Tolnai Népújság, 2004. augusztus (15. évfolyam,179-203. szám)
2004-08-09 / 185. szám
I 2004. Augusztus 9., Hétfő ALMANACH 2004 K O C S O L A 13. OLDAL Vendégeket vár a Négyhalom A turizmust szolgálja a Négyhalom Vendégház, amely az önkormányzat tulajdonában és működtetésében három esztendeje várja a vendégeket. A község pályázati pénzből építtette a volt alsó tagozatos iskola helyébe a szép, korszerű vendégházat, amely egyben közösségi házként és a helyi német kisebbségi önkormányzat irodájaként is üzemel. A Négyhalom Vendégház a falu központjában található, tizennégy személynek biztosíthat egyszerre szállást, emellett alkalmas konferenciák, vagy családi események megtartására, körülbelül 30 fő részére. Vannak visz- szajáró és átutazó vendégeik is, akik szívesen töltenek néhány napot a szép vidéken. A vendégek egy részét a vadászat vonzza ide, másokat a lovaglás, a horgászat, a borkóstoló, vagy a lovaskocsikázás érdekel. A vendégházban minden kényelem megtalálható a kikapcsolódáshoz, a vendégeket konyha és ebédlő várja, minden szobához tartozik fürdőszoba, van egy apartman is, nappalival, az emeleti társalgóban pedig kényelmes fotelekben ülve lehet tévéz- ni, beszélgetni. ■ A kocsolai fafaragó Piko munkái közterületeket és középületeket díszítenek A faluban járva mindenhol Kerpács János fafaragó munkáival találkozik a látogató. Az alkotó, művésznevén Piko, négygyermekes cigány családban született, a fa szeretete gyermekkorától kíséri, első szobrát 14 évesen faragta. Műveit kizárólag körtefából készíti, balta és véső segítségével. A domborművek, életnagyságú szobrok, kisplasztikák a paraszti és a cigány élet mindennapjait formázzák, vagy az élet nagy pillanatait örökítik meg. Bár igazi „nyersanyaga” a fa, a kővel sem vallott szégyent. Kerpács János faragta mészkőbe a falu szülöttének és posztumusz díszpolgárának, Samu Géza fafaragónak a mellszobrát, amelyet a vendégház kertjében állítottak fel. ■ Festői falu az erdő mellett Kocsola festőién szép völgyhajlatban terül el, majdnem félúton Dombóvár és Tamási között. Az egykor virágzó falu most nehéz helyzetben van, kiutat keresnek az itt élők megélhetésének biztosítására. A turizmus az egyik lehetséges kitörési pont lehetne. A közel 1500 lakosú településen a legnagyobb problémát a munkahelyek hiánya jelenti. Az itt élők egykor dombóvári és tamási üzemekbe, valamint a dalmandi állami gazdaságba jártak be dolgozni, helyben pedig a termelőszövetkezet biztosított stabil munkalehetőséget. Emellett a háztájival is érdemes volt foglalkozni, főképpen az állattartással. Mára azonban javarészt megszűntek a bejáró munkahelyek és a helyi téesz is nehéz helyzetben van. Sokan élnek szociális támogatásból, illetve alkalmi és idénymunkából. Egyre kevesebben foglalkoznak a háztájival az alacsony felvásárlási árak miatt. A faluban a munkanélküliségi ráta meghaladja a húsz százalékot, közel négyszáz embernek kellene munkahely. Az önkormányzat igyekszik minél lakhatóbbá, komfortosabbá tenni a falut. Korszerűsítették és fejlesztették a közvilágítást, hét esztendeje kiépült a gázvezeték, kitartóan pályáznak a szennyvízhálózat megvalósításáért és jövőre kiépül a kábeltelevíziós hálózat is. A faluban van óvoda és iskola, az óvodába ötven, az iskolába százötven gyermek jár. Az oktatási intézmények fenntartása nagy összeget emészt fel az önkormányzati költségvetésből, a testület most tárgyal arról, hogy Szakccsal iskolatársulást hozzanak létre, előreláthatóan a 2005/2006-os tanévre. A közhiedelemmel ellentétben az önkormányzat nem kívánja megszüntetni az iskolát, hanem éppen ellenkezőleg, működését a lehetőségek szerint megszilárdítani. Ha a két intézmény társintézményként működne tovább, több állami támogatásra számíthatnának és így csökkenne a faluban az iskola fenntartásának költsége. Az iskola jól felszerelt, tornatermük is van, most adott be a község uniós pályázatot az intézmény fejlesztésére és bővítésére. Pályáznak az ivó- vízhálózat felújítására, utak-járdák javítására is, a pinceprogram keretében pedig folyamatosan tö- medékelik a régi, beomlott pincéket és javítják a támfalat. A turizmus fejlesztése kitörési pontot jelenthetne a falunak, de egyelőre itt is több az akadály, mint a lehetőség. A falu határában a Gyulaj Rt. tulajdonában lévő erdő terül el, ám a terület bekerített, zárt, így