiírt pályázatra. - Meghurcolták és olyan dolgokkal vádolták őt a forradalom után, melyeknek semmiféle valóságalapja nem volt A pályázat készítése közben tudatosult bennem, milyen keveset is tudunk az 1956os forradalomról És hogy a hősök nem kapják meg a nekik járó tiszteletet - mondta a gimnazista lány. Renczes Erzsébet A nagyapa miatt is beszéltek otthon '56-ról Módos Gergő szintén Töttös Pálról írt dolgozatában. Interjút készített. - Egy 1957-ben született cikk adta az ötletet, melyben vádlóan írnak Pali bácsi '56-os ténykedéséről. A beszélgetés közben kiderült, hogy az akkor írottakból egy szó sem igaz. Mi beszéltünk otthon '56-ról, már csak az érintettség okán is, a nagyapámat kirúgták a főiskoláról, mert aktív részese volt a forradalomnak - mesélte Gergő. Módos Gergő Riportfilm készült 2005-ben a börtönévekről Dlusztus Ders ImreDénesnek nem csak a nagymamája került börtönbe, hanem annak öccse is a forradalom után. - Fitzner Rudolf pszichoanalitikus, akkori medikus tagja volt annak a társaságnak, mely a Füveskert című, ha jól tudom verseket tartalmazó kiadványt terjesztette. Készült is róla egy riportfilm, melynek Börtönévek a címe, és amely visszaemlékezéseiből, 6 év viszontagságairól készült 2005-ben - mondta Dénes. Dlusztus Ders Imre Dénes Két napot töltött Pesten, a Corvin közben rohamsisak Bár kaptak fegyvert és lőszert a faddi Matus Józsefék, de azért bennük volt a félsz Két napot töltött az 1956- os forradalom egyik legendás ellenállási központjában, a budapesti Corvin közben az akkor tizenhét éves faddi Matus József. Steinbach Zsolt A forradalom kitörése után vidéken sok helyen gyűjtöttek élelmiszert a fővárosiak számára. A faddiak által felajánlott ennivalót az ’56-os árvíz során a faluban maradt dömperekkel szállították fel Budapestre. A szállítmányt kísérők között volt az akkor tizenhét éves Matus József is.- Nem emlékszem már, melyik napon indultunk. Először az Eötvös Loránd Tudományegyetemre vittünk kaját, aztán a László kórházba. Ott is aludtunk, a boncteremben. De nem volt benn halott. Aztán a Corvin közbe mentünk. Két napot voltunk ott. Akkor átmenetileg nem volt fegyveres harc. A Corvin köziek küencven százaléka tizen- és huszonéves fiatal volt. Mesélték, hogyan dobálták az emeletes épületekből a benzines palackokat a harckocsikra. Aztán, amikor bújtak ki az égő tankokból a katonák, lelőtték őket. Némelyik könyörgött, hogy ne bántsák. A gyerekek sokat agyonlőttek közülük, de sokat el is engedtek. Mert hát azok is emberek voltak. És nem önként akartak idejönni. A köz bejárata előtt volt egy rohamsisak a földön. Az egyik haver azt mondta, ő ezt a sisakot hazahozza. De ahogy felfordította, ott volt benne egy orosz katona feje. Karabély és géppisztoly- Amikor elfogyott az élelem, amit vittünk, elindultunk haza. Az egyik srác közülünk, aki fennmaradt a nagyszüleinél, később azt mortdta, hogy nagy szerencsénk volt, mert nem sokkal utánunk jöttek vissza az oroszok, rengeteg harckocsival. Nem agitáltak bennünket, de ki tudja, fentmaradtunk volna- e. Mert a félsz azért bennünk volt. Hiába volt nálunk fegyver. Az egyetemen ugyanis kaptunk fegyvereket. Nekem karabély A corvinisták felkészültek még a halálra is A Corvin köz Budapest VER. kerületében található, a Ferenc körút és az Üllői út sarkának közelében. Itt volt az 195óos forradalom egyik legfontosabb és legto- vább kitartó ellenállási pontja, amikor a szovjet tankok megtámadták a forradalmat Előfordult, hogy a corvinisták között kétezren is harcoltak A főparancsnokok Iván Kovács László és Pongrátz Gergely voltak Utóbbi testvére, Pongrátz Ödön szerint minden corvinista, akinek fegyver volt a kezében, fel volt készülve arra, hogy meghat jutott, másoknak géppisztoly.^ Az esőkabátom mindkét zsebe tele volt lőszerrel. Amikor hazaértünk Faddra, egyből leadtuk a fegyvereinket a tanácsházán. Próbáltam volna csak hazahozni, a fater biztos megrendezett volna. Ő mindig azt mondta, hogy szimpatizálni lehet, de kívül kell maradni. Neki jó tanulság volt 1919-ben, amikor jöttek a vörösök, felakasztották a fehéreket, aztán jöttek a fehérek, felakasztották a vörösöket. Elszökött a pufajkások elől- Hallottam, hogy a pufajkások keresni fogják azokat, akik fent voltak Pesten. Ez már 1957. január végén volt. Én pedig február 5-én átléptem a jugoszláv határt. Több mint fél évig voltam kint. Egyszer sikertelenül próbáltam átszökni Olaszországba. Aztán jöttek agitálni, hogy jöjjünk haza, nem lesz semmi bántódásunk. És tényleg nem lett. A hazatérésem után egy hónappal behívtak Szekszárdra a rendőrségre. Utána viszont engem nem háborgatott senki. Igaz, nem sokkal később, a katonaságnál ha valaki szét tudta szedni a géppisztolyt, akkor azt mondták: biztos azért, mert forradalmár volt. Ha meg nem, akkor balfék. Hogy mit szólnék, ha az káim kerülnének ilyen helyzetbe, mint én annak idején? Azt mondom erre, hogy az unokáimnak ilyenben ne legyen részük. És az országnak se. á 1