nehéz idecsalogatni a turistákat. Kocsola és még több, az erdő közelében lévő település társulást hozott létre, közös erővel igyekeznek megoldást találni - a részvénytársaság támogatása mellett - a problémára. A szép fekvésű falu iránt eddig is volt kereslet, több mint húsz külföldi tulajdonú ingatlan van jelenleg a községben. Kocsola minden nehézség ellenére igyekszik talpon maradni, biztosítani a falu működéséhez a bevételeket, s minden lehetséges módon pénzt szerezni az infrastruktúra fejlesztésére. Valódi, megnyugtató megoldást az hozna, ha az itt élők- nek stabil munkája, biztos megélhetése lenne. ■ A FALU TÖRTÉNETE Kocsola múltjáról régészeti leletek, többek között égetett agyagedények, római pénzek tanúskodnak. Valószínűsíthető, hogy a honfoglaló magyarok szálláshelye volt, a Monoszló nemzetség vert itt tanyát. Első írásos említése templomáról történik, 1271- ben. A XIV. században a tamási várhoz tartozó jobbágyfalu volt, lakossága éhínség, vagy járvány miatt kipusztult és csak a XVIII. században települt be újra. A lakossága magyarokból, németekből, majd a második világháború után Szlovákiából és Újvidékről érkezett kitelepített magyarokból áll. A község neve a Kocsolya és Kotzola forma után nyerte el mai formáját. A falu lakói hagyo- mányosan földművelésből és állattenyésztésből éltek a XX. század második feléig. A katolikus templom a felújított Szentháromság-szoborral Megújult a focipálya A kocsolai futballpályát a Bozsik-program segítségével újította fel az önkormányzat. Nemcsak a pálya, az öltözők és a vizesblokk is megújult, ami régi és jogos igénye volt már a falunak. A beruházás 18 millió forintba került, ebből 10 millió forintot szereztek meg pályázat útján és rengeteg társadalmi munkát végeztek a falubeliek. ALMANACH 2004 - SÁRSZENTLŐRINC Híres, Értékes A templom és a Petőfi-ház A barokk stílusú evangélikus templom Nagy István lelkészi szolgálata alatt, 1775-ben épült a régi sártemplom helyén, Mária Terézia külön engedélyével. Ekkoriban Sárszentlőrincen található a Dunántúl legnagyobb lutheránus gyülekezete, kétezer fő feletti lélekszámmal. A karzaton az elmúlt években tárták fel az eredeti képeket, amelyeket az idők folyamán többször átfestettek. Sárszentlőrincen alapították 1806- ban Tolna megye első evangélikus középfokú iskoláját, az Algimnáziumot is (amely a mai bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium jogelődje). Legnevesebb diákja nagy költőnk, Petőfi Sándor, aki két esztendőn át tanult itt, kilencéves korától, 1831-től. Lehetséges, hogy rokoni szálak hozták ide, édesanyjának, Hruz Máriának az unokatestvérének férje korábban itt tanított. Az iskola mindenesetre országos hírű volt. Az akkor még Petrovics névre hallgató ifjú a jegyzői házban lakott kosztos diákként. Emlékét a ma is álló házban a kor mindennapos használati tárgyai őrzik. A Petőfi-ház A templom Gazdag irodalomtörténeti múlt Az összekötő út fellendíthetné az idegenforgalmat Széles utcák, terek, sok zöld terület jellemzi a falut A Sió és a Sárvíz határolta, a Hegyhát északi vonulatának szelíd dombokkal övezett területén festői környezetben fekvő falu bővelkedik irodalmi, történeti emlékekben, látványosságokban. Egyetlen „apróság" hiányzik csupán, hogy fellendüljön az idegenforgalom: az út, amely megszüntetné Sárszent- lőrinc és Űzd zsáktelepülés jellegét. A megyében csupán Bikácson rosszabb a foglalkoztatottság helyzete - mondja Hetesi Károly polgármester. Tény, hogy Sárszentlőrincen és a közigazgatásilag ide tartozó Uzdon csaknem húsz százalék a munkanélküliek aránya, és ez szinte megoldhatatlan gondot jelent az önkormányzat számára. A gondokat megoldhatná az út megépítése, amely régi vágya a lakosságnak. A tervek el is készültek - a szomszédos Pálfával együtt nyújtottak be erre pályázatot. Ha a megépítésére is lenne pénz kinyílhatna a „világ” Simon- tornya, Kisszékely felé a megye nyugati irányába, könnyebb lenne munkalehetőséghez jutni a falubelieknek. Más, nem kevésbé fontps hasznot is jelenthetne ez a településnek, amely számos irodalmi, történeti emlékkel dicsekedhet, megélénkülhetne a turizmus. Az útépítés azonban egyelőre csak álom, Páriának és Sár- szentlőrincnek is mintegy harmincmillió forintot kellene önerőként biztosítania, ez pedig finoman fogalmazva is irreális. Látványosságban pedig nincs hiány a faluban. Az egykori evangélikus algimnázium diákja volt két éven keresztül Petőfi Sándor, emlékét ma is őrzi egykori szállása, a Petőfi-ház. Sántha Károly költő-pap is több évtizeden át tevékenykedett a településen, itt anyakönyvezték Illyés Gyulát és Lázár Ervin is itt járt iskolába. Sárszentlőrincen született Balassa János professzor, a magyar orvosképzés kiemelkedő alakja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a falu lelkészének fiaként. Ugyancsak itt látta meg a napvilágot dr. Zsivora György ügyvéd, aki a Tudományos Akadémia legnagyobb egyéni adományozója volt, még az alapító gróf Széchenyi Istvánt is megelőzve. Űzd egy páratlan helytörténeti gyűjteménnyel dicsekedhet, Renkecz Józsefnek köszönhetően, a Kulcsos- ■ házban iskolatörténeti és vélhetően az országban egyedülállóként úttörőtörténeti kiállítással, mellette Petőfi- és Illyés-szobával. Ugyancsak turisztikai érdekesség lehetne az Antenna Hungária televíziós átjátszó tornya, amelyben előzetes bejelentés alapján megtekinthető a technika, a torony tetejéről pedig gyönyörű kilátás nyílik a környékre - szép időben Pécsig is ellátni. A vendégfogadáshoz nem árt jó borokkal is rendelkezni, ebben sincs hiány. Zamatos, jó minőségű chardonnay, olaszriz- ling, cserszegi fűszeres terem a lőrinci lankákon. ■ Sárszentlőrinc díszpolgárai A község képviselő testülete díszpolgári címet adományozott Lázár Ervin írónak és Renkecz József nyugalmazott iskola- igazgatónak. Az elismeréseket vasárnap délután az evangélikus templomban adták át. Jókedv és mozgás Sport és kulturális napok hetedszer Lázár Ervin A Kossuth- és József Attila-díjas író könyveivel, meséivel felejthetetlen élményeket szerzett elsősorban a gyermekeknek, de a felnőtteknek is. írásaiban jellegzetes, példa nélkülien új hangon szólal meg, kötetei - például a Hétfejű Tündér, a Berzsián és Dideki, a Négyszögletű Kerek Erdő - sok kiadást értek meg. 1936-ban született Budapesten, édesapja uradalmi intéző volt. Gyermekéveit Alsó-Rácegrespusz- tán töltötte, évekig Sárszentlőriricen tanult. Számos barátság szövődött itt társaival, ezeket a kapcsolatokat ma is tartja, gyakran látogat a faluba - többnyire magánemberként, de mindig elfogadja a hivatalos meghívásokat is, szívesen vesz részt ünnepi eseményeken. Renkecz József A hetvenöt éves Renkecz József életpályája egyetlen szóval foglalható össze: néptanító. Egy, ma már kiveszőiéiben lévő hivatás képviselője, élete egészét a kisebb-nagyobb közösség szolgálatának szentelte. 1929. február 14-én született Sárszentlőrincen, a tanítóképzőt 1949-ben végezte el Sopronban. Tanított Grábócon, Diósberényben, majd Uzdon és Sárszentlőrincen, itt igazgató is volt. Nyugdíjba vonulása óta is aktív, elsőként alapított a megyében népfőiskolát, az egykori uzdi iskolában összegyűjtötte a múlt emlékeit, múzeummá alakítva az épületet. Az idén március 15-én a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetésben részesült. Ha azt akarod, hogy emlékezzenek rád, ültess fát, építs házat, tanítsd az embereket - mondta korábban lapunknak nyilatkozva. Neki sike- rült mindezeket megvalósítania. ■ Az idén már a VII. Sió Kupa zajlott Sebestyén Jánosné pedagógus és családja szervezésében. A csütörtök esti nyitó műsort a helyi hagyományőrző együttesek kezdték és a hastáncos, Mira, majd jöhetett a Tomi bál és a tábortűz. Szombaton kicsik és nagyok különféle sportágakban küzdöttek egymással. A Lurkó kupa gyermekfoci tornát ezúttal a rivális Nagydorog nyerte, üvegfestésben viszont a lőrinci Szűcs Bettina, a vöröskeresztes vetélkedőben pedig Horváth Tímea lett a legjobb, a felnőttek lövészversenyében pedig Horváth János. A halászléfőző versenyben a tavalyi győztes, Gergely Csaba ismételt. A nősök- nőtlenek focimeccset a házasok nyerték. Persze nem maradt el a hagyományosnak számító tűzoltó bemutató sem, habfürdővel, este pedig rock koncertet élvezhetett a publikum. A VII. Sió Kupa meghívásos kispályás foci torna hazai sikert hozott, a Kovács SE a döntőben legyőzte a Nagydorogot, harmadik helyen egy székesfehérvári gárda végzett. A bált egy nagy sikerű produkció előzte meg, ezúttal a parodistákat figurázta ki a simontomyai Irigy Mirigy, a csaknem ugyanilyen nevű sztárokon köszörülte hangszálait és hangszereit. Nem maradt más hátra, mint éjfélkor egy színpompás tű- zijáték, majd újra bál hajnalig. ■
